8. fejezet – Malfoyok ördögi tervei

Ragyogóan köszöntött be a másnap reggel, és persze túlságosan is korán, ahogy mindig. Ingerlékeny diákok tömege rótta a folyosókat, hogy eljusson a hétfő reggeli első órára. Egy bizonyos szőke mardekáros azonban alattomosan mosolygott széles jókedvében.

Harry kis (nos, talán nem is annyira kicsi) problémája előző este nagyon is feltűnő volt Draco számára. Persze úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy elaltassa Harry gyanakvását. Meg különben is, minek kéne mindent kitálalnia, mikor ez az új információ nagyon hasznosnak is bizonyulhat?

Potter beindult rám a kis hentergésünkkor, közölte magával elégedetten Draco, mikor felöltözött aznap. Potter majd meghal, hogy megcsókoljon. Nyilvánvalóan valamiféle szexisten vagyok. Kéne valami exkluzív klub azoknak, akik elég dögösek ahhoz, hogy begerjesszék a Kis Túlélőt.

Draco, lévén az Önuralom Császára, irányítása alatt tudta tartani a testét az ominózus alkalomkor. Nos, legalábbis amíg vissza nem ért a hálókörletébe, amikor is egy hosszú, félórás zuhany alatt, szennyes fantáziálgatás közben Potterről, neki is le kellett vezetnie a felgyülemlett feszültséget.

Kétszer.

A zuhany után Draco eljátszott a gondolattal, hogy visszaoson a Griffendél toronyba, és bemászik Harry ágyába egy kis további játszadozás reményében. Draco most már tudta, hogy ez az egész ál-szeretők dolog nagy valószínűséggel átfordul egy ál-szeretők, akik viszont tényleg szexelnek helyzetté.

De végül Draco úgy döntött, muszáj elégtételt vennie Potteren a megaláztatásért, amit szó szerint a kezétől szenvedett el. Sokkal mókásabb lesz egy kicsit ingerelni és gyötörni Harryt, hogy a végén már remegjen a vágytól, míg ő továbbra is úgy fog tenni, mintha mindez a színjáték része lenne. Ó, az erő, amellyel Potter felett rendelkezett…

Jól figyelj Harry Potter, gondolta Draco, és rákacsintott tükörképére, miután befejezte az utolsó simításokat a haján. Az életed most aztán pokolian érdekes lesz. Az őrületbe foglak kergetni.

És ördögi vigyorát az arcán felejtve, Draco elindult reggelizni.

----

Mindeközben, az áldott tudatlanságban leledző Harry élvezettel fogyasztotta reggelijét, és a közelgő Griffendél-Hollóhát kviddicsmérkőzésről folytatott eszmecserét barátaival. Épp megtárgyalták, hogy vajon vessen-e be Harry Vronszkij-műbukást, mikor Harry meglátta, amint Draco belépett a Nagyterembe. A szőke szokás szerint stílusosan késett, és ízletesebbnek tűnt bárminél, ami Harry tányérján volt.

Harry szeme felcsillant, Ron és Hermione pedig kíváncsian körülnéztek, hogy vajon mi váltotta ki ezt a reakciót. A Mardekáros láttán Ron fájdalmasan felvinnyogott, és Harryhez fordult egy annál is fájdalmasabb pillantás kíséretében.

- Harry, légyszi mondd hogy ez a bárgyú tekintet a képeden mind a színjáték része, és nem zúgtál bele tényleg abba a szörnyű görénybe.

Harry sértődötten nézett barátjára.
- Nem is szörnyű. Valójában elég vicces, és édes, mikor csak kettesben vagyunk.

Ron kétkedő pillantására Harry megvonta a vállát.
- Legalábbis többnyire – helyesbített. – Úgy értem, valamennyire… de azért a haja szép. – Harry szünetet tartott. – És különben sem vágok bárgyú képet – fejezte be végül.

- De igen, vágsz – jegyezte meg Hermione. – Szerintem Ronnak igaza van. Te már nem is színészkedsz.

Harry összehúzta a szemét, és igyekezett kigondolni valami csípős visszavágást, mikor elkapta Draco pillantását, ami olyan csábító volt, hogy Harry azonnal elpirult, és érezte, hogy egész testében felforrósodik.

