10. fejezet - Smár-tanya

Harry remegett a testét átjáró dühtől és féltékenységtől, ahogy fújtatva rótta a folyosókat a Griffendél torony irányába.

Tudta, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem kéne, hogy zavarja az egész dolog, hiszen valójában Dracóval nem voltak egy pár. De igenis zavarta. Olyannyira, hogy már képtelen volt bármilyen épeszű gondolatra. Mérges volt, és kegyetlenül megbántottnak érezte magát, mintha csak az igazi barátja csalta volna meg.

Keserűen odavetette a jelszót a Kövér Dámának, aki együttérző pillantást vetett meggyötört ábrázatára, majd beengedte.

Harmadévesek egy csoportja üldögélt a sarokban, és eléggé megijedtek, amikor Harry idegesen becaplatott a klubhelységbe, és elkezdett fel-alá járkálni. Elszántan próbálta visszanyerni önuralmát, és lehiggadni, mielőtt még valami mást is felrobbantana, de semmi másra nem tudott gondolni, csak Oliver gyűrött öltözetére, Draco kipirosodott szájára, a kviddicsöltözőre, a forró, szemérmetlen légyottra Oliver és Draco között…

Hallotta, hogy ismét kinyílt a portréajtó, és valaki a vállára tette a kezét. Megfordult, hogy elküldje melegebb éghajlatra az érkezőt, mivel jelenlegi állapotában nem volt kedve bájologni senkivel. Seamus Finnigannek azonban esze ágában se volt lelépni.

----

Draco még mindig magában somolygott, mikor már vacsorája utolsó morzsáit fogyasztotta. Hadművelet: nevetségesen féltékennyé tenni Harryt. Draco képzeletben újra átélte az Oliverrel folytatott párbeszédet…

- Nem hiszem el, hogy rávettél erre Draco – mondta Oliver, miközben kigombolta az ingét. – Miért is teszem ezt meg neked?

- Hát azért, mert még mindig szívdöglesztően helyesnek találsz, és bármit megtennél érte, hogy a kedvemben járj, ezért hajlandó vagy teljesíteni az összes szeszélyes kívánságomat.

Oliver felhorkant, de Draco rendíthetetlenül folytatta. – Én pedig azért csinálom ezt, mert meg kell leckéztetnem Harryt.

Oliver a szemét forgatta.
- A-ha. Vajon miért van olyan érzésem, hogy miután Harry rájött a történtekre, majd ő lesz az, aki megleckéztet téged? És megjegyzem, jogosan.

Draco egy sebzett angyalka tekintetével nézett rá.
- Naaa, de hát hogy mondhatsz ilyet? Hiszen ő mondta, hogy a féltékenykedésem irányíthatatlan! Itt én vagyok az áldozat. Csak bizonyítani próbálom az igazamat.

Oliver a fejét rázta.
- Nem hiszem el, hogy ezt teszem Harryvel. Én kedvelem őt. Jó haver, és nagyszerű fogó is. Te viszont csak egy önző kis mocsok vagy a megértés és a tisztesség teljes hiányával.

- Kifelejtetted, hogy ellenállhatatlanul szexi, és rendkívül okos is vagyok. Na most akkor itt állunk, és végig az erkölcseimről fogunk dumálni, vagy segítesz is? – kérdezte Draco, és ő is nekilátott kigombolni az ingét.

----

- Harry, haver, minden rendben, csak én vagyok – mondta Seamus lágyan. – Tudom, hogy zaklatott vagy, de le kell nyugodnod, mielőtt valakinek baja esik.

- Ki? Én? Zaklatott? Ó nem. Én nyugodt vagyok, nagyon nyugodt. Most épp kibaszottul nyugodt vagyok – mondta Harry zaklatottan, és a kandallóban lobogó tűz lángja szokatlanul magasra csapott. A harmadévesek rémülten pislogtak.

