15. fejezet – Hülyére kefélve

- Tízszer egy este, és ez az átlagos… kíváncsi lennék, Malfoy hogy bírja ki… minden este…

- Csámpás? Az nem Granger macskája? Te jó ég…

- Póráz és nyakörv? A Kis Túlélőn? Hú de perverz…

- Igen, mocskos szerepjátékok. Azt hallottam Draco tényleg imádja eljátszani Harry rabszolgáját. Talán rossz a lelkiismerete. Ezek a gazdag kölykök egyébként is olyan furák…

- Női ruhák?!? Komolyan? Tudtam, hogy Malfoy betegesen ferdehajlamú, biztos a halálfaló apja miatt, de ezt azért sosem gondoltam volna…

- Potter, Malfoy és Piton Professzor? Ó édes istenem…

----

Draco odakint állt a Nagyterem előtt, és a kiszűrődő szavak hallatán hangosan felnyögött. Aznap már kihagyta a reggelit is (és egész nap a leghátsó sorokban bujkált az órákon), és hirtelen az ebéd elhalasztása is furcsán kecsegtetőnek kezdett tűnni.

Vonakodva kellett beismernie magának, hogy végtére is ez az egész az ő hibája. Ő volt az, aki mindenféle kitalációt mondott annak a tetves rajongói klubnak Potter szexuális életéről, aztán meg még meg is erősítette mindezeket a háztársai körében. Mindennek tetejében, az a tegnapi kis szónoklat a klub előtt abban a pillanatban határozottan mókásnak, és jó játéknak tűnt, de most már mindenki erről beszélt, és ez az őrületbe kergette. Ráadásul még Potternek is össze kellett hoznia azt a jelenetet a klubhelységben…

Draco belerúgott a falba bosszúságában. Átkozott Potter, és az istenverte bosszúja. A Mardekárban lenne a helye annak a kis pöcsnek…

- Mit csinál itt egyedül ez a helyes srác?

Na csak emlegetni kellett.

- A kurva életbe Potter, vedd le rólam a kezed. Rohadtul dühös vagyok rád, és most egy csomó ideig nem fogok veled szexelni.

- Szóval így állunk. – Harry csöppet sem rettent meg. Sőt, Draco sértődött arca csak még kívánatosabbá tette őt a számára, így hát átölelte a derekát, és próbálta közelebb húzni.

- Húzz a picsába!

- Na de Draco, milyen csúnyán beszélsz – korholta Harry komisz mosollyal, és pajkos csillogással a szemében. – Nem igazán illik olyasvalakihez, aki csipkében flangál, ahogy te.

Dracónak leesett az álla felháborodásában.
- Te kis… hogy mondhatsz… hogy a… - dadogta összefüggéstelenül.

- Jajj ne játszd már itt a sértettet. A tegnapi dolgokat nagyon is megérdemelted, az utolsó apró részletig, és ezt te is rohadt jól tudod. Most pedig adj egy üdvözlő csókot, különben leteperlek a földre, és az én módszeremmel erőszakolom ki. És ne gondold, hogy nem fogom megtenni.

Válaszképp Draco keresztbe fonta a karját, és sértetten elfordult Harrytől. Harry felvonta a szemöldökét a háta mögött.

- Figyelmeztetlek Draco.

Draco alkalmasnak találta az időt arra, hogy szépen elsétáljon.

- Rendben van, te akartad.

Azzal átkulcsolta a szőke derekát, ezzel megállásra késztetve őt, és behúzta egy terembe. Becsapta maguk mögött az ajtót, és szórt rá pár némító bűbájt. Aztán imádottjához fordult, aki a tanári asztal közelében álldogált, és felháborodott tekintete nem sok jót ígért.

- Harry James Potter, nem tűröm ezt a bánásmódot! Még a végén megsérted a törékeny alkatomat! Emellett már mondtam, hogy eszméletlenül dühös vagyok rád, és semmi esély rá, hogy a közeljövőben szexeljek veled.

- Az indulatos szex kifejezetten jó tud lenni, tudod – mutatott rá Harry, ami Dracóból egy teljes erejű, jeges Malfoy féle gyilkos pillantást váltott ki.

- Nem fogunk szexelni. Se indulatosan, se sehogy! Meg kell tanulnod befogni a szádat, mert amit múlt éjjel mondtál, az… Női ruhák?? Női?? Most az összes háztársam aberrált elmebetegnek tart.

