- Draco, kérlek?

- Neeeem Harry! Nem vagyok fáradt!

Harry az ágyán ült a Griffendél toronyban, és hiábavalóan próbálta rávenni Dracót, hogy lepihenjen. Draco a szoba közepén álldogált, dacosan keresztbefonva karjait, és sértett kifejezéssel reagált Harry próbálkozásaira.

- Szívem…

- Nem.

- Rendben, figyelj, nem kell aludnod. Akkor csak bújjunk össze – javasolta Harry, Draco pedig gyanakodva nézett rá.

- Csak összebújunk?

- Igen, csak ennyi.

Draco habozott. – Megígéred?

Harry a szívére tette a kezét.
- Esküszöm. Na, csak gyere, és feküdj ide mellém, rendben van édes? – Harry tudta, hogy amint Draco visszanyeri megszokott személyiségét, betiltja a beceneveket, szóval most boldogan kihasználta a lehetőséget.

Draco összehúzott szemekkel vizsgálta Harryt.
- A nyuszim is jöhet?

- Hát persze.

Draco végül megadta magát, és hajlandó volt ledőlni az ágyra. A fejét Harry mellkasára fektette, aki azonnal átkarolta a szőkét, nehogy az megint elrohanjon valahova. Bár már az ajtóra is rászórt egy tucat ajtózáró bűbájt, felkészült, hogy a testével is visszatartsa Dracót, ha esetleg megint rájön a bolondéria. Remélte, hogy barátja most már kialussza a dolgot, és ezzel elkerüli a további kínos szituációkat, illetve, hogy tekintélye újabb károkat szenvedjen el.

De nem kellett aggódnia. Draco szemei hamarosan lecsukódtak. Harry mosolygott. Már hiányzott neki a barátja, de azért el kellett ismernie, hogy Dracónak ezen oldala is átkozottul imádnivaló.

- Annyira édes vagy, ugye tudod?

- Köszi – mormolta Draco, majd közelebb fúrta magát Harryhez, és hamarosan már az álmok boldogságos tengerében úszott. III. Draco Lucius Malfoy is boldogan kényelembe helyezte magát Draco karjaiban. Harry nem szándékozott elaludni, de Draco és a bolyhos kis nyuszi olyan kellemesen és megnyugtatóan szuszogott mellette, hogy perceken belül ő is álomba merült.

----

Harry később arra ébredt, hogy megérkeztek a szobatársai, meg persze Hermione (még mindig ő volt az egyetlen, akinek sikerült megtörnie Harry ajtózáró bűbájait). Hermione és Ron vacsorát is hoztak a fiúknak, amit Harry hálásan fogadott, majd miután kicsit beszélgettek, és megnyugtatta Hermionét, hogy Dracóval minden rendben, a lány elbúcsúzott, és aludni tért. Harry elővette a háziját, és épp hozzákezdett volna, amikor arra lett figyelmes, hogy a szobatársai egytől egyig kíváncsi szemekkel mustrálják őt.

- Rendben Harry, ki vele! – szólalt meg végül Ron, majd letelepedett Harry ágyának végébe, és óvatosan hátradőlt, vigyázva, hogy ne ébressze fel Dracót, amivel nyilvánvalóan kivívta volna barátja haragját.

- Mármint mivel? – kérdezte Harry, habár volt róla egy nagyon jó sejtése, hogy mire utalhat Ron.

- Hogy csináltad?

- Micsodát?

- Harry, ne játszd már az agyilag zoknit. – Dean húzott oda egy széket, hogy lehuppanjon rá, és várakozásteljesen meredt Harryre. – Hogy csináltál Malfoyból – és fejével, a még mindig alvó szőkére bökött Harry mellett – totális bolondot.

- Ja az – legyintett csak Harry, és elővett egy tankönyvet, miközben magában somolygott. Az élet szép.

Seamus nem hagyta annyiban a dolgot.
- Igen az – mondta, és kiragadta Harry kezéből a könyvet. – Gyerünk Harry! Részleteket! Pontosan mit csináltál vele? Seamus, Neville, és még Trevor is csatlakozott a társalgókhoz, és most mindannyian kíváncsian várták Harry részletes beszámolóját a délutánról.

Harry vállat vont.
- Ó hát tudjátok… – mondta rejtélyesen. – Csak egy kis ez, egy kis az…

- HARRY!

- Ron, halkabban! Megöllek, ha felébreszted Dracót. Szüksége van a pihenésre. – Ron a szemét forgatta.