- Tényleg az vagy – egyezett bele Seamus. – Gyere fel, és dőlj le egy kicsit. Ha nem higgadsz le, valakinek tényleg baja fog esni, és az nem az a két ember lesz, aki valóban megérdemelné. Nem Malfoy, vagy Wood.

Harry arca erre keserű fintorba torzult, és felnézett.
- Honnan tudod?

- Láttam őket – közölte Seamus egyszerűen. – Nyilvánvaló, hogy őrült szexben volt részük.

Seamus szavainak hatására egy váza robbant szét a sarokban. Seamus megragadta Harry karját, és elkezdte felvonszolni az emeletre.
- Vissza kell nyerned az önuralmad. Gyere.

Seamus felvezette Harryt a hálóba, de útközben még odaszólt a harmadéveseknek.
- Ha bárki kérdezné, mondjátok, hogy nem vagyunk itt, rendben? Nem számít, ki az. Nem akarjuk, hogy megzavarjanak.

----

A Nagyteremben Draco ellenőrizte az óráját. Tíz perc telt el, mióta Harry elviharzott. Draco úgy döntött, eleget szenvedett a srác.

Felállt, kinyújtóztatta tagjait, és vidáman Oliverre kacsintott, aki válaszul csak az égre emelte tekintetét. Draco sejtette, hogy Harry egyenesen a Griffendél toronyba ment, és el is indult abba az irányba, készen rá, hogy ha megtalálja, mindent bevalljon…

- Mindenképp rosszul gombold vissza az inged – emlékeztette Draco Olivert, és épp azon volt, hogy jól összeborzolja a saját haját. – És ne tűrd be.

- Igen Draco, emlékszem, úgy kell kinéznem, mintha életem legjobb szeretkezésében lett volna részem. Még ha nem is történt több egy kis csevegésnél egy idegesítő seggfejjel. Merlinnek hála, hogy már nem vagyunk együtt. El is felejtettem, milyen kis rohadék tudsz lenni.

- Jaj kérlek. Ne is próbálj úgy tenni, mintha már nem kívánnál. De most kevesebb beszédet, és több tettet. Dörzsöld meg a szádat, hogy vörösebb legyen.

Oliver felsóhajtott, de engedelmeskedett. Mindketten bőszen fáradoztak rajta, hogy megfelelően zilált legyen a külsejük, ahogy Draco kívánta.

- Most kócold össze a hajad – utasította Draco, és újragombolta az ingét.

- Muszáj? – nyekeregte Oliver, az imádnivaló kisfiúkra és kislányokra gondolva a Nagyteremben, akikre jó benyomást akart tenni.

Draco szigorúan rápillantott, mire Oliver megadóan sóhajtott.

- Ó, rendben van, oké. Nem vagy normális. Mindezt csak azért, hogy a lökött barátodat féltékennyé tedd – foglalta össze a véleményét morogva.

Megálltak egymás mellett a tükör előtt. Kinézetük láttán, bárki azt a téves következtetést vonhatta le, hogy valóban igen intim dolgokat folytattak az öltözőben.

- Tökéletes – vigyorgott elégedetten Draco.

Oliver egy kicsit aggódott.

- Öhm, Draco?
- Most mi van?
- Ígérd meg, hogy megvédesz Harrytől.
- Mi?

- Harry iszonyú dühös lesz rám, ha elhitetjük vele, hogy lefeküdtem veled. Aztán ha megtudja az igazat, akkor meg azért lesz dühös, mert segítettem neked. Szívesebben mennék haza egy darabban, szóval megköszönném, ha garantálnád, hogy Harry nem kerülhet majd a közelembe.

- Majd én foglalkozom Harryvel te óriás csecsemő. Nem lesz mérges, ha elmondom, hogy még csak annyi sem történt köztünk, mint egy kézfogás. Na fejezd be a sápítozást, és induljunk a kastélyba. Itt az ideje a nagy belépőnek.