- Nem mondod. – Harry akinek a vágyát épp eléggé felkorbácsolta már, hogy Draco átkozottul szexi volt, ilyen felborzolt kedélyállapotban, nem törődve barátja dagályos hőbörgésével, ragadozó üzemmódba kapcsolt, és várta az alkalmat, hogy lecsaphasson.

- És tisztázzuk csak ezt a dolgot! Nem én vagyok az alárendelt ebben a kapcsolatban! Az a szerep már be van töltve, mégpedig általad, és elmondanám…

Bármi mást akart még Draco mondani, nem volt esélye rá, Harry ugyanis megragadta Draco felsőjét, odahúzta magához, és ajkát szorosan az övére préselte. A csók brutálisan követelőző, és eszméletlenül szenvedélyes volt. Aztán Harry egyetlen röpke pillanat alatt hátrafogta Draco kezét, és félig letolta a talárját a vállán, miközben ezzel egyidőben a falhoz préselte a szőkét.

Draco, minden erőlködése ellenére hangosan felnyögött. Harry rávillantott egy győzedelmes mosolyt, ami természetesen még jobban felbőszítette Dracót, és most már pláne véget akart vetni az egésznek. Nem számított, hogy ő is mennyire be volt indulva, csak a barátjának ne lehessen igaza.

- A pokolba veled Potter – sziszegte, és elszántan igyekezett kiszabadulni. – Megmondtam, hogy nem szexelek veled! Megsüketültél, vagy csak ilyen pocsék a felfogásod?

- Ó, jól hallottalak – súgta Harry a fülébe, és az érzékeny bőrfelületen végignyalva élvezte, ahogy a mardekáros önkéntelenül is megremeg.
Testük egymáshoz nyomódott, Draco pedig nem tehetett semmit, hiszen csapdába esett Harry súlya alatt, aki lassan elkezdte kibontani a nyakkendőjét.

Draco továbbra is méltatlankodó szavakat vágott Harryhez, mindaddig amíg Harry belé nem fojtotta a szót egy újabb csókkal.

- Nincs több beszéd – szólalt meg Harry olyan veszélyes hangtónusban, hogy Draco elcsendesedett, habár még mindig szúrósan nézett Harryre. – Megegyeztünk, nem emlékszel?

A szőke bosszús pillantást vetett rá, mintha kábé azt mondta volna: - Mi a fenéről beszélsz?
Harry végigcsókolta Draco finom bőrét a kulcscsontjától kezdve egész a füléig, hogy aztán mély, rekedtes hangon belesúgjon, amitől Draco vére felforrósodott.

- Megmondtam, hogy legközelebb durván játszunk, és be szándékozom ezt tartani. – Azzal kissé előrehajolt, és egy rántással széttépte elől Draco ingét, hogy arról lepattogtak a gombok. Draco hangosan felnyögött. - Úgyhogy ezúttal tényleg te leszel az alárendelt ebben a kapcsolatban – dorombolt Harry Draco fülébe, és erőteljesen hozzányomta a csípőjét. Dracónak az ajkába kellett harapnia, hogy nehogy hangosan felkiáltson a rátörő érzésektől, Harry pedig folytatta. – És garantálom, hogy még tetszeni is fog a dolog.

Mielőtt Draco válaszolhatott volna, Harry megpördült vele, és lenyomta őt az asztalra, miközben valahogy sikerült kissé lejjebb tolnia rajta az inget, és Draco azon kapta magát, hogy képtelen használni a kezét, mivel az csapdába esett a saját teste alatt.

Harry lovagló ülésben elhelyezkedett Draco ágyéka fölött, amin határozottan látszott, hogy a szőkének tulajdonképpen tényleg nincs kedve ellen az egész szituáció.

A fenébe Potterrel, és a hülye szexi testével, gondolta Draco magában. A fenébe, amiért olyan remekül játssza a domináns felet, és a fenébe, amiért ő meg hagyja ezt. A fenébe, hogy mardekáros, és benne van az ilyen perverz dolgokban. A fenébe a barátja griffendéles vonzerejével. A fenébe mindennel és mindenkivel… hát, leszámítva talán azt a hihetetlen dolgot, amit épp Potter csinál a nyelvével.

