Reggel Draco még mindig füstölgött amiatt, hogy Harry ilyen kínos helyzetbe hozta a háztársai előtt. Eleinte azt tervezte, hogy majd egész nap duzzogni fog, és nem lesz hajlandó se beszélni, se csókolózni Harryvel.

Jó ötletnek tűnt, de végül Dracónak a saját gyengeségével kellett szembesülnie, meg Harry félelmetes akaraterejével. Rá kellett jönnie ugyanis, hogy ha Harry Potter akart valamit, azt előbb-utóbb megkapta, még ha Draco Malfoy volt is az illető. Nem beszélve arról, hogy Draco aligha állította volna meg Harryt, ha annak sikerült volna smártávon belül kerülnie.

Tehát ez az ötlet ment a kukába, de Draco amúgy is kitalált valami sokkal jobbat.

Aznap körültekintően választotta ki a ruházatát, tudva hogy elsöprően kívánatosnak kell lennie ahhoz, hogy a terv működjön. Nem mintha nem lett volna amúgy is mindig elsöprően kívánatos, de azért na. Elegáns, fekete nadrágot vett fel, szürke kasmírpulcsival, ami tökéletesen kiemelte a szeme színét. Mindehhez jött a legjobb köpenye, és ezúttal egy szemernyi zselét sem tett a hajába. Észrevette, hogy Harry imádja a kezét a hajába temetni és azt akarta, hogy az érintenivalóbb legyen, mint valaha.

Elragadtatva nézett a tükörbe. Tökéletes.

Senki nem szívathat meg egy Malfoyt büntetlenül, gondolta egy gonosz vigyor kíséretében. Még Harry kibaszott Potter sem.

----

Mikor Draco belépett a Nagyterembe, elégedetten konstatálta, hogy megjelenése nem maradt észrevétlen a háztársai körében, akik elfordították a szemüket Harryről, akit addig bámultak, hogy jól megnézzék Dracót is. De legnagyobb megelégedésére az szolgált, hogy Harry se tudta levenni róla a szemét. Sőt olyan kiéhezett tekintettel mustrálta, hogy Draco egészen beleborzongott.

Draco ennek ellenére úgy tett, mintha észre sem vette volna mindezt, és szórakozottan csevegett Blaise-zel a reggeli mellett. Aztán végre feltekintett, hogy Harry szemébe nézzen. Küldött neki egy lehengerlő mosolyt, aztán, mint aki jól végezte dolgát, könnyedén feltápászkodott az asztaltól, és a kijárat felé vette az irányt.

Az ajtónál még visszapillantott a válla fölött, és pajkosan Harryre kacsintott, majd kisietett.

Nem kellett ahhoz visszanéznie, hogy tudja, Harry gyors bocsánatkérések közepette elköszönt barátaitól, felugrott az asztaltól, és követte őt, amilyen gyorsan csak tudta.

Draco ügyelt arra, hogy Harry előtt járjon valamivel, így szinte már futva vágott át a folyosókon, tudva, hogy Harry is legalább annyira élvezi a fogócskát, mint ő – nem hiába voltak mindketten fogók. Végül beszáguldott egy üres terembe, és mikor Harry elhaladt ott, Draco gyorsan megragadta a talárját, és becibálta.

Miután becsapta az ajtót, először is a falhoz préselte Harryt, és vadul csókolni kezdte. Harry a karjaival azonnal átölelte Draco derekát, szorosan a saját testéhez szorítva a Mardekárost.

Draco befejezte a csókot, és elkezdte Harry nyakát szívni, és harapdálni. Kezei besiklottak Harry inge alá, hogy végigsimíthassanak a testén. Harry felnyögött, és arcát Draco nyakához fúrta, miközben kezét a szőke tincsek közé temette. Draco szélsebesen Harry nadrágja felé nyúlt, és nekilátott az öv kibontásához.

Harry felnézett, tekintetében izzó szenvedély ült.
- Mit csinálsz – mormolta Draco fölébe.

Draco kiéhezve csókolta meg ismét, és addigra sikerült szétnyitnia Harry nadrágját is. Harry fojtott hangot hallatott, amikor Draco megmarkolta a férfiasságát.

- Visszafizetem a tegnapit – mondta a szőke mézesmázosan, és az igazságnak tökéletesen megfelelően, tudva, hogy Harry bizonyára a kényeztetésre fog gondolni, nem pedig a kis tréfájára.

Harry megborzongott, és egyre nehezebben szedte a levegőt, mikor Draco ügyes keze egyenletesen gyorsulón cirógatni kezdte nemesebbik testrészét. Draco figyelte a reakcióját, és halvány mosoly kezdett játszani a száján. Harry a falnak dőlt, és csukott szemmel zilált.