- Hát az biztos, azok után amit csináltál vele, te állat. Akkor most elmondod, vagy nem?

- Hm… nem.

- Jaj, gyerünk már!

- Ron! Tényleg tudni akarod? Azt hittem te ezt az egészet undorítónak találod.

Ron a fejét rázta.
- Harry, hát nem érted? Hülyére kefélni valakit, az nagyon ritka. Korántsem undorít annyira a téma, mint amennyire meg akarom tudni, hogy miként hoztad ezt össze.

- Te csak reméled, hogy felhasználhatsz pár ötletet, hogy te is hülyére kefélhesd Hermionét, amitől mindenféle hülyeségekre vetemedve – adott hangot Harry a sejtésének.

Ron elvörösödött. – Hát, szóval… és?

- És? Ha ez a helyzet, akkor már pláne nem mondok semmit, hiszen cseppet sem kívánom Hermionét olyan állapotban látni.

- Harry, ne légy már ilyen fasz. Velünk mindent meg kell osztanod.

- Nézd Dean, nem vagyok biztos benne, hogy Dracónak tetszene a gondolat, hogy kiteregetem nektek a szexuális életünket.

- De Draco nem igazán van abban az állapotban, hogy tiltakozzon, nem igaz?

- Seamus, ez még nem teszi az egészet kevésbé helytelenné.

- Jaj Harry, de hát a barátaid vagyunk. Hol marad a szeretet?

- Neville! Nehogy már te is!

Erre mind a négyen egyszerre kezdtek könyörögni.
- LÉCCI-LÉCCI-LÉCCI!!!

- Srácok! Halkabban!

De már túl késő volt. Draco szemhéja megrebbent, Harry pedig egy dühös pillantás után, melyet szobatársaira vetett, odahajolt hozzá.

- Hé szívecském, felébredtél?

Draco villámgyorsan megragadta Harry felsőjét és olyan közel húzta magához, hogy arcukat csak pár centi választotta el egymástól.
- Potter – morogta fenyegetően, és szemeit vészjóslóan összehúzta. – Ha még egyszer szívecskémnek mersz hívni, puszta kézzel foglak széttépni, aztán pedig megetetem veled a darabjaidat.

- Na ez az a Malfoy, akit mindnyájan ismerünk, és szeretünk – súgta Seamus a többieknek, Harry pedig előrehajolt, hogy egy puszit nyomjon Draco orrára.
- Jó hogy visszatértél.

Draco elfintorodott, és orrán apró ráncok jelentek meg ott, ahol Harry az imént megpuszilta.
- Nem is mentem sehova te seggfej. – Draco ismét normális, elbűvölő önmaga volt, ami persze azt jelentette, hogy kicsit nyűgös ébredés után. Körülnézett. – Miért bámultok rám mindannyian? – csattant fel, mire a griffendélesek összenéztek. Vajon mennyire emlékszik a történtekből?

Draco sértetten nézett rájuk.
- Idióta griffendélesek – mormolta aztán, és a szemét dörzsölve felült. Aztán Harryhez fordult.
- Tudod, valami hihetetlenül furcsa és élethű álmom volt.

- Komolyan? – kérdezte Harry, és mosolyra húzódott a szája. – Miért nem meséled el?

- Hát a Nagyteremben voltam – kezdte Draco nagyot nyújtózva ­–, és a te förtelmes griffendéles nyakkendőd volt rajtam, aztán megöleltem az összes anyaszomorító griffendélest, meg volt valami Neville varangyával, és egy nyuszival, aztán meg azt hiszem énekeltem is, és…

Draco váratlanul elhallgatott, és kidülledt a szeme.
- Öhm… Harry?

- Igen drága?

- Mit keres egy nyuszi az ágy végében? – kérdezte félelemmel átitatott hangon. Harry édesen mosolygott.

- Hát ő III. Draco Lucius Malfoy, elnevezve a tulajdonosa, és a tulajdonosa Teddymacija után.

Draco elsápadt.
- Nem – mondta, és hevesen rázta a fejét. – Nem, nem, nem.

- Nézd Draco, minden rendben, ez csak…

- Semmi nem történt, ó istenem, mondd, kérlek mondd, hogy semmi nem történt…

- Öhm, drága azért ne felejts el levegőt venni…

- Kibaszottul lehetetlen, hogy ez tényleg megtörtént. Te jó ég…

- Rendben Draco, csak nyugodj már le…

Draco a hirtelen rátörő pánikrohamtól egyre hevesebben szedte a levegőt.
- Ó istenem, istenem, nem lehet… Csak álom volt, bassza meg, bassza meg…

- Draco, lélegezz! – Harry megragadta a szőke vállát, és maga felé fordította. – Ez az, nyugodj le, lélegezz mélyeket.