Harry erősen fogta Draco karját, biztonságosan megtartva így a szőkét. Nyelve ide-oda siklott Draco hasán, finoman szívogatva az érzékenyebb területeket. Érezte, hogy Draco ellenállása lassan semmivé foszlik, és most már egészen más okból kezd vonaglani. Előrébb csúszott, hogy fél kezével is biztonságosan lefoghassa Dracót, a másikkal pedig hátranyúlt, és a férfiasságát kezdte masszírozni a nadrágja anyagán át.

Draco felnyögött, és az összes, Harrynek ellenálló gondolata elszállt, mint hamu a szélben. Most már leginkább csak még többet akart az őrjítő érintésekből. Harry, megérezve kívánságát, kioldotta Draco övét, majd elkezdte lefejteni róla a nadrágot. Mindezt olyan lassan, hogy Dracónak be kellett harapnia a száját, nehogy könyörögni kezdjen a gyorsabb mozdulatokért.

De mindez megérte, amikor Harry már a meztelen bőrét érintette.
- Basszameg – akadt el a lélegzete és teste megfeszült, de Harry súlya biztonságosan az asztalon tartotta. Harry érintése kissé durva volt ezúttal, de Draco semmi kivetnivalót nem talált ebben. Nem akart több játszadozást. Csak Harryt akarta, mégpedig rögtön.

- Harry – nyögött fel, és Harry úgy érezte, mintha ezek a szavak egyenesen a farkára hatnának, mintha soha nem lenne elég belőle, ahogy Draco a nevét nyögi alatta. Lejjebb csúszott, mígnem már teljesen Dracón feküdt.

- Mit akarsz Draco? – súgta Harry a fülébe, és végignyalt a nyakán. – Mondd el, mit akarsz, drága.

- Azt akarom, hogy megbassz – tört elő Dracóból a türelmetlenség. – Könyörgök, bassz meg.

Harry Draco feje alá tette a kezét, és magához húzta őt, hogy egy szenvedélyes csókban forrjon össze ajkuk.

- Ki basszon meg? – kérdezte lágyan Draco ajkai között, mire a másik megremegett.

- Bassz meg Harry! – Harry eleget tett Draco kérésének, és hamarosan mindkettőjüket magával ragadta a gyönyör sebes örvénye.

----

Kábé 6 órával később, a tanterem padlóján…

- Draco? Draco? Gyere szívem, vakard le ezt az ostoba tekintetet a képedről, és menjünk vacsorázni. Irtó éhes vagyok.

- Hmmmm? – Draco arca továbbra is idióta vigyorba torzult, és kissé felemelte a fejét Harry mellkasáról, hogy a szemébe nézhessen. Oldalra billentette a fejét. – Olyan cuki vagy – mondta, és megsimogatta Harry buksiját.

Harry pislogott párat.
- Öhm… hát kösz. De most gyere, öltözz fel, és menjünk. Tudom, hogy kihagytuk a délutáni órákat, a vacsorát viszont nem fogjuk. Másrészről, te se nem reggeliztél, se nem ebédeltél. Biztosan farkas éhes vagy.

- Rendben Harry – felelte Draco csengő hangon, majd felállt, és magára kapott párat Harry ruháiból. Harry szóvá akarta tenni a dolgot, de addigra Draco már teljesen felöltözött, és most újonnan zsákmányolt griffendéles nyakkendőjével játszadozott. – Nézd már griffendéles vagyok! – kuncogta, mire Harry a szemét forgatta.

- Mi a fene ütött beléd? Teljesen megzakkantál? – kérdezte. – Add vissza a ruháimat. Vagy legalább a nyakkendőmet, én nem veszem fel a te mardekárosodat.

- Neeeheeem. Nem veszel rá - énekelte Draco vihogva, és magára kanyarította Harry köpenyét is. – Aki utoljára ér a Nagyterembe, az futóféreg – kiáltotta, és kirohant az ajtón, egy tökéletesen értetlen Harryt hagyva maga mögött, aki más választása nem lévén, felhúzkodta Draco cuccait, és utána eredt.

----

Harry akkor érte utol Dracót, amikor épp belépett a nagyterembe. Megragadta a karját, hogy megállítsa.

- Draco, kis mackósajtom, nagyon furán viselkedsz, te…

Draco félbeszakította.
- Óóó nézd! Griffendélesek! – Azzal odarontott a griffendéles asztalhoz, figyelmen kívül hagyva Harry „Hé Draco! Gyere vissza!” kiáltásait maga mögött.

- Ron! Hermione! Ginny! Dean! – kiáltotta, és kitörő lelkesedéssel mindenkit egyenként megölelt. Aztán átrohant az asztal másik oldalára, és elölről kezdte a procedúrát az ott ülőkkel. – Neville! Seamus! Lavender! Parvati! A Creevey tesók! – az utolsó kettőt egyszerre részesítette egy orbitális ölelésben, aztán büszkén végignézett a letaglózott társaságon. – Nézzétek, Griffendéles vagyok! – csiripelte, és megfogta az arany-piros csíkozású nyakkendőt, hogy mindenki jól láthassa.

Mielőtt bárki szóhoz juthatott volna, Harry odaért, és megragadta, majd aggódva nézett rá. Draco pupillái ijesztően kicsik voltak.
- Draco, rendben vagy? Beszélj hozzám drága. Mondj valamit mézesbödönöm.

Draco Harry nyakába vetette magát.
- A barátom! – gügyögte, egy eszkimó puszival jutalmazva Harryt. Nyilván amiért olyan cuki. Aztán leült az asztalhoz, és Harryt is magával húzta.

Az asztalnál ülők többsége leplezetlen kíváncsisággal méregette a párt. Még soha, egyikőjük sem látta Dracót így viselkedni. Ron is megrendülten nézett rájuk.
- Harry, ki ez, és mi lett azzal a kiállhatatlan aljadékkal, akit Draco Malfoynak hívnak? – Hermione is megrökönyödve fürkészte őket. Elvégre épp most ölelte meg valaki, aki valaha napi rendszerességgel inzultálta.

Harry a barátaira pillantott Draco feje fölött, aki jelenleg épp mintha szorosan hozzáragadt volna.
- Nem tudom, de így viselkedik egy pár perce. Mintha be lenne szívva. – Aggodalmasan megsimogatta Draco fejét. – Egy kicsit aggódom. Nem kéne elvinnem Madame Pomfreyhoz?

- Óóó nézd már! Kolompér! – Draco elhúzódott Harrytől, hogy magához vegyen egy tál krumplipürét, aztán elkezdte a hollóhátasokat dobálni vele. Harry elkapta a csuklóját.

- Draco, hagyd abba! – rendelkezett, Draco pedig válaszul kiöltötte a nyelvét.

- Naaa, nincs humorérzéked – tiltakozott. – Akkor inkább Neville-lel beszélgetek. – odafordult a jobbján ülő kerekképű varázslóhoz, aki egyszerre tűnt ámultnak, és riadtnak Draco viselkedése láttán.

Hermione felváltva pillantott Dracóra és Harryre, egyre növekvő megvilágosodással.
- Mondd Harry, hol voltatok egész délután? – kérdezte gyanakodva.

Harry védekezően tartotta maga elé a kezét.
- Nem ittunk semmit Hermione, esküszöm. – Mellette Draco visongott fel örömködésében.

- Óóó egy varangy! Megsimogathatooom? – kérdezte izgatottan, és Neville, akit hirtelen elöntött a büszkeség, átnyújtotta a varangyot simogatásra.

Hermione szemlélte egy darabig a jelenetet, aztán ismét Harryhez fordult.
- Nem is arra gondoltam, de nem válaszoltál a kérdésemre – hol voltatok egész délután?

Harryt tétova bűntudta töltötte el. – Öhm… egy üres tanteremben – dünnyögte, és Ron irtó magasra vonta fel a szemöldökét

- Te és Malfoy végigszexeltétek az elmúlt hat órát?? – kérdezte kicsit túlságosan is hangosan, így számtalan fej fordult feléjük, és akik eddig a Trevort simogató Dracót figyelték, most érdeklődve hallgatták a trió beszélgetését.

Harry halványan elpirult.
- Öhm… talán.

- Egész idő alatt?

Harry még pirosabb lett.
- Lehet.

- Mik vagytok ti, állatok?

- Ron!

- Jó volt?

- HERMIONE!

- Harry, komolyan kérdem. Ez megmagyarázná, mi baja van Dracónak.

Harry egyáltalán nem értette, mire gondol Hermione, Ron szája viszont egy hangtalan ó-t formázott, ezzel is egyértelmű jelét adva, hogy ő most már tisztában van a helyzettel.

- Hermione! Zseni vagy! Hát persze, hogy ez történt Malfoy-jal! Harry hülyére kefélte!

Suttogás cikázott át az asztal felett, és az asztalnál ülőkbe a felismerés villáma csapott, amint visszafordították a tekintetüket Dracóra. Az összes heteró álmélkodva szemlélte őt, mindenki más pedig irigységgel vegyes bujasággal mustrálta.

Harry kérdően nézett Ronra, aki sietett a magyarázattal.
- Hát jó, valószínűleg ez is olyasmi, amiről azért nem tudsz, mert muglik közt nőttél fel, Hermione viszont tisztában van vele, mivel miden könyvet átrágott már a könyvtárban legalább kétszer.

- HÉ!

- Ne is tagadd Hermione. Szóval, haver, az a helyzet, hogy Malfoy azért viselkedik ilyen szokatlanul érdekesen, mert hülyére kefélted szerencsétlen srácot.

Harry a fejét rázta.
- Ez csak egy kifejezés – mondta, Hermione viszont mindentudó tekintetet vetett rá.

- A mugliknál ez tényleg csak egy kifejezés, Harry – magyarázta tudálékosan a lány. – A varázslóknál azonban tulajdonképpen tényleg megtörténhet. A nagymértékű szexuális eufória – igen ritka esetben – felszabadíthatja az emberben rejtőző tudatalatti mágiát, ezzel olyan hatást gyakorolva az agyra, ami ehhez hasonló rendellenes viselkedést idézhet elő, avagy az illető személy teljesen kifordul önmagából. De ez nagyon, ismétlem rendkívül ritka. A szexnek valami félelmetesen de észveszejtően jónak kell lennie, hogy megtörténjen – fejezte be Hermione, és úgy nézett Harryre, ami aligha volt megszokott két barát között.

Harry nem tudta, hogy most szörnyülködjön, vagy baromira önelégült legyen.

- Harry, hogy lehet, hogy Neville-nek lehet állatkája, nekem meg nem? – nyüszögte ekkor Draco, visszafordulva Harryhez, most épp Trevort dajkálva. Harryt végül bizonyos mértékű büszkeség töltötte el. Mert igen, Draco ijesztően őrült lett, és igen, a pupillái határozottan gombostűnyivé zsugorodtak, de ő, Harry volt az, aki totál megzakkantotta.

- Neked is lehet állatkád kicsim, ha szeretnél – gügyögte neki.

- Lehet, varangy, mint Trevor?

- Amit csak akarsz drága.

- Dejóóó! – Draco visszafordult Neville-hez, és folytatta vele a társalgást, nyilvánvalóan nem zavartatva magát a ténytől, hogy mindenki irigykedve szemléli az asztalnál, hiszen valljuk be, most már nem csak arról volt szó, hogy Draco szexelhetett, a halál szexi Fiúval, aki túlélte, hanem annyira jót szexelt vele, hogy teljesen elborult tőle az agya.

Harry Hermionéhez fordult.
- Szóval azt mondod, hogy a szex olyan lenyűgöző volt, hogy attól Draco megdilisedett, erről van szó?

- Úgy van.

- És ez ritka?

- Úgy van.

- Szóval ilyen ász vagyok?

- Hát gondolom igen.

- Hát ez nagyon király. – Harry úgy döntött az önelégültség a tökéletes érzés, ami megfelel ebben a helyzetben? Ohó, majd ha ezt megtudja a Szombat Esti Boszorkány Bulvár. De aztán egy kicsit aggódni kezdett Draco állapota miatt.
- És meddig fog ez tartani?

Hermione vállat vont.
- Ez olyasmi, mint az alkohol, szóval pár óra alatt elmúlik. Habár ezalatt, szerintem jobb lenne, ha odafigyelnél rá, nehogy ártson magának, vagy megsérüljön. Talán szerezhetnél neki egy kis nyugtató bájitalt, vagy álom főzetet.

Harryt újból hatalmába kerítette a rémület, amikor arra gondolt, hogy Pitonhoz kellene mennie nyugtató bájitalért, mivel egész délután lógtak, csak hogy észveszejtően szexeljenek, ami megzavarta Draco agyát. Épp megpróbált megszabadulni eme gondolatoktól, amikor arra lett figyelmes, hogy Draco előkapta a pálcáját.

- Várj Draco, mit csinálsz? – kérdezte Harry, mert nem volt biztos benne, hogy ebben a helyzetben a varázslás jó ötlet. Draco rámeredt.

- De hisz azt mondtad, nekem is lehet állatkám – jelentette ki sértetten. Azzal a pálcáját egy villára szegezte. – Cuniculus! – zengedezte, mire az asztal kellős közepén, ahol az imént még a villa volt, ott trónolt a világ legselymesebb szőrű, legbolyhosabb, és kétségtelenül a legimádnivalóbb barnafoltos lógófülű kölyöknyuszija, akit bárki valaha is látott.

Az összes lány egyszerre aaaaaaaaaaaaaaaa-zott, Draco pedig visongott a gyönyörtől.
- Tökéletes!

Harry elfojtott egy vigyort, ahogy a „Sötét Mardekáros Fejedelem” varázsolt magának egy szőrös kis nyuszimuszit állatkának. Nem ő volt az egyetlen. Ron, Dean és Seamus a tenyerükbe vihogtak, és még Neville is menthetetlenül elvigyorodott.

Draco ugyan egy cseppet sem törődött velük. Karjaiba vette a nyuszit és Harryhez fordult.
- Nézd csak meg Harry! Hát nem ő a legcukorfalatabb, legédesebb, akit valaha láttál? – Harry elvesztette a csatát az arcizmaival szemben, hogy ne vigyorodjon el, és most azért küzdött, hogy legalább ne törjön ki hangos röhögésben.

- Öhm… de, persze. Mi lesz a neve?

Draco úgy nézett rá, mintha ez a legnyilvánvalóbb dolog lenne a világon.
- Hogy hogy? Hát III. Draco Lucius Malfoy természetesen.

- Harmadik? Nem inkább másodikat akartál mondani? – kérdezte Ron, elszántan visszatartva kacaghatnékját. Draco dölyfösen meredt rá.

- Nem, pontosan ezt akartam mondani. Ugyanis már létezik egy II. Draco Lucius Malfoy.

- Valóban? És az ki?

- A Teddymacim.

És ezzel vége volt. Az összes griffendéles visszhangzó hahotában tört ki, Draco pedig méltatlankodva nézett rájuk.

- Miért nevettek? Harry? Mi folyik itt? – Harry nem tudott felelni, olyan erősen rázta őt is a nevetés. Draco bámulatos ajakbiggyesztést mutatott be. – Rendben van, akkor legyen így. Inkább odamegyek a mardekárosokhoz, és bemutatom III. Draco Lucius Malfoyt Pansynek és Blaise-nek. – Azzal elmasírozott.

- Várj… Draco… ne… - Harry próbálta visszanyerni a lélegzetét, de már késő volt. Draco odaért a másik asztalhoz, és előrenyújtotta a nyusziját, hogy mindenki jól lássa. Harry láthatta, hogy a mardekárosok, akik azóta sem tértek napirendre Draco fölött a női ruhák miatt, még csak meg sem próbálták visszatartani a röhögésüket, amikor Draco megmutatta nekik új állatkáját.

Mire Harry odaért, Draco már sértetten nézett Pansyre és Blaise-re, akik egymásnak dőlve szakadtak meg a röhögéstől.

- Ó jézusom, Dracónak kölyöknyuszija van! Egy nyuszi! Mindjárt meghalok! – Blaise felváltva nézett Dracóra, majd csapkodta az asztalt széles jókedvében.

- Merlinre, mi a gond egy nyuszival? Szerintem aranyos – mondta Draco igencsak zaklatottan. Pansy ránézett.

- Várj csak… amíg… az apád… megtudja – zihálta a röhögés közben. Draco, úgy tűnt mindjárt dühbe jön, így Harry közbelépett.

- Gyere kisszívem, menjünk vissza a griffendélesekhez – mondta nyugtatónak szánt hangon, de ez csak félig vezetett eredményre, Draco ugyanis nagyon zaklatott volt.

- Harry, de ugye szerinted is édes III. Draco Lucius Malfoy? – mondta összevont szemöldökkel, és hatalmas, aggódó szürke szemekkel. Harry mosolygott.

- Hát persze – mondta végül roppant békítő hangon. – De persze nem annyira édes, mint te – tette még hozzá, és megborzolta Draco haját.

Dracónak erre felragyogott a kis arca.
- Édes vagyok, igaz?
Blaise gyanakodva nézett a párosra.

- Potter, mit csináltál Dracóval? Soha, senkinek nem engedi, hogy édesnek hívja – mondta hitetlenkedve.

Harry kinyitotta a száját, hogy megmagyarázza, de ekkor egy vidám ír akcentus félbeszakította.

- Úgy tűnik, Harry hülyére kefélte a kis barátotokat – csatlakozott Seamus a beszélgetőkhöz.

Blaise és Pansy természetesen el voltak halva.
- Igaz ez Potter? – kérdezték Harryt, aki érezte, hogy ismét vér tolul az arcába.

- Úgy tűnik – mondta inkább zavartan. – Nézzétek, én azt sem tudtam, hogy ez egyáltalán lehetséges, és nem akartam, hogy ez süljön ki a dologból, és Draco teljesen meghülyüljön, de Hermione mondta, hogy csak ideiglenes, és…

- A picsába Draco, hogy te milyen szerencsés dög vagy – vágott közbe Blaise, és Dracóra meredt, aki a nyusziját babusgatta. – Ez annyira nem fair.

- Draco édes, menj vissza a griffendéles asztalhoz jó? Én itt leszek – mondta Harry, reményei szerint bátorító hangon. Úgy tűnt ez bejött, mert Draco ellenkezés nélkül elindult, és közben boldogan bámulta az elvarázsolt mennyezetet. Harry visszafordult Seamushöz, és a mardekárosokhoz.

- Nézzétek, ne említsétek ezt senkinek, jó? Inkább felviszem Dracót a szobámba, és ráveszem, hogy pihenjen le egy kicsit vagy valami.

- Tedd azt Harry, nem hiszem hogy könnyen kezeli majd a helyzetet, ha visszatér régi önmagához – jegyezte meg Seamus, és helyet foglalt Blaise közelében.

- Kösz – felelte Harry, és ő is visszaindult a másik asztal felé, remélve, hogy segíthet megmenteni Draco büszkeségét, már amennyi megmaradt belőle. Még csak félúton járt azonban, amikor éles fülét megütötte Draco szipogása, így a hátralévő utat futva tette meg, hogy minél előbb szembesüljön a probléma forrásával.

Amikor odaért, látta, hogy Draco szorosan a mellkasához kulcsolja a nyuszit, könnyek folynak végig az arcán, és megrendülve bámul Ronra. Aztán pedig Harry karjaiba vetette magát.

- Harry! – sírta a mellkasához fúrva a fejét. Harry védelmezően fonta karját zavarodott barátja köré, és Ronra nézett, majd annak nyilvánvalóan bűnbánó képe láttán szemei összeszűkültek.

- Ron! Mit műveltél vele? – kérdezte gyanakodva, Ron pedig szégyenlősen tördelte a kezét.

- Én nem akartam, hogy kiakadjon, csak segíteni próbáltam – mondta, és aggodalmasan nézett Dracóra.

Draco szipogva nézett fel.
- Azt mondta… azt mondta… azt mondta, hogy át fogja változtatni III. Draco Lucius Malfoyt egy villává! – süvöltötte, és még közelebb bújt Harryhez.

- RON! – szidta össze Harry, szorosabban magához ölelve a szőkét. – Hogy tehettél ilyet?

- Nézd én csak felajánlottam, hogy segítek visszavarázsolni a nyulat neki, ez minden! Nem tudtam, hogy ennyire kiakad majd tőle! – magyarázta Ron, de Harry és Hermione is elhűlve néztek rá.

- Ron, ő most nagyon érzékeny, és nem kellett volna ilyen érzéketlen dolgot mondanod az új állatkájáról – korholta Hermione, és Ron kifejezetten zavarba jött. Harry növekvő aggodalommal tekintett Dracóra.

- Figyeljetek, mindenképp ki kell vinnem innen. Találkozzunk kicsit később a toronyban, oké? És majd hozzatok egy kis kaját. – Ron és Hermione bólintottak, mire Harry felállt, hogy kikormányozta Dracót a teremből. A szőkének azonban hirtelen más ötlete támadt, és odarohant a tanárok asztala elé a nagyterem kellős közepére.

- Draco banánospitém, gyere vissza! Draco…

Harryt félbeszakította egy kiáltás. – Sonorus!

- Mindenki jól hall? – kiabálta Draco az asztal elől, ahol most már mindenki jól láthatta is, és hangja az egész nagytermet bezengte, mire mindenki megint mosolyogni kezdett. Harry, úgy érezte, menten megáll a szíve.