Pont, ahogy Draco akarta.

Harry már a szélén járt élete legremekebbnek ígérkező orgazmusának, amikor Draco hirtelen abbahagyta és hátralépett.

Harry döbbenten nyitotta ki a szemét.

- Ó, nézd már mennyi az idő! – mondta Draco tettetett rémülettel. – Egyszerűen muszáj mennem. Nem akarok elkésni az óráról.

Vidám csillogással a szemében nézte, ahogy Harry arcán végigsuhan a szörnyű felismerés, hitetlenkedéssel és csalódottsággal keveredve.

- Draco… - kezdte veszélyes hangtónusban. – Ugye nem tervezed komolyan azt, hogy…

- Órán találkozunk, Harry – közölte Draco vidoran, és olyan gyorsan eltűnt a színről, hogy Harrynek még a száját eltátania sem volt ideje.

Diadalmasan elvigyorodott, ahogy még hallotta a teremből kiszűrődő csalódott dünnyögést.

----

Csodával határos módon, Harry végül csak egyetlen percet késett a bájitaltanról. Próbált csendesen besurranni, és olyan halkan nyitotta ki az ajtót amennyire csak lehetséges volt, aztán lábujjhegyen elindult, csakhogy…

- Hát itt vagy Harry! – mondta Draco olyan hangosan, hogy az egész terem – beleértve Piton professzort is – Harry irányába fordult.

- Utállak téged Draco Malfoy – sziszegte oda sötéten.

Piton olyan szemmel méregette Harryt, ami csöppet sem tetszett a fiúnak.
- Üljön le Mr. Potter. Tíz pont a Griffendéltől. És büntetést is adnék, de lehet, hogy maga pont ebben reménykedik.

Francba. Piton olvasta a cikket. Harry gondolatban felnyögött, mikor visszaemlékezett arra a szerepjátékos részre.

Fojtott kuncogás söpört végig az osztályon, Harrynek pedig égni kezdett az arca.

- Semmi szellemes visszavágás Potter? – kérdezte Piton tettetett csodálkozással. – Meg vagyok lepve. Azt gondoltam, majd mond valami csúnya megjegyzést, hogy a végén kierőszakolja azt a büntetést, és talán még rendesen meg is fegyelmeztem volna.

A mardekárosok hangos röhögésben törtek ki, és még a griffendélesek se tudtak visszafojtani egy-egy vigyort. Draco szeme könnyezni kezdett széles jókedvében.

Mikor Piton végre megkönyörül, és elkezdte az órát, Harry lángoló arccal leült barátja mellé, és odafordult hozzá.

- Malfoy, te alávaló pöcs, nem hiszem el, hogy ezt csináltad – súgta neki. – Nem elég hogy ott hagytál a teremben olyan állapotban, ráadásul el is késtem miattad, aztán még el is intézted, hogy Pitonnak tökéletes lehetősége nyíljon a szívatásomra.

Draco, aki a könnyeket törölgette a szeme sarkából, angyalian mosolygott.
- Hiszen megmondtam, hogy vissza akarom fizetni a tegnapit. Elképzelhető, hogy félreértettél – súgta válaszul, a világ legártatlanabb hangján.

Harry hitetlenkedve nézett rá, aztán motyogott valamit, ami gyanúsan hasonlított holmi sértegetésekhez.

Draco azonnal feltette a kezét.

- Piton professzor, Harry csúúfol! Szerintem meg kéne büntetnie.

Harry megdermedt. Piton ránézett Dracóra, tekintetük egybekapcsolódott, és Harry szinte látta a néma egyetértést az arcukon: Potter ki lesz csinálva.

Piton kajánul vigyorgott, Harry pedig lejjebb süllyedt a székén. Szerencsétlenség vette körül minden irányból.

----

Az ebédidő a kviddicspályán találta Harryt, aki nyaktörő sebességgel repkedett. Próbálta kiverni fejéből a nyamvadt bájitaltan óra emlékeit, és egyúttal levezetni a kielégületlenséget, amiben Draco hagyta. Az ebédet kihagyta, nem azért hogy elkerülje a háztársai piszkálódását, azt még tudta volna kezelni, hanem sokkal inkább, mert nem akart szembe kerülni Dracóval, aki, Harry úgy gyanította, még nem végzett a bosszúhadjáratával.

A nap egyetlen pozitívuma az volt, hogy Seamus bocsánatot kért a korábbi viselkedéséért, és megígérte, hogy többet nem fog előfordulni. Természetesen Harry megbocsátott, bár figyelmeztette a fiút, hogy Dracót valószínűleg nehezebb lesz meggyőznie.