Draco vadul körülnézett a szobában, és Harry szobatársainak arcán állapodott meg a tekintete. – Mondjátok, hogy csak álom volt, légyszi, valaki mondja, hogy csak álom volt. Weasley? Kérlek?

Ron rávigyorgott.
- Sajnálom haver. Nem álom. Sajnálnám is, ha az lett volna, mert meg kell mondjam, iszonyat jól énekelsz. Bár sosem gondoltam volna, hogy kedveled Madonnát.

Draco arca papírfehérségűvé sápadt. – Bassza meg – fakadt ki, azzal a fejére húzta a takarót.

- Draco? – mondta Harry a paplanjából formálódó remegő púpnak címezve szavait. – Miért nem bújsz elő, hogy megbeszélhessük? Az idomtalan halmaz megrázta a fejét.

- Örökre itt maradok – mormolta aztán a takarón keresztül. Harry az égre emelte tekintetét.

- Draco, ne légy nevetséges.

- Halálosan komoly vagyok.

- Nem maradhatsz ott örökre.

- Csak figyelj.

- Éhen fogsz halni.

- Majd meglátjuk.

- Kócos lesz a hajad.

Draco lassan lehúzta fejéről a paplant, és tekintete a vigyorgó képű Harryvel találkozott, aki tökéletesen tisztában volt barátja gyenge pontjával

Seamus ránézett a kissé borzas szőkére az ágyon.
- Malfoy, figyelj, azért nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek kinéz.

- Fogd be Finnigan! – csattant fel Draco. Szemében gyilkos tekintet ült. – Ez a legrémesebb, legzavarbaejtőbb, leggázabb dolog, ami valaha történt velem. Griffendéleseket öleltem meg! Varázsoltam magamnak egy nyuszit! Az egész iskola előtt bizonygattam Harry iránt érzett sírig tartó szerelmemet, aztán meg elénekeltem Madonnától a „Like a virgin”-t. Az egész hírnevem tökéletesen le lett rombolva. – Draco kétségbeesésében a kezébe temette arcát.

Seamus pislogott párat. – Nos… ez talán mind így van. De a pozitív oldala mindennek, hogy most minden egyes ember rettentő féltékeny rád.

Draco rámeredt.
- Ó, értem. Szóval mindenki más is szívesen csinálna magából totál hülyét a Nagyteremben.

- Nem éppen, viszont mindenki tudja, miért történt, ami történt.

Draco a szájára tette a kezét.
- Ó, istenem ne. Elfelejtettem. Az egész iskolának elmondtam, hogy Harry hülyére kefélt, igaz? – Mikor a griffendélesek helyeslően bólintottak, Draco ismét elrejtette arcát a keze mögé, és úgy mormolta. – Lehetne még ennél is kibaszottul rosszabb?

Ron úgy tűnt, elgondolkodik.
- Hát, talán a Reggeli Prófétában is benne lesz a dolog, és akkor mindenki, beleértve a szüleidet is, elolvashatja.

- PICSÁBA!

Draco visszabújt a paplan alá, és esze ágában sem volt újra előjönni.

----

Számtalan védővarázslatba, a függöny megbűvölésébe, az ágy köré szórt némítóbűbájra, és egy meleg vacsora ígéretébe került, hogy Draco ismét elődugja a képét. Mikor végre lehúzta magáról a takarót, Harry egy tányért nyújtott felé, amin a rászórt melegítő bűbájnak köszönhetően, gőzölgő étel várta.

- Kösz – mormolta Draco, és nekikezdett a lakmározásnak. – Farkaséhes vagyok.

- Le mertem volna fogadni. Egész nap nem ettél. – Aztán mindketten csendbe burkolóztak, és egy ideig csak Harry idegesítő szobatársainak méltatlankodását lehetett hallani a függöny másik oldaláról. Kissé zokon vették, hogy Harry nem osztott meg velük egy szaftos részletet sem, és a további beszélgetésből is kizárták őket, a két srác azonban nem törődött velük.

- Na és mihez kezdesz III. Draco Lucius Malfoy-jal? – kérdezte Harry kíváncsian. Draco egészen kedvtelve nézegette a nyuszit.

