Másnap Draco reggelizni sétált, és alig várta, hogy újra lássa Harryt. Előző éjjel Harry szobatársai végül megtörték az ajtózáró bűbájokat (Hermione segítségével), és persze nem voltak valami boldogok, mikor ott találták a két fiút összeölelkezve az ágyon. Rögtön kidobták Dracót, így hát ő kénytelen volt egyedül tölteni az éjszakát, pedig sokkal szívesebben töltötte volna azt Harryvel.

Elérve a Mardekár asztalát, Draco elegánsan ledobta magát Pansy és Blaise közé, és boldogan ételt kezdett pakolászni a tányérjára. A barátai mind gyanakodva figyelték. Egy boldogan reggeliző Malfoy nem volt megszokott jelenség.

- Nos Draco – szólította meg Blaise közönyösen –, nem tudtam nem észrevenni, hogy tegnap este milyen későn értél vissza a szobánkba.

Draco Blaise helyett inkább a tányérján felhalmozott palacsintákra fordította figyelmét, de Blaise nem hagyta annyiban a dolgot.

- Szóval hol voltál? – kérdezte, egyértelműen valami pikáns részletre számítva.

- Nem látod? – horkant fel Pansy. – Úgy értem nézz csak rá. Az arcára van írva, hol járt, és mit csinált múlt éjjel.

Draco csak elvette a narancsleves kancsót, és töltött a poharába.

- Draco – fogta Blaise könyörgőre a dolgot. – Tudom, hogy Potterrel voltál az este. Nem mesélsz róla semmit?

- Nem – jelentette ki Draco tömören, és kortyolt az italból. Majd tekintete végigpásztázta a Nagytermet, és megállapodott Harryn, aki fesztelenül csevegett Ronnal, Hermionéval és Deannel. Draco nem tudott elfojtani egy boldog vigyort, ami nem kerülte el Blaise figyelmét sem.

- Óóó, Draco szejelmes – kántálta vicceskedve, mire Draco rosszallóan rábámult. – Feltűnt nekem – folytatta aztán Blaise –, hogy ma nem legyeskedik Harry körül a csini ír haverja. Van valami közöd a dologhoz?

Draco odanézett, és magában konstatálta, hogy valóban így van. Seamus ott ült az asztalnál, és elmélyülten csevegett, Harrytől azonban biztonságos távolságot tartott, nyilvánvalóan félve, hogy magára vonja Draco haragját.

- Talán – vigyorogta Draco.

E pillanatban megérkezett a reggeli bagolyposta, és Pansy izgatottan nézett fel.

- Alig várom az eheti Szombati Boszorkány Bulvárt – lelkendezett. – Remélem jó lesz.

A Szombati Boszorkány Bulvár a Szombati Boszorkány társlapja volt, viszont sokkal szaftosabb írásokat tartalmazott, éppen ezért nagyobb olvasóközönségre tett szert, mint maga a Szombati Boszorkány.

A bagoly Pansy ölébe pottyantotta a magazint, ő pedig felajzva bámult a borítóra. Kék szeme csészealjnyira tágult, és finoman köhintett egyet.

- Mi az? – kérdezte Draco, és a lány válla fölött vetett egy pillantást az újságra. – Ó, a fenébe!

Harry Potter, a Roxfort ügyeletes szexistene! Exkluzív sztori! – hirdette a borítón lévő öles cím, alatta egy hatalmas képpel Harryről, amit nyilván a tudta nélkül készítettek róla kviddicsezés közben. Szűk póló volt rajta és sort. Zilált külseje tekintélyt sugárzott, és egyúttal pokolian szexi volt.

Blaise kikapta a magazint Pansy kezéből.
- Ördög és pokol! – akadt el a lélegzete. – Mostantól minden griffendéles edzésen részt veszek. Talán belépőt is szedhetnék. Ez elképesztő.

Erősödő sustorgás csapott fel a Nagyteremben körös-körül, igazolva a tényt, hogy mindenki, aki elő volt fizetve az újságra, osztotta Blaise véleményét.