Seamus ezt hallva összerezzent, hiszen tisztán emlékezett még legutóbbi találkozására a szőkével, de elmondta Harrynek, hogy az ebédnél majd megpróbál vele is beszélni. Így történt, hogy ebédidőben Seamus felbukkant Draco előtt, aki épp Blaise-zel csevegett.

- Hé, Malfoy! Van egy perced?

Draco összehúzta a szemét.
- Mit akarsz Finnigan? – szegezte neki indulatosan a kérdést.

Seamus minden uncia griffendéles merészségét összeszedte, és egyenesen Draco szemébe nézett.

- Bocsánatot akarok kérni – közölte bátran –, hogy megpróbáltam rámozdulni Harryre. Hiba volt, és sajnálom. Többé nem fordul elő.

Draco szóra nyitotta a száját, de Blaise közbevágott.

- Rámozdultál Potterre Draco háta mögött? És még életben vagy? Le vagyok döbbenve – mondta Blaise, magára vonva Draco éles pillantását.

- Blaise, kérlek, talán befognád, mielőtt még megátkozlak?

Blaise a szemét forgatta, és rákacsintott Seamusre, aki igazán megnyerőnek találta Draco pimasz exét.

Draco hűvös tekintettel méregette Seamust.
- És miért kéne megbocsátanom? – kérdezte gúnyosan.
- Harry is megbocsátott – harapta be Seamus az ajkát.

Draco azonnal fölélénkült.
- Beszéltél Harryvel? Mikor?

- Nemrég – válaszolta Seamus, és újabb lopott pillantást vetett Blaise-re, aki szintén érdeklődve figyelte őt.

- Tudod, hogy hol van most? – kíváncsiskodott Draco izgatottan.

- Talán a kviddicspályán. Azt mondta, repül egy kicsit, hogy levezesse a feszültséget. Mást nem említett.

Draco több volt, mint elégedett.
- Tudod mit Finnigan? – kezdte egyezkedő hangnemben. – Te elárulod nekem a Griffendél öltözőnek a jelszavát, és akkor megbocsátom, hogy meg akartad csókolni a pasimat.

Seamus óvatosan fürkészte.
- Nem is tudom Malfoy. Talán szabotálni akarod a csapatunkat.

- Esküszöm, hogy nem – jelentette ki Draco komolyan. – Csak tudom, hogy Harry mindig zuhanyozni szokott repülés után, és gondoltam, talán… meglepem – mondta jelentőségteljesen és félreérthetetlenül utalva szándékára, és Seamus azonnal vette a lapot.

- Ó! Rendben, ez esetben a jelszó Cikesz Mester.

Draco felpattant, és elsietett.
- Menj, kapd el tigris! – motyogta utána Seamus.

Blaise elismerően vigyorgott, közben pedig szemrevételezte Seamus homokszőke haját, fénylő babakék szemét, és a csábító ír akcentusát, mosolya pedig egyre kiéhezettebbé vált.

- Nem hiszem, hogy találkoztunk már – búgta a Griffendélesnek, és kinyújtotta a kezét. – Blaise Zabini. Nagyon örülök.

Seamus megrázta a kezét, viszonozva a mosolyt, és jól végigmérte a másik varázslót: sötét haj, sötét szem, gyilkos izmok.

- Részemről a szerencse – felelte, és gyakorlatilag látni lehetett a repkedő szikrákat kettőjük között.

----

Harry épp csak kilépett a zuhany alól, dereka körül egy törülközővel, amikor hallotta, hogy az öltöző ajtaja kinyílik. Várt egy pillanatig, de semmi további zajt nem hallott.

- Helóóó! – mondta bizonytalanul, kíváncsian arra, hogy ki az érkező. Aztán a semmiből egy pár kar tűnt elő, hogy a derekára fonódjon, és egy hang súgott a fülébe.

- Bizony heló – mondta Draco lágyan, és kezei felsiklottak Harry testén, akinek azonnal elakadt a lélegzete. Aztán Draco apró csókokat hintett el szerte a Griffendéles nyakán és vállán, élvezve a nedves bőr ízét a szája alatt.

- Hogy… hogyan jutottál be? – próbálkozott meg Harry a kérdéssel, ahogy Draco lejjebb csúsztatta a kezét.

- Mardekáros vagyok, emlékszel? Ördögien agyafúrt és trükkös. – Draco apró puszijai harapdálássá mélyültek.

- Nem tudom, hogy mi igaz az agyafúrt és trükkös részből, de az biztos, hogy nagyon ördögi vagy. És jobb, ha ezúttal nem szórakozol velem, különben esküszöm, megbánod – fenyegetőzött Harry, még ha nem is tudott ellenállni Draco érintésének.

