7. fejezet – A Griffendél torony

Békés, és idilli hangulat uralkodott a Griffendél toronyban. A lakók többsége a hétvégére feladott háziját fejezte be, és volt, aki boldog lustálkodással töltötte a délutáni órákat. Harry és barátai a kandalló előtt foglaltak helyet, és ki-ki a maga módján ütötte el az időt. Ron és Dean sakkoztak, Hermione pedig egy vaskos könyvet nyálazott át, és ősi rúnákról motyogott valamit az orra alatt. Seamus elszántan dolgozott egy esszén, amit legendás lények gondozására írt, közben pedig időről-időre Harryre sandított.

Harry és Draco a díványon helyezték kényelembe magukat. Harry Draco ölében nyugtatta a fejét, és az átváltoztatástan anyagot olvasgatta, míg Draco elmerült a bájitaltan könyvben, és szórakozottan játszadozott Harry fürtjeivel. Harry titokban imádta a dolgot, és felettébb örült neki, hogy a „szeretők” játék részeként úgy döntöttek, hogy most a kapcsolatuk gyengéd és ragaszkodó oldalát mutatják be.

- Sakk-matt – hangzott hirtelen Rontól. Draco meglepetten pillantott fel, de nem úgy tűnt, mintha bármelyik griffendéles is csodálkozna Ron sakkteljesítményén.

- A fenébe, pedig már olyan közel voltam – sóhajtotta Dean. – Na persze, nem mintha eddig bárki is legyőzött volna, Ron.

Dracót kíváncsivá tette a dolog.
- A Vízlipatkány jó sakkban? – Harry belecsípett a karjába. – AÚ! Rendben van, akkor Weasley. Nem kéne így bántalmaznod, szadista!

- Szoktál játszani Malfoy? – Ron mindig izgatott volt, ha új áldozata… öhm vagyis vetélytársa akadt.

- Igen, ami azt illeti, és nagyon jó vagyok.

- És milyen szerény. Akkor mehet egy menet? Imádnám legyőzni a csodálatraméltó, sakkozó görényt.

- Vigyázz a szádra Weasley. – Draco már várta Harry reakcióját, de semmi nem történt. – Potter, hogy van ez? Vízlipatkánynak hívom, és bántasz, ő viszont görénynek hív, és nem teszel semmit?

Harry megvonta a vállát.
- Te kezdted.

Ron győzedelmesen vigyorgott Dracóra, aki válaszul fagyos pillantást vetett rá.

- Rendben Weasley, játsszunk! Szarrá verlek, és akkor majd sajnálhatod, hogy kikezdtél velem. – Draco, Harry legnagyobb csalódottságára, felállt a díványról, hogy csatlakozzon Ronhoz és Deanhez, akik a földön szétszórt puha párnákon ültek.

- Bár minden bizonnyal rém izgalmas lenne nézni, ahogy sakkoztok – csatlakozott hozzájuk Seamus is –, nem játszhatnánk valami olyat, amibe mindannyian beszállhatunk? Épp most fejeztem be az esszémet.

Dean beleegyezően bólintott.
- Van egy pár játék a szobámban.

- Óóó, mi lenne, ha Monopolyznánk?

Dean számos mugli játékot hozott otthonról, mivel állítása szerint már rosszul volt a sok robbantós snapszlitól és varázslósakktól, Ron pedig egyszerűen rajongott a Monopolyért. Dean nevetve bólintott, és felszaladt a szobába a játékért.

Draco kétkedve nézett körül.
- Mi az a Monopoly?

- Az egy olyan játék Malfoy, amiben körbe kell lépkedni a táblán, és közben házakat vehetsz, meg néha kártyát kell húzni – felelte neki Seamus.

- Úúú, kösz Finnigan, most már mindent értek. – Draco gyanakodva nézett a Griffendélesre. – Varázsló játék vagy mugli?

- Mugli – válaszolta Dean, aki épp akkor tért vissza a játékkal a kezében.

- Újabb mugli játék? – fakadt ki Draco megütődve. – Mi a fene bajotok van nektek griffendéleseknek? Esélytelen. Ma már játszottam mugli játékot, és nem fogok még egyet, hacsak nem festem a hajam vörösre, csinálok egy csomó gyereket, és keresztelem át magam Weasleyre.

- Draco Malfoy, mit is mondtál? – hangzott Harry vészjósló hangja a dívány felől.

Draco összerezzent.
- Öhm, semmit Harry – felelte nevetségesen ártatlan hangon. – Csak beszélgetek itt az imádnivaló barátaiddal, akikkel mindjárt ezt az imádnivaló mugli játékot fogjuk játszani.