Pansy visszavette a magazint, és kinyitotta a cikknél.
- Hű, nem vicceltek, mikor azt írták, hogy szexisten – mondta elhalva. – Vajon honnan szerezték ezt a töméntelen infót Potter szexuális életéről.

E szavakra Dracón nyugtalanság lett úrrá.

- Miért… öhm… mit ír? – kérdezte csak úgy mellesleg. Pansy átfutotta a szöveget.

- Hát azt írja, az információk egy önmagát megnevezni nem kívánó, de megbízható forrástól származnak. De ez hihetetlen. Azt írja, elképesztő állóképessége van – akár tíz menetre is képes egy éjszaka alatt.

Draco alig észrevehetően elsápadt.

- És ez – oh Merlinre, nem lehet ekkora nagy! Hogy tud így közlekedni? És ó istenem, ezt hallgasd…

De Draco eleget hallott. Az újságban szereplő információk minden kétséget kizáróan azok voltak, amiket Harry fanclubjával közölt a pillanatnyi bosszúvágy hevében. El kell innen vinnie Harryt, mielőtt még meglátja a cikket.

Otthagyva Pansyt és Blaise-t az újság fölött nyáladzva, Draco odasprintelt a Griffendél asztalhoz, ahol Harry valami televízió nevű holmiról beszélgetett Hermionéval. Fenébe, ha csak tudná, mi az egyáltalán. Szándékosan figyelmen kívül hagyta Harry szobatársainak bosszús pillantását, és megragadta barátja karját.

Harry felnézett és elmosolyodott.

- Jó reggelt Draco – mondta szeretetteljes hangon, és felkínálta Dracónak a mellette levő helyet. – Hiányoztál múlt éjjel. Csatlakozol?

- Öhm, hát, tulajdonképpen azt reméltem, egy pár percre elrabolhatnálak – mondta Draco vontatottan, jól leplezve idegességét. Felnézve meglátta, hogy Ginny, Lavender, Parvati és a Creevey tesók összebújnak a magazin felett, és nyelt egyet.

Ron ellenszenvesen méregette.
- De Malfoy, legalább had reggelizzen már meg szerencsétlen srác. Nem akarod, hogy legalább visszanyerje az erejét, mielőtt egy újabb menetet követelsz?

A megjegyzés hatására Dean és Hermione is szórakozottan kuncogtak, de Dracónak nem volt ideje emiatt aggodalmaskodni. A HPRK griffendéles képviselői nem álltak messze, és lassan Harry felé vették az útjukat, kiéhezett tekintettel az arcukon.

- Gyere már Harry! – mondta Draco most már kicsit bepánikolva, és Harry karját rángatta. – Mi… öhm… el fogunk késni óráról, és ugye nem akarsz büntetést kapni?

- Draco, ma vasárnap van – mutatott rá Harry. – Mi bajod van? – kérdezte.

- Harry! Hé Harry! – A Creevey tesók, az izgatottságtól lázban égve, odaértek a Griffendél csodafiújához, és a magazin egy példányát, meg egy tollat lobogtattak felé. – Aláírnád ezt nekünk? Na? Megteszed?

Pillanatnyilag megfeledkezve Dracóról, Harry előrehajolt, hogy megnézze, miről van szó. Dracónak, mivel szánalmas módon meghiúsult abbéli küldetésében, hogy megakadályozza, hogy Harry meglássa a magazint, új ötlete támadt.

Amit úgy hívtak: visszavonulás.

Kihasználva, hogy Harrynek elvonták a figyelmét, lassanként feltűnésmentesen hátrálni kezdett. Harry ránézett a Szombati Boszorkány Bulvár borítójára, és Draco látta, ahogy leesik az álla, miközben szótlanul mered a cikkre.

Draco szerencsétlenségére, a Creevey fivérek nem hagyták szótlanul az ő távozási kísérletét.

- Draco, hova mész? Meg akartuk köszönni az infókat, amit a cikkhez adtál – mondta Colin vidáman.