- Szóval megbánom? – dorombolta Draco Harry fülébe, a legkevésbé sem megfélemlítve. – Miért is? – kérdezte. Kezei oda-vissza jártak Harry lenyűgöző hasizmán.

- Mert… mert én… óédesistenem – nyögte elhalóan, ugyanis Draco becsúsztatta kezét a törülköző alá, és kezébe vette Harry péniszét.

- Ajjaj… hát ez tényleg szörnyen hangzott – incselkedett Draco, ahogy Harry erőtlenül nekitámaszkodott. – Most aztán reszketek.

- Fogd be! – hörögte Harry, aki immár teljesen megfeledkezett korábbi aggodalmáról, és szemét becsukva átadta magát az élvezeteknek.

Draco egy pillanatra kiélvezte, ahogy barátja a súlyával nekidől, és kezével egyre csak izgatta Harryt. Aztán odatolta egy padhoz, és gyengéden lenyomta rá. Föléhajolt, és lecsókolta a hátramaradt vízcseppeket Harry mellkasáról.

Egy pillanatra megállt, hogy elgyönyörködjön az eléje táruló látványban: Harry haja nedves volt, teste csillogott a víztől, szeme szikrázott, és a sampon és tusfürdő tiszta, friss illatát árasztotta magából.

Istenem, annyira gyönyörű. Igazán kár lenne megint itt hagyni.

A Draco cselekedeteiben beállt pillanatnyi szünet egy kicsit észhez térítette Harryt, és megint próbált megszólalni.

- Draco, komolyan, majdnem belehaltam, mikor ma reggel ott hagytál. Ne merd megint megtenni!

Draco a szívére tette a kezét.
- Harry, megbántasz. Tényleg azt hiszed, hogy képes lennék ilyesmire?

És mielőtt Harry bármit is mondhatott volna, Draco szétnyitotta a törülközőt, és szájába vette Harry férfiasságát.

Harry hangosan felnyögött, és feje hátrahanyatlott az öltöző padján. Hirtelen tökéletesen megfeledkezett róla, hogy így Dracónak lehetősége nyílik rá, hogy folytassa bosszúhadjáratát, mivel képtelen volt bármilyen épeszű gondolatra, a forró száj, és nyelv kiváltotta varázslatos érzés miatt.

- Ó basszameg – lihegte Harry.

És épp mikor Harry úgy gondolta, hogy ennél már nem lehet jobb, Draco megtette az elképzelhetetlent.

Abbahagyta, amit addig csinált, és elhúzódott. Ismét.

- Mennyi lehet már az idő? – jegyezte meg hamiskásan, és pár lépést hátrált. – Talán mennünk kéne órára, nemde Harry?

Harry úgy tűnt, mindjárt felordít kínjában, és hitetlenkedésében nyitva maradt a szája.
- Nem mondod komolyan… ugye nem fogsz… megint…

Draco elbűvölően mosolygott barátjára.
- Valami baj van, drága?

- Draco Lucius Malfoy – kezdte Harry, és ahogy a testében tomboló feszültség kezdett átalakulni haraggá, villogó szemmel felállt. – Mi a fenét gondolsz, mit csinálsz?

- Csak megtanítom neked – mondta Draco sziruposan mézesmázos hangon –, hogy senki nem packázhat büntetlenül egy Malfoy-jal. Még te sem.

Azzal, mielőtt Harry bármit reagálhatott volna, kihátrált az öltözőből, és visszasietett a kastélyba.

----

Az órák lassan véget értek, és eljött a vacsora ideje. Harry pedig kerülte Dracót, mint a pestist. Merlin tudja, mikor érzi majd úgy a Mardekáros, hogy teljes a bosszú, és hagyja abba a cukkolást. Mindenesetre Harry addig nem akart a közelében lenni. A vacsorát is kihagyta, inkább a konyháról szerzett egy kis kaját, amit a szobájában tervezett elfogyasztani, ahol a nap hátralevő részét szándékozott eltölteni, barikádot vonva maga köré.

Sajnálatos módon, a barátja a mardekárosok tökéletes mintapéldánya volt, így könnyedén kikalkulálta az ő következő lépését. Ami azt jelentette, hogy Draco ott várta Harryt a konyha bejáratánál a falnak dőlve, rendíthetetlen nyugalommal.

- Hát itt vagy cicám - köszöntötte könnyedén, és kiéhezett tekintettel méregette.

Harrynek elkerekedett a szeme Draco láttán, aki ártatlanul pislogva elindult felé.

- Ó, nem nem – kezdett el Harry gyorsan hátrálni. – Maradj távol tőlem!

