"- Két percetek maradt.
- És ha két perc múlva sem hagyják abba...? - firtatja Ella. - Mi olyan vicces abban, hogy úgy nézel ki, mint egy strandlabda?
- Strandlabda?! - hörren Delgado. - Mi az az állat, ami hüllő, mérges és rikítóan pettyes? Valami cipőneve van.
- Topán - méláz Lipowski. - Van olyan állat, hogy topán?
- Szalamander - töpreng Louis.
- Pitik vagytok - legyint Ella. - Foltos szalamandra.
- Az - bólint Delgado. - Patrick olyan. Mérges, hüllő, foltos és cipő." ~Mogorva nyár~
"- Képzeld mit mondott apád a minap! Akkor is éppen a pápaszemét keresgéltük. Egyszerre csak sóhajtozni kezdett, hogy ha a pápaszemtől sokkal jobban lát, akkor miért nincs neki pápafüle is? Meg pápafoga?
- Milyen igaz! Pápafarokra nem vágyik?"
~Apád, anyád ide lőjön!~
"Olyan a hangod, mint egy mélytengeri áramlat. Borzongató, sötét, magával ragadó."
~Ébredj velem!~
"A Zárkózott, a Félvér, a Szoborszép, a Bölcs, a Zömök, a Bohóc és a Kígyó kijelölt magának egy utat a világban. Mentek-mendegéltek, mígnem egy nagy hegynek ütköztek. Mivel útjukról le nem térhettek, úgy döntöttek, lebontják a hegyet, az úgyis eltakarja előlük a Napot. Nekiveselkedtek, s hordták, mindegyre hordták a követ, azzal sem törődve, hogy hátukról veríték, körmük alól vér serken. S ahogy a hegy tetejét elhordták, hát látják ám mögötte a következőt!"
~A pokol is elnyeli~
„Az ember választja a betegségeit. Én ezt választottam, ebbe menekültem, mert azt hittem, nem kínálkozik más megoldás. Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod magadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és tényleg átkozottul lepusztulsz, önmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt \"tünetekkel\" címkézd fel a bajt. Vállald magad! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl. Nem tudom mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt.
~Jégtánc~
„- Egyszóval oké? Költözünk?- kérdezi.
Nahát. Kibökte. Ezért a sorsfordulóért hurcolt el ide?!
- Martin nélkül egy lépést sem teszek. Szegény kis pacák, olyan amilyen, mégiscsak az öcsém.
- Martin is jön.
- Akkor viszont én nem megyek! Martinnak külön kell laknia!
- Most külön lakik?
- Nem, de... - Eszembe ötlik az ezerdolláros kérdés. Felteszem. - A mosogatógép is velünk költözik?
- A mosogatógép - visszhangozza kedvesem. Közben erősen bereked. Megköszörüli a torkát. - A mosogatógéphez olyképpen viszonyulok, miként ahhoz viszonyulnék, ha szeretőt tartanál, mint tudod.
- Nem bánom, rád bízom a választást. Mosogatógépet tartsak, vagy szeretőt?
- Velünk jön – feleli”
~Mogorva Nyár~
„Elszorul a szívem. Ezeknek a kölyköknek tiltakozniuk kell, ellenkezniük kilátástalannak ítélt jövőjük, életük miatt.
Az ő lázadozásukat is meglovagolja a politika. Ellára gondolok. Hamarosan ő is hasonló gondban lesz: keresni kezdi a vezérfényt. Talán idejekorán ráébred, hogy a saját homloka mögött kell szétnéznie, fájdalmas harcát megvívnia, és ennek jutalmául elnyerheti önmagát. A legtöbb ember éppen e nehéz csata elől fut el, ezért nyílik meg kifelé - s ezért ég el oly hamar: a kívül keresett, erőszakkal felöltött modell, akár a túl szoros szkafander, megfojtja viselőjét.”
