13. fejezet – Én hősöm

Harry elköszönt a barátaitól, és a háló felé vette az irányt. Még mindig Draco miatt tépelődött. Akármennyire megértette ugyanis a reakcióját, egy kicsit mégis dühös volt rá. És nem a kis bosszúhadjárata miatt, mert annyira mardekáros ő is volt, hogy azt kezelni tudja. Tulajdonképpen élvezettel töltötte el a gondolat, hogy majd visszafizetheti Draco játszadozását. Nem, sokkal inkább amiatt volt mérges, hogy Draco féltékenységében olyasmi miatt hibáztatta, ami aligha volt az ő hibája.

Harry sóhajtva ledobta magát az ágyra. Csak gyorsan álomba akart merülni, és nem gondolni Dracóra, de túlságosan zaklatott volt. Megdörzsölte a szemét, és úgy gondolta, azért nem árthat megtudni, merre jár épp a másik. Elővette a Tekergők Térképét, és gyorsan elmormolta a varázslatot, a pálcájával a papírra koppintva. Egyből a pincét vette szemügyre, de meglepetésére Draco nem tartózkodott ott. Végigpásztázta tekintetével az egész lapot a pici Draco Malfoy feliratot keresve. Amikor pedig megtalálta, azt hitte, menten megáll a szíve.

Az apró pötty mozdulatlanul sötétlett nem messze a Griffendél toronytól, és nem volt egyedül. Egy másik pötty volt a közvetlen közelében, mégpedig Terry Boot felirattal.

----

Draco feje lüktetett ott, ahol a padlóba verte, és fekete pontok táncoltak a szeme előtt. A csuklóját véresre dörzsölte a kötél, ahogy elszántan küzdött a szabadulásért. A gyomra fájt, és nehezen vette a levegőt, a világ pedig kezdett elhomályosulni előtte, Terry Boot azonban durván megrázta, és pár fájdalmas pofonnal magához térítette.

- Ne merészelj itt elájulni nekem Draco – mondta gúnyosan. – Azzal elrontanád a mókát. – Draco a fájdalom ködén át felnézett fogvatartójára, aztán becsukta szemét, és mozdulatlan maradt. Boot előrehajolt, közel Draco arcához, hogy meggyőződjön róla, valóban elájult-e, mire Draco megtette az egyetlen dolgot, amit tehetett: olyan erősen, ahogy csak tudott, belefejelt Boot képébe. A mozdulatot hátborzongató reccsenés, és fájdalmas kiáltás követte.

- Ezért megfizetsz Draco – morogta a prefektus, és durván hozzávágta őt a falhoz. Dracóig félig meddig eljutott a tudat, hogy haja alól szivárog a vér, és mintha lépteket hallott volna a távolból. Ezen felfedezések azonban mind semmivé foszlottak, amikor elborzadva tapasztalta, hogy Terry keze a nadrágját nyitja szét, ő pedig totál egyedül van.

----

Harry már számtalan folyosón végigszáguldott, amikor kiáltást hallott a távolból.
- Ó istenem, Draco – motyogta magának, és rohant, ahogy a lába bírta, azért fohászkodva, hogy nehogy elkéssen. Befordult a sarkon, és amit látott, attól mérhetetlen düh kerítette hatalmába.

Barátja megkötözve, elnémítva, és több sebből vérezve feküdt a földön, a hóllóhátas pedig épp a nadrágjánál matatott. Harry Terry Bootra vetette magát, lesodorva őt Dracóról, és a falhoz lökte. Ütötte vágta, ahol csak érte, és a másik talán kicsit testesebb volt nála, és maga is bevitt pár szerencsés találatot, de semmi esélye nem volt a Kis Túlélő haragjával szemben.

- Megmondtam neked – fröcsögte két ütés között – hogy maradj távol… a barátomtól… te kis rohadék. – Harry a földre lökte Bootot, és párszor jó erősen bordán rúgta, és még tovább folytatta volna, ha nem jutott volna eszébe Draco.