- Jesszusom ne – suttogta rémülten. A tanári kar kíváncsian nézte a jelenetet, ahogy az összes diák is.

- Akkor jó! És mindenki látja az új nyuszimat? A neve III. Draco Lucius Malfoy, és egyszerűen tökéletes, és annyira imááááádom. – A diákok kuncogni kezdtek.

- Csak egyvalaki van, akit jobban szeretek még ennél a nyuszinál is – na persze leszámítva anyut és aput – és az a barátom, Harry Potter! Szeretlek Harry!

Annak ellenére, hogy Draco kétségkívül kifordult önmagából, Harry kifejezetten elérzékenyült erre a vallomásra. Tulajdonképpen Draco most egy hihetetlenül édes oldaláról mutatkozott meg.

- Potter, mit csinált vele? – sziszegte oda Piton, és Harry szerencsétlenségére, Draco úgy döntött, nem hagyja megválaszolatlanul a kérdést.

- Hát Piton professzor még nem is hallotta? – kérdezte. Hangja visszhangzott a helységben. Harry becsukta a szemét, és imádkozott, de hiába. – Harry és én végigszexeltük az elmúlt 6 órát ma délután, és úgy tűnik, hülyére kefélt! Hát nem nagyszerű?

Pár másodpercig csönd volt, aztán pedig elszabadult a pokol. Izgatott suttogások csaptak fel minden asztalnál, és amikor Harry vetett egy óvatos oldalpillantást a tanári karra, láthatta, hogy McGalagony irtó vörös, Flitwick leginkább fehér, Piton roppant zöld, Dumbledore pedig kissé rózsaszínes arcszínt öltött fel.

Az általános hangzavaron keresztül azonban Draco hangja még mindig jól hallható volt.
- Harry, szeretném, ha tudnád, mennyire szeretlek, szóval ez a dal neked szól. – gyorsan átadta III. Draco Lucius Malfoyt Harrynek, és elkiáltotta magát: - Cantus! – mire egy rémisztően ismerős nyolcvanas évek-beli dal csendült fel a Nagyteremben. Draco megfogta a pálcáját, mint valami mikrofont, és énekelni kezdett.

„I made it through the wilderness

Somehow I made it through

Didn't know how lost I was

Until I found you”

Ó. Te. Jó. Ég. Honnan a fenéből tudja Draco egy Madonna dal minden egyes szavát?

„I was beat, incomplete

I'd been had, I was sad and blue

But you made me feel

Yeah, you made me feel

Shiny and new”

Draco táncol is? És milyen jól! A többiek pedig biztatják?

„Like a virgin (hey!)

Touched for the very first time

Like a virgin

When your heart beats, next to mine”

Pokoli lárma keletkezett a nagyteremben, ahogy Draco a Like a Virgin - t énekelte. A diákok úgy döntöttek, hogy még ha Draco általában tök köcsög is és most meg nyilvánvalóan ki van fordulva önmagából, ez mit sem változtat a tényen, hogy nagyon szexi így, és rém tehetségesen énekel, és olyan sikolyok kezdték betölteni a levegőt, mint: Malfoy, szeretlek! És Draco te szexi kis cukorfalat fiú!

„You're so fine, and you're mine

Make me strong, yeah you make me bold

Oh, you love thawed out

Yeah, your love thawed out

What was scared and cold

Like a virgin...”

Harry, ahogy a tanári kar is, földbe gyökerezett lábbal bámulta az egész jelenetet. Ugyanakkor a többiek, úgy tűnt, jól érzik magukat, mert az őrjöngés nőttön-nőtt, és az egész leginkább egy koncertre kezdett hasonlítani.

„You're so fine, and you're mine

I'll be yours 'ill the end of time”

- Jól nyomod bébi!

- Te vagy a legjobb!

- Tiéd a testem Draco! Vedd el!

„Cause you make me feel

Yeah, you make me feel

I've nothing to hide

Like a virgin...”

Aztán a dalnak vége lett, hangos tapsvihar tört ki, Draco pedig odarohant Harryhez, és a karjaiba vetette magát. Harry kihasználta a lehetőséget, és megragadta barátját a nyuszival együtt, és pánikszerű menekülés közepette elhagyta a helyszínt.

előző        vélemény       történet főlapja        következő