Ez természetesen nem maradt észrevétlen két drágalátos barátja részéről sem

- Na nézd már, elég, hogy rád nézzen, és elvörösödsz, mint egy általános iskolás lányka. Reménytelenül beleestél haver – grimaszolt Ron. – És annyi ember közül pont Malfoyba. Ez rémes.

- Nem is tudom. Szerintem inkább édes.

Hermione szavaira Ron és Harry is meglepetten pillantottak föl.

- Mi van? – Harry nem hitt a füleinek. – Azt hittem, utálod Malfoyt.

Hermione egy pillanatra elmerült a gondolataiban, de aztán készségesen kifejtette:
- Igen, én is azt hittem, de tegnap egész jól elvoltunk vele. Igazán okos, és elég vicces megjegyzéseket tud tenni, már ha azok nem személyesek.

Ron hitetlenkedve rázta a fejét.
- Hermione! Megzakkantál? Az egyedüli ok, amiért Malfoy normális volt tegnap az az, hogy szüksége van Harry segítségére.

- Nem tudom Ron. Talán egy kicsit megváltozott. Tulajdonképpen már tavaly óta nem hívott sárvérűnek, és az régebben volt ennél az ál-szeretős dolognál.

- Márpedig hidd el nekem Hermione, Malfoy csak azért kedves, mert fél, hogy különben Harry dobná, és akkor össze kellene házasodnia Pansyvel. Ha Harryvel igazi pár lennének, akkor nem viselkedne így.

- De igen – vetette közbe Harry. – Ti vagytok a legjobb barátaim. Akkor se hagynám, hogy beszóljon nektek. De nem vagyunk igazi barátok, és én nem zúgtam bele, szóval felesleges erről…

Harry kifakadását félbeszakította a reggeli bagolyposta érkezése. Hermione várakozásteljesen magához vette a Reggeli Prófétáját. Kifizette a baglyot, szétnyitotta az újságot...

...és elakadt a lélegzete.

- Harry! Mi ez?

Körülöttük a Nagyteremben hasonló megrökönyödött kiáltások hangzottak fel, ahogy megannyi diák meredt a Próféta címlapjára. Harry meg Ron nyakukat kitekerve próbáltak vetni egy pillantást a Hermione kezében lévő példányra.

A KIS TÚLÉLŐ SZERELMES! – Hirdette a cím, azt pedig egy rövid cikk követte Harry és Draco „esélytelennek gondolt” kapcsolatáról. A cikk mellett egy óriási mozgó kép kapott helyet, ami Harry és Draco első csókját örökítette meg a Három Seprűben.

Harry gyorsan kikapta Hermione kezéből az újságot, és jól megbámulta a képet. Teljesen elámult a kép láttán, ugyanis egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bármelyikük is megjátszaná magát.

- Hé, Hermione megtarthatom ezt?

Hermione kitépte Harry kezéből a kérdéses tárgyat.
- Nem. Szerezz magadnak másikat! – mondta, és átfutotta a cikket. – Idéztek is tőled Harry. Te tényleg ezt mondtad a riportereknek?

- Öhm, talán – ismerte el Harry egy kicsit szégyenlősen, majd beszámolt barátainak a fogadóban lezajlott eseményekről. Ron undorodva fogadta az egész történetet, Hermione viszont le volt nyűgözve.

- Bárcsak ott lehetnék, amikor Malfoy apja kap ebből egy példányt. Ki lesz akadva – jelentette ki boldogan.

- Igen, valószínűleg ki lesz – jegyezte meg Draco, aki épp akkor jelent meg az asztaluknál. Lehuppant Harry mellé, és karját rögtön ál-barátja dereka köré fonta.

- Itt van, Harry drágám – gügyögte, és átnyújtott Harrynek egy példányt az újságból, amit az imént orozott el Pansytől. – Megkaphatod az enyémet, ha Granger nem akarja odaadni.

- Tényleg? Nekem adod a tiédet? – hitetlenkedett Harry.