Ő még mindig ott feküdt a fal mellett, és majdnem elájult a megkönnyebbüléstől, amikor kóválygó fejét felemelve meglátta Harryt. Elszántan próbált magánál maradni, de csak homályosan látott, és teste remegett a támadás utóhatásaként. Harry gyorsan odafutott.

- Istenem Draco, jól vagy? Annyira sajnálom, itt kellett volna lennem, Istenem. – hangzott Harry aggódó hangja, és épp a Dracót fogva tartó kötelekkel birkózott meg, amikor megérezte, hogy valaki ólálkodik a háta mögött.

Harry egy pillanat alatt előrántotta a pálcáját, és megpördült.
- Stupor – kiáltotta el magát, és vele együtt egy másik valaki is elharsogta, hogy capitulatus. Terry Boot ájultan vágódott végig a folyosón, a pálcája pedig a levegőbe röpült, majd Perselus Piton kinyújtott kezében landolt.

Pitonnak kábé öt másodpercébe telt, hogy összerakja a dolgokat: Draco Malfoy, a kedvenc tanítványa a földön hevert, megtépázott ruhában, és sebesülten. Harry Potter mellette térdelt, vérző orral, fél szeme alatt egy vágással, és véres kézzel, és azon fáradozott, hogy kioldja a köteleit. Terry Boot a folyosón támolygott vérrel borítva, és Potter mögött áll, készen arra, hogy megátkozza. Nem kellett atomtudósnak lennie hozzá, hogy kitalálja, mi is történt, pláne ha hozzávette a dologhoz Boot múltját Dracóval kapcsolatban.

Piton megpöccintette a pálcáját, és Draco azonnal szabad volt, Harry pedig egyből a karjaiba vette a szőkét.

- Draco, jól vagy? Mennyire sérültél meg? – Harry közelebb hajolt, így jobb rálátása nyílt a vágásra, és a Draco fején lévő sebre, haragja pedig ismét teljes mértékben fellángolt.
- Megölöm - mondta, és dühtől fortyogva villogó szemmel felállt, pálcájával a kézben, készen arra, hogy a pokolra küldje Terry Bootot.

Piton állította meg.
- Nem Mr Potter, nem fogja. Most elkíséri Mr Malfoyt a gyengélkedőre. Majd én elviszem Mr Bootot Dumbledore-hoz, hogy ő rendelkezzen vele.

- Börtönbe kéne zárni azt az agybeteg faszt – csattant fel Harry, és nem érdekelte, hogy mennyire beszél választékosan Piton előtt.

- Most az egyszer Mr Potter, tökéletesen egyet értünk – jegyezte meg Piton vontatottan, és odasétált, ahol a hollóhátas prefektus feküdt, és utálkozva nézett rá. – Csak vigye Mr Malfoyt, majd én foglalkozok ezzel, és később megosztom magukkal a fejleményeket.

Harry bólintott, és Dracóra nézett.
- Tudsz járni? – kérdezte gyengéden, miközben talpra segítette.

- Persze, hogy tudok, Potter – felelte Draco, akinek a büszkesége nem engedte, hogy segítséget fogadjon el. Próbaképp tett egy óvatos lépést előre, de azonnal eltorzult az arca a fájdalomtól. Próbálta elrejteni, de mivel magának Harrynek is szokása volt a sérülések leplezése, rögtön felismerte, ha valaki ezzel próbálkozott.

Előrenyúlt, és átkarolta Dracót, a szőke karját meg átvetette a vállán. Draco próbált ellenkezni, de Harry nem hagyta.
- Ajj Draco, ne problémázz már ennyit. Segítek elmenni a gyengélkedőig, te pedig hagyni fogod.

- Jól vagyok – vágta rá Draco ingerülten, és próbált elhúzódni, de Harry csak a szemét forgatta.

- Persze, azt látom. Kitűnő állapotban vagy – mondta Harry szarkasztikusan, és óvatosan megtartotta Dracót. – Végül is mit számít, hogy öt perccel ezelőtt még meg voltál kötözve, és az a pszichopata állat épp arra készült, hogy a szajhájává tegyen, ráadásul még mindig csurom vér vagy, és sárkánytojás méretű sebek vannak rajtad. Komolyan, te és a Malfoy büszkeséged.