~Ébredj velem~
„Boldog, olyan boldog, hogy titkon azt gondolja: meg se érdemli. És ez félelmet olt a szívébe. Fogadja el a szerencséjét, nem kis része volt benne. Élvezze, amit elért, ne rettegjen attól, hogy mindez elmúlhat, véget érhet. Ha egy sikeres ember effélén rágódik, az olyan, mintha a Nap kevesellné fényét-melegét. Egyszóval: pusztító luxus.”
~A Hold forró jegén~
„Hogy szeretni valakit nem egyéb, mint nap mint nap átélni az elvesztése miatti rettegés gyötrelmét: hogy a szeretés szép érzésére mindenkor rátelepül a szörnyeteg fájdalom.”
~Jégtánc~
„Az ember nevű szerkezet beépített biztonsági rendszere a lelkiismeret. A találmány tökéletlen.”
~Ébredj velem~
”Így van ez, végtére is a női lélek olyan kusza, mint a pamutgombolyag, amellyel 4-5 macska gurigázott álló nap.”
~Ébredj velem~
„- Nézd, elég magas az IQ-m.
– Ezért lehetséges, hogy eljárkálsz alatta. Ha lejjebb lenne, esetleg megpróbálnád átugrani. Csúcsot is javíthatnál.”
~Ébredj velem!~
„- Szüntesd be a nőzést hét-nyolc évre.
- Mennyire? - hördül a szólított (Martin) - Miért?
- Mert akkor már én is labdába rúghatok - feleli a lányka.(Ella)
- Ami azt illeti, máris látszik, hogy nagy focista leszel. Férfiszívekkel fogsz gólt rúgni.”
~Apád, Anyád ide lőjön~
„A szerelem vak: elbotorkál melletted - vagy felborít.”
~My Fair Lord~
„Ilyen pillanatokban ezernyi érzelgősség fordul meg a fejemben, de pusztán önfegyelem kérdése, hogy hallgassak róluk. A tilalom a gondolatokra nem, csakis a szavakra vonatkozik, melyek kimondva feltétlenül elveszítenék jelentőségüket, varázsukat. Legfeljebb lemeztelenítenék az érzést, kifejezni úgysem tudnák.”
~A Halkirálynő és a dzsinnek~
„A legtöbb férfi aprólékos részletességgel tud beszélni arról a nőről, akit használ, de nem szeret. Amint szerelmes lesz, elbutul a tekintete, elapad a szava. Himnuszt költ a kedvesről, csakhogy ezt már magába zárja. Ezekhez a gondolatokhoz illatéktelen az idegen fül.”
~Ébredj velem!~
„Ki álmodja ezeket a marhaságokat?
Lehet, hogy minket is csak álmodik valaki?”
~Álomhajsza~
„De hát ez álom volt, álom, amely éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent; a komisz varázsló.”
~Vis Major~
„Az életben a nevetés az egyik legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül való.”
~Jégtánc~
„Elnyúltunk az ágyon, a tiszta égbolt nézett ránk, mi egymást bámultuk. Sosem éreztem ehhez foghatót, s féltem, hogy többé nem érem be kevesebbel. Már nem harcoltam önmagammal, s nem kellett érte küzdenem. Odaadtam mindenemet, azt is, aminek létéről nem is tudtam. Gyengédek, találékonyak voltunk, nem szeretkeztünk: szerettük egymást. Túlmentünk minden határon...”
~Vis Major~
„Mit kezdhetnél velem, s mi hasznodat venném?”
~Jégtánc~
„Melletted még a szomorút is csaknem összetévesztem a kéjmámorral, mert általad kezdtem érezni, mit jelent az, hogy élet. Olyan ez, mintha te szüntelenül delejben tartanál.”
~Könnyű Álom~
"Pár dolgot meg akarok őrizni, amiben még hihetek. Különben sivárrá, értelmetlenné válik az élet."
~Tíz kicsi kommandós~
"Inkább százszor meghalnék, semhogy egyszer túléljelek."
~Tíz kicsi kommandós~
"Az önámítás olyan, mint a hangos zene: segít elhallgattatni a belül zajongó ürességet."
~Kedves, mint egy kéjgyilkos~
"Nem vagyok normális! Nem vagyok tökéletes! Nem akarok hibátlan lenni! Nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni!"