- Hát persze – hangzott kissé szkeptikusan Harrytől. – Csak játssz szépen, és fegyelmezd magad.

Draco visszafordult a többiekhez, és szembe találta magát Ron, Dean és Seamus vigyorgó képével. Úgy látszott, most megbosszulja magát, hogy Draco sosem volt valami kedves a griffendélesekkel, ugyanis nyilvánvalóan mindannyiukat rendkívül mulatatta, ahogy Harry Dracót nevelgette.

- Rendben, akkor valaki magyarázza el ennek az idióta játéknak a tetves szabályait – vetette oda nekik. – Bizonyára csupa móka lesz. Tutira ez lesz az új legkedvencebb dolgom az egész világon. Felejtsük el a bűbájokat, seprűket, varázslatot, ó nincs rá szükség, sokkal szívesebben játszom ezt a szar mugli játékot az agybeteg griffendélesekkel.

- Malfoy, mondtam, hogy fegyelmezd magad. Ne akard, hogy odamenjek – szidta össze Harry füstölgő álbarátját, és lapozott egyet a könyvben.

Ron és Dean kuncogtak, Seamus viszont kíváncsian tanulmányozta Harryt.

- Szóval Harry, néha még mindig a vezetéknevén szólítod Malfoyt? – kérdezte, és leplezetlenül bámulta.

- Csak, ha bajban van – felelte Harry higgadtan. Ron és Dean még jobban kuncogtak, Draco pedig elvörösödött.

- Hé, Harry – kezdte erre hamiskásan Seamus, és hangja csöpögött a burkolt célzástól. – Ha teszek valami csúnya megjegyzést mugli játékokról, az azt jelenti, hogy én is bajban leszek? Mert ha így van, akkor minden mugli játék szopás.

Ron és Dean felnyögtek a nyilvánvaló provokáció hallatán.

- Seamus, ne légy hülye, persze, hogy ne... oh! – Harry elvörösödött, mikor leesett neki, mire is gondolt Seamus. Gyorsan visszabújt a könyve mögé, Seamus pedig megeresztett felé egy pimasz vigyort.

Draco elkékült a dühtől.

- Finnigan, ha nem hagyod abba a flörtölést a barátommal, akkor határozottan bajban leszel, csakhogy én foglak megbüntetni, abban pedig semmi mókás nem lesz. – Draco megspékelte a kijelentését egy nagyon csúnya pillantással, Seamus pedig bocsánatkérő motyogás közepette visszakozott.

- Na akkor elmagyarázná már végre valaki ennek a nyomorult mugli izének a szabályait, amit ti játéknak hívtok? – fordult Draco Deanhez.

- Persze. Szóval, ahogy látod, először mindenki választ egy bábut, és aztán…

Dean összefoglalta a lényeget, és hamarosan már bele is merültek a Monopoly izgalmaiba.

----

Harry még mindig elég zavart volt Draco korábbi kirohanása miatt. Már korábban feltűnt neki, hogy milyen észveszejtően szexinek találja Dracót, amikor féltékenykedik, így most hiába próbált a tananyagra koncentrálni. Figyelmét kizárólag egy valami, vagy inkább valaki kötötte le, aki szőke volt és mardekáros. Kábé fél óra elteltével fel is adta a tanulásra tett szánalmas kísérletet. Inkább csatlakozott a többiekhez, és most Dracóhoz bújva figyelte a játékot.

Harry boldogan helyezkedett el félig-meddig Draco ölében. Gyengéden hozzásimult, és figyelmen kívül hagyva Ron undorodó pillantásait, odadörgölte orrát álbarátja füléhez, és belesusogott.

- Szóval ki áll nyerésre? – kérdezte és megragadta az alkalmat, hogy megpuszilgassa Draco arcát.

Draco már attól is zavart lett, hogy Harry hozzábújt, de most aztán az agya végképp kezdte felmondani a szolgálatot, ahogy Harry szája az arcáról lassacskán lefelé vándorolt a nyakára. Harry, nem is zavartatva magát, élvezettel csókolgatta a bársonyos és finom bőrt, és remélte, hogy ezen tetteit Draco majd a „Harry, a gyengéd szerető” játék részeként könyveli el.

Ron fintorogva elfordította a fejét.
- Az isten szerelmére, hagyd már abba Harry. Ez tisztára undorító.

Harry abbahagyta, és most Dracóval egyetemben haragosan bámultak Ronra, aki amellett, hogy undorította, el is ámult Harry viselkedésén. Ha nem tudta volna az igazságot, komolyan elhitte volna, hogy ezek ketten tényleg majd meghalnak érte, hogy ágynak döntsék egymást.

- És ha annyira tudni akarod, Malfoy áll nyerésre, a kis szemét – közölte.

- Hát még szép, hogy én nyerek. Ez a játék a nagy vagyon begyűjtéséről szól, amihez a Malfoyoknak természet adta képességük van. És a Vízlipatkány nyilvánvalóan veszíteni fog, hiszen a Weasleyk tehetsége a pénzszerzéshez egyenlő a nullával.

Draco mérges volt Ronra, amiért félbeszakította Harryt a puszilgatásban, és a szavak csak úgy kicsúsztak a száján, mielőtt igazán végiggondolhatta volna őket. Épp csak arra volt ideje, hogy konstatálja: Harry bizony dühös lett, és máris a földön találta magát, kezeivel hátracsavarva, és egy erős ütés csattant a fenekén.

- Aú! Vedd le rólam a kezed te állat! – Dracónak hirtelen bevillant a Nagyteremben történt rémes incidens képe. – Engedj el! – utasította Harryt, de a parancsolgatós hangnem, és az elszánt küzdelem hiábavalónak bizonyult. Harry egyáltalán nem szándékozott elengedni.

- Draco Malfoy, most nagy bajban vagy. Kérj bocsánatot Rontól!

Igen, Harry egyértelműen dühös volt. Ron, Dean és Seamus hátradőltek, hogy élvezhessék a műsort.

- NEM! – mondta Draco, és Harry ismét a fenekére csapott. – Aú, Harry!

- De igen! Bocsánatkéréssel tartozol Ronnak.

Draco minden büszkeségét összeszedte, már amennyit tudott ebben a helyzetben.
- A Malfoyok sosem kérnek bocsánatot – jelentette ki állhatatosan.

Harry megint ráütött, Draco pedig méltóságához cseppet sem illő módon keserves, vinnyogásszerű hangot hallatott.

- Az én Malfoyom márpedig bocsánatot kér – foglalta össze Harry tömören. – Sőt, ha nem kezded el most rögtön, akkor itt mindenki előtt a térdemre fektetlek, és úgy foglak kényszeríteni rá.

Draco felnézett Harryre.
- Azt nem mernéd.

- Már hogyne merném? – mondta Harry szigorúan. – Ha úgy akarsz viselkedni, mint egy undok kiskölyök, akkor úgy is foglak kezelni. Ez az utolsó esélyed. Kérj bocsánatot!

- Most nem igaz az a megállapítás, hogy ez jobban fáj neked, mint nekem?

Újabb ütés csattant, Draco pedig felnyögött.

- Nem. Ez nekem egyáltalán nem fáj. De rendben Malfoy, ahogy akarod. – Harry, a többi griffendéles mérhetetlen gyönyörűségére, elkezdte az ölébe húzni a rúgkapáló szőkét.

- Harry várj! Bocsánatot kérek, bocsánatot kérek!!

Bármennyire is nem akart Draco bocsánatot kérni Rontól, rá kellett jönnie, hogy Harry komolyan gondolja a dolgot, és Draco nem akarta, hogy az egész klubhelység előtt el kelljen szenvednie ezt a megaláztatást.

- Weasley, sajnálom – nyögte ki.

Ron elégedett vigyorral az arcán fogadta az események alakulását.
- Nem is tudom, hogy ez elég-e Malfoy. Nem vagyok teljes mértékben meggyőzve róla, hogy megtanultad a leckét. – Dean és Seamus elismerően kuncogtak. – De ma nagylelkű leszek, úgyhogy rendben van. Bocsánatkérés elfogadva.

Harry elengedte Dracót, aki feltérdelt, és karjait keresztbe fonta. Vetett egy jeges pillantást Ronra, majd Harryhez fordult.

- Gonosz vagy Potter. Ilyen kínos helyzetbe hozni – mondta Draco lebiggyesztve az ajkát – Gonosz vagy, és kegyetlen, és… és perverz.

Harry a szívére tette a kezét.
- Ez fájt Draco, igazán fájt. De mindez a saját érdekedben történt. – Harry nem igazán bírta mindezt kifejezéstelen arccal végigmondani.

- Hihető gondolat – gúnyolódott Draco. – Mindez a saját szórakoztatásodért történt. Te vagy a világ legrosszabb barátja.

- Nem igaz, valójában nagyon jó barát vagyok, aki hajlandó kordában tartani a rossz szokásaidat. Te vagy az, akinek kedvesnek kell lennie a barátaimhoz. Emlékszel? – nyomta meg Harry az utolsó szót.

Draco durcáskodása kérlelhetetlen duzzogásba csapott át.

- Azt hittem, nektek griffendéleseknek mind nemesnek, és jószívűnek kell lennetek – mondta füstölögve, figyelmen kívül hagyva Harry jól megválogatott szavait az ál-kapcsolatukról. – Várjatok csak, majd ha a világ megtudja, hogy itt csak egy csapat perverz szörnyetegről van szó, akik nem riadnak vissza a saját barátjuk bántalmazásától.

Harry a szemét forgatta.
- Draco, ne legyél már ilyen dramatikus. Figyelmeztettelek, mi fog történni, ha nem teszel lakatot a szádra. – Harry valahogy roppant imádnivalónak és vonzónak tartotta a duzzogó Mardekárost. – Mondtam már, milyen édes vagy ilyen durcin? – tette hozzá mosolyogva, és megborzolta Draco haját.

Draco ellökte magától Harry kezét.
- Kopj le Potter. Ne hívj édesnek. És ne kócold össze a hajam.

- De édes vagy. És szeretem, ha kócos a hajad – ellenkezett Harry jól megbámulva Draco immár kusza fürtjeit, és azon töprengett, vajon még mennyi ideig bírja ki, hogy ne csókolja meg.

Harry kiéhezett tekintetének láttán Draco mérge lassacskán elpárolgott, és kezdte átadni a helyét egy egészen másfajta érzésnek. Felmérte a lehetőségeket. Folytatni a duzzogást, vagy csókolózni Harryvel. Folytatni a duzzogást, vagy csókolózni Harryvel. Folytatni a duzzogást, vagy…

- Akkor minden meg van bocsátva? Kapok egy békülőcsókot? – Draco úgy döntött, hogy a történtek ellenére azért nem elég mérges ahhoz, hogy ellen tudjon állni egy kis pajzánkodásnak.

Harry szeme felcsillant.
- Abszolúte.

Harry azon nyomban átölelte Dracót, és ledöntve a földre, birtokba vette az ajkát. Draco hátrahajtotta a fejét, és halkan felnyögött, mikor Harry apró csókokkal borította el a nyakát. Seamus és sok más griffendéles is érdeklődve bámulta a jelenetet, Ron viszont teljesen elszörnyedt.

- Úúú, menjetek inkább szobára! – borzongott meg.

- Remek javaslat Ron – mondta Harry, és Dracót magával húzva felállt.

Tökéletesen megfeledkezve róla, hogy elvileg mindent csak tettetnek, Harry megragadta Draco karját, és a fiúk hálókörlete felé kormányozta. Mikor felértek a szobához, amit hat másik csoporttársával osztott meg, feltépte az ajtót, és gyakorlatilag bedobta Dracót a helységbe. Aztán becsapta maga mögött az ajtót, és az ágyon heverő fiú felé vette az irányt, hogy rávesse magát.

Dracónak elakadt a lélegzete. Harry most igazából is meg fogja csókolni? Becsukta a szemét, szíve a torkában dobogott. A türelmetlenségtől szinte már remegett…

És aztán nem történt semmi.

Draco szörnyen csalódottan kinyitotta a szemét, és látta, hogy Harry odasétál egy másik ágyhoz, és leül. Ki volt pirulva, és nehezen vette a levegőt, de sajnos egyáltalán nem épp arra készült, hogy rávesse magát Dracóra.

Dracónak persze fogalma sem volt arról, hogy Harrynek az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy ezt csak tettetik, és úgy döntött, le kell ülnie, hogy lenyugtassa magát. Minden erőfeszítésére szüksége volt, hogy ne teperje le azonnal Dracót.

Draco sikítani tudott volna a csalódottságtól, de csodás módon sikerült megtartania higgadtságát. Odaült Harry mellé, és tökéletesen hűvös magatartást tanúsított. Harryt lenyűgözte, hogy Draco milyen jól játssza a szenvedélyes szeretőt, aztán meg egy pillanat alatt vissza tudja nyerni az önuralmát, ha kettesben vannak.

- Ez a te ágyad? – kérdezte Draco csevegő hangon, mintha fél perccel korábban még nem épp vadul smároltak volna.

- Aha – motyogta Harry tömören, mert nem volt benne biztos, hogy normális szavak produkálására is képes lenne.

Draco körülnézett a szobában, és úgy találta, a nevetséges piros dekoráció ellenére, hogy szép kis szoba. Tulajdonképpen hasonlított egy mardekáros hálóhoz.

Óvatosan Harryre pillantott, aki még mindig nehezen vette a levegőt, és nem nézett vissza rá. Nem találva más utat a szexuális feszültségének enyhítésére, Draco úgy gondolta, ideje a tettek mezejére lépni, és incselkedni kezdett Harryvel.

- Szóval Potter – kezdte Draco játékosan. – Most hogy felhoztál ide, mit is akarsz velem csinálni?

Harry arcán halvány pír jelent meg a burkolt célzás hallatán. Rádöbbenