14. fejezet – Perverz és állatias szex

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! A szemem, a SZEMEM!!

Harry döbbenten, és totális zavarban ébredt fel. Ki ordibál? Hol van ő? Mi folyik itt? A szemét dörzsölgette, amikor megérezte, hogy valaki fekszik mellette, és hirtelen minden megvilágosodott. Az ágyában feküdt a Griffendél toronyban, Draco bújt oda hozzá, és mindketten tök pucérak voltak a takaró alatt. Az ágya függönyét pedig valaki széthúzta, ami azt jelentette, hogy a visítozó hang tulajdonosa…

- Ron! RON! Nyugodj már le. Az isten szerelmére, mi a fene ütött beléd? – Seamus és Neville valószínűleg korábban keltek, így már nem voltak a szobában, Dean Thomas viszont nagy erőkkel próbálta lenyugtatni Ront. Kikászálódott az ágyából, hogy láthassa, mi zaklatta fel szobatársát, elég volt azonban egyetlen pillantást vetnie a párocskára az ágyban, és maga is sivalkodni kezdett.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! A szemem. A SZEMEM! – nyögte, és úgy szorította kezét a szemére, mintha legalábbis azt tervezné, hogy kitépi őket az üregükből. Ronnal együtt drámaian egy halomba leroskadtak a földre, és úgy üvöltöztek, mintha a világ a végéhez közeledne.

Harry maró tekintetet vetett rájuk.
- Lennétek szívesek bekussolni? Fel fogjátok ébreszteni Dracót – szidta össze a szobatársait, és védelmezően magához ölelte a szőkét, aki közelebb fúrta magát Harryhez, hogy ne hallja a zajongást. Dean és Ron jelentőségteljes pillantást váltottak.

- Figyeled Dean? Nem elég, hogy nekünk, akik Harry legjobb barátai vagyunk, erre a rémes látványra kell ébrednünk, még neki áll feljebb, mert hogy esetleg fel fogjuk ébreszteni Dracót – mondta Ron, és a szavakat, hogy „felébreszteni Dracót” olyan magas gúnyos hangon mondta, hogy Dean felvihogott, Harry rosszallóan rájuk bámult, Draco pedig álmosan nézett fel Harry mellől.

- Mi a rák van? – kérdezte. Lenszőke haja égnek meredezett, és álmosan dörzsölgette a szemét. – Miért ordibál mindenki?

Dean felhorkant.
- Ó nézd csak, most aztán megcsináltad Ron. Felébresztetted Harry kicsi sárkányát, és elég nyűgösnek tűnik. – Draco gőgös és sértett pillantást vetett rá.

- Nem vagyok senki „kicsi sárkánya” – szipogta, és próbált nagyon nagyon fölényes, és lenéző lenni, de ezt a törekvését meghiúsította a tény, hogy még mindig iszonyú álmos volt. – És ha nyűgös vagyok, az azért van, mert sajnálatos módon, valami két idióta locsogására kellett kelnem – fejezte be, és jeges Malfoy féle gyilkos pillantást vetett a szóban forgó griffendélesekre.

Na egy tökéletesen ébren produkált Malfoy féle gyilkos pillantás általában rémülettel töltötte volna el az érintetteket, vagy legalábbis elég félelmetes lett volna. Ugyanakkor egy álmos, pólótlan Draco, nagyon borzas hajjal, még mindig Harry Potterhez bújva, és onnan gyilkos pillantásokat lövellve szanaszét, csöppet sem volt ijesztő. Valójában Harrynek le kellett küzdenie vigyoroghatnékját, Ron és Dean pedig a legkevésbé sem tűntek megfélemlítettnek.

- Óóó, hallottad ezt Dean? A kicsi sárkány mérges – turbékolta Ron, mire Draco összehúzta a szemét.

- Ha ti idióták nem kussoltok el, akkor majd alkalmazok rajtatok pár főbenjáró átkot, és ne gondoljátok, hogy nem tudom, hogy kell – mondta, mire Dean kábé úgy nézett rá, ahogyan egy fújó macskára szokás.

- Na nézd csak, valaki nem igazán korán kelő típus – jegyezte meg, és Draco úgy tűnt, menten felrobban bosszúságában. A pálcájáért nyúlt, de Harry megragadta a csuklóját.

- Ne is gondolj rá – mondta, erősen tartva a kezét.

- De Heee-rrrríííííí – sírta Draco.

- Ne „De Harry”-zz itt nekem. Semmi főbenjáró átok már így kora reggel.

- Naaa légyszi Harry. Egyetlen kicsi Cruciót!

- Nem.

- Egy Imperiust akkor? Légyszi!! Nagyon szépen kérlek!

- Határozottan nem.

- Na jó, akkor nem kell főbenjárónak lennie. Elég egy nyisszantó bűbáj. Vagy gumiláb rontás. Esetleg carbunculus átok? Rugalmas vagyok.

- Draco, azt mondtam nem.

- Rendben – füstölgött Draco. – Akkor csak stupor.

- Nézd, nem fogom hagyni, hogy átkokat szórj a szobatársaimra, csak mert történetesen kicsit nyűgös vagy reggel.

- Nem vagyok nyűgös reggel – mondta Draco nyűgösen. – Csak történetesen extra fáradt vagyok ma reggel, mert valaki, nem hagyta, hogy aludjak az este – nézett szúrósan Harryre, aki minden megbánás nélkül vigyorgott rá.

- Mit is mondhatnék, drága? Egyszerűen nem tudom fékezni magam a közeledben. Olyan ellenállhatatlan vagy – felelte, és Dracóra feküdt, hogy egy erőteljes csókban részesítse. Ronba és Deanbe rögtön visszatért a sikoltozhatnék.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! A fülem, szegény füleim!

- A szemem! A SZEMEM! Soha nem gyógyulnak már meg!!

Harry az égre emelte tekintetét.
- Komolyan, annyira dramatikusak tudtok lenni. Ha annyira zavar titeket, akkor majd inkább elmegyünk zuhanyozni. Gyere Draco szívem, menjünk.

- Öhm Harry?

- Mi az?

- Hát tök szívesen csatlakoznék hozzád a zuhany alatt, de először talán… - odahajolt, és belesúgott valamit Harry fülébe. Harry figyelmesen hallgatta, majd bólintott. Aztán…

- Ó igen, el is felejtettem. Hé Ron, Dean, nem tudnátok idepasszolni pár törülközőt mielőtt kimászunk az ágyból? Egy csöppet pucérak vagyunk itt a takaró alatt.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

----

Természetesen beletelt egy kis időbe, míg Ron és Dean végre összekaparták magukat, és odalökték az áhított törülközőket Harrynek és Dracónak, akik így eljuthattak a fürdőszobába. Mihelyst odaértek, Harry megeresztette a vizet, és mindketten bemásztak.

Harry átölelte Dracót, és közelebb húzta magához.
- Annyira hihetetlenül édi vagy így kora reggel, tudtad? – mondta a fülcimpáját cirógatva.

- A picsába Potter, mit mondtam neked az idióta jelzőkről? – Draco még nem egészen tette túl magát reggeli nyűgösségén. Kicsit odébb húzódott az ölelő karoktól, hogy maró pillantást vethessen Harryre. Ő csak mosolygott, és a samponért nyúlt.

- Megmoshatom a hajad? – kérdezte, és Draco hitetlenkedve nézett rá.

- Meg akarod mosni a hajam? Minek? – Harry vállat vont.

- Imádom a hajad – közölte, és sampont nyomott a kezébe. – Légyszi!

- Ó rendben, ha annyira akarod. – Harry azonban látta, hogy Draco már mosolygott, amint behabozta, és nagyon gyengéden mosni kezdte a haját. Egy kicsit azonban még mindig aggódott a sérülései miatt.

- Hé Draco?

- Hmmm? – Draco szeme be volt csukva, és Harrynek dőlt, hogy úgy élvezze a masszírozó kezeket a fejbőrén.

- Nem okozok fájdalmat sehol, ugye? Úgy értem nem maradtak már horzsolások vagy ilyesmi? Szólj, ha fáj valahol.

- Jól vagyok Potter, tényleg. Nem vagyok üvegből. Ha abból lennék, tegnap este biztosan összetörtél volna, nem gondolod?

Harry egy kicsit elpirult a megjegyzésre.
- Hát igen, van benne valami. – Odahúzta Dracót pont a víz alá, és óvatosan leöblítette a haját. Aztán hátrébb lépett, és kihasználta az alkalmat, hogy jól megcsodálja pucér, vizes barátját. – Hé Draco, mondták már neked, milyen meglepően szexi vagy vizesen?

- Hát persze. Ez nyilvánvaló. Eddig is tudtam – mondta Draco a szemét forgatva. Harry magához vett egy kis tusfürdőt, és nyomott belőle egy mosdószivacsra.

- Na gyere ide te kis nárcisztikus köcsög – mondta Dracóért nyúlva, és nem törődött a szőke sértett pillantásával. Gyengéden dörzsölni kezdte a szivaccsal, Draco pedig felsóhajtott a kellemes érintéstől. Habár Harry további mozdulatai hamar nyilvánvalóvá tették, hogy többről van itt szó, mint egy egyszerű hátmosás.

- Ó nem, nem. Nem fogjuk újra. Az összes tartozásomat leróttam tegnap éjjel, most már kell egy kis szünet – mondta szigorúan, és eltolta Harry kezét, majd megfordult, hogy a másikra nézzen.

Harry nem volt boldog.

- De Draaaaacoooo – kezdte, és Draco felvonta a szemöldökét.

- Mi ez a nyafogás Potter? – kérdezte csodálkozva.

- Nem nyafogok – felelte Harry bosszúsan, habár hangja akár egy hatévesé is lehetett volna, akivel épp most közölték, hogy nem kaphat desszertet. Draco majdnem elröhögte magát.

- De, de igen nyafogsz, sőt duzzogsz – mutatott rá, Harry pedig sértődötten nézett vissza.

- Fogd be Malfoy. Nem kell gúnyolódni, csak mert neked nincs állóképességed. – Draco felvonta a szemöldökét.

- Azt hiszem, múlt éjjel kellő állóképességről tettem tanúságot, köszönhetően neked. És képzeld, ez a sértegetés nem épp a legjobb mód arra, hogy meggyőzz – felelte, Harry pedig csak tovább bámult rá kiéhezetten.

- Rendben, legyen így – mondta végül bosszúsan. – Annyira lány vagy – tette hozzá, mire Dracónak leesett az álla.

- MI VAN?

- Hallottad.

- Remélem, nem azt mondtad, amit hallottam, hogy mondtál, Potter.

- Pedig azt mondtam. Annyira lányos vagy. Elvégre szörnyen hiú vagy, és állandóan cicomázod magad. Szeszélyes vagy, folyton duzzogsz, és soha nem törődsz bele semmibe. Pont úgy, mint egy lány.

- Kurvára befoghatod, Potter. Majd én megmutatom, mennyire vagyok lány – sziszegte elkapva Harry derekát, és a zuhanyzó csempéjéhez nyomta a Csodafiút, hogy aztán egy agresszív csókban forrjon össze az ajkuk. Tökéletesen elkerülte a figyelmét a Harry képén átsuhanó győzedelmes vigyor.

- Hé, Malfoy, azt hittem azt mondtad, most nem akarod.

- Fura, mert mintha azt mondtam volna, hogy kurvára befoghatod – összegezte Draco a véleményét, és kezével máris érdekesebb helyeken kalandozott, és sokáig egyikük sem szólt már egy szót se.

----

Miután végeztek a zuhany alatt, mindkettőjüknek sietniük kellett, hogy el ne késsenek. Draco nem látta Harryt az utolsó órájukig, amikor barátja végre megjelent Ronnal és Hermionéval a bájitaltan teremben, másodpercekkel az óra kezdése előtt, épphogy elkerülve így egy esetleges büntetést Pitonnal. Harry ledobta magát a Draco melletti székre, és visszafogta a sürgető vágyat, hogy üdvözlésképpen lesmárja őt, amit Piton valószínűleg kevéssé honorált volna.

- Helló – mosolygott Dracóra, aki véleménye szerint igazán kívánatos festett a ruhákban, amiket tőle vett kölcsön, lévén, hogy már nem volt ideje visszamenni átöltözni a saját hálókörletébe. Draco visszamosolygott, és még önelégültebbé vált a vigyora, amikor Harry rákacsintott, és közelebb húzta a székét, de ezúttal semmi nyálas megjegyzést nem tett Draco külsejére. Harry észrevette Draco arckifejezését, és összehúzta a szemét.

- Muszáj ilyen rohadtul önelégülten nézned, Malfoy? – súgta, fél szemét Pitonon tartva.

- Ugyan Potter befejezhetnéd már a nyafogást. A te hibád, ami történt. Azt hiszed, nem tudom, mit csináltál? – Draco tényleg tudatában volt, hogy Harry milyen tökéletesen manipulálta a zuhany alatt, de annyira nem bánta a dolgot. Mardekáros lévén amúgy is jól tudta kezelni a manipulációt.

Harry pofákat vágott.
- Csak ne lepődj meg, ha majd alkalom adtán visszafizettem a szívességet.

- Ó kérlek. Tudod, mocskosan szeretem – súgta Draco, még mindig roppantul büszkén magára.

- Rendben, akkor legközelebb durván játszunk te szajha – vetette oda Harry, de aztán gyorsan a jegyzetelésre összpontosított, mert látta, hogy Piton arrafelé néz.

Az óra hátralevő része nyugodtan telt, a végén pedig Piton magához intette a két fiút, amikor a többiek már elmentek. A professzor hellyel kínálta őket, amiből Harry udvariasan, de nem kért. Erre Dracónak el kellett fojtania egy halk kis kuncogást.

Piton azonnal a tárgyra tért.
- Gondolom mindketten örömmel hallják, hogy Terry Bootot eltanácsolták, és megvádolták szexuális zaklatással. Amint képes lesz rá, bíróság elé állíttatik.

- Hogy érti, hogy amint képes lesz rá? – kérdezte Harry, mire Piton elképedve nézett rá.

- Nos, Mr Potter, mivel úgy tűnik a memóriája igencsak huzatos, had világosítsam fel. Terry Boot jelenleg a Szent Mungóban van, ahol a sérüléseiből igyekszik felgyógyulni. A sérülésekből, amit ha megemlíthetem, maga okozott.

- Ó, persze – mondta Harry, és a legkisebb megbánás sem volt a hangjában. – De miért a Szt. Mungóban? Miért nem itt a gyengélkedőn?

Közmegegyezésre úgy döntöttek, hogy Boot nagyobb biztonságban lesz egy olyan helyen, ahol Draco nem találhat rá. Végül is már épp eléggé meg lett torolva a tette. – Piton félig meddig ingerülten, ugyanakkor lenyűgözve nézett Harryre, aki összehúzta a szemét.

- Figyelmeztettem. Nem kellett volna Dracót zaklatnia – mondta, és védelmezően közelebb húzta magához a szőkét. Draco keményen dolgozott rajta, hogy leküzdje önelégült vigyorát. Hát tök jó volt a Kis Túlélő barátjának lenni. – Voltaképp szerintem viszonylag könnyen megúszta. Mit számít egy pár horzsolás? – Piton titokban egyet értett.

- Aha, aha… – Draco felöltötte legangyalibb mosolyát. – Mit is mondott professzor, melyik kórteremben van Boot?

Piton azonban túlságosan is mardekáros volt ahhoz, hogy bedőljön egy ilyen olcsó trükknek.
- Ügyes próbálkozás, de nem fogom elmondani. Sőt Luciusnak is megírtam, hogy semmilyen körülmények között nem férkőzhet Terry Boot közelébe. Szóval esélytelen, hogy odaküldd, és alkalmazza rajta hírhedten sötét átkainak egyikét.

- De Draco ilyet amúgy sem tennél, ugye? – ijedezett a griffendéles szellemiségű Harry.

- Ó persze, hogy nem! Mintha bármi ilyen is megfordult volna a fejemben – mondta Draco ártatlanul, barátságtalan arckifejezése azonban elárulta.

- Börtönbe kerül Draco. Legyen ennyi elég – mosolygott rá Piton, szeme azonban neki is gonoszul megvillant.

Harry, akinek ez elkerülte a figyelmét, lassan bólintott.
- Igen, igaza van. Bármennyire is utálom Bootot, és azt akarom, hogy szenvedjen, azért szerintem az Azkaban elég büntetés. Kösz hogy beavatott minket professzor. Megfordult, hogy menjen, így már nem láthatta, amint Piton odatátogja Dracónak: Dai Llewellyn kórterem, aki erre ördögien elvigyorodott.

- Draco? – sürgette Harry, az ajtónál bevárva barátját.

- Jövök szívem. – És mire Harry ránézett, Dracónak már megint az egész feje csupa ártatlan mosolygásból állt.

----

Vacsora után Draco és Harry a Griffendél klubhelységben voltak. Harry a kandalló előtti díványon terpeszkedett, és onnan figyelte Draco és Ron sakkpartiját. Hermione (minő meglepetés) házit körmölt. A klubhelység szokatlanul üres volt.

- Hol van mindenki? – tette fel a kérdést végül Hermione, és Draco föl sem nézett a játékból, amikor válaszolt.

- Kedd van Granger.

Hermione, Ron és Harry zavartan bámultak rá.
- Mi köze van ennek bármihez is? – kérdezte Ron, és Draco a szemét forgatta.

- Néha hihetetlenek vagytok ti hárman. Kedd van, szóval az összes kis griffendéles haverotok a bűbájtan teremben van.

- Minek vannak a bűbájtan teremben – kérdezte Harry.

Draco velősen nézett rá.
- A fanclubod minden kedden a bűbájtan teremben szokott találkozót tartani. – Ezt a kijelentést Harry egy elhaló ó-val kommentálta, miközben vágott egy grimaszt.

- De különben is mit csinálnak? Egyáltalán miről lehet szó velem kapcsolatban minden egyes kedden?

Draco kedvtelve mosolygott rá. Igazán elbűvölőnek találta, ahogy Harry nem volt tisztában a hírnevével.

- Hát történeteket mondanak hősies helytállásaidról a Nagyúrral szemben, vagy új cuccokat találnak ki a katalógusba. Blaise mintha említett volna valamit bizonyos újhullámos pólókról, amiket kitalált.

Hermione hitetlenkedve rázta a fejét, Ron és Harry pedig úgy tűnt menten rosszul lesz. – Habár mostanában – folytatta Draco – leginkább gondolom azzal vannak elfoglalva, hogy azt a Szombati Boszorkány Bulváros cikket boncolgassák. Az biztos lefoglalja őket egy darabig, annyi szaftos részlet van benne. – Harry láthatóan elsápadt.

- Ó édes istenem – nyögte, aztán Dracóra nézett, aki igyekezett a legkevésbé sem elégedett fejet vágni. – Draco Malfoy, ha jól sejtem, te egyáltalán nem sajnálod azt a dolgot, igaz? Az egész a te hibád, és még csak nem is sajnálod.

- Úúú, Potter, ezt vajon miből gondolod? – Draco szeme vidáman csillogott, és Harry megrökönyödésére Ron is hasonló vigyorral nézett rá.

- El kell ismerned Harry, azért elég vicces volt a dolog – jegyezte meg, félig-meddig elismerő pillantást vetve Dracóra.

- RON! – Harry és Hermione is döbbenten meredtek rá. Ron vállat vont.

- Jaj ugyan már. Büntetés a bájitaltan professzorral? Átkozottul briliáns.

- Tudod Weasley, azt hiszem, kezdelek megkedvelni – mondta Draco vontatottan, Ron pedig rákacsintott. Harry rémültnek tűnt.

- Hát nagyon örülök, hogy az én szenvedésem ilyen jól összehoz titeket – csattant fel, és csúnyán nézett a sakkozó párosra, akik azonban cseppet sem törődtek vele. – Tudatom veled Draco, hogy még nem végeztünk. Amiatt a cikk miatt még bűnhődni fogsz.

- Tényleg? És mit fogsz tenni velem Potter? Szobafogság? Megvonsz dolgokat? Nem kapok desszertet? – vigyorgott Draco, és Harry még csúnyábban nézett rá.

- Fogd be Malfoy.

- Na, de tényleg Potter. Majd meghalok, hogy megtudjam. Talán a sarokba állítasz? Óóó tudom már, mi a helyzet a fenekeléssel?

- Ne kényszeríts.

- Hát, azt mondtad, legközelebb durvára fogjuk a dolgokat. – Hermione döbbenten meredt rájuk.

- Harry, ugye nem mondtál tényleg ilyet? – tiltakozott, és Harry érezte, hogy elpirul.

- Draco kérlek, befognád már? – Ám erre vajmi kevés esély volt, Draco ugyanis baromira élvezte a helyzetet.

- Fogalmad se volt róla, hogy Harry milyen kis piszok perverz, ugye Granger? Pedig az. Nagyon domináns tud lenni, és néha párszaszóul is beszél az ágyba. Meg van egy jó kis varázsigéje, amivel bilincseket varázsol elő, és…

- Elég legyen már – vágott közbe Harry, és pálcáját Dracóra szegezve elmormolt egy némító bűbájt. Draco álla leesett döbbenetében. Harry odafordult Hermionéhez. – Egy szavát se hidd el Hermione – mondta kedvesen. – Csak azért találja ki ezeket, hogy a frászt hozza rád.

- Istennek hála. Már egy pillanatra aggódni kezdtem. – Draco szeme elkerekedett, és kiabálni kezdett, de persze ezt senki nem hallotta. Ron részvéttel nézett rá.

- Sajnálom haver, Harry néha ilyeneket csinál. – Draco felállt a helyéről, odamasírozott Harryhez, keresztbefonta karjait, és lábával türelmetlenül toppantott. Valami olyasmit tátogott, ami egyaránt lehetett fenyegetés, vagy sértegetés, de bármi volt is az, néma csendbe fulladt.

- Bocs Draco, de mit mondtál? Nem hallottam. – Draco összehúzta a szemét, és jól fejbe vágta Harryt.

- AU! Most komolyan Malfoy, miért hiszed, hogy ha ütlegelsz, akkor esetleg leveszem rólad az átkot?
Draco sértődötten megpördült, leült a dívány ellenkező végében, és nem nézett Harryre. Mint mindig, Harry most is ellágyult a duzzogó Draco láttán, így hát megsajnálta, és levette róla az átkot. Azután felkészülten várta a kifakadást, ami nem is váratott magára.

- Egy némító bűbáj? EGY NÉMÍTÓ BŰBÁJ?? Neked aztán van bőr a képeden Potter. Hogy tehetted?
Harry vállat vont.
- Megérdemelted. – Draco hitetlenkedve meredt rá.

- Megérdemeltem? Csak ennyi a magyarázatod? Harry James Potter, azt hiszem ma este te leszel itt elfenekelve.

Harry erre már nem reagálhatott, mert ekkor nyílt a portréajtó, és egy nagy csapat griffendéles tódult be. Mind egyenesen a HPRK találkáról jöttek. Draco gonosz tekintetet villantott Harryre, és felállt. Megragadta Harry karját, és odavonszolta az újonnan érkezők elé.

- Finnigan, hogy ment a gyűlés? – kérdezte Draco Seamustől, megtévesztően barátságos hangon. Harry hirtelen kissé ideges lett.

- Ó, nagyszerű volt, majd meglátod milyen bámulatos kis pólókat tervezett Blaise a katalógusba. Azt fogjuk felvenni a következő kviddicsmeccsen. Briliáns. Blaise egyszerűen briliáns. – Draco figyelmen kívül hagyta Seamus álmodozó hangját az utolsó szavaknál, és kicsit elvigyorodott.

- Hát ez nagyszerű – mondta vidáman, és kicsivel több hangerővel. – Figyu, Harry és én épp vad, állatias szexre készülünk. Ő úgy tesz, mintha McGalagony prof lenne, és én leszek Frics. Csak kéne hozzá Csámpás, hogy eljátssza Mrs. Norrist. Nem láttad valahol? – Senki nem szólt egy szót sem. A klubhelységre hátborzongató csönd ereszkedett, amint állak estek le, és szemek kerekedtek el. Úgy tűnt Seamus is bajban van a megszólalással.

- Akkor nem? Nem? Hát igazán kár. Na gyere Harry, menjünk. Még mindig szerezhetünk nyakörvet és pórázt, aztán meg mogyoróvajat, és tejszínhabot a konyháról, és tudod milyen Piton, ha megvárakoztatjuk. – Azzal Draco kilökdöste a tiltakozó, hápogó Harryt a klubhelységből, és maga is távozott.

----

- Draco Malfoy, nem hiszem el, hogy ezt csináltad. – A pár megállt az üres folyosón a klubhelység előtt. Draco felöltött egy már-már drámaian bűnbánó kifejezést az arcára.

- Jaj Harry, én igazán de annyira sajnálom – mondta vontatottan, miközben minden szavából csöpögött a nyilvánvaló tény, hogy tulajdonképp milyen remekül szórakozik az egészen. Kinyújtotta a kezét, hogy Harry rácsaphasson. – Tessék, büntess meg Harry. Nagyon rossz kisfiú voltam. – Harry kissé felvonta a szemöldökét, és most már ő is legalább olyan gonoszul nézett.

- Igen, az voltál, de azért nem kösz. Valami jobbat találtam ki. – Draco erre unott fejet produkált, de legbelül azért idegesen összerándult a szavakra.

- Valóban? És mit?