- Kezdetnek kéne neki egy becenév. Nem hívhatjuk egyfolytában III. Draco Lucius Malfoynak. Átkozottul bonyolult kimondani.

Harry meglepettnek tűnt.
- Ó. Hát… öhm… persze.

Draco gyanakodva pillantott rá.
- Mi az Potter? Mégis mire számítottál?

- Hát, őszintén szólva arra, hogy visszaváltoztatod villává – ismerte be Harry. – Vagy még inkább: megsütöd, és megeszed egy villával.

- Megőrültél? – botránkozott meg Draco. – Ez szörnyű. Lehet, hogy villaként kezdte az életét, de most már az állatkám! – fakadt ki, és megsimogatta a nyuszi hátát.

- Nocsak, nocsak. Draco Malfoynak van szíve. A csodák nem érnek véget? Mit tartogatsz még mára?

- Fogd már be. A nyuszimat hagyd ki ebből.

Harry nem tudta megállni, elmosolyodott.
- Ezért a többi mardekáros halálra fog szívatni.

Draco felsóhajtott.
- Valószínű, de azt tudom kezelni. Amúgy is seperc alatt visszaállítom a gonosz és szemétkedő imázsomat. Csak felrúgok néhány taknyos kölyköt, terrorizálom kicsit a házimanókat, megríkatok pár elsőévest. Tudod, csak a szokásos „Sötétség Mardekáros” dolgok.

- A-ha – bólintott szórakozottan Harry. Miután befejezték az evést, Harry felajánlotta Dracónak, hogy töltse ott az éjszakát. Adott neki pizsamát, aztán a láthatatlanná tévő köpeny alatt Draco a mosdóba is ki tudott menni.

Végül mindketten kényelmesen elhelyezkedtek az ágyban, a nyuszi pedig már összegömbölyödve aludt az ágy végébe. Harry Dracóhoz fordult.

- Szóval… - kezdte kicsit félénken. Dracóra nézett, aki viszont elszántan elnézett Harry feje fölött. – Akkor tényleg jó volt, ugye?

Draco arcszíne céklavörösre váltott.
- HARRY! – fakadt ki, kezébe temetve az arcát. Harrynek le kellett küzdenie kuncoghatnékját, ugyanis még sosem látta Dracót ennyire zavarba jönni, és mellesleg egészen imádnivalónak találta így.

- Tudod Draco – mondta Draco tarkójának –, felmerült bennem, hogy nem is tudom, vajon bocsánatot kellene-e kérnem a dolgért vagy sem. Egyrészről, miattam teljesen elvesztetted a józan eszed, és jelenetet rendeztél a Nagyteremben. Másrészről viszont…

- Életem legfantasztikusabb, és leghihetetlenebb szexuális élményében részesítettél, amiért örökké hálás leszek – fejezte be a mondatot Draco fel nem nézve. Harry szélesen elvigyorodott.

- Tényleg?

Draco hitetlenkedve nézett rá.
- Nem nyilvánvaló? Másként nem csináltam volna totál idiótát magamból.

Harry vállat vont.
- Sejtettem, de azért jó volt tőled hallani. – Előrenyúlt, és átölelve a szőkét mellkasához húzta, és egy puszit nyomott a fejére. Draco elégedetten sóhajtott, és máris kezdett ellazulni Harry karjaiban.

- Tudod, eléggé tartok a holnaptól.

- Gondolom.

- Iszonyú lesz. Mindenki gúnyolni fog.

- Elég valószínű.

- És az sem segít, hogy ilyen piszkosul önelégült vagy.

Harry vigyorgott.
- Azt hiszem, azért van mi miatt önelégültnek lennem.

- Ne is emlékeztess – sóhajtotta Draco, és érezte, hogy szemhéja egyre jobban elnehezül a nap fáradalmai után. Még jobban odabújt Harryhez, aki boldogan fonta körülötte szorosabbra karját. Eltelt egy pár perc, aztán Harry a fülébe súgott.

- Szóval mellettem tényleg úgy érzed magad, mint egy szűz? – cukkolta Dracót, utalva a dalra, és még a sötétben is jól látta, ahogy barátja fülei elvörösödtek.

- Fogd be – morogta a mardekáros, miközben egy párnába temetve próbálta lehűteni lángoló arcát. Harry csak mosolygott, aztán megint megszólalt.

- Hé Draco.

- Most mi van? – hallatszott fojtottan a párna alól.

- Komolyan gondoltad?

- Mit?

- Amit mondtál… az éneklés előtt.