- Harry, mi a baj? – kérdezte Draco édesen. A hangja szöges ellentétben állt az arcán ülő ördögi kifejezéssel. – Nem vagy boldog, hogy láthatod a barátodat?

Elfelejtve minden méltóságát, Harry megfordult, és futásnak eredt. Szerencsétlenségére, Draco számított erre, és előrántotta a pálcáját.

- Impedimenta!

Harry megdermedt út közben. Draco kényelmesen eltette a pálcáját, és odasétált.

- Cö cö – szidta Draco játékosan. – Mégis mit gondoltál, hova mész? Ha nem jössz velem önszántadból, akkor majd viszlek erővel. De lehet, hogy ezt szereted – fejezte be egy gúnyos kacsintással.

Hát ez szép Potter, gondolta Harry magban. Összejöhettél volna bármilyen kedves, gyengéd pasival. Egy másik griffendélessel, vagy akár egy hugrabugossal, de NEEEEM. Neked magába a Sötét Mardekáros Fejedelembe kellett belezúgnod, és most aztán benne vagy a lekvárban. 

Draco egy üres terembe hurcolta Harryt, rögtön a konyha mellett, és belekényszerítette egy székbe. Az impedimenta hatása bármelyik pillanatban megszűnhetett, úgyhogy gyorsan elmormolt egy másik bűbájt.

Harry aztán ott találta magát szorosan a székhez kötözve. Elszántan küzdött a kötelékek ellen, de nem volt esélye: azok szorosan tartották.

Draco szórakozottan vizsgálgatta.
- Mennél valahova, Potter? – kérdezte csevegő hangon, ahogy Harry küszködését nézte.

- Fogd be! – mordult rá Harry. – Jobban teszed, ha elengedsz.

Draco hitetlenkedve nézett rá.
- Itt van Harry Potter, a Kis Túlélő, aki kétségkívül a varázsvilág egyik legdögösebb pasija, kikötözve egy üres teremben. Kiélhetem rajta bármilyen bűnös vágyamat. Tényleg azt képzeled, hogy elengedlek?

Elhallgatott. Szeme huncutul csillogott.
- Soha a büdös életben.

Azzal lovagló ülésben elhelyezkedett Harry ölében.

Harry haragosan nézett rá, aztán Draco ágyéka kapcsolatba került kemény férfiasságával, és elakadt a lélegzete.

Komisz vigyor suhant át Draco arcán.
- Nem is olyan rossz ez, igaz Harry?

- Rohadj meg Malfoy!

- Ugyan már! – Draco ujjaival beletúrt Harry fényes, fekete tincsei közé, aztán előrehajolt, hogy megcsókolja, de Harry elfordította a fejét, így Draco szája az arcával találkozott, aki erre rettenthetetlenül a fülét kezdte majszolni.

- Mi a frászt akarsz tőlem? – csattant fel Harry. A felhalmozódott szexuális feszültség, és a csillapíthatatlan vágy miatt már igencsak rossz hangulatban volt.

- Bocsánatkérést.

- Erről van szó? Egy bocsánatkérés? Rendben. Sajnálom, hogy nem használtam némító bűbájt. Sajnálom, kibaszottul sajnálom. De most már mindenre, ami szent kérlek, abbahagynád végre ezt a szart?

- Hmmm… had gondoljam végig – felelte Draco, komisz módon hozzányomva csípőjét Harry eltitkolhatatlan erekciójához.

Harry felnyögött, de semmit nem tehetett.
- Malfoy, te aztán kibaszottul köcsög vagy.

- Az, hogy sértegetsz, nem old meg semmit – mutatott rá Draco tettetett sértettséggel.

Harry rábámult.
- Ó sajnálom, akkor ettől most boldogtalan leszel? Felzaklat téged a dolog? Miért nem próbálsz meg egész nap egy kibaszott merevedéssel mászkálni, csak mert a hülye barátod úgy döntött, hogy meg kell büntetnie valami olyasmiért, amit azért csináltál, mert nagyon is megérdemelte?

- Tudod, nem igazán hiszem, hogy tényleg megbántad a dolgot – biggyesztette le a száját Draco. – Szóval elmegyek, és te szépen végiggondolhatod, mit tettél. Talán mikor majd visszajövök, készen fogsz állni egy normális bocsánatkérésre.

Azzal lekászálódott a forrongó Griffendélesről, és kisétált, otthagyva Harryt a székhez kötözve az üres teremben, kielégületlenül, és abszolúte gyilkolásra készen.

----

Harry már két perce egyedül ült a teremben, sikertelenül próbálva megszabadulni a kötelékeitől, amikor nyílt az ajtó.