- Azt mondtam, jól vagyok – szűrte Draco a szavakat összeszorított fogain keresztül, ám összerezzent, amikor megpróbált ránehezedni valószínűsíthetően kificamodott bokájára.

- Nézd Malfoy, vagy így segítek, vagy pedig a hátamon cipellek el a gyengélkedőig. Választhatsz. – Elég volt egy pillantást vetnie Harry szemeire, és Draco tudta, hogy a Griffendéles halálosan komolyan gondolja, amit mondott. Így hát megadóan sóhajtott.

- Rendben van, Potter, akkor segíts, ha annyira muszáj – mondta rezignáltan, és el is indultak.

-----

Madam Pomfrey elsápadt a dühtől, amikor a két fiút megérkezett hozzá, és röviden összefoglalták, mi történt. Azonnal ágyba dugta Dracót, Harrynek meg elővarázsolt egy széket, majd adott a kezébe egy bödön meleg vizet, és egy szivacsot, hogy megtisztítsa Draco sebeit a vértől, ő maga pedig elment néhány bájitalért.

A két fiú magára maradt, Harry pedig tudomást sem véve a székről, leheveredett barátja mellé.

Óvatosan hozzáérintette a szivacsot egy a Draco homlokán éktelenkedő vágáshoz, és azonnal feltámadt benne a harag, amikor a szőke kissé összerezzent az érintésre. Draco látta a fellángoló dühöt Harry smaragdzöld szemében, és grimaszos mosolyra húzta a száját.

- Hé Potter – szólalt meg halkan. – Kösz. – Harry erre egy kicsit lenyugodott, és kisöpörte egy szőke tincset Draco szeméből, hogy folytathassa a tisztogatást.

- Semmiség – felelte gyengéden. – Rendben leszel?

- A önérzetemen esett jelentős mértékű csorbán kívül, amit az okozott, hogy szabályszerűen a Roxfort aktuális szexi hős lovagja mentett meg, azt hiszem igen – mosolyodott el Draco halványan.

Harry visszamosolygott.
- Ne emészd magad emiatt. Hiszen Boot megkötözött az isten szerelmére. Semmit nem tehettél ellene. Habár – folytatta kíváncsian szemlélve Dracót – muszáj megkérdeznem. Az orra már be volt verve, amikor odaértem. Te csináltad?

Draco hanyagul vállat vont.
- Lehet – mondta, és mindenről beszámolt Harrynek, akit igazán lenyűgözött Draco túlélési ösztöne. Miután végzett a Draco fején lévő sebek tisztogatásával, Harry óvatosan lesegítette barátjáról a szakadt inget, és kezelésbe vette a mellkasán lévő horzsolásokhoz.

- Egyébként Potter, hol tanultál meg így verekedni – kérdezte Draco, és összerándult a fájdalomtól, mikor Harry egy mélyebb vágáshoz ért a vállán.

- Az unokatesómtól. Elég nagydarab, és egy csomót verekszik. Mugli boxversenyeket is nyert már.- Draco zavarodott arckifejezését látva Harry gyorsan elmagyarázta a boksz lényegét. – Szóval Dudley részt vett egy ökölvívó tornán is, én meg úgy gondoltam kihasználhatom ezt. Megfenyegettem, hogy ha elég idős leszek az iskolán kívüli varázsláshoz, akkor disznóvá változtatom, amennyiben nem tanít meg verekedni.

- Ez elég mardekáros húzás volt tőled.

- Nahát, kösz. Tudod, megnyugtató arra gondolni, hogy ha netán el is vesztem a pálcámat, attól még szét tudom rúgni bárkinek a seggét. Nagyon hasznos. Szerintem a varázslók túlságosan is függnek a pálcájuktól.

- Ez igaz – ismerte el Draco, és kissé összehúzta a szemét. – Nézd Potter, lehet hogy te vagy a megtestesült hős, de ne hidd, hogy ettől majd én leszek a védelmedre szoruló lányka. – Szavai ellenére, Draco becsukta a szemét, és elégedett sóhajjal hagyta, hogy Harry tovább törölgesse a szivaccsal. Épp csak egy kicsit rezzent össze, mikor Harry egy csúnyább horzsoláshoz érkezett, de barátja egyből aggodalmasabb arcot vágott.

- Istenem Draco, úgy sajnálom – mondta, teljesen kiborulva Draco állapotától.

- Mit sajnálsz? – kérdezte Draco, teljesen értetetlenül állva Harry bűntudatos arckifejezése előtt.

- Ott kellett volna lennem, vagy legalábbis hamarabb odaérnem. Nem hiszem el, hogy hagytam, hogy bántson – mondta Harry, és meglepetésére Draco az égre emelte tekintetét.

- Merlinre, én csak vicceltem, de te tényleg komolyan gondolod, hogy te vagy a megtestesült hős, igaz?

- Hogy érted?

- Úgy értem, hogy te nem hagytad, hogy bántson. Hiszen egy beteg faszról van szó, aki már egy ideje rám van állva. Te pont, hogy megmentettél. Ennek ellenére mégis felelősnek érzed magad a történtekért. Lüke Griffendéles – mondta a szemét forgatva, ugyanakkor szeretetteljes hangon.

- Hát igen, mert felzaklatott a dolog. Mivel hozzám tartozol, tudod. És kötelességem téged megvédeni, vigyázni rád, és nem szabadna hagynom, hogy bárki is bántson.

- Na most már úgy is beszélsz, mint egy megtestesült hős. Csöpögős ígéreteket teszel az újonnan kiszabadított királylánynak. Most óhajtod, hogy elájuljak, vagy majd egy kicsit később? – Harry felhorkant, Dracónak pedig drámai sóhaj szakadt ki a tüdejéből – Bár gondolom ezzel jár, hogy a griffendélesek mintapéldányával járok, aki ennek tetejébe még a Kis Túlélő is. De ugye tudod, hogy én is tudok vigyázni magamra?

- Persze hogy tudsz cukorfalat – mondta Harry, és megsimogatta Draco fejét, ami egy kifejezetten jeges pillantást váltott ki a szőkéből. Harry vigyorgott. – Ne kapd fel a vizet, csak vicceltem. Senkinek, még csak meg sem fordulna a fejébe, hogy veled kikezdjen. Több sötét varázslatot ismersz, mint bárki a suliban.

- És nagyon fenyegető is vagyok – mondta Draco jelentőségteljesen.

- Nagyon fenyegető vagy – nyugtatta meg Harry.

- És agyafúrt.

- És agyafúrt.

- És szexi.

Harry a szemét forgatta, de Draco beleboxolt a vállába.
- Gyerünk, mondd!

- És szexi – sóhajtotta megadóan Harry.

- De még mennyire – jelentette ki Draco, és ismét becsukta a szemét. Halotta, hogy Harry leteszi a szivacsot és a vizet, majd érezte, hogy egy gyengéd kéz simít végig az arcán, majd a haján. Aztán Harry lágy csókokkal borította el az arcát, és a homlokát. Minden mozdulatból áradt a gondoskodás és a gyengédség, és Dracót olyan jóleső érzés járta át, hogy még a helyzet teljesen csöpögős és nyálas jellege miatt is elfelejtett akadékoskodni. Talán mégis van valami ebben a „kiszolgáltatott királylányka” dologban.

- Hé Draco – szólt Harry halkan, nehogy megzavarja a másikat.

- Igen? – kérdezte Draco, még mindig csukva tartva a szemét, mert nem akarta, hogy elillanjon ez a kellemes érzés.

- Egyébként mit csináltál a folyosón?

- Ó. Az. Hát – Draco hangja érthetetlen módon egészen félénk lett. – Egyértelmű. Hozzád indultam.

- Hozzám? – kérdezte Harry.

- Igen – erősítette meg Draco, és úgy gondolta, ennyivel le is van zárva a dolog.
Harry felvonta a szemöldökét.

- Kifejtenéd?

A Mardekáros kinyitotta fél szemét, és azt kellett látnia, hogy barátja várakozóan méregeti. Visszacsukta a szemét, és felsóhajtott.
- Hát jó, rendben. Ha annyira tudni akarod, bocsánatot kérni mentem.

Harry elámult a hallottaktól.
- Tényleg? És vajon pontosan miért is akartál bocsánatot kérni?

Draco most már kinyitotta a szemét, hogy a másikra nézzen.
- Muszáj kimondanom? Magadtól nem tudod?

- Lehet, hogy így van, de talán tőled szeretném hallani. Tudod, nem vagy valami jó a bocsánatkérésben – közölte Harry, mire Draco haragosan nézett rá.

- Rendben. Bocsánatot kérek, hogy mérges lettem azok miatt az idióta rajongó csajszik miatt. Nem a te hibád volt, és totál elvetettem a sulykot, amikor kiakadtam rád. Hülye, féltékeny barom voltam. Tessék, kimondtam. Megfelel? – Harry halkan kuncogott, és előrehajolt hogy még egy puszit nyomjon Draco arcára.

- Tényleg féltékeny barom voltál. – Draco még mérgesebb fejet vágott. – És tényleg túlzásba vitted. De megbocsátok. Mintha tehetnék is másképp, most hogy itt fekszel összeverten, mert az őrült exed megtámadott, miközben épp hozzám tartottál bocsánatot kérni.

- Jó tudni, hogy legalább egy előnye van annak, hogy ilyen szánalmasan ramaty állapotban vagyok – mormolta Draco, aztán szúrósan Harryre nézett.

- Remélem, nem várod el, hogy bármi másért is bocsánatot kérjek – mondta –, mert nem fogok.

Harry elvigyorodott.
- Nem, azért csodákat nem vártam. És nem is hiszem, hogy komolyan megbántad volna a többit. Majd később úgyis sajnálni fogod, arról gondoskodom.

- Már megint ezek a fenyegetések. Ha nem vigyázol, egy szép napon majd végül mondasz egyet, amitől legalább egy csöppet tényleg megijedek.

- Istenem, hogy el vagy szemtelenedve. Tudod, az emberek többsége már magától a gondolattól is megijed, ha a Kis Túlélő megfenyegeti.

- Na persze, csakhogy a legtöbb ember nem tud téged úgy kielégíteni, ahogyan én. Nehéz lenne megijedni olyasvalakitől, aki egy érintésedtől rögtön vonagló, nyöszörgő kis… izévé válik.

- Mondja ezt a szőke, aki tegnap a nevemet sikoltozta az egész Mardekár ház füle hallatára.

Draco épp felháborodottan visszavágott volna, de ekkor visszajött Madam Pomfrey. Azonnal kiparancsolta Harryt Draco ágyából, gyorsan ellátta az ő pár horzsolását, majd elküldte a gyengélkedőből. Amikor Harry ellenkezni próbált, közölte vele, hogy Dracónak nem lesz baja, és egy óra múlva őt is visszaküldi a hálókörletébe aludni, szóval felesleges maradnia. További vitatkozásra pedig nem volt lehetőség, mert a javasasszony azzal kezdett fenyegetőzni, hogy Lockharttal láttatja el Harry legközelebbi kviddics sérülését. Ez megtette a hatását, így hát egy utolsó csók után, Harry magára hagyta Dracót, aki azonban sokkal többre vágyott egy csóknál.

----

Draco türelmesen feküdt, amíg Madame Pomfrey helyrehozta a bokáját, meg az összes vágást, és horzsolást begyógyította, majd egy biccentéssel elköszönt a javasasszonytól, és elindult a hálókörlet felé – csak épp nem a sajátja felé. Csöndesen végiglopódzott a folyosókon, míg nem elérkezett a Griffendél klubhelység bejáratához. Utána a legelbűvölőbb mosolyát produkálta, és addig hízelgett a kövér Dámának, míg az pironkodva be nem engedte.

Csendesen fellopakodott a lépcsőn Harry szobájához, óvatosan kinyitotta az ajtót, és odaosont Harry ágyához. Szétnyitotta az ágyfüggönyt, és elmosolyodott az eléje táruló látványra.

Harry az oldalán fekve aludt a takaró alá bújva, rendetlen tincsei az arcába hulltak. Annyira békésen, és angyalian festett így, hogy Draco elgondolkozott rajta, vajon tényleg felkeltse-e. Inkább csak előrehajolt, és egy puszit nyomott a homlokára. Megfordult, hogy távozzon, amikor Harry szeme kinyílt.

- Draco? Te vagy az? – kérdezte álomittasan.

- Naná, hogy én vagyok – súgta vissza Draco, azzal leült az ágy szélére, és beleborzolt Harry hajába. – Mégis kit vártál?

Harry boldogan elmosolyodott.
- Senki mást. – Ásítva végigsimított Draco arcán, de keze félúton megakadt a mozdulatban. – Teljesen hideg az arcod. Gyere a paplan alá, mielőtt még megfagysz – mondta, és jelentőségteljesen felhajtotta a takaró szélét. Draco gyorsan megszabadult a ruhái nagy részétől, és bemászott az ágyba Harry mellé, aki azonnal szorosan magához ölelte őt. Draco boldogan bújt oda Harryhez.

- Most már jól vagy? – Dracóval a karjai között Harry egyből felélénkült, de biztos akart lenni benne, hogy sehol nem okoz fájdalmat a másiknak, ha esetleg még maradt sérülése.

- Igen, teljesen. Pomfrey helyrepofozott.

- Örömmel hallom – dörgölőzött Harry Draco nyakához. – Mmmm jó illatod van.

- Naná, hiszen Malfoy vagyok.

- Persze, mert a kettőnek valószínűleg köze van egymáshoz – válaszolta Harry szemforgatósan. – Egyébként meg emellett kiállhatatlanul féltékeny is vagy – jegyezte meg Harry csiklandós puszikkal borítva be Draco nyakát, amitől a másik finoman megremegett.

- Igen, nos ezzel kapcsolatban pedig… jól esik ez az ölelkezősdi, de tudod, egy bizonyos szándékkal jöttem ide.

- Tényleg? – mondta Harry szórakozottan majszolva Draco fülcimpáját. – És mi lenne az?

- Befejezni a bocsánatkérésemet. – És mielőtt Harry felfoghatta volna mit jelent ez, Draco a hátára fordította, rámászott, és belekezdett egy szenvedélyes csókba.

Ó – volt Harry egyetlen gondolata, amint Draco száját az övén érezte, és nyelvük bősz csatát vívott. Istenem, ez a Draco aztán tud smárolni. Előrenyúlt, hogy kezével beletúrhasson abba a lágy selymes szőke hajba, ami mindig totál őrületbe kergette, még ha nem is annyira ismerte el.

- Semmi zselé – mormolta a csók közepette, és fesztelenül simított végig a lenszőke tincseken. – Milyen jó érzés.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog – felelte Draco, és száját most már Harry nyakára tapasztotta. Harry felnyögött, és Dracóhoz simult, aki roppant szenvedélyes oldaláról mutatkozott meg, amint vöröslő harapásnyomokat hagyott hátra barátja nyakán. Harryt azonban hirtelen elfogta az aggodalom, és hátratolta Dracót, hogy a szemébe nézhessen.

- Ugye nem akarsz megint itt hagyni teljesen felajzva? Mert ha ezt tervezed, jobb ha most abbahagyod Draco Malfoy. Tudatom veled, hogy ha ez a szándékod, akkor benézted, mert nem fogom hagyni. Ha kell, az egész kastélyon végigkergetlek, míg el nem kaplak, és akár egy seprűtároló szekrényben is kiélem rajtad a vágyaimat.