- Hát persze – mondta Draco nyájasan. Az ő példánya persze biztonságban el volt rejtve a talárjában, keretezésre várva. – De tényleg szükséged van rá? – Draco lehalkította a hangját, és Harry fülébe súgott. – Tudod, bármikor részed lehet a valóságban is ilyesmiben, ha akarod.

Harry arca rögtön rózsaszínné színeződött, ami Dracót hatalmas elégtétellel töltötte el.

- De nem aggódsz miatta Malfoy, hogy az apád mérges lesz? – kérdezte Ron.

- Ah, mit számít egy apa mérge az igaz szerelemmel szemben? – sóhajtott fel Draco drámaian. Elég hangosan mondta ahhoz, hogy a közel ülők meghallják, és egyből „Ó milyen romantikus!” felszólalások suhantak végig az asztalnál a griffendéles lányok körében.

Meggyőződve róla, hogy megfelelő mennyiségű szempár szegeződik rájuk, Draco előrehajolt, és finom, puhatolózó csókot lehelt Harry szájára. Harry már épp elmélyítette volna a csókot, mikor Draco elhúzódott, és mézesmázosan megszólalt.

- Harry, nem tehetek róla, de ettől a képtől tisztára begerjedtem. Ne menjünk?

A szándékát kihangsúlyozandó, Draco megragadta Harryt, és elkezdte kivonszolni a Nagyteremből. Harry, aki még mindig Dracónak annál a kijelentésénél időzött gondolatban, hogy tisztára begerjedt, a legkevésbé sem tiltakozott.

Draco végigment vele egy folyosón, míg végül megálltak a bájitaltan terem előtt, és ott hozzányomta Harryt a falhoz. Harry becsukta a szemét, és várta, hogy Draco szája végre az övéhez érjen, de Dracónak úgy tűnt, nem voltak ilyen tervei. Csak hozzápréselte magát Harryhez, egyik kezével átkarolta a derekát, a másikat pedig a pólója alá csúsztatta. Szája pár centire volt Harry fülétől, és úgy suttogta a szavakat.

- Most akkor várunk.

- V-v-várunk? – dadogta Harry. – Mégis mire?

- Hát hogy jöjjenek erre emberek. Máskülönben nincs értelme csókolózni, nem?

Draco elégedetten vigyorgott, mikor egy halk, csalódott sóhaj szakadt ki Harryből. Potter kínzása viccesebb volt, mint képzelte volna. Ujjaival finoman simogatta Harry hátát a póló alatt, és élvezettel figyelte, ahogy a másik egyre nehezebben veszi a levegőt.

Arra viszont nem volt felkészülve, hogy Harry majd viszonozza a gesztust.

Ő ugyanis mindkét kezével Draco hajába túrt.
- Annyira szép a hajad, olyan szerencsés vagy. Mintha selyemből lenne – jegyezte meg álmodozó hangon.

Draco becsukta a szemét, hogy elmerülhessen a Harry érintése okozta élvezetekben. Igaz, hogy egész életében már milliószor megdicsérték a haját, de ha Harrytől jött a bók, attól Dracót olyan érzések kerítették hatalmába, amiket ő egyéb körülmények között tocsogósnak, és érzelgősnek tartott volna.

Harry keze lejjebb vándorolt a hátára, és jobban magához szorította Dracót, akinek be kellett harapnia a száját, nehogy hangosan felnyögjön.

Nem lehet. Potter nem tudhatja meg, hogy neked is kedvedre van a dolog, de egyből rá fog jönni, ha nem maradsz csendben, korholta magát.

Ott álltak, egymás karjaiban, arcuk csak milliméterekre volt, és mindketten kétségbeesetten próbálták visszatartani magukat attól, hogy megcsókolják a másikat. És akkor, meghallották, ami hirtelen a világ leggyönyörűbb hangjának tűnt:

Lépteket.

Szájuk azonnal összetapadt, és Harry olyan szorosan ölelte magához Dracót, hogy szinte az összes levegőt kipréselte a tüdejéből. Draco sem volt rest, erőteljesen a falnak nyomta Harryt, és a valaha volt legintenzívebb csókkal kápráztatta el. Draco (tudva, hogy Harrynek valóban tetszik a dolog) úgy érezte, szabadon tehet bármit a másik fiúval. Harapni és szívni kezdte Harry nyakát, miközben fáradhatatlanul simogatta a hátát és a hasát.

Harry keze szintén Draco inge alatt kalandozott, és körmei belemélyedtek a szőke hátába, ahogy magához szorította. Draco már majdnem felnyögött, de ezt gyorsan elfojtotta azzal, hogy száját ismét Harryéhez préselte.

- Mr Potter! Mr Malfoy! Fejezzék be, de rögtön! Ma már gutaütést kaptam egyszer, mikor megláttam azt a rémes képet a Prófétában. Nem akarok ilyesmivel szembesülni még az osztálytermem előtt is! Húsz pont a Griffendéltől és a Mardekártól is!

Piton szavaira Harry és Draco elvörösödve szétváltak, és azzal a ténnyel szembesültek, hogy szinte az összes osztálytársuk megérkezett már a terem elé, és most szájtátva bámulják őket.

Pár másodperces megrökönyödött csönd után azonban mindenki napirendre tért az események fölött, és elkezdtek benyomakodni a terembe, ahova a két fiú is igyekezett beszivárogni a többiekkel.

Harry elindult volna, hogy elfoglalja megszokott helyét Ron és Hermione mellett, de Draco megragadta a kezét, és a mardekáros részleg felé rángatta. A következő pillanatban pedig már egy nem túl udvarias mozdulattal le is ültette maga mellé, amit Harry elég csúnya pillantásokkal honorált.

- Ne nézz már így Harry Potter! Nekem az egész tegnapot mugli játékok játszásával kellett töltenem a griffendélesekkel. Most te vagy soron, hogy kedves légy az én barátaimmal.

Blaise és Pansy, akik mögöttük ültek, elismerően kuncogtak, mire Harry még csúnyábban nézett.

- De hisz nem is játszottál kedvesen – mutatott rá. – Mindenféle otromba megjegyzéseket tettél.

Draco felvonta a szemöldökét.
- És, ha jól emlékszem meg is bűnhődtem értük. Nézd, ha már ilyen szabályt találtál ki, akkor úgy fair, hogy fordítva is betartsuk.

- Nem tudom, miért kéne nekem bármilyen szabályt betartanom – felelte Harry összehúzott szemmel.

- De gondolj bele, milyen furcsa lenne, ha én kedves lennék a te barátaidhoz, te viszont az enyéimhez nem. Szerinted az emberek nem gondolnák azt, hogy itt valami… nem stimmel?

Harry vállat vont.
- Elképzelésem sincs, miért lenne ez az én problémám.

Draco közelebb húzta a székét Harryéhez.

- Ha kedves leszel a barátaimhoz, akkor én extra kedves leszek hozzád – búgta csábítóan, és kezét rátette Harry combjára.

Harry azonnal szaggatottan kezdte venni a levegőt, és szemét mereven a combját simogató kézre szegezte.

- Tényleg? – kérdezte elhalóan.

- Igen, tényleg – erősítette meg Draco, és a kezét pár arasszal feljebb csúsztatta. – Extra, extra kedves leszek…

- Oké – nyögte Harry, mikor Draco keze már majdnem egy még érzékenyebb pontra tévedt.

Draco sugárzó mosolyt villantott fel.

- Köszi Harry – mondta boldogan, és elvette a kezét.

Harry csalódott felmordult, de olyan hangosan, hogy azt talán még a terem másik sarkában is lehetett hallani.

----

Piton kábé harminc percen keresztül, monotonul tartotta az előadását különféle bájitalokról, és hozzávalókról. Harry takarék üzemmódra kapcsolta az agyát, és gondolatban stratégiákat dolgozott ki a közelgő kviddicsmeccsre, amikor érezte, hogy valami a lábának nyomódik.

Egy másik láb volt az. Határozottan egy másik láb. Határozottan egy másik izmos comb nyomódott az ő bal combjához, és mivel mindösszesen egyetlen ember ült a balján, ez azt jelentette, hogy Draco Malfoy combjáról van szó. Így Harry most már végképp nem figyelt Pitonra, köszönhetően Comb Város lenyűgöző csodáinak.

Harry, reményei szerint, óvatos puhatolózó pillantást vetett Dracóra, de a másik fiú még csak fel sem nézett, hanem serényen jegyzetelt a pergamenjére, ahogy egy mintadiákhoz illik.

Lehet, hogy csak véletlen, állapította meg magában Harry. Nagyon lassan, előrébb csúszott egy kicsit, és erősebben nyomta a lábát Dracóéhoz. Két combjuk között szinte izzott a levegő, és ez forrósággal öntötte el Harryt egyéb helyeken is.

Draco hirtelen abbahagyta az írást. Harry dermedten várta Draco reakcióját, és felkészült rá, hogy a szőke mindjárt elrántja a lábát. De meglepetésére végül semmi ilyesmi nem történt.

- Kicsit meleg van itt ma, nem? – súgta Draco, és elkezdte kigombolni a talárját.

Harry megvonta a vállát. Igazából mindig is kifejezetten fagyosnak gondolta a pincét.

Ahelyett, hogy levette volna a köpenyét, ahogy Harry várta, Draco csak felül nyitotta szét azt, és megoldotta kicsit a nyakkendőjét. Aztán Draco az inge felső gombjait kezdte kigombolni, gyötrően lassú mozdulatokkal, és kicsit lejjebb hajtotta a gallérját. Harry szeme majd kiesett a helyéről, mikor nagy felületen láthatóvá vált Draco kívánatos nyaka. Főleg, mert a szőke lassan, és érzékien végigsimított az újonnan felfedett bőrön, és közben nagyokat sóhajtozott.

Harry erősen igyekezett másfelé nézni, ugyanis ahogyan Draco hozzáért a nyakához, az egyszerre eszébe juttatta az előző estét, amikor a szájával érintette azt a finom bőrt…

- …talán maga meg tudja mondani Mr. Potter.

…amikor a nyelvével megízlelte a kulcscsontjánál, aztán pedig lejjebb a mellkasát…

- Potter! Kérdeztem valamit.

…ahogy Draco halkan nyöszörgött, és ezzel arra késztette Harryt, hogy folytassa annak a tökéletes testnek a becézgetését, és…

- Mr Potter! Fejezze már be az álmodozást! Tíz pont a Griffendéltől, amiért képtelen idefigyelni az órámon.

Harry rémülten nézett körbe, ahogy a köd lassacskán eloszlott az agyáról, és eszébe jutott, hol is van.

- Elnézést Professzor – motyogta zavartan, és elvörösödött.

- Én tudom a választ Piton Professzor. Én végig figyeltem – közölte Draco hamiskásan. – A válasz: öt csepp sárkányvér.

Piton barátságos pillantást vetett diákjára.
- Úgy van Mr. Malfoy. Örömmel látom, hogy az újdonsült kapcsolatától magának nem zápult meg az agya. Tíz pont a Mardekárnak.

Piton visszatért a táblához, és folytatta a tanítást. Harry bosszúsan fordult Dracóhoz.

- Súghattál volna – sziszegte.

- De Harry – hangzott Draco hangja szinte már túlontúl ártatlanul. – Fogalmam se volt róla, hogy te nem tudod. Mitől vagy ilyen zavart?

Draco inge még mindig nyitva volt felül, Harry pedig ismét szemrevételezte a kínzóan hívogató, bársonyos bőrt.

- Semmitől – nyögte ki végül, és kényszerítette magát, hogy előre nézzen.

Draco mosolygott.

----

Piton végre befejezte az instrukciók közlését, és elkezdte párokra osztani a csapatot a munkához. Harry arra gondolt, hogy ez az első alkalom, amikor nem bánja, ha majd Malfoy-jal kell dolgoznia. Draco ugyanezen elmélkedett, de csalódottságukra, Piton másképp gondolta a dolgot.

- Mr. Potter és Mr. Malfoy, ha egy másodpercre is azt hiszik, engedem, hogy együtt dolgozzanak, akkor súlyosan tévednek. Nem kockáztatom meg az esélyét, hogy megint valami rémes jelenetnek legyünk szemtanúi.