- A kibaszott köte… ó – fojtotta magába a további mondanivalót, amikor meglátta, hogy egy: két ember sétált be. Kettő: a jövevények közül egyik sem Draco volt.

- Ó teremtőm! Natasha, ez Harry Potter!

Harry nem tudta eldönteni, hogy most ordítson, vagy csak úgy spontánul öngyulladjon zavarában. Két ötödéves lányka nyitott ugyanis rá, egy hollóhátas meg egy mardekáros.

A hollóhátas tovább beszélt barátnőjéhez.
- Vajon mit kereshet itt?

A mardekáros lány, Natasha megrázta a fejét.
- Gőzöm sincs. Talán kérdezzük meg.

Harryhez fordult.

- Harry Potter, igaz? – kérdezte barátságos mosollyal az arcán, mintha mindennapos eset lenne, hogy a Kis Túlélőbe botlanak egy üres teremben, aki egy székhez van kötözve.

Harrynek sikerült alig észrevehetően bólintania, és próbálta megacélozni bátorságát a két jövevény előtt.

- Gondolom, nem várhatom el tőletek, hogy segítsetek lányok, igaz? – nézett könyörgően a két ötödévesre.

A két lány felvihogott. Harry felbátorodott, és úgy döntött, talán a szégyentelen flörtölés lesz az, ami a leginkább ki fogja húzni ebből a kellemetlen helyzetből. Elmosolyodott, szándékai szerint roppant csábítóan.

- Nem mintha nem lenne tök jó dolog így megkötözve lenni két ilyen elbűvölő fiatal hölgy társaságában – mondta meggyőzően, és a lányok megint felvihogtak. – De végtelenül hálás lennék, ha eloldoznátok.

A hollóhátas lány összeszedte magát, és visszamosolygott.
- Persze – mondta kedvesen, és odasétált. – Végül is nem mindennap nyílik rá lehetőség, hogy megmentsük Harry Pottert.

Harry bólintott. Úgy érezte, legalább egy valami jól alakul aznap, ekkor azonban a mardekáros lány szólalt meg.

- Emma várj! – mondta, és barátnője felé fordult.

Harrynek rossz érzése támadt.

Natasha félénken elvigyorodott.
- Tudod az sem mindennapi, hogy ha Harry Pottert egy üres teremben találjuk egy székhez kikötözve.

Emma zavarodottan nézett rá, Natasha pedig Harry felé intett, komisz csillogással a szemében.

- Úgy értem, ez Harry Potter. Nézd, milyen helyes! Talán nem lesz még egy ilyen esélyünk. Talán… egy kicsit még így hagyhatnánk, nem gondolod? – győzködte barátnőjét Natasha. – Csak egy kicsit… eljátszadozunk vele. Na?

Harrynek rémületében leesett az álla. Képtelenség, hogy ez történjen. Egyszerűen képtelenség. Nem lehet itt megkötözve egy elhagyott teremben két lánnyal, akik úgy méregetik, mintha egy óriási csokitorta lenne.

- Tudod – jelentette ki Emma elgondolkodva. – Mióta megjelent az a cikk a Szombati Boszorkány Bulvárban, el kell ismernem, megmozgatta a fantáziámat.

- Pontosan – erősítette meg Natasha, immár teljes mértékben kiéhezett tekintettel meredve Harryre. – Csak egy kis móka, ez minden. Senkinek nem esik baja.

Gyorsan elmormolt egy varázsigét, mire a helyiségben félhomály támadt, és dallamos zene hangzott fel.

Emma a barátnőjére vigyorgott.
- A többi klubtag annyira hihetetlenül féltékeny lesz, amikor ezt megtudják.

- Tutira – értett egyet Natasha, és lassan Harryhez sétált, akinek a szemei már tányér nagyságúra tágultak.

- Várjatok! – kezdte Harry, és nyilvánvaló pánik hallatszott a hangjában, ahogy a két lány közeledett felé. – Ti nem tehetitek… nem lehet… barátom van, meg fog ölni titeket…

Natasha egyre ördögibben mosolygott, és lecsúsztatta a köpenyt a válláról.
- És hol van most a barátod Harry? – dorombolta lágyan, és kigombolta az első pár gombot az ingén. – Itt hagyott egyedül kikötözve? Ez nem volt valami szép tőle, igaz?

Lassan leereszkedett Harry ölébe, és a vállára tette a kezét. Mindeközben Emma Harry mögé került, és a nyakát kezdte csókolgatni.

- Egyáltalán nem volt szép – értett közben egyet a barátnőjével lágy hangon. – Úgy értem, bárki bejöhet, és itt találhat téged így. Még szerencse, hogy mi találtunk meg elsőnek.