Draco azt latolgatta, milyen furcsán kecsegtető ígéretnek tartja ezt a fenyegetést, de aztán mégis előrehajolt, hogy meggyőzze Harryt szándékai nemességéről.
- Most nem szívatlak, ígérem. Mardekár Malazárra esküszöm, hogy nem – tette a kezét a szívére. Harry nem tudta, mennyire bízhat meg ebben az ígéretben, de a teste azt sikoltozta, hogy higgyen a másiknak. Bólintott, és megcsókolta Dracót, aki hevesen válaszolt a csókra, majd folytatta a harapdálást, megerősítve a korábbi nyomokat.

- Na most, ha jól emlékszem – sikerült Dracónak kinyögni Harry nyaka mellett –, azt ígérted, hogy legközelebb, amikor alkalmad nyílik rá, úgy megkefélsz, hogy még a nevemet is elfelejtem.

- Úgy is van – erősítette meg Harry, és kezét becsúsztatta Draco pólója alá. Élvezettel kezdte simogatni a hátát, a szőke pedig megborzongott az érintésre. Harry megfogta a póló szélét, Draco pedig kicsit felegyenesedett, hogy akadálytalanul lekerülhessen róla a ruhadarab.

- Akkor mi lesz? – kérdezte Draco, majd belemerült egy újabb csókba, és mindkét oldalról megfogva Harry arcát, egyre szenvedélyesebben falta az ajkait. Harry hagyta neki még egy darabig, hogy fosztogassa a száját, aztán kissé elhúzódott.

- Biztos vagy benne? – kérdezte, és kutatóan nézett Draco szemébe. Hihetetlenül kívánta, de nem akarta kihasználni a helyzetet, hiszen Draco még csak most épült fel a támadásból.

- Több, mint biztos – súgta Draco, és megragadva Harry kezét az ágyékához húzta, hogy meggyőzze róla, mennyire biztos a dolog. Harry kissé kimeresztette a szemét, és érezte, hogy szíve majd kiugrik a helyéről. Kezével finoman végigsimított Draco testén, aztán feljebb emelkedett, hogy a nyakánál, majd a vállánál folytassa a kényeztetést. Draco egy pillanatig mozdulatlanul támaszkodott a kezén, hogy kiélvezhesse a becézgető száj kiváltotta frenetikus érzést, de mindez most nem volt elég neki.

- Harry – húzódott el egy kicsit Draco – figyelj. Lesz idő majd, amikor azt akarom, hogy gyengéden bánj velem. Lassan, és lágyan, becézgető csókokkal meg minden. De ez most nem az az alkalom – és ennél Draco előrébb hajolt, és végignyalta Harry száját. – Most azt akarom, hogy megbassz.

Draco szavainak hatására, Harry érezte, hogy az összes vér az ágyékába tolul. Némán nézett fel a másikra. Draco érezte a hatást, amit a szavai kiváltottak, és csintalanul elmosolyodott. – Ó igen, azt akarom, hogy megkefélj – suttogta. – Azt akarom, hogy keményen – megcsókolta Harryt –, mélyen – megharapta a nyakát – és most. – és egész testével Harryre nehezedett. – Tudod kezelni a helyzetet?

Harry egy ügyes mozdulattal átfordult az ágyon, így most már ő volt felül, Draco pedig a hátán feküdt a matracon. Szenvedélyes hévvel kezdtek ismét csókolózni, melyben az utóbbi napok minden frusztráltság benne volt, ami Draco jóvoltából gyülemlett fel Harryben. Egyszóval a csók durva volt és követelőző, Draco pedig finoman felnyögött.

- Hogy tudom-e kezelni? – kérdezte Harry rekedten, és Draco szemébe nézett. – Várj csak szöszi, nem tudod még, mire vállalkoztál. Olyan keményen – megharapta Draco egyik mellbimbóját –, mélyen – a másikat is –, és kielégítően foglak megkefélni, ahogy még soha senki. – Állítását bizonyítandó, a csípőjét jelentőségteljesen Dracóhoz nyomta és a Mardekárosnak be kellett harapnia a száját, nehogy felsikoltson. Harry odahajolt Draco füléhez, és belesúgott. – Olyan kéjben lesz részed, hogy nem fogsz rendesen látni, és a saját nevedre sem emlékszel majd. Szóval a kérdés az – mondta, és nyelvével finoman megcirógatta Draco fülcimpájának érzékeny bőrfelületét. –, hogy Te tudod-e kezelni a helyzetet? – azzal a kezét becsúsztatta Draco alsójába.