- Igen, maradj! A HPRK óriási köszönettel tartozik neked – értett egyet Dennis.

Harry és barátai mind Dracóhoz fordultak, aki még soha nem kívánta ennyire, hogy lehessen hoppanálni a Roxfortból.

- Öhm… hát… nagyon szívesen, és… ha nem bánjátok, én most lelépek – mondta, immár gyorsabban hátrálva, majd megfordult, hogy futásnak eredjen.

- DRACO MALFOY!

Harry hangjára megdermedt.

- Gyere vissza. Most.

Lassan megfordult, és akaratlanul tett egy pár lépést az asztal felé. Gyerünk Draco, meg tudod csinálni, forszírozta magát. Csak tagadj le mindent. Mindhalálig tagadj.

Gyorsan felöltötte arcára a legangyalibbnak gondolt tekintetét.
- Igen Harry? – kérdezte, és aztán hozzátette: - Drága? – csak a jobb hatás végett.

Harry szemei összeszűkültek.
- Ez a te műved? – kérdezte, és jelentőségteljesen az újságra pillantott, ami a cikknél volt nyitva.

Húzd az időt.
- Micsoda? – kérdezte a lehető legártatlanabbul.

- Te meséltél a fanclubnak a szexuális életemről? – Harry egy pillanatra se dőlt be az ártatlan viselkedésnek.

Tagadj, tagadj, tagadj.
- Mi? Én? Nem, persze hogy nem. Ne légy nevetséges.

Harry kétkedve felvonta a szemöldökét.
- Szóval nem?

- Öhm… igen.
- Igen?
- Nem!
- Draco…
- Talán.

Harry a cikkre nézett, aztán pedig vissza Dracóra.
- Te mondtad azt a fanclubnak, hogy vakmerőbb vagyok az ágyban, mint egy csatában a Sötét Nagyúrral, és sosem félek kipróbálni új dolgokat, nem számít hogy azok milyen perverzek?

- Öhm… hát, talán nem pont így fogalmaztam…

- Mi a helyzet a kviddicspályán edződött tehetséges ujjakkal, melyek jobban tudnak örömet okozni, mint a cikeszt elkapni? Rémlik valami?

- Hm… azt hiszem, ez talán egy kicsit ismerős, de Harry…

- És te mondtad – nézett Harry szúrósan Draco szemébe –, hogy nincs nagyobb élvezet annál a földön, mint alávetni magad egy párszaszájú lenyűgözően tehetséges nyelvének?

- Ó az. Hát… izé… esetleg említhettem valami hasonlót, de ugyan mit számít ez Harry?

- …

- Harry?

- Malfoy – kezdte Harry szinte már túlságosan is nyugodt hangon. – A helyedben kezdenék rohanni. Most.

Draco méltóságához cseppet sem illő, malfoytalan vinnyogást hallatott, és elviharzott a Nagyteremből. Harry nyugodtan kortyolt egy kis sütőtöklevet, felállt, biccentett a többieknek az asztalnál és utánaeredt…

----

Harry sejtette, hogy Draco majd mardekáros fennhatóság alá igyekszik menekülni, úgyhogy komótosan a pincék felé vette az irányt, miközben azon agyalt, mit is fog pontosan csinálni aljas barátjával, ha elkapta. Megállt a sima kőfal előtt, ami a Mardekár klubhelység bejáratát rejtette. Gondolkodóba esett. Nem tudta a jelszót, tehát hogyan tovább, hogyan tovább…

----

Draco valóban a szófán ült a klubhelységben, és próbált újra levegőhöz jutni a hosszú sprint után. Körülötte ott volt az egész mardekáros banda, és az újságcikkről diskuráltak. Még Crack és Monstro is belelkesült a címlapfotó láttán. Blaise és Pansy egymás kezéből kapkodták ki az újságot, és Dracótól próbáltak infókat szerezni a leírtak valóságalapjáról.

