Felkeltem s éreztem más ez a nap,
megváltozott az életem egy éjszaka alatt.
Egy álom volt de mégis oly igaz
s szinte olvadt a szívem akár a viasz.
Egész nap csak ez járt a fejemben,
s nyomasztó űr tátongott lelkemben.
A gondolatok mint egy vonat,zakatoltak bennem,
de hiába,mégsem tudtam mit is kéne tennem.
Mint egy gyermeket a lázálom úgy gyötört,
s a szívem apró darabokra tört.
De lesz-e olyan,hogy beforr ez a seb?
S lesz-e olyan,hogy viszonzott szeretet?
És hiába várom,nem szakad át a gát,
csak némán hallgatom barátaim bíztató szavát.
Bár az egész nem lenne más csak egy álom,
de nem az,hisz én a valóság rögös útját járom.
|