- Ó… az… öhm – Draco arca felöltötte aznap esti legvörösebb színét, és még jobban igyekezett elbújni a párna alatt. – Talán – motyogta végül, mire Harry-t felhőtlen boldogság kerítette hatalmába.

- Jó – válaszolta, és megpuszilta Draco vállát. – Mert én is szeretlek.
Azzal szorosan átölelte még mindig zavarban levő, ám de most már túláradóan boldog barátját, és mindkettőjüket elnyomta az álom.

----

Másnap a kora reggeli órákban, míg Harry és Draco még jóízűen durmoltak egymás karjaiban, Lucius Malfoy már a kúria egyik folyosóján lépdelt, a konyha felé tartva. Megkezdődtek a tervezgetések Draco „szülinapi partiját” illetően, és Narcissa most már hamarosan elküldheti Dracónak a levelet, melyben megosztja vele a részleteket.

Hah. Narcissa és a tervei. Szerencsére, az ő, Lucius terveiről senki nem tudott. Muhahaha.

Lucius elérte a konyhát, ahol már gőzölögve várta a házimanó által elkészített kávé.

Kiöntött magának egy csésze gőzölgő, forró nedűt, és mélyen beszívta a zamatos illatot. Aaaaah. Semmi nem hasonlítható az ördögi tervekkel kombinált kávé illatához.

Letette a csészét, és leült a konyhában lévő asztalka mellé. Lopva körülnézett a helységben, és meggyőződött róla, hogy valóban egyedül van, aztán pennát és pergament vett elő, és elkezdett megfogalmazni egy levelet nagyon jó barátjának, Piton professzornak. Pitonnak ugyanis hozzáférhetősége volt bizonyos… hozzávalókhoz, amik bebiztosíthatták terve sikerét. Sajnos Piton is eléggé kedvelte Dracót, így Luciusnak nagyon óvatosan, és körültekintően kellett fogalmaznia, hogy az agyafúrt professzor ne sejdítse meg ravasz tervét.

Pennája végével a száját csiklandozta, miközben végiggondolta. Óvatosnak kell lennie, elvégre Perselus roppant éles elméjű. Ráadásul ehhez hozzá tartoznak még azok a fényesen csillogó szemek. És az a sűrű, fekete haj. És az a titokzatos viselkedés. Ó és milyen tekintélyt parancsoló, meg ahogy a köpenye hullámzik utána, az olyan…

Öhm. Rendben. Koncentrálj Lucius.

Lucius írni kezdte a levelet.

Drága egyetlen legkedvesebb Perselusom…

Uh. Ez most honnan jött? Lucius összegyűrte a pergament, és újra próbálkozott.

Kedves Perselus, aki, annak ellenére, amit a Szombati Boszorkány Bulvár állít, számomra a Roxfort igazi szexistene…

Hmmm. Talán mégsem.

Kedves Piton Professzor…

Nagyon csúnya, rossz kisfiú voltam. Talán megbüntethetne professzor. Úgy érzem, meg kell fenyítenie. Nagyon, nagyon rossz voltam. Mit gondol erről professzor? Na? Miért nem teszi meg? Igen, tegye meg! Leckéztessen meg most azonnal Piton professzor…

Lucius elborzadva nézett a leírtakra, aztán gyorsan galacsinba gyűrte azt a pergament is. Kortyolt egyet a kávéból. Talán ezt az egész „levelet írunk Perselus Pitonnak” dolgot későbbre kéne halasztania.

Lucius további fantáziálgatását – vagyis gondolatait! GONDOLATAIT! – pár perccel később a reggeli újság érkezése szakította meg. Ah, remek időzítés. Jó lesz most egy kicsit elterelni a gondolatait. Nem mintha Pitonra gondolt volna. Mert nem. Áh, egyáltalán nem. Tényleg, de tényleg nem. Nem.

Kifizette a baglyot, és széthajtotta a Reggeli Prófétát.

A finoman kimunkált kínai teáscsésze, az ínycsiklandó kávéval, kiesett Lucius Malfoy kezéből, ahogy totálisan ledöbbenve meredt a címlapra.

- Te jó ég!

----

Messze-messze a Malfoy-kúriától, ahol Lucius legszívesebben épp meggyilkolt volna valakit, Harry Potter felébredt, és egy pillanatra elgondolkozott rajta, miért is érzi magát olyan elképesztően elégedettnek. Aztán a mellette alvó szőkére esett a tekintete, és egyből minden eszébe jutott. Önelégülten elvigyorodott. Ez már hivatalos. Ő egy szexisten. Ő, Harry Potter, a Kis Túlélő, hülyére kefélte Draco Malfoyt. Hah. A Gringottsban lévő összes galleonját feltette volna rá, hogy a jó öreg Voldemort még sosem kefélt hülyére senkit.