- Draco, ezt nem hiszem el. Mikor részleteket akartam kicsikarni belőled Potterről, nem árultál el semmit, most meg az egészet kiteregeted a fanclubjának? Azt hittem barátok vagyunk – duzzogott Blaise. – A következő összejövetel csak kedden van. Még két napot kellett volna várnom, hogy mindezt megtudjam.

Dracónak még mindig hevesen vert a szíve, most azonban hitetlenkedve fordult Blaise-hez.
- Te benne vagy Potter fanclubjában?

- Hát, hahó! Naná, hogy benne. Láttad már azt a csávót?

- Persze, hogy láttam már Blaise – közölte barátságtalanul. – A barátom. Belehalnál, ha nem rajonganád körbe ennyire nyilvánvalóan?

Millicent Bullstrode, aki épp akkor csatlakozott hozzájuk, a fejét csóválta.
- Nem igazán hibáztathatod érte. A barátod tényleg oltári. – Azzal harmadszorra is nekiállt a cikk átböngészésének. – Istenem, te vagy a legmázlistább pasi az egész világon.

Nem leszek az, ha Harry egyszer rámtalál, gondolta magában Draco.

----

A Mardekár klubhelység láthatatlan bejáratánál helyet kapott egy festmény, rajta egy perzselő tekintetű hölgyeménnyel, akinek nyakában kígyó tekergőzött. A nő nyilvánvaló érdeklődéssel szemlélte Harryt, aki azonban cseppet sem figyelt rá. Aztán szöget ütött a fejében a gondolat, hogy a portré talán hallotta a jelszót, így izgatottan a tekergő kígyóhoz fordult.

- Elnésssssszést – sziszegte a portrénak egy lehengerlő mosoly kíséretében. – Egy kis segítséget ssssssszeretnék kérni…

----

Draco valamennyire lenyugodott, hiszen ha eddig nem jelent meg Harry, talán egy ideig még nem is fog felbukkanni.

- Akkor igaz? Az egész cikk? – érdeklődött Millicent.

Draco úgy gondolta, hogy most már úgyis mindegy.
- Minden szó – mosolygott hamiskásan.

- Te már csak tudod – hallatszott ekkor mögüle.

Draco azonnal elsápadt.
- Harry! Hogy a pokolba jutottál be? – kérdezte, és tekintetével menekülési útvonal után kutatott, de nem talált.

Harry megeresztett egy kis vigyort.

- Meg vannak a módssssssszereim – mondta mézesmázosan.

Draco borzongva becsukta a szemét.

Párszaszó.

Soha nem ismerte volna el senkinek, legkevésbé Harry előtt, de a párszaszájúságot mindig is megmagyarázhatatlan módon erotikusnak tartotta. Talán mert a Csodafiú is kicsit rosszéletűnek tűnt, ha a kígyók és sötét varázslók nyelvén beszélt.

Harry látta a megborzongást, így jó ötletnek látta folytatni a dolgot. Közelebb ment Dracóhoz.
- Mi a baj sssszívem? – kérdezte ártatlanul – Nem sssszereted ezt a nyelvet? – sziszegte Draco fülébe, és elégedetten látta hogy a várt hatás nem maradt el.

Ha jobban körülnézett, tulajdonképp azt láthatta, hogy az összes hallótávolságon belül levő mardekáros szájtátva bámul rá. Talán Draco nem volt egyedül ezzel a fura fétissel.

Harry letelepedett a díványra Blaise mellé. Draco vággyal telve, ugyanakkor óvatosan fixírozta.

Blaise, figyelmen kívül hagyva a két fiú között vibráló feszültséget, Harryhez fordult.
- Dedikálnád az újságomat? – kérdezte izgatottan, kitépve a tiltakozó Pansy kezéből a magazint.

- Ó ne már! – forgatta Harry a szemét. – Nem írok alá egyetlen tetves példányt sem. Se neked, se másnak. Ez egyszerűen nevetséges, és zavarba ejtő – szegezte a tekintetét Dracóra.

