Gyermekké tettél
Mikor gyermek voltam
Hittem a Mikulásban,
Hittem az Angyalokban,
És a Karácsonyfában.
Mikor felnőtt lettem,
A meséket elfelejtettem.
Csak olyanokat hittem,
Amiket el is érhettem.
Nem hittem a szerelemben,
A hűségben,
A boldog jövőmben,
A tiszta érzésekben.
De mióta téged megismertelek,
Olyan vagyok, akár egy gyerek.
Mindenben hiszek,
Még ha ki is nevetnek.
Hiszek a Mikulásban,
Ha visszahoz hajnalban.
Az Angyalokban is hiszek,
Hisz egy ilyet szeretek.
Hiszek a Karácsonyfában,
Ha veled nézem a szobámban.
Hiszek a szerelemben,
Ami itt van a szívemben.
Mióta megnyertél engem,
Hiszek a könnyekben.
Minden ölelésben,
És szívverésben.
Neked köszönhetem,
Hogy gyermekké lettem,
Hogy kezembe tollat vettem,
És megírtam neked e verset.
/Bucsi Zsolt Tamás/
Minden
szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
a beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát,
vagy a család küldött,
Minden amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket…
az maga a szeretet.
"Ami van, csak az adásban nyer jelentőséget.
S ebben a viszonyban aki ad, mélyebbről van kötve,
mint aki kap, mert nem a szükséglet köti,
hanem a bőség."
Jégvirág költözzön mindegyik ablakba,
gőzölgő kalácsből jusson az asztalra.
Legyen sok ajándék - szívemből kívánom -,
s hogy gazdagon, örömökben teljen a Karácsony!
"Csillag ragyogott az égen,
nem is ma hanem még régen.
Azóta is unnepeljük
a kis jézust nem feleltjük.
Gyüljön össze házadnépe,
köszöntsön rátok a szeretet és a béke!
Boldog Karácsonyt!"
"Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpul tán, most beszáll a szív közepébe."
Higgy...
A gyermek elalszik,
Hull a puha hó.
Az álmok hívják,
Várja a csengő szó.
Álmodoztunk mi is, tán nem is olyan rég,
De mindannyiunkat várta a felnőttség.
Mikor úgy tűnik, a mesék rég tovaszálltak,
Megleljük mind, Szentestén...
Higgy benne, amit a szíved diktál,
Halld a dalt, amit ő játszik.
Nincs időd, mit vesztegethetsz,
Van rengeteg, min ünnepelhetsz.
Higgy abban, amit belül érzel,
Engedd szabadra álmaid. Repüljenek.
Mindened adott, ami ehhez kell,
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
A vonat gyorsan vágtat, az út véget ér,
A cél ott van, ahol kezdtük annak idején.
A hajók kifutnak, messzi óceán vízén,
Hisznek a fényben, mely ha kell célodig kísér.
Mikor úgy tűnik, elvesztetted a helyes utat,
Megleled azt is, Szentestén...
Higgy benne, amit a szíved diktál,
Halld a dalt, amit ő játszik.
Nincs időd, mit vesztegethetsz.
Van rengeteg, min ünnepelhetsz.
Higgy abban, amit belül érzel,
Engedd szabadra álmaid. Repüljenek.
Mindened adott ,ami ehhez kell,
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
Hisz csak annyi kell, hogy higgy.
Hogy higgy.
Hogy higgy.
(Josh Groban: Believe c. dalszövegének fordítása)
Karácsony érkezése
Jön karácsony, vén karácsony,
jön lassacskán, nehezen,
mert lesántult paripája,
és patkó is kéne rája,
patkó hófehér kalácsból,
s szeg beléje sült kolbászból.
És megkéne ôt itatni
egy veder jó régi borral,
orra alá odatartva!
Élj sokáig házigazda!
„Hó szitál és Karácsony jön. Az utcán hömpölyög a nép özön és szinte árad, kicsattan a mosoly, a vágy és
csupa öröm minden mozdulat, minden szó, hisz Karácsony jön és hull a hó!” |
AJÁNLOM AZ OLDALT
