Életembe nincs boldogság,

Szomorúság s fájdalom az,

Életem.

Nem kértem semmit az élettől,

Most megteszem!DE nem kívánok

Nagy dolgot!!!! Annyit kérek

Hogy míg élek ne legyen öröm

Életemben!

Nincs több öröm életemben

Nincs is rá szükségem,soha

Többet.

Ez volt egyetlen kívánságom,

Ez volt amire vágytam hát most

Megkaptam mit úgy szerettem

Volna.

Hát most életem szomorú.

Én kívántam ezt s most minden

Fáj senkit se szeretek engem se

Szeret senki nem is akarok szeretni

S engem se szeressen senki nekem

Jó ez így hogy hideg s rideg vagyok

Egyedül mászkálok a sötét erdőbe

Míg végleg el nem távozok!

Sétálok az erdőben egyedül

Teljesen egyedül!

Nem vágyom senkire s semmire

Életem sivár s gyenge már

Rettegek a holnaptól félek

A következő órától félek mindentől.

Be vallom gyáva vagyok

De mindig azt várom

Hogy jöjjön valaki kit oly

Régen várok de nem jön

Várom csak várom ki nem jön

De mind hiába!

Lelkem végleg elfáradt Fáradtságot érzek szívemben,
Elfáradt a testem,
Ha most az ágyam alant lenne,
Elaludnék csendben.
De nem alhatok, amíg
Hallom a hangod
Figyelnem kell rád
Figyelni akarok
Hogy ismerjelek, mikor mit szeretnél
Szeresselek finomságaidért
Ha aranyos vagy, húzzam a szám,
Amíg csak ér.
Nem régóta ismerjük egymást,
Bár érzem,
A szerelem újra fellángolt bennem,
Talán van újra egy esélyem,
Szerelembe estem,
Van újra, mi éltessen engem.
Messze vagy tőlem.
Túl messze is.
De szeretlek
És ez nekem kell

Még egyszer látlak,

Még egy könnycsepp lehull,

Még egy szív meghal,

Még egy boldog lesz!

Ennyi volt ennek vége,

Én elmegyek végleg,

Szívem utolsó dobban…

Szívem utolsót érted dobban!

Kívánom, élj boldogan…

Boldogan, míg meg nem halsz,

Én békén hagylak, békén

S nem térítelek válaszútra!

Újra meghal egy szív,

Arcomról még egy könny lehull,

Lehull mi szememből, jön,

De szívemből indul.

Lelkem nem sokára végleg,

Ellepi a jég s a fagy,

Nem lesz többé érzés,

Nem lesz többé szív!

Nekem életem már nincs,

Aki vagyok, s amit csinálok,

Az nem is én vagyok,

Irányítanak életem nincs.

Életemnek véget vetni,

Még nem akarok bár,

Lehet, ez lenne a legjobb,

Igen így döntöttem!

Másnap már szobámba

Találnak, de már késő!

Lehet, nem kellet, volna,

De így jobb lesz… sokkal jobb!

Ha kell meghalok,

Ha kell végleg eltávozom,

Ha kell soha többé nem látsz,

Ha kell szívemre találsz!

De te nem akarod,

S én a halált hívom,

Hogy segítsen,a halál jött

És segített életem elvitte s már nem szenvedek!

Még egy fájdalommal teli nap,

Félek…a következő naptól,

Sőt a következő órától,

Félek a fájdalmas percektől,

A percektől melyek szembesítenek,

A valósággal…a szomorú valósággal!

Mikor életembe léptél,

Minden megváltozott,

Hosszabbak az éjek,

S rövidebbek a nappalok.

Nappal tanulok s éjjel csak rá gondolok

Már nem számít hogy mi fáradt vagyok csak

TE ott legyél álmomba,

S hűen szeressél!

Soha nem gondoltam volna,

Hogy valaha szerelmes leszek

Soha nem gondoltam volna,

Hogy valaha szerelmes leszek,

Mindig azt gondoltam:Szerelem nélkül jobb lesz nekem

Ám véleményem hamar

Meg változott!

Életembe léptél s szerelmet vallottál,

Én azóta csak a telefont lesem

Ő ír?ő hív??

De nem!ez csak álom volt,

Mit ébren éltem. de ennek vége!

Mostantól nyitott szemmel járok,

S oda figyelek ,hogy ő megérdemli-e hogy IGAZÁN SZERESSEM!

Te nem tudhatod milyen az ha igazán szeretsz,

Ha egy életen át soha nem feledsz.

Ha minden egyes na p végén emlékével fekszel,

S minden reggel újra csak rá gondolva kelsz fel.

Te nem tudhatod, hogy milyen az érzéstől elégni,

S minden egyes nap viszonzást remélni.

Te nem tudhatod,milyen csak is érte élni,

S hogy milyen rosz a csalódától félni.