Harry csak angyalian mosolygott.
- Majd holnap meglátod. Na gyerünk, visszakísérlek a klubhelységedbe. – elindultak, és Draco útközben időről időre gyanakvó pillantásokat lövellt Harry irányába. Aztán megérkeztek, és Draco Harryhez fordult.

- Most komolyan Potter, mit tervezel?

- Jajj, Malfoy, hát majd holnap meglátod. Most légy jófiú, és menj aludni. – nyomott egy puszit Draco homlokára, és elsétált. Draco figyelemmel követte lépteit, aztán sarkon fordult, kimondta a jelszót, és belépett a klubhelységbe.

----

Harry várt kábé 5 percet a folyosón, mielőtt elindult volna vissza a mardekáros klubhelység bejáratához. Előhúzott pár különböző tárgyat a zsebéből, majd átváltoztatta őket csipkés melltartóvá, harisnyává és harisnyatartóvá. Mindeközben gonoszul mosolygott. – Showtime – mondta magának, és beviharzott…

- Draco Malfoy! Hogy tehetted?!?

Draco lassan felnézett a beszélgetésből, amit Pansyvel, Blaise-zel, Crackkal, és Monstróval folytatott, és egész testében elszörnyedt, mikor meglátta az ajtóban Harryt, női fehérneműkkel a kezében, meggyőző undorodó kifejezéssel az arcán. A klubhelységben mindenki gyanakodva meredt Dracóra.

- Öhm… Harry. Én nem értem, miről beszélsz – mondta óvatosan. Ez mindenesetre tökéletesen igaz volt. Harry keresztül csörtetett a helységen, és odalökte Dracónak a ruhadarabokat, aki megrökönyödve szemlélte őket.

- Na persze. Nem ismerősek ezek, Draco?

Draco totál megzavarodott. Harry azt hiszi, hogy megcsalta? Egy nővel? Ennek semmi értelme.
- Nem Harry, nem. Mi ütött beléd?

- Mi ütött belém? Mi ütött beléd? Nem én vagyok az, aki női ruhákat visel Draco – fejezte be egy jelentőségteljes pillantással, és Draco végre felfogta, mit akar. A klubhelységben sustorgó hangok csaptak föl, és Draco elszörnyedve nézett Harryre.

- Azt mondtad, ez holnap jön – sziszegte halkan, Harry pedig sátáni arccal nézett rá.

- Hazudtam – suttogta vissza, majd megint felemelte a hangját. – Nézd Draco, és megértem az érzéseidet, hogy te akarsz lenni a lány a kapcsolatunkban. Tudom, hogy imádsz alul lenni, és Merlinre, tényleg elég engedelmes tudsz lenni. De a női ruhákkal már egyszerűen túl messzire mentél. – Harry arca hirtelen szeretővé és gyengéddé vált. – Nézd, ez egy probléma. Ez nem egészséges, és csak azt akartam, hogy tudd én tényleg aggódom miattad. Bennem megbízhatsz, és én mindig itt leszek neked. – Gyengéden megérintette Draco arcát, aztán olyan hirtelen elhagyta a klubhelységet, ahogyan érkezett, otthagyva Dracót karjaiban a női holmikkal, meghökkent háztársai körében.

Pansy és Blaise döbbenten néztek rá, és úgy tűnt mindenki kicsit elhúzódott a közeléből. Draco bepánikolt.
- Nézzétek, ezek nem az enyémek!

Blaise és Pansy összenéztek.
- Draco, rendben van, mindenkinek vannak fura szokásai…

- De ezek tényleg nem az enyémek, esküszöm! Ez csak egy beteg vicc, amit Potter agyalt ki!

- Draco, hogy hibáztathatod ezért Harryt? - mondta Blaise elhűlve. – Nem bántottad még meg eléggé? Nem okoztál még elég fájdalmat neki?

- De Blaise, hinned kell nekem…

- Ugyan Draco, szerintem el kell ismerned, hogy segítségre van szükséged. Szerencséd, hogy van melletted ilyesvalaki mint Harry.

- De Pansy, nem érted…

- Semmi gond Draco. Én is szeretek női ruhákat hordani. Nincs ebben semmi szégyellni való. – Az egész csapat riadtan fordult Vincent Crack felé.

- Te jó ég! – mondta Draco, majd Crakhoz vágta a holmikat, és kirohant a szobából.

előző        vélemény       történet főlapja        következő