Egy pillanatig elnézte az alvó Dracót, aztán gyengéden megrázta a vállát.
- Draco? Draco, kelj fel! – Draco felmordult, és áthengeredett a másik oldalára.

- Mi az Potter? Miért kell felkeltened ilyen átkozottul korán? Merlinre… remélem elég jó magyarázatod van rá – mormolta álomittas hangon.

- Ha most felkelsz, még kiosonhatunk, mielőtt a szobatársaim felébrednének – felelte Harry.

- És miért olyan lényeges ez? – morogta Draco, teljesen a fal felé fordulva. Harry vigyorgott, és odahajolt hozzá, hogy a fülébe súgjon.

- I made it through the wilderness... – énekelte, és Draco szemei azonnal kipattantak.

- Picsába – húzta Draco a fejére a takarót. – Azt hiszem, jobb lesz, ha inkább nélkülem mész.

- Nem, nem szöszi. Felkelsz, és lemegyünk együtt reggelizni a Nagyterembe. Gyerünk.

- Menj a fenébe Potter. Épp most döntöttem el, hogy mégis ragaszkodom az eredeti tervemhez, miszerint soha többé nem bújok elő a takaród alól.

- Hát nem sok választást hagytál Malfoy – sóhajtotta Harry. – Vagy felkelsz azonnal, vagy kénytelen leszek drasztikusabb módszereket bevetni.

- Hah! Na persze – csúfolódott Draco a takaró alól.

- Rendben van, de ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek. – Harry egyetlen villámgyors mozdulattal letépte a takarót Draco fejéről, a hátára fordította, és mellkasánál fogva lenyomta őt az ágyra.

- Potter, szállj le rólam! – kiabálta Draco, elszántan viaskodva, de semmi esélye nem volt fölétornyosuló barátjával szemben.

- Nem – mondta Harry, és előrehajolva puszilgatni kezdte Draco arcát.
- Annyira cupp cupp cupp édi vagy cupp cupp cupp nyűgösen.

- UH! FÚÚÚJ! ÁLLJ LE! NE HÍVJ ÉDINEK! – Draco elszántan hánykódott Harry alatt, de ő nem engedte el.

- Annyira cupp hihetetlenül cupp cupp cupp imádnivaló cupp vagy cupp reggel.

- Potter, fejezd ezt be, de rögtön! Gyerünk már! ELÉG! Eressz el! HAAAAARRY!!

- Aaaaa, ki az én morci kis sárkányom?

- NEEEEEEM! Ó istenem, rendben van! RENDBEN! Győztél! Felkelek. – Aztán Draco egy nagyon fagyos Malfoy féle gyilkos pillantást lövellt Harry irányába, miközben mindketten felkeltek, és elindultak zuhanyozni.

----

Odakint megálltak a Nagyterem előtt. Draco tetőtől talpig Harry ruháiba volt öltözve, leszámítva a mardekáros köpenyt, és nyakkendőt. Harry titokban elfilozofált rajta, milyen jó is lenne kihagyni a reggelit, és inkább Dracót felfalni, de tudta, hogy halasztgatni az elkerülhetetlent, csak még rosszabbá teszi, mikor majd végül szembesülniük kell a többiekkel.

Mellette Draco felöltötte szokásos hűvös, gúnyos maszkját az arcára. Elvégre Malfoy volt, a fenébe is. Senkinek nem gúnyolhatja ki, csak mert szexelt egy jót. Senki. Mély levegőt vett, majd bólintott az álmélkodó Harrynek, és együtt besétáltak a Nagyterembe.

Hirtelen az egész Nagyterem néma csöndbe burkolózott, ahogy az összes diák, addigi beszélgetését megszakítva meredt a két fiúra. Draco szétnézett.

- Senkitől egy szót se – sziszegte. – Vagy úgy megátkozok mindenkit, hogy még az unokátok is látni fogja kárát.

Mindenki hallgatott. Harry és Draco gondtalanul elindultak a griffendéles asztal felé. Harry meglepetten ballagott barátja mellett, aki pedig még mindig azzal a felnyársaló tekintettel szemezett a Nagyterem többi tagjával. Épp elfoglalták volna helyüket, amikor egy bátor hugrabugos hang zendített rá vékonyka hangon.