- Ó, én nem hinném, hogy zavarba ejtő – szólalt meg Pansy elgondolkozva. – A cikkből inkább az derül ki, milyen lenyűgöző vagy.

- Nem olvastam végig, kösz – jelentette ki Harry röviden. – Csak részleteket.

- Draco, remélem sok ártást ismersz, mert most aztán a szokásosnál is több diák akar majd Harry gatyájába jutni – mondta Millicent, egy olyan sóvárgó pillantással ajándékozva meg Harryt, ami kábé azt fejezte ki, hogy ő is pontosan ebbe a kategóriába tartozik.

Draco haragosan nézett rá.

- Nem vicc – szólt közbe Blaise még mindig a cikket nyálazva át. – Mert hát nézd csak ezt Potter. Mindamellett, hogy megemlít pár igencsak lenyűgöző adatot a… hm… méreteidről, az is itt van, hogy egyik kedvenc szerepjátékod az ágyban, a büntetésben a bájitaltan tanárnál.

- Már bocs, de hogy mi? – kérdezte Harry, és a növekvő idegességgel küzdő Dracóra nézett.

- Itt írja, majd felolvasom neked – ajánlotta fel Blaise segítőkészen. – A számtalan kreatív játék közül, amit kedvenc hősünk szívesen játszik a hálószobában, a kedvence a „büntetésben a bájitaltan professzornál”. A szereplők: egy szigorú bájitaltan tanár és egy komisz kölyök, akit meg kell leckéztetni az eseménydús esti büntetőmunka során. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretsz befenyíteni másokat Potter.

Harry egy csomót pislogott, mielőtt újra megszólalt volna.
- Igen, hát… mit is mondhatnék? Mindannyiunknak van valami perverz oldala, nem? – pillanatnyi szünetet tartott. – Draco, beszélhetnék veled egy kicsit? Négyszemközt.

- Öhm, tulajdonképpen Harry. Szívesebben maradnék itt, ahol vannak szemtanúk… úgy értem barátok.

- Draco, ez nem kérés volt. Akkor had fogalmazzak így: pontosan tíz másodperced van rá, hogy elvonuljunk valahova kettesben, különben itt, mindenki előtt fognak megtörténni a következő dolgok.

Draco nyelt egyet.

- Tíz… kilenc… nyolc…

Draco felugrott, és eliramodott a hálószoba irányába. Harry követte.

----

Mihelyst Harry átlépte Draco hálószobájának küszöbét, becsapta maga mögött az ajtót, és egy varázslattal bezárta. Aztán kezében a pálcájával elindult Draco felé.

- Oké, tudom, hogy ez most kicsit erős volt, de hidd el Harry, meg tudom magyarázni… - mondta Draco védekezően feltartva kezét, és tett egy pár lépést hátra.

Harry azonban egyáltalán nem azért volt ott, hogy Draco magyarázkodását hallgassa.
- Capitulatus.

Draco pálcája kirepült a talárjából, és egyenesen Harry kezében landolt.
- Harry, mit csinálsz? – kérdezte Draco idegesen, és még gyorsabban hátrált.

Harry továbbra is fenyegetően közeledett felé, közben pedig meglengette pálcáját.

A következő pillanatban Dracóról már lekerült ruhái jó része és ott ált egy szál alsónadrágban. Harry tekintete akaratlanul is átváltott elismerőbe, amitől Draco ereiben türelmetlenül száguldozni kezdett a vér, és pénisze megkeményedett.

Talán mégsem ígérkezik olyan rossznak ez a dolog.

Draco továbbra is hátrált, míg nem érezte, hogy a mögötte lévő ágynak ütközik a lába, Harry pedig már ott is volt, hogy Dracóra vesse magát, teljesen a matracba passzírozva őt. Vadul csókolni kezdte a Mardekárost, akinek olyan gondolatok futottak át az agyán, mint nem, ez egyáltalán nem ígérkezik rossznak.