Oliver vetett egy utolsó pillantást tükörképére, és rezignáltan sóhajtott.
- Harry nem lesz valami boldog, Draco. Jól meg fogod kapni tőle.

Istenem, remélem tényleg így lesz, gondolta magában Draco.

----

Mihelyst beértek a szobába, Harry hassal az ágyra vetette magát, és fejét a karjai közé temette. Seamus gondolatban gyorsan eltervezte a dolgokat, és elindult felé.

- Harry? – szólalt meg lágyan, a kényes helyzetnek megfelelő együttérző hangot produkálva.

- Nézd Seamus, ne sértődj meg, de most tényleg nincs kedvem beszélgetni, oké? – mondta Harry fel sem nézve.

Seamus elővette a legjobb „én tényleg aggódom érted” arcát, és leült az ágy szélére.

- Nem kell beszélned Harry – mondta, és kicsit több ír akcentussal ejtette a szavakat (mondták neki, hogy ez az egyik leglefegyverzőbb tulajdonsága). – Csak… figyelj, te jobbat érdemelsz. Malfoy egy igazi seggfej, amiért ezt tette.

- Igen, hát… mondjuk tudhattam volna, hogy ez lesz, nem? Mármint ez tényleg Malfoy. Istenem, annyira hülye vagyok – sóhajtotta Harry.

Seamus próbaképpen előrenyúlt, és elkezdte finoman dörzsölgetni Harry hátát. Harry zavartan nézett rá.

- Csak próbállak megnyugtatni. Az imént egy kicsit elvesztetted a fejed. Le kell higgadnod, nehogy megint történjen valami.

Harry felsóhajtott, de végül is nem ellenkezett. Seamus gondolatban örömtáncot járt.

- Most pedig figyelj rám Harry Potter. Nem vagy hülye, te is tudod. Ez nem a te hibád – mondta, és közelebb csúszva, már inkább masszírozó mozdulatokkal simogatta tovább Harry hátát.

Harryt, úgy tűnt, hidegen hagyta Seamus tevékenykedése.
- Hát pedig most tök hülyének érzem magam. Nem kellett volna megbíznom benne. Sejthettem volna, hogy valami ilyesmit fog tenni – mondta csüggedten.

- Hagyd abba – korholta őt Seamus. – Ne hibáztasd magad, nem tudhattad. – Óvatosan Harry fölé térdelt, és már mindkét kezével erőteljesen masszírozta. Harry kissé megdermedt de Seamus folytatta.

- Olyan feszült vagy. Had segítsek ellazulni – mondta lélegzetvisszafojtva.

Harry túlságosan is zaklatott volt Draco miatt ahhoz, hogy Seamus veszélyes megmozdulásaival törődjön, és nem is firtatta a másik szándékait. Helyette csak némán feküdt, ezzel még közelebb engedve magához Seamust.

----

- Harry most… nincs itt – mondta a griffendéles lányka a portréajtón bekopogó Dracónak, aki arról érdeklődött, beszélhetne-e Potterrel.

Draco felvonta a szemöldökét. Történetesen nagyszerű hazudozó volt ő maga is, így tökéletesen felismerte azt is, ha valaki más hazudott neki. Főleg, ha valaki ilyen csapnivalóan csinálta, mint ez a harmadéves fruska.

- Ne légy hülye, tudom, hogy itt van. Fent van a szobájában?
- Öhm… nem? – A harmadéves eléggé elbátortalanodott, mivel Draco a mérhetetlen sármját vetette be, hogy szóra bírja.

A jóképű Mardekáros olyan lehengerlően mosolygott rá, hogy a lány elvörösödött.

- Gyerünk, nekem elmondhatod. Esküszöm, nem árulom el senkinek. Ez lesz a mi kis titkunk – közölte egy kacsintás kíséretében, és a lány még vörösebb lett.

Hirtelen az egyik barátja bukkant fel mellette.

- Anna, nem mondhatod el! Megígértük Seamusnek – súgta a fülébe, de Draco kristálytisztán hallott minden szót.