Harry elszánt csatát vívott, hogy megőrizze józanságát, de a nagyfokú szexuális kielégületlenség miatt, ami az utóbbi jó pár órában kínozta, nehezére esett, hogy ne élvezze a testét ostromló érintéseket.

Tovább próbálkozott a lányok meggyőzésével.
- Rendben lányok, ez mind nagyon kedves, meg minden, de komolyan mondom. Barátom van! Abba kell hagynotok! Merlinre, hiszen meleg vagyok!

A lányok erre elnevették magukat.

- Biztos vagy benne Harry? – kérdezte Natasha, és elkezdte kigombolni Harry ingét.

Harry felsóhajtott. Cho után tökéletesen nyilvánvalóvá vált számára, hogy meleg, most azonban kábé csak abban volt biztos, hogy biszex.

Emma végigsimított Harry mellkasán, míg barátnője lecsúsztatta válláról az inget, és Harry megremegett. Aha, úgy látszik tényleg bi. Hát ennek legalább majd a lány rajongók örülhetnek mindenesetre.

Draco viszont attól még nagyon dühös lesz. Újra próbálkozott.

- Oké, figyu! Emma és Natasha, igaz? Komolyan nem tehetitek ezt. Draco Malfoy-jal járok a fenébe is. Aki határozottan féltékeny típus, és bármelyik percben visszajöhet, és…

- Túl sokat beszélsz – suttogta Emma, és Harry azon kapta magát, hogy eltalálta egy némító bűbáj.

A szeme kidülledt rémületében. Meg volt kötözve, hangot se tudott már adni, és két lány épp azon munkálkodott, hogy megrontsa. A legrosszabb az volt, hogy Draco olyan kielégítetlenül, és felajzva hagyta ott, hogy a teste hevesen reagált a két lány tevékenykedésére, és egyre kevésbé küzdhetett a becézgető érintések ellen.

Harry inge már lekerült, és Natasha most Harry övénél kezdett matatni, aki „megállj!”-t próbált kiáltani, de egy hang sem hagyta el a száját. Már épp nonverbális varázslattal próbálkozott volna, amikor kinyílt az ajtó.

Draco felmérte a helyzetet: félhomály, csöpögős zene, és két félmeztelen csaj tapizza az ő barátját, aki immár szintén félmeztelen volt. Összehúzta a szemét, és előrántotta a pálcáját.

- Finite Incantatem!

Visszatért a normál fényerő, és a zene elhalt. A két lány megpördült, és elszörnyedt kifejezést jelent meg az arcukon. Még mindig megkötözött állapotából, Harry próbált odavetni a lányoknak egy „én megmondtam”-ot, de természetesen az nem hallatszott.

- Büntetőmunka – sziszegte Draco a párosnak – Piton Professzorral. Egy hónapig. Most pedig tűnjetek a pokolba, és örülhettek, hogy nem átkozlak meg titeket.

A lányok gyorsan leléptek, kifejezetten megrémülve a dühöngő Malfoy örököstől.

Draco megfordult, és intett egy újabbat a pálcájával, mire Harry kiszabadult, és a hangja is visszatért.

- Magyarázatot, Potter! – parancsolta Draco villogó szürke szemekkel.

Harrynek leesett az álla.
- Magyarázatot? Mégis mi a szart kéne megmagyaráznom? Itt maradtam egy üres teremben, a székhez kötözve, képtelenül a kiszabadulásra. És mindezt TE csináltad, ha már elfelejtetted volna.

- De fogadok, hogy azért nem próbáltad megállítani azokat a lányokat, igaz? – Draco hangjában félreérthetetlen féltékenység és megbántottság bujkált.

Harry bedühödött a gyanúsítgatás hallatán.
- Tulajdonképpen Malfoy, igenis próbáltam. Egy csomószor figyelmeztettem a lányokat, hogy hagyják abba, mire rámküldtek egy némító bűbájt. Nem másztak le rólam, köszönhetően annak a cikknek, ami megemlítem, szintén a TE hibádból látott napvilágot. Ez az EGÉSZ a TE hibád!

Draco nem is figyelt Harry tiltakozására.
- De azért élvezted, igaz Potter? – folytatta szemét összehúzva fagyos hangon.

- Ne merészeld ezt csinálni Malfoy – fenyegetőzött Harry. Az idő nem volt alkalmas rá, hogy Draco irracionális féltékenykedése legyen hangsúlyos a beszélgetésben. Harry elérkezett türelmének határára.

- Élvezted? – kérdezte Draco megint hangosabban.

- Draco, ne baszakodj most velem! – figyelmeztette Harry.

- Fogadok, hogy imádtad a dolgot, és teljesen benne lettél volna. Fogadok, hogy azt kívánod, bár be se jöttem volna. Szóval utoljára kérdezem a fenébe is: ÉLVEZTED Potter?