Anélkül, hogy megtörte volna a csókot, Harry feltérdelt Draco mellé az ágyra, és keze menten elveszett a szőke hajban. Draco előrenyúlt, és végigsimított Harry hátán. Amikor kezével elérte Harry ingének a szélét, az kinyújtotta a karját, hogy Draco akadálytalanul levehesse a ruhadarabot.

Draco, felbátorodott, és Harry combjára tette kezét, de az elhúzódott.

- Ó nem, nem – mondta, és taszított egyet Dracón, hogy az elterült az ágy közepén. Még egy gyors varázslat, és Draco kezei a feje fölött az ágyhoz voltak rögzítve egy bilinccsel. Ami puha volt és szőrös.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ennyivel megúszod?

Harry mosolya egyenesen állatias volt, de ez csak még jobban felkorbácsolta Draco vágyát.

- Harry – nyöszörögte, amint Harry elhelyezkedett fölötte négykézláb.

A fejét lejjebb hajtotta, pont Draco füle mellé.
- Most hogy megvagy, ugyan mit is kéne csinálnom veled – suttogta, és nyelve végigsiklott Draco érzékeny fülkagylóján.

Dracónak elakadt a lélegzete, mikor ismét a száján érezte Harryét. Buzgón visszacsókolt, és halkan felnyögött, ahogy Harry nyelve az övét ingerelte.

Harry megszakította a csókot, csak hogy végigkóstolhassa Draco arcát az állától a nyakáig.

- Mocsok kis mardekáros, hazudozik a fanclubnak – dorombolta Harry, apró csókokkal hintve tele Draco nyakát. Draco csöndesen nyöszörgött. – Most aztán bajban vagy.

- Mit akarsz tenni velem? – kérdezte Draco elhalóan, és férfiassága nekifeszült alsója vékony anyagának.

- Majd meglátod – hangzott a titokzatos válasz.

Aztán Draco hangosan felnyögött, ahogy Harry ujjai végigvándoroltak a testén, és megálltak, hogy megcsipkedjék Draco mellbimbóját, majd apró köröket rajzoltak Draco hasára.

- Ó istenem Harry – sóhajtotta, mikor Harry keze még lejjebb kalandozott és megragadta merevedését a boxeren keresztül. Draco hangja rekedt lett és reszelős, és Harry szapora légzéséből megállapította, hogy őt sem hagyja hidegen a dolog.

Harry elkezdte simogatni, először az anyagon keresztül, aztán keze beférkőzött az alsóba, és ekkor már a csupasz bőrt érintette. Draco megremegett, és kissé megemelte csípőjét, hogy Harry lehúzhassa róla az alsót.

Harry helyzetet változatott, és Draco szétterpesztett lábai közt helyezkedett el. Elkezdte végigcsókolni Draco meztelen mellkasát, és egyre lejjebb haladt, míg nem végül már Draco köldöke körül körözött a nyelvével.

Harry még lejjebb csusszant, és lassan végignyalta Draco merev péniszét. Draco felsikoltott.

- Kérlek –hörögte Draco.
- Kérlek ki?
- Kérlek Harry – esedezett.
- Hangosabban szívem! Mondd a nevem – utasította Harry, aztán pedig a szájába fogadta.

- Ó bassza meg, HARRY! – tört ki Dracóból hangosan, és vonaglani kezdett az ágyon.

A kikötözött, és vonagló Draco látványa mindennél jobban felizgatta Harryt. Fél kezével lefogta Draco csípőjét, a másikkal pedig saját övéért nyúlt. Szájával folytatta Draco kielégítését, bal kezével pedig magához nyúlt.

Draco továbbra is hevesen dobálta magát, és vadul, de hiábavalóan rángatta bilincseit, míg végül egy hangos nyögéssel elélvezett. Harry másodpercekkel később követte, és pihegve omlott rá Draco még mindig remegő testére.

Egy pillanattal később Harry a hátára feküdt Draco mellett, és elmormolt egy Finite incantatem-et. Draco megszabadult a kötelékeitől, és rögtön Harry karjai közé siklott, fejét Harry vállára hajtva. Harry szorosan átölelte a remegő szőkét, és csókot lehelt a selymes hajra.