Elbűvölő viselkedése azonnal köddé foszlott.

- Seamus? – mondta Draco, és dühösen összehúzta szürke szemét. – Finnigan Harryvel van? – kérdezte élesen, és egy kicsit ijesztően.

- Öhm… - hebegte Anna.

- Hupsz – mondta a másik lány.

Draco eleget hallott. Befurakodott a két lány mellett, és felrohant a Harry szobájához vezető lépcsőn.

----

- Hülye Malfoy – mormolta Harry halkan. – Hülye, szemét Draco Malfoy.

- Ne gondolj most rá – suttogta Seamus a fülébe, és kezei már Harry pólója alatt kalandoztak, egyre bensőségesebbé téve ezzel a masszázst.

Harryben valamennyire kezdett tudatosulni a másik srác jelenléte, és a tevékenysége, amit tulajdonképp nem tartott volna helyénvalónak, hiszen neki barátja volt (még ha csak álbarátról volt is szó, aki viszont boldogan ágyba bújt valaki mással), de túlságosan el volt veszve féltékeny gondolatai között, hogy ebbe mélyebben belegondoljon.

Aztán azonban Harry azt érezte, hogy Seamus előrehajol, és a nyakát kezdi puszilgatni. Erre már megdermedt.

- Seamus, hagyd abba!

- Miért Harry? Nem esik jól? – Seamus folytatta.

- Seamus, HAGYD ABBA!

Ebben a pillanatban kivágódott a háló ajtaja.

- Mi a FASZ?

Egy nagyon nagyon haragos Draco Malfoy állt a küszöbön, és Seamusre szegezte a legjegesebb Malfoy-féle gyilkos pillantást, ami csak előfordulhatott a Malfoyok történelmében.

- Finnigan, te teljesen KÖCSÖG, most kibaszottul MEGÖLLEK!

Seamus arcából kiszaladt a vér.
- Malfoy, én…

- Kussolj, és mássz le róla!
- De Malfoy, te nem…
- MOST, Finnigan! Süket vagy? TŰNJ MÁR A KURVA ÉLETBE A BARÁTOM KÖZELÉBŐL!

- Oké, oké, higgadj már le – Seamus gyorsan lemászott Harryről, aki szintén villámló tekintettel nézett rá. Seamus számára azonban a legnagyobb veszélyforrást Draco jelentette, aki szabályosan lángolt a dühtől.

- Idefigyelj te kis szarházi - vicsorogta. – Ha most azonnal elhagyod ezt a szobát, és megesküszöl, hogy soha többet még csak Harryre se nézel, akkor talán – TALÁN – nem fogom leátkozni a kibaszott farkadat.

Seamus összerezzent.
- Nézd Malfoy, sajnálom, én nem akartam megcsókolni, csak egy masszázs volt, és…

- KIFELÉ!

Seamus nem próbálta folytatni a mentegetőzést, inkább gyorsan eliszkolt a hálóból. Draco becsapta utána az ajtót, és rászórt egy sor ajtózáró- és némító bűbájt, mielőtt Harryhez fordult volna.

- És TE! – kiabálta Draco, és vádlón Harryre mutatott. – Mi a fasz volt ez?

Harrynek leesett az álla a mérhetetlen felháborodástól.
- ÉN? Mi van? Még TE ordibálsz VELEM? – Az összes düh, ami felhalmozódott benne a Nagyteremben történt incidens óta, az most egyszerre, elemi erővel robbant ki. Felugrott az ágyról, és Draco szemébe nézett, aki maga is tajtékzott.

- Azért ordibálhatok, mert arra kellett bejönnöm, hogy Finnigan rajtad FEKSZIK és CSÓKOLGAT! CSÓKOLGAT! Seamus KIBASZOTT Finnigan!