Piton nem törődött a feléje lövellt két durcás pillantással.
- Mr. Malfoy, maga Miss Parkinsonnal dolgozik, és Potter, maga Mr. Zabinivel. Most pedig munkára!

Pansy vállat vont, és odapakolt Draco mellé. Blaise azonban szó szerint úgy nézett ki, mint egy macska, amelyiknek épp sikerült lenyelnie egy kanárit.

Harry és Pansy nemsokára elmentek a hozzávalókat összeszedni, így Dracónak lehetősége nyílt rá, hogy figyelmeztesse Blaise-t.

- Zabini, ne is gondolj rá, hogy flörtölni fogsz a pasimmal!

- Nyugi, nyugi Draco. Biztos vagyok benne, hogy Harry tud vigyázni magára – kacsintott rá Blaise.

Draco morgott, és már épp leordította volna az exét, miszerint kopjon le, de nem volt rá alkalma, mert Harry és Pansy ekkor visszatértek a hozzávalókkal. Így Draco csak egy gyilkos pillantást lövellt Blaise felé, és elkezdte a kotyvasztást Pansyvel.

Na most, Harry Potterről köztudott volt, hogy sose vette észre a más diákok nyomulását. Mivel egyáltalán nem volt tisztában vele, hogy milyen jól néz ki, sosem gondolta, hogy valaha bárki is el akarná csábítani, vagy ilyesmi. Szóval, mikor Blaise flörtölni kezdett vele, egyáltalán nem tudta, mi folyik ott.

- Na Potter, had vegyem le rólad ezt a köpenyt. Borzasztó meleg van itt – mondta Blaise, és egy másodperccel később már tettekbe is öntötte szavait.

- Öhm… oké – mondta Harry zavartan. Miért gondolják a mardekárosok, hogy meleg van itt? Hiszen átkozottul hideg van ebben a pincében!

Ennek ellenére Harry hagyta, hogy Blaise felcsúsztassa kezét a mellkasán, és letolja a köpenyt a válláról. A Mardekáros mozdulatai „véletlenül” kissé lassabbra sikerültek, mint szükséges lett volna.

- Hm, mintha kicsit feszült lennél – állapította meg Blaise szelíden, és folytatta Harry tapogatását.

Harry vállat vont.
- Mert bájitaltanon vagyunk – suttogta. – Piton mindjárt levon vagy száz pontot, meg ad egy heti büntetőmunkát, mert túl hangosan vettem levegőt.

Blaise mosolygott.
- Akkor egyszer talán majd megmasszírozhatnálak. Remekül masszírozok.

- Öhm persze. Kedves tőled – egyezett bele Harry, és még mindig nem vette észre, mi folyik körülötte.

Blaise nézte, ahogy Harry az üstben fortyogó létyóval küzd, és élvezettel figyelte Harry izmainak hullámzását a kevergetés közben. Harry valamennyire zavarba jött a bámuló tekintettől, de aztán ahelyett hogy ezzel foglalkozott volna, inkább álbarátjára sandított.

Draco, aki mérhetetlenül dühös lett Blaise pofátlan akcióitól, egyszerre próbált visszamosolyogni Harryre, és közben pillantásával megfojtani kellemetlenkedő osztálytársát. Ő azonban olyan vigyort öltött fel az arcára, ami valami olyasmit sugallt, hogy: szégyentelenül kikezdek a pasiddal, és te nem tehetsz ellene semmit.

Az óra hátralevő része hasonlóan telt. Blaise rendületlenül flörtölt Harryvel, Harry továbbra is tökéletesen vak maradt ezügyben, Draco pedig új, roppant fájdalmas halálmódokat agyalt ki Blaise számára.

----

Bájitaltan után Draco a délelőtt hátralevő részét azzal töltötte, hogy gondolatban újra átélte a csókot, amit korábban váltottak Harryvel, és a revans további lépéseit tervezgette, hogy megtorolja Harryn a griffendélesek előtt elszenvedett megaláztatást. Épp ebédelni tartott, mikor hirtelen bekerítette vagy tíz, különböző házakból származó diák.

- Segíthetek? – kérdezte kissé idegesen. Körülnézve, felismerte Susan Bonest, Hannah Abbotot, a Creevy fivéreket, Lisa Turpint, és egy pár egyéb hollóhátast, sőt még egy mardekárost is a háttérben.

Susan ragadta magához a szót.
- Igen, Malfoy, ami azt illeti segíthetsz. Mi a HPRK Roxfortos képviselői vagyunk.

- Hogy minek? – pislogott Draco.

- A HPRK-nak. Harry Potter Rajongói Klub – ismételte Susan segítőkészen.

- Óh – felelte Draco. Mást nem igazán tudott erre mondani.

- Ahogy látod – magyarázta Hannah – mi egy csoport vagyunk Harry legnagyobb rajongóiból, akik elismerjük és magasztaljuk a hősiességét. Van egy imádnivaló katalógusunk is különféle ruhákkal meg kiegészítőkkel, ha érdekel. Minden kedden gyűlést tartunk a bájitaltan teremben.

Dracónak forogni kezdett a feje. A barátjának rajongói klubja van?

- És belőletek áll az egész klub?

- Ó nem, mi csak képviseljük – mondta Dennis vidáman. – Még több tucatnyian vannak benne. Legalábbis a Roxfortból. Azt nem tudom, mennyien vagyunk összesen, ha beleszámoljuk a nem Roxfortos tagokat. Szerintem százas nagyságrendben.

- Értem – mondta Draco elgondolkozva, miközben palástolni próbálta megdöbbenését. – Potter tud erről?

Susan kényelmetlenül feszengett.
- Hát, valamennyire. Tudja, hogy van ilyen, de bármikor megközelítjük valamivel, azt mondja, hogy igazán nem érdemelne rajongói klubot. Annyira szerény, nem?

- Igen – ismerte el Hannah is álmodozva. – Nem beszélve róla, hogy milyen bátor és jóképű és…

Draco szeme bosszúsan megvillant, mire a lányka elhallgatott.

- Na és tőlem mit akartok? – Draco türelme már vékony cérnaszálon hintázott.

- Csak egy pár kérdést tennénk fel – mondta Susan fontoskodva. – Mivel Harryt sosem tudnánk rávenni, hogy beszéljen a kapcsolatairól. Tudjuk például, hogy volt valakije nyáron, de nem tudtunk rájönni, hogy ki volt az. Azt reméltük, te talán elmondhatod, hogy milyen a Kis Túlélő barátjának lenni.

Draco körülnézett, és epekedve reménykedő arcok tömkelegét látta. Elgondolkodott róla, mit is tegyen. Az nem volt kérdés, hogy válaszoljon-e a kérdésekre – hülye lett volna kihagyni egy ilyen tökéletes lehetőséget. A kérdés az volt, hogy mit mondhatna, ami Pottert a leginkább felbosszantaná? Hazudjon, és mondja azt, hogy Harry szörnyű barát, és rémes az ágyban is?

Draco pár másodpercig erősen töprengett ezen a lehetőségen. Tisztában volt vele, hogy Harry utálja a sajtót, meg a megkülönböztetett figyelmet. De nem lenne akkor már érdekesebb, ha inkább kitalálna valamit Harry hihetetlen szexuális teljesítményéről? Akkor aztán egy tonnányi rajongói levéllel kellene megküzdenie, nagy csomó zaklatással, őrült imádókkal, és Merlin tudja még mivel.

Gonoszul elmosolyodott. Ez mókásnak ígérkezik.

- Egy feltétellel. Harry nem tudhatja meg, hogy tőlem származnak az infók, rendben?

A többiek bólogattak.

- Ez esetben boldogan válaszolok bármilyen kérdésre – mondta Draco nagylelkűen, és körülötte izgatottan súgtak össze a diákok.

Ez majd megtanít rá, hogy ne packázz egy Malfoy-jal Potter, gondolta magában, ahogy elkezdte megválaszolni a kérdéseket.

----

Mindeközben a Malfoy kúriában…

- LÚÚÚ – CIÚÚÚSZ!

Lucius halkan felmordult.
- Igen Narcissa?

- A Parkinsonék vannak itt drágám, és azt mondják, lenne hozzád pár kérdésük. Szerinted a kis Dracóról van szó?

Lucius összeszorította a fogait.
- Gondolom.

- Én is azt hiszem. Talán látták Draco képét a Prófétában ma reggel, amin azzal a kedves barátjával van, és gratulálni jöttek. Hogy is hívják a kis szerelmét?

- Harry Potter. A varázsvilág megmentője. A Griffendél büszkesége. A Kis Túlélő. Rémlik valami?

- Hát tudod, tényleg ismerősnek tűnik a neve. Belegondolva, hogy a mi kis sárkányunk összejött egy hírességgel, és címlapra kerültek! Ez egyszerűen csodálatos. Talán rendeznem kéne nekik egy partit.

- Ez egyáltalán nem csodálatos, ez egyszerűen rémes! Dracónak a Parkinson lányt kellene elvennie, nem emlékszel?

Narcissa legyintett.
- Ugyan már Lucius, ez szamárság drágám. Draco melegebb, mint egy Cher koncert San Franciscóban. Ugye nem várod el tőle, hogy feleségül vegyen egy lányt?

- De igen, tulajdonképpen elvárom. Nézz őrültnek, de legalább egyvalakinek ebben a házban tanúsítani kell egy kis büszkeséget, ahogy megbecsült varázslókhoz illik. Dracónak el kéne vennie a Parkinson lányt, és helyes kis örökösöket kéne nemzenie, nem pedig a tetves Kis Túlélővel nyilvánosan smárolnia.

- Hogy felnőtt a mi kis Dracónk. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a cipőmet kritizálta, és azt tervezte, hogy beáll háttértáncosnak Madonnához – sóhajtott fel Narcissa drámaian.

- Narcissa, figyelsz te rám egyáltalán?

- Hmmm? Ó, igen drágám persze. Mondtam már, hogy itt vannak a Parkinsonék? Megmondom a házimanóknak, hogy hozzanak egy kis teát. Kíváncsi vagyok, látták-e Dracót a Prófétában. Istenem, muszáj megmutatnom nekik!

Azzal Narcissa elhagyta a dolgozószobát, és Lucius hallhatta, amint a vendégeknek csacsog. Idegességében legszívesebben a falba verte volna a fejét, és nem csak azért, mert Narcissa már megint olyan elmebajosan viselkedett.

Lucius felsóhajtott. Nem mintha, nem akarta volna, hogy Draco boldog legyen, csak épp a Malfoyoknak voltak kötelességeik, amiket teljesíteniük kellett, és ezt Dracónak is fel kell fognia.

Gondolkozni kezdett. Draco még csak 16 éves volt. Míg nem lesz 17, addig kiskorú, és addig a szülei posztja eldönteni, hogy mi fontos számára az életben, hogy milyen iskolába járjon, hogy hol éljen…

…és kivel házasodjon össze.

Egy ördögi terv kezdett formát ölteni Lucius Malfoy fejében.

Ha a házasság Draco 17. születésnapja előtt történne meg, akkor Dracónak nem lenne más választása. Persze előbb meg kell győznie Parkinsonékat, hogy a gyerekeiket meglepni egy házassági ceremóniával kifejezetten jó ötlet. (biztos könnyű lesz, hiszen csak meg kell majd említeni a csodás Malfoy vagyont) Aztán pedig úgy kell intéznie, hogy Draco ebből semmit se sejtsen.

Hmmm… talán pont Draco születésnapja előtt el lehetne rendezni az egészet. Ráveheti Narcissát, hogy szervezzen egy hatalmas partit, aztán az utolsó pillanatban mindenkit meglepne az esküvővel.

Vagy csak jól elvégez majd egy összekötő varázslatot, mikor Draco és Pansy nem figyelnek.

Lucius engedélyezett magának egy elégedett bólintást. Ez egy remek terv. Draco nem fog gyanítani semmit.

- LÚÚÚ – CIÚÚÚSZ! Hol vagy drágám? A Parkinsonék arról az imádnivaló képről szeretnének beszélni, ami a Reggeli Prófétában volt!

- Jövök már szívem!

Lucius gondosan elraktározta tervét agya egyik rejtett zugában, majd csatlakozott feleségéhez, és a vendégekhez a nappaliban.

előző        vélemény       történet főlapja        következő