Csendben feküdtek ott, még jó pár másodpercig, míg végül Harry gyengéd suttogással megszólalt.

- Draco? – kérdezte lágyan.
Semmi válasz.
- Draco? – kérdezte újra, most kicsit hangosabban.

Még mindig semmi.

Harry kitekeredett, hogy látóterébe kerüljön barátja arca, és amit látott, attól egyből elolvadt. Draco békésen aludt Harry testéhez bújva, mellkasa lassan, és egyenletesen emelkedett.

Egy többnyire önelégültnek mondható vigyorral az arcán Harry fogta, és nyomott egy puszit Draco halántékára. Visszahúzódott, hogy jobban szemrevételezhesse a szőkét, és hirtelen a gyengédség és a védelmezni akarás különös egyvelege öntötte el. Elcsodálkozott rajta, hogy vajon pontosan mikor is kezdett érezni valamit a másik iránt, mikor arra lett figyelmes, hogy Draco alig észrevehetően reszket a hidegtől.

Óvatosan, hogy fel ne ébressze az alvó Mardekárost, kihúzta maguk alól a takarót, és ráterítette. Draco haja birizgálta az arcát , és most is, mint mindig, elcsodálkozott annak selymességén. Becsukta a szemét, és hamarosan Draco egyenletes légzésének hatására ő is békés álomba merült.

----

Harry később arra ébredt, hogy az oldalán fekszik Dracóval szemben, aki pedig őt nézi ámuló tekintettel az arcán.

- Mi az? – kérdezte álmosan, ködös zöld szemét a fiúra vetve.

Draco előrenyúlt, és kisimított egy tincset Harry arcából, hogy semmi ne takarhassa el a látványt.
- Bolyhos bilincsek Potter?

Harry ásított.
– Hogy ne fájjon – brummogta.

Draco a szemét forgatta.
- Te nagy griffendéles mamlasz - mondta bosszantásképpen, de közben sunyin mosolygott. – Figyelj Harry, mert ezt csak egyszer fogom mondani: kibaszottul fantasztikus vagy.

Harry kajánul elvigyorodott.
- Kibaszottul fantasztikus, mi? Micsoda bók, ha azt vesszük, hogy még nem is szexeltünk.

Draco felvonta a szemöldökét.
- Ez azt jelenti, hogy tervbe van véve? – kérdezte pimaszkodva, és Harry igenlő válaszára számított, ami nem is váratott magára sokáig.
- Ó igen – mormolta, és a hátára fordulva kinyújtózott. – Azt tervezem, hogy úgy megkeféllek, hogy még a nevedet is elfelejted.

- Tényleg? De nem, ha én keféllek meg előbb – mondta Draco miközben Harryre hengeredett.

- Ó, tehát erről van szó… - Harry próbált határozott hangot produkálni, de ezt a törekvését szánalmas, de meghiúsította a tény, hogy Draco épp valami őrjítő dolgot művelt a nyelvével a füle tájékánál. Harry vére ismét felforrósodott, de nemsokára hangos kopogást hallottak az ajtó irányából.

- A fenébe Draco, mi az ördögöt csináltok ott? Engedj már be te normálatlan, házit kell írnom.

Blaise-nek nem sikerült kinyitnia az ajtót, így csak kívülről szitkozódott.

Draco sóhajtott.
- Gondolom be kéne engednünk – mondta bocsánatkérően.

Harry bólintott.
- Bármennyire is nem akarok menni, nekem is házit kell írnom. Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg pár barátom szeretne kérdéseket föltenni egy bizonyos újságcikkről – nézett Dracóra félig bosszúsan, félig vidoran.

Draco nagyon igyekezett ártatlan képet vágni, miközben felállt, hogy magához vegye a ruháit. Harry az ajtó felé bökött a pálcájával, ami hirtelen kitárult, és Blaise beszabadult a szobába.