- Óistenem – nyögött fel Draco iszonyú hangosan, mert már nem tudta türtőztetni magát. Harry egy pillanatra megállt, és elhúzódott. Draco égbekiáltó csalódottsággal nézett rá, de Harry csak a pálcájáért nyúlt az éjjeliszekrényhez.

- Silencio – suttogta, és komiszul nézett a szőkére. – Úgy tervezem, ma este megint a nevemet fogod kiáltani, és ezúttal nem szeretném megosztani ezt a szobatársaimmal.

----

Valamennyi idő elteltével már mindketten lihegve verejtékeztek egy pár pillanatig, majd Harry feltámaszkodott, és érzelgős csókban részesítette Dracót. Egy ideig még élvezték a csókot, majd Harry Draco mellkasára tette a fejét, és átölelte. Draco szintén átkarolta a másikat fél kezével, a másikkal pedig a hajába túrt, és szórakozottan eljátszott a selymes fekete tincsekkel.

Végül Harry szólalt meg.
- Draco?

- Hmmm?

- Alszol?

- Még nem.

- Az jó.

- Mert?

- Mert még nem végeztünk.

- Nem?

- Határozottan nem – mondta Harry, és nyelvével elkezdte bejárni Draco mellkasát. Élvezettel gyönyörködött a tökéletes bőr, és a kemény izmok érintésében, Dracóra pedig újult erővel tört rá a vágy, de igyekezett titkolni, hogy még egy kicsit incselkedhessen Harryvel. Lustán ásított egyet.

- Szerintem viszont végeztünk Harry. Túl fáradt vagyok még egy menethez.

- Hihető történet.

- Esküszöm – jelentette ki, Harry pedig apró köröket kezdett rajzolni a köldöke körül, majd lejjebb csúsztatta kezét. Draco lélegzete elakadt, Harry pedig diadalmasan vigyorgott.

- Mocskos kis hazudozó – mondta, és feltámaszkodott, hogy Dracóra nézhessen. – Nem tudsz átverni. Mellesleg nem mintha lenne választásod.

- Nincs választásom? Mert talán erőszakhoz akarsz folyamodni? Odabilincselsz az ágyhoz, mint a múltkor, és úgy éled ki rajtam a perverz vágyaidat. Barbár. – Draco persze titkon remélte, hogy erről van szó.

- Ahogy akarod. Mellesleg azért nincs választásod, mert számításaim szerint több szexszel tartozol nekem.

- Tényleg? És ezt mégis hogy következtetted ki?

- Hányszor is hagytál ma cserben?

- Csak egyszer.

- Draco.

Draco a szemét forgatta.
- Na jó, talán kétszer.

- Draco Malfoy. Ne akard, hogy beléd csípjek. Három alkalom volt, és ezt te is tudod. Szóval, szerintem legalább három menettel tartozol nekem, mielőtt aludni hagynálak.

Draco szeme komikusan kidülledt.
- Három???

- Legalább.

- Menj a fenébe Potter.

- A te hibád, tudod, amiért olyan bosszúszomjas piszok vagy. Csakis magadat hibáztathatod.

Draco drámaian sóhajtott.
- Ó rendben van, akkor gyerünk.

- Örömmel. – Harry ismét csókolni kezdte Dracót, de meglepetésére a szőke hirtelen a hátára fordította.

- De most én leszek felül – súgta Draco pajkosan, és Harry reakciója elveszett követelőző csókja közben. Nem sok telt el, és a két fiú ismét a mennyekben találta magát.

És ismét.

És ismét.

előző        vélemény       történet főlapja        következő