- Like a virgin…

És ennyi volt. Az egész terem hangos nevetésben tört ki, Draco pedig lejjebb süllyedt a székében, és kezébe temette az arcát.

- Végem van, az egész életem romokban hever – nyögte. – Nevetség tárgya lettem. Ki fog így félni tőlem? – Draco lemondóan rázta a fejét, még mindig a kezébe temetve azt. Harry épp szedett a tányérjára egy kis harapnivalót, amikor befutott a többi hetedéves griffendéles. Vidám reggeli helók hallatszottak mindenkitől, kivéve persze Dracót, aki szilárdan tartotta magát ahhoz, hogy nem néz fel. Ron megbökte.

- Gyerünk már Malfoy. Nem mondanál legalább egy jó reggelt-et?

- Kapd be és dögölj meg – felelte Draco.

- Te aztán rém faragatlan vagy – mondta Ron sértődötten.

Harry a barátaira mosolygott
- Tudjátok még mindig egy kicsit… ingerlékeny. És amúgy sem az a korán kelő típus.

- A picsába Potter – csattant fel Draco, és most már felnézett. – Nagyon is korán kelő vagyok. Vagy legalábbis voltam, amikor még a reggeleimet nem ilyen mentálisan elfajzott satnyadékokkal kellett töltenem, mint ti vagytok.

- Igen, már látom Harry. Tényleg ingerlékeny.

- Weasley, te kis szar, felkészülhetsz a halálra. – Draco előkapta a pálcáját, de mozdulatát félbeszakította Lavender, Parvati, Susan Bones és Hannah Abbott érkezése, akik mind gyanúsan kivágott blúzokat viseltek a köpenyük alatt, és izgatottan sereglettek Harry köré.

- Jó reggelt Harry – köszönt Parvati, de csak eddig jutott, mivel Draco felcsattant.

- El tőle, hárpiák! Életem legrosszabb reggele van folyamatban, és örömmel ragadok meg minden lehetőséget arra, hogy esetleg szétátkozzak pár embert – vicsorgott, és a lányok mindjárt hátráltak is egy lépést. – Úgy is van! Azt mondtam TÁVOZNI! Tűnjetek a fenébe innen! MOST! – A lányok sarkon fordultak, és eliramodtak. Draco a homlokához emelte kezét.

- Ez az. Elértem a gödör legmélyére. Nevetség tárgya lettem az egész suli előtt, és a néhai főellenségemre hajtanak a nők. Most már hivatalos. Ennél rosszabb nem lehet.

Ebben a pillanatban bagolyposta érkezett.

- Óóó, nézd csak a Prófétát Malfoy! Itt van egy cikk rólad és Harryről az első oldalon.

Draco felnyögött.
- Ó istenem. Tévedtem. – Elvette a felé nyújtott újságpapírt Seamustől, és elszántan rápillantott, Harry pedig szintén belekukkantott a válla fölött.

A cikk azt a címet kapta, hogy A Kis Túlélő hülyére kefélte a Malfoy örököst, és alatta egy kép is szerepelt, ami a Like a Virgin előadása közben készülhetett titokban Dracóról. A háttérben az elborzadó tanári kar képe is felvillant.

- Édes istenem – mondta Harry leesett állal. – Ezt tényleg kinyomtathatták?

Ron vállat vont.
- Sajnos igen. Mivel az egyetlen valódi varázsló újság, bármilyen szemetet kinyomtathatnak, amit akarnak.

Draco átfutotta a cikket.
- Minden benne van – mondta elhalóan, és a tanári kar előtt fel-alá masírozó önmagát nézte. – Minden egyes idióta megjegyzés, amit mondtam múlt éjjel. – A Griffendéles fiúk tulajdonképp egész együttérzően néztek rá.

- Sajnálom haver – mondta Ron szánakozva. – Ha számít valamit, a Próféta már Harryről is közölt egy csomó rémes cikket, de végül mindig túljutottak a dolgon. Most is így lesz.

Draco a halántékát masszírozta.
- Nem, nem érted. A legrosszabb még csak most jön.

- Hogy érted ezt? – kérdezte Harry, de Draco válasz helyett csak felfele mutatott. Fülesbaglya épp akkor szelte keresztül a levegőt, karmai közt egy vörös borítékkal.

- Ó – mondta Harry, sajnálkozva nézve Dracóra. A bagoly leejtette Draco elé a rivallót, aki remegő kézzel bontotta ki azt.