- Hát nem is kérdezem, mivel töltöttétek az időt - szipogta sértődötten, aztán jobban is szemrevételezte a párt – akik kétségtelenül az iskola két legdögösebb pasija voltak, ráadásul itt az ő hálószobájában, ziláltan, és készen bármi akcióra. – Hé fiúk, gondolom nem, de ha bármikor vágynátok egy harmadikra…

- NEM Blaise!– csattant fel Draco és egy Malfoy-féle gyilkos pillantással jutalmazta meg a srácot. Aztán Harryhez fordult. – Gyere, kikísérlek.

Keresztülgyalogoltak a klubhelységen, figyelmen kívül hagyva a füttyögéseket meg vonításokat, amik Draco felé irányultak. Harry csak egy kicsit nézett ki patracabbnak a szokásosnál, Draco azonban, aki az osztálytársai előtt mindig is tökéletes megjelenést produkált, teljesen le volt amortizálva. Haja borzas volt, százfelé meredezett, ruhája gyűrött volt, és halványuló vörös foltok díszelegtek a nyakán. Ezt hozzáadva a sokak által olvasott cikkhez, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Dracónak most olyan időtöltésben volt része, amit talán így nevezhetnénk: Nagyon Boldog Órák!

Draco a kijárathoz kísérte Harryt, és épp elköszönt volna, mikor Pansy megszólalt.
- Szóval jó volt, Draco?

Draco megfordult.
- Miről beszélsz Parkinson? – kérdezte gyanakodva.

- A szexről. Jó volt?

Draco arca halvány rózsaszínbe ment át.
- Miféle szex? – kérdezte dölyfösen.

- Ehhe ne is tagadd! Mind hallottunk.

Draco gyomra hirtelen zuhant pár emeletet, és megállt a cipőjében.

- Ti… hallottatok?

Pansy vigyorgott, és széles mozdulattal körbeintett a klubhelységben.
- Mind hallottuk, ahogy sikoltozol, hogy ó bassz meg Harry! Asszem kitalálhattuk, hogy ezúttal ki volt alul.

Draco elvörösödött, amint az egész klubhelység fojtott kuncogásba kezdett.

- De ti… - hirtelen fújtatva megfordult, hogy lássa, Harry hogy reagál a dolgok ilyetén alakulására. Ha ő zavarban volt, akkor Harry már biztos egy elvörösödött roncs.

Döbbenetére, Harry önelégülten vigyorgott mögötte.

- Potter… - hangzott a figyelmeztető szólam Draco szájából, és összehúzta a szemét.

Harry még eszelősebben vigyorgott. Előrehajolt, hogy Draco fülébe súgjon.
- Nem tettem némító bűbájt az ajtóra. Meg kellett fizetned a kis játékodért Oliverrel. Habár még mindig tartozom neked a cikk miatt.

Dracónak leesett az álla. Harry pedig csak előre hajolt, és egy puszit nyomott az arcára.

- Később találkozunk cukorborsóm – köszönt el, és távozott.

Draco ledöbbenve bámult utána, aztán megfordult, és szembesült a háztársaival.

A helységben lévők mind remegtek az elfojtott röhögéstől. Az elröhöghetnék nevű szakadék szélén sétáltak biztosítókötél nélkül…

- Egy szót se! – morogta Draco, és felöltötte a legeslegfagyosabb Malfoy-féle gyilkos pillantását. – Egyetlen szót se a…

- Ó Harry – hangzott fel beazonosíthatatlan irányból, és ezzel vége is volt, mert mindenkiből kibukott a hangos kacagás.

- Ó bassz meg Harry, te szexi csődör!

- Mmmm, ez az Harry pont így!

- Tégy magadévá Harry! Én vagyok a szexi kicsi Mardekárosod!

- Igen Harry, keményebben, ez az!

Draco a füle hegyéig elvörösödött.
- Basszátok meg mind! – csattant fel bosszúsan, és megfordult, majd a hatalmas hahotázás közepette elvonult a szobájába.

előző        vélemény       történet főlapja        következő