Várom a percet,hogy jöjjön a halál
és nem félek,hogy a vég rámtalál.
Felesleges vagyok ezen a világon,
kopár az az út amin én járok.
Próbáltam érezni,hátha fontos vagyok
lenézek,s vadul zúgnak alattam a habok.
A híd amin állok,két partot köt össze,
bár föld lennék mihez a híd valamit hozzákötne.
Bár levegő lennék mit a madarak éltetnek,
tán lenne értelme ennek az életnek.
Bár én adhatnék másnak örömöt,
tán nem állnék most itt e vad folyó fölött.
De hiába szeretném nem leszek más,
csak saját sírom tartalma melyet a madár se lát.
Mit e világon töltök ez utolsó percem,
s ha ez elmúlik,a vad habok nyelik majd el testem. |