~Vészbejárat~
"Ami azt illeti, mesélik, hogy létezik valami szeretet nevű elvont fogalom. Szívesen venném, ha végigkísérne életem maradékán."
~Vészbejárat~
"Emelt fővel állok az egyenetlenül is gyönyörű szerelem elébe. Vakon élvezni fogom, míg csak tart. Belepusztulni akkor is ráérek, ha megint szünetelni kezd, vagy netán véget ér."
~Vészbejárat~
"Nem csak az vagy, akinek ismered magad. Az is te vagy, akinek mások látnak!"
~Vészbejárat~
"Felemeltél, széppé, boldoggá tettél. Ez engem is megijesztett. Már nem én, hanem mi voltam. Örömteli, ámde nyugtalanító skizóban éltem veled."
~Vészbejárat~
"Pár évvel ezelőtt megjelent egy remek könyv, amely néhány tucat tökéletesen üres lapot tartalmazott. Ez volt a címe: Amit a férfiak a nőkről tudnak."
~A Hold forró jegén~
"Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap."
~A Hold forró jegén~
"Bárkivel megtörténhet. Az ember rájön, hogy valahol elszúrta az életét. Nem szeretik eléggé, netán ő nem szeret eléggé, bárkit és bármit: hitvest, munkatársat, hivatást, napkeltét, az életet olyképpen, miként az zajlik- és a szervezet mindenféle baljós tünettel válaszol a megdöccent léleknek."
~Mogorva nyár~
"A járókelő olyan ember, aki jár, orra bukik, s felkel. És újra elölről. E kifejezésbe belefér az emberi sors."
~Ki feküdt az ágyamban?~
"A szem nem hazudik, mint a nyelv."
~Mogorva nyár~
"Egy igazi pasasba fáradságmentesen, percek alatt beleszerethetsz. Viszont évszázadokig is eltarthat, amíg kitörlöd őt az emlékezetedből."
~Mogorva nyár~
"Nézte a vele szemben ülő, mindegyre vonzóbbnak tetsző férfit, s annak cirógató, dédelgető, leruhátlanító tekintete láttán valamennyi pórusa, hajlata, zegzuga, sejtje felparázslott. Ezen újszerű érzékleteinek ősereje, hevessége mélységesen meglepte. Ez idáig kételkedett a szenvedelem-ábrázolások valószerűségében, melyek azt állították, hogy nem fikció, nem fantasztikum az ilyenféle taglózó hatású, teljességgel leküzdhetetlen, emésztő-gyönyörködtető, halálos vonzalom!"
"Olyféle emlékképek törnek rá és zúgatják meg vérét, amelyek valóságosan sosem estek meg vele, de megtörténtükre mindaddig vágyódott, míg hiányuktól ki nem égett."
~Álmok tengere~
"A dolgok fonákját is meg kell nézni. S ha valami égbekiáltóan fontosnak vélt dolog a fonákja felől nézvést nevettetővé válik, még ha keserédes is a kiváltott nevetés, máris tudhatom: az a dolog olyannyira nem fontos, hogy szinte teljesen lényegtelen. Nem is érdemel ennél több energiabefektetést."
"- Mit lehet várni egy pasastól?
- Te mit vársz tőle? Legyen vasból az ökle, nemesből a lelke?
- Kevés. Ő maga azért legyen emberből."
~Fattyúdal~
"Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat."
~Jégtánc~
"Nem mozdulok, csodálkozom. Furcsa, szelíd közelsége átitat. Nem szól, nem tesz semmit. Szeret. Nézem a szemét a félhomályban. Nézem a szemét, míg simogatom, nézem, amikor a száját csókolom. Látom, hogy éber, már-már riadt figyelme lassan eltompul, feloldódik a hihetetlen kékségben. Tekintete végre elhomályosul, szemhéja lezáródik. A nő valahára elveszti a fejét, megszabadul önmagától, de nem tőlem."
~Démontangó~
"Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyűlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra."
"Emberemlékezet óta a szerelem a leggazdagabb bajforrás. Bajom van bőven."
~Ébredj velem!~ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