- ÉS?? SEMMI KOMOLY nem történt, úgyhogy egyáltalán NINCS JOGOD, hogy dühös légy. Emellett, TE voltál az, aki megcsalt ENGEM!!

- Mi a szarról beszélsz?

A két fiú egymással szemben állt a hálószoba közepén, és teli torokból üvöltöztek.

- Lefeküdtél Oliverrel te mocsok! Ne is MERÉSZELJ dühösnek lenni rám Seamus miatt, mert itt én vagyok az, aki MÉRGES RÁD!

- Nem is feküdtem le Oliverrel idióta!

- Na hazudozz itt nekem Malfoy a fenébe is! Láttam, amikor bejöttetek a Nagyterembe. Összeborzolt hajjal, félregombolt ingben, és le sem vettétek a szemetek egymásról. Azt hiszem, meg tudom mondani két emberről, ha nemrég szexeltek. Ha Oliverrel akarsz lenni, csak meg kellett volna mondanod. Megértettem volna a dolgot – mondta Harry keserűen.

Dracónak valami kellemetlen szúró érzés támadt a gyomra tájékán. Annyira lefoglalta a saját cselszövése, hogy egyszer sem gondolt arra, hogy ezzel megbánthatja Harryt. Mikor a másik fiú sebzett tekintetével találkozott a szeme, gyötrő bűntudat kezdte marcangolni.

- Öhm… Harry, talán elmagyaráznám…

- Mit kell itt magyarázni? Ne keress kifogásokat. Úgy értem, valójában nem is vagyunk együtt, igaz? – köpte a szavakat Harry.

- Potter, én…

- Felejtsük is el, hogy te tegnap órákon át nem beszéltél velem, csak mert egy levelet kaptam Charlie-tól. Vagy, hogy mindenfélét a fejemhez vágtál, csak mert Seamus tett pár idióta megjegyzést.

- Harry, várj, nem érted…

- Nem. Én értem. Te lehetsz dühös rám, mert én a tulajdonod vagyok, igaz? De kurvára tilos, hogy ÉN dühös legyek rád, mert SZEXELTÉL AZ EXBARÁTODDAL!

- Potter, fogd már be, és hallgass meg! – kiabálta Draco, és megragadta Harryt a vállánál fogva, hogy az a szemébe nézzen. – Én NEM. Szexeltem. Oliver Wooddal.

- Ügyes próbálkozás Malfoy. Láttalak titeket a Nagyteremben.

Draco megrázta a fejét.
- Az nem az volt, amire gondolsz. Csak eljátszottuk.

- Eljátszottátok?

- Igen, eljátszottuk! Az egészet megrendeztük.

Harry gyanakodva szemlélte Dracót.
- És miért tettetek volna ilyet?

- Hogy féltékennyé tegyelek te marha. Hogy visszaadjam azért, amit előző nap mondtál, hogy a féltékenykedésem irányíthatatlan. Oliver csak szívességet tett nekem. Elintéztük, hogy úgy nézzen ki, mintha szexeltünk volna, de SEMMI NEM TÖRTÉNT.

Draco elmulasztotta észrevenni a Harry tekintetében megjelenő veszélyes csillogást, mert túlságosan lekötötte, hogy újra eszébe jusson, ahogy Seamus Harryt csókolgatta, és megint bedühödött.

- Szóval, ismétlem, SEMMI nem történt köztem és Oliver között, amit nem mondhatok el rólad és Finniganről, szóval…

- Malfoy – szólalt meg Harry ijesztően halkan. A szeme elsötétült a haragtól. – Azt mondod, hogy az egész dolgot, hogy úgy nézzen ki, mintha újra összejöttél volna az exeddel, azért tervelted ki, hogy engem féltékennyé tégy?

- IGEN Potter, PONTOSAN erről van szó. Ártatlan vagyok! – csattant fel Draco, és nem vette észre a veszélyt, amiben volt. – De aztán feljöttem ide, és itt kellett, hogy találjalak, ahogy az a tetves Finnigan rajtad fekszik, és csókolgat, és neked még van képed azt mondani…

- Malfoy. FOGD BE!

Harry fenyegetően tett egy lépést Draco felé, aki ösztönösen hátrált egyet. Végre észrevette a Harry szemében tomboló haragot. Egy része valamennyire tisztába volt vele, hogy Harry talán majd mérges lesz a tette miatt, de elfelejtette, milyen ijesztő is az álbarátja, amikor tényleg dühös.

- Az összes gyerekes… önző… manipulatív… - Harry minden szónál tett egy lépést Draco felé, aki továbbra is hátrált, míg nem a fal megállásra késztette.

Harry lefogta a kezét, és a falhoz nyomta, majd előre hajolt, hogy a feje csak centikre volt Dracóétól.
- Iszonyú nagy bajban vagy Draco Malfoy.

Draco kezdett félni. És különös módon kicsit vonzónak is találta a helyzetet.

- Potter, esküszöm, meg tudom magyarázni…

- Tényleg? – csattant fel Harry. – Meg tudod magyarázni, hogy miért érezted úgy, hogy a kastély biztonságát kockáztatva féltékennyé kell tenned, csak hogy valami ostoba igazadat bizonyítsd?

- Igen – mondta Draco dacosan. – Azért volt, mert…

- Meg tudod magyarázni, miért viselkedik úgy a 16 éves álbarátom, mint egy elkényeztetett kiskölyök?

Draco összehúzta a szemét.
- Igen – felelte. – Azért mert…

- Meg tudod magyarázni, miért hagyod teljesen figyelmen kívül mások érzéseit?

- Igen, én…

- És ennek a cselszövésnek a tökéletesen önző voltát?

- Igen, a fenébe is, mert…

- És el tudod magyarázni, hogy lehet valaki ennyire kiállhatatlanul manipulatív, hogy…

- Jól van Potter, MEGÉRTETTEM, oké? – fakadt ki Draco. – SAJNÁLOM, hogy féltékennyé akartalak tenni, és SAJNÁLOM az összes dolgot, amit tettem, de mindez azért volt, mert MEGŐRÜLÖK ÉRTED!

Harry ledermedt.
- Hogy mi?

- Kibaszottul akarlak Potter. Jézusom, mit tegyek még, hogy ennél is nyilvánvalóbb legyen? Egyfolytában féltékeny vagyok, és egész héten körülötted lebzseltem, mióta csak megéreztem azt a Tűzvillám méretű merevedésedet a múltkor.

- Hé… te tudtál róla? – nyögte Harry.

- Persze, hogy tudtam róla a fenébe is! A farkad majdnem lyukat vájt a combomba. És mióta csak rájöttem, mennyire kívánsz, azóta próbállak rávezetni, hogy én is ugyanannyira akarlak, és lépten-nyomon lenyomom a nyelvem a torkodon, és hajlandó vagyok veled megállás nélkül csak smárolni még a tetves Griffendél klubhelységben is a díványon, pedig rosszul vagyok a piros színtől. És ne feledkezzünk meg az órák közti találkákról se, meg persze, hogy szétfagyott a seggem bájitaltanon, csak hogy…

- AZ SZÁNDÉKOS VOLT? – bukott ki Harryből.

- Naná, hogy az volt – folytatta Draco keserűen. – Egész héten szarakodtam veled, azt remélve, hogy végre feladod, és jól megkefélsz, de te helyette csak leveleket kaptál az exbarátodtól, és más fiúk flörtöltek veled, mígnem annyira féltékeny lettem, hogy mindenféle cselszövésre kellett rávennem az én exemet.

Harry csak nézte Dracót, akiből csak úgy ömlöttek a szavak. Az arca kipirult, a haja még mindig borzas volt korábbról, szürke szemei pedig élénken csillogtak, ahogy kiabálva Harryre zúdította az igazat. A düh, amit Harry korábban érzett, lassacskán elapadt, és egy egész másfajta érzésnek adta át a helyét, miközben Draco folytatta a gyónást.

- És most már tudom, hogy valószínűleg utálsz, és az egészet elszúrtam ezzel az Oliveres dologgal, de a picsába is Potter, teljesen megőrjítesz, és már kurvára belefáradtam, hogy úgy kell tennem, mintha nem akarnálak, miközben minden nap minden percében arra gondolok, hogy szexelni akarok veled, és annyira utálom, ahogy mások rádmásznak, és azt akarom, hogy igaziból légy a barátom, és…

- Bassza meg – mondta hirtelen Harry, és megcsókolta Dracót.

Draco szeme meglepetésében tágra nyílt, de aztán gyorsan be is csukta.

- Elég sokáig tartott – mormolta.

A csók forró volt, és szenvedélyes. Már mindketten túl régóta fojtották vissza vágyaikat ahhoz, hogy ne legyen az. Harry a falhoz préselte Dracót, és nyelvével erőszakosan a szájába hatolt, kezével pedig átkarolta a derekát.

- Akkor ez most igazi? – suttogta Harry, és kezei kínzón megpihentek Draco hátán. – Szóval, ha mondjuk belemarkolok a seggedbe, akkor nem fogsz megátkozni?

- Potter, talán akkor foglak megátkozni, ha nem markolsz bele a seggembe, de rögtön – morogta Draco, ezért Harry úgy is tett.

- Elképzelésed sincs, már mennyire akartalak – nyögte Harry rekedten, és szájával lejjebb siklott Draco nyaka felé. – Egész héten az őrületbe kergettél.

- Abban jó vagyok – mondta Draco elakadó lélegzettel, és kicsit oldalra hajtotta a fejét, hogy Harry jobban megközelíthesse.

- Több, mint jó – ismerte el Harry, majd hirtelen Dracóval együtt elfordult a faltól, és az ágy felé vette az irányt.

Draco érezte, hogy a lába hátul nekiütközik valaminek, és a következő pillanatban már az ágyon feküdt, Harry pedig rajta. Rövid küzdelem kezdődött, mert mindketten felül akartak lenni. Végül Harry nyert, és súlyával az ágyhoz szögezte Dracót, aki azonban még mindig elszántan vonaglott, és ez még jobban felkorbácsolta a két fiú vágyát, mert közben kemény férfiasságuk egymáshoz nyomódott a nadrágjukon keresztül.

- Most megvagy – mondta Harry, és előrébb hajolt. – És most hogy tudom, hogy neked is kedvedre van a dolog, nem engedlek el soha többet.

- Ne tégy olyan ígéreteket, amiket nem tudsz megtartani – gúnyolódott Draco egy kicsit felemelkedve fektéből.

Harry egy gyors csókot lehelt a szájára, majd felült, elengedte Draco derekát, és az övéért nyúlt.
- Soha ne ingerelj egy Griffendélest, hacsak nem készültél fel a következményekre – felelte Harry, és gyorsan megszabadította Dracót a nadrágjától.

- Óistenem – nyöszörögte Draco, mikor Harry ujjai a merevedésére kulcsolódtak. - Harry…

Harry egyre gyorsuló mozdulatokkal kényeztette őt, mígnem Draco már csak artikulálatlanul nyögdécselt, és sóhajtozott. Nem sokkal később pedig a fiú kezére élvezett.

Amikor Dracóval már nem forgott a világ, és kábultan Harryre fordította ködös szürke tekintetét, azt látta, hogy Harry őt bámulja kipirulva.

- Annyira ellenállhatatlan vagy – suttogta csaknem áhítatosan. – Jézusom Draco…

E szavak hatására, rögtön új erő költözött Dracóba, és felült. Kezét Harry mellkasára tette, és hátranyomta őt az ágyon.

- Én jövök – mondta játékosan, és az örömködő-tekintetű Harry fölé tornyosult. Ügyes kezei másodpercek alatt lehámozták Harryről a nadrágot, és máris rajta volt Draco szája.

Harrynek elakadt a lélegzete, és feje erőtlenül hátrahullt a matracra.
- Bassza meg – nyögte rekedten, amikor Draco végignyalta péniszének a csúcsát. – Bassza meg, bassza meg, bassza meg.

- A baszás ma este még nincs napirenden – jegyezte meg Draco mellékesen, és egy pillanatra kezével helyettesítette a száját. – Nem igazán vagyok az a típus, aki odaadja magát már az első randin.

És mielőtt Harry válaszolhatott volna Draco visszavette a szájába, így Harry képtelen volt bármi további értelmes mondatra. Pillanatokkal később Harry elért a csúcsra, és az egész világ elmosódott körülötte a gyönyörtől.

Mikor Harry kinyitotta a szemét, rámosolygott Dracóra.

- Ez fantasztikus volt – mondta őszintén. – Jobb az egész, amikor igazi.

- Igen – felelte Draco egy kicsit nyugtalanul. Nem volt benne biztos, hogy most mit csináljon.

Harry azonban tudta, hogy ő mit akar, ezért hívogatóan széttárta a karját.

Draco felvonta a szemöldökét.
- Ó, szóval olyan összebújós típus vagy, mi? Ez nem rombolja le a hiper-férfias griffendéles összhatást, amit eddig kialakítottál?

- Ó, fogd már be – mondta Harry szórakozottan. – Gyere ide.

Draco úgy tett, mintha a szemét forgatná, de a következő pillanatban már Harry meleg, ölelő karjai közt feküdt, és fejét Harry mellkasán pihentette. Harry szorosabbra fonta karjait Draco körül, és orrát a lágy, selymes hajba temette.

Nemsokára Draco megszólalt.
- Szóval gondolom leesett, hogy most már valóban a barátom vagy.

- A fenébe – mondta Harry közönyösen, és közben szórakozottan játszadozott Draco hajával. – Tényleg?

- Ó igen – hangzott a komoly válasz. – Most már teljesen az enyém vagy.

Harry drámaian felsóhajtott.
- Hát, gondolom rosszabb is lehetne. Bár az igazat megvallva elképzelésem sincs, hogyan.

Draco belecsípett a karjába.
- Hallgass! Iszonyú szerencsés vagy, jobb ha tudod. Most lett egy barátod, aki elképesztően okos, szellemes, elbűvölő, gyönyörű és gazdag.

- Kihagytad, hogy hiú, elkényeztetett és idegesítően manipulatív.

- Úgy mondtad, mintha ezek rossz dolgok lennének.

Harry felhorkant. Hirtelen hangos kopogás szakította meg a két fiú nyugalmát, és pár fojtott hang hallatszott az ajtó túloldaláról.

- A szobatársaim. Talán vissza akarják kapni a szobájukat – jegyezte meg Harry lustán, egyáltalán nem fáradozva az ajtó kinyitásával.

- Igen, gondolom erről van szó – értett egyet Draco, fejét még mindig Harry mellkasán nyugtatva. Egy ideig még feküdtek, és hallgatták, ahogy a kérlelő szavak fokozatosan kiabálásba fordultak.

- Azért gondolom, mégis be kéne engednünk őket – szólalt meg végül Harry vonakodva. Draco csak ásított egyet, és még szorosabban bújt Harryhez.

- Hát be kéne – mormogta végül az arcát Harry nyakához fúrva. A kiáltások most már fenyegetőzéssé váltak, és az odakint állók ököllel verték az ajtót.

- De mondjuk – mondta Harry elgondolkozva –, egyikünk se szokta épp azt csinálni, amit valójában kéne. Miért kezdenénk el pont most?

- Nagyon igazad van – mondta Draco álmosan, és az újdonsült pár szorosan összeölelkezve mély álomba merült.

előző        vélemény       történet főlapja        következő