De Draco ezzel túl messzire ment, és Harryből előtörtek a szavak, mielőtt még megállhatta volna.

- Igen! A picsába igen! Imádtam, és rohadt jó volt, és bár be sem jöttél volna, és tettél volna tönkre mindent, mert akkor talán végre egyszer elmentem volna ma!

Draco arca elsötétült a haragtól, de előtte még Harry egy pillanatra láthatta a szemében megvillanó fájdalmat.

- Baszd meg, Potter! – csattant fel, és kiviharzott a teremből.

Harry mélyeket lélegzett, hogy lenyugodjon, és aztán ő is elindult, de nem Draco után, hanem inkább a hálókörletébe.

----

Pár órával később Draco éppen egy folyosón sétált a Griffendél torony felé, hogy megtalálja Harryt. Annyira féltékeny volt, mikor a terembe lépve meglátta azokat a lányokat, hogy rögtön Harryt kezdte hibáztatni olyasmiért, ami tulajdonképpen nem az ő hibája volt, aztán még ki is provokálta, hogy olyasmiket vágjon a fejéhez, amit nem gondolt komolyan, ebben biztos volt.

Tudta, hogy Harry nem csalta volna meg, és tudta, hogy míg Harryvel van, hozzá kell szoknia az egy hírességgel való randizás velejáróihoz: az őrült rajongók és csodálók hordáihoz.

Sóhajtott. Hatalmas bocsánatkéréssel tartozott Harrynek, és minél előbb túl akart esni rajta.

Meggyorsította lépteit, és befordult egy ritkán használt folyosón, hogy lerövidítse az utat a toronyba, és hogy egyúttal csökkentse az esélyét, hogy takarodó után mászkáláson kapják.

Hirtelen megriadt, mivel valaki elkapta a köpenyét hátulról, és olyan erővel taszította a falnak, hogy beverte a fejét a kemény kőbe.

- Draco.

A hang hatására, amit Draco még a fájdalom ködén át is tökéletesen felismert, a hideg kezdett futkározni a gerincén.

A hang tulajdonosa pedig folytatta.
- Van róla fogalmad, milyen nehéz egyedül találni téged mostanság?

----

Harry a klubhelység egyik sarkában ült, és a tüzet bámulta. Még mindig mérges volt Dracóra, amiért ilyen fasz módon kezelte az egész helyzetet, ugyanakkor maga miatt is bosszankodott, amiért olyan kegyetlen dolgokat mondott a szőkének.

Hiába Draco provokálta ki, akkor is megbántotta őt. Tudta, hogy ő hogyan érzett volna, ha Dracóra nyomulnak rá azok a csajok, és félig-meddig megértette miért reagált Draco olyan hevesen az egészre. Féltékeny volt, és amit Harry mondott, csak még rosszabbá tette az egészet. Hiszen tisztán láthatta a fájdalmat átsuhanni barátja arcán.

Kínzó bűntudat rohanta meg, és felsóhajtott. Majd tovább bámulta a tüzet, de gondolatai továbbra is Draco körül forogtak.

----

- Komolyan, Draco, te egyszerűen nem is veszed észre, mennyire szeretlek, igaz?

- Nem, csak azt tudom, hogy rosszul vagyok tőled – felelte Draco.

A másik ismét a falhoz lökte Dracót, olyan erővel, hogy az összes levegő kiszorult a szőke tüdejéből.

- Na de Draco, hát tényleg így kell beszélni a szeretőddel?

Draco összerándult az undortól, és kétségbeesetten próbált elmenekülni, de az erősebb test odakényszerítette a falhoz, hogy mozdulni sem tudott. Egy erőszakos száj tapadt az övéhez, amibe Draco válaszképpen beleharapott, amilyen erősen csak tudott.

Fogvatartója felkiáltott fájdalmában.

- Te kis köcsög - köpte a másik, és a következő pillanatban egy ököl találkozott Draco szemével, aki botladozva hátratántorodott.

Még mindig lüktető halántékkal, próbálta menekülésre fogni a dolgot, de két kéz rákulcsolódott hátulról és visszatartotta. Kiáltani próbált, de ekkor a másik ököllel a gyomrába vágott, hogy Dracónak elakadt a lélegzete, és képtelen lett rá, hogy bármilyen hangot is kiadjon.

- Ezúttal biztos, hogy nem fogsz elmenekülni.

Egy elsuttogott varázsige, és Draco ott találta magát megkötözve, elnémítva a folyosó padlóján, kiszolgáltatva egy hollóhátas prefektusnak.

előző        vélemény       történet főlapja        következő