- DRACO LUCIUS MALFOY!!! – Lucius Malfoy felerősített hangja bezengte az egész Nagytermet. – MI AZ ÖRDÖGÖT KÉPZELSZ, HOGY MIT CSINÁLSZ??? BÉKÉSEN ÜLDÖGÉLEK, KÁVÉZGATOK ÉS ÉPP EGY LEVELET PRÓBÁLOK ÍRNI, ERRE AZT KELL MEGTUDNOM, HOGY AZ ÉN FIAM A REGGELI PRÓFÉTA CÍMLAPJÁN VAN, MERT A KIS TÚLÉLŐ HÜLYÉRE KEFÉLTE!! A KIS TÚLÉLŐ!!!

A griffendéles asztalnál mindenki összerezzent, és a fülére szorította a kezét, de Lucius Malfoy hangja könyörtelenül folytatta.

- TE EGY MALFOY VAGY!! HÍRNEVED VAN, AMIT FENN KELL TARTANOD! A MALFOYOK FAGYOS, ROSSZINDULATÚ EMBEREK, AKIK KIGÚNYOLJÁK A GYENGÉKET, ÉS BOLDOG EMBEREKET ESZNEK REGGELIRE!! ÉS NEM ÖLELGETNEK MÁSOKAT, ÉNEKELNEK MADONNA SZÁMOT, ÉS KEFÉLI ŐKET HÜLYÉRE HARRY TETVES POTTER!!

- KOMOLY BAJBAN VAGY DRACO MALFOY! VÁRD CSAK KI A SZÜNIDŐT! EGY NAGYON HOSSZÚ BESZÉLGETÉSBEN LESZ RÉSZED A MALFOYOK MEGFELELŐ MAGATARTÁSÁT ILLETŐEN! MOSTANTÓL PEDIG AJÁNLOM, ÜGYELJ RÁ, HOGY MÉLTÓSÁGODNAK MEGFELŐEN VISELKEDJ!! NEM AKAROK MÉG EGY ILYEN HÍRT KAPNI A FIAMRÓL!!

- ÉS A SAJÁT ÉRDEKEDBEN REMÉLEM, HOGY MEGSZABADULTÁL ATTÓL A NEVETSÉGES NYÚLTÓL!!

Ezek után Lucius egy kissé halkabban még hozzátette.
- Ó, és az anyád üdvözöl, és reméli, ízlett a süti, amit küldött, és… öhm… ő úgy gondolja, hogy nagyon cuki a nyuszi, és öhm… alig várja, hogy találkozzon Harryvel.

Végül pedig: - Ó és mondd meg Perselusnak, hogy üdvözlöm.

Azzal a levél lángra kapott. Döbbent csend, majd erősödő suttogás töltötte meg a helységet.

Draco felsóhajtott.
- Rendben. Nos, azt hiszem, megyek. Ha bárki keresne, valahol egy szikla alatt rejtőzöm. – Felállt, hogy távozzon.

Harry megfogta a karját.
- Várj drága, minden rendben lesz. Tényleg. Majd veled megyek, és elbújhatunk együtt valahol, és…

- Ó nem – mondta Draco riadtan. – Nem hinném. Veled nem. Tulajdonképpen nem hiszem, hogy egyáltalán a közelemben kéne lenned.

- Miről beszélsz?

- Potter. Még csak egy csókot sem válthatunk, amíg nem leszek tökéletesen bebiztosítva róla, hogy a tegnapi nem fog megismétlődni.

- MICSODA?? Nem mondhatod komolyan.

- Halálosan komoly vagyok. Nem csinálok magamból megint hülyét. Valahogy biztosan elkerülhető ez a dolog, és jobb, ha megtalálod a módját.

- De Draco. Még csak azt sem tudom, hogy foghatnék neki. Gyerünk már, gyere vissza, én…

- Nem – jelentette ki Draco keményen.

- De nem tudom, mit tehetnék – nyígta Harry, mert kissé kiakadt a dolgok ilyen irányú fordulata miatt. Draco csak vállat vont.

- Akkor menj, és keresd meg azt az agyas Granger barátodat, hogy segítsen. Nem gondolom meg magam. Nincs szex, amíg nem találsz ellenszert.

Azzal elment, hátrahagyva egy letaglózott és leesett állú Harryt maga mögött, aki tökéletesen megrettenve végignézett a háztársain, majd…

- HERMIONE!!!

előző        vélemény       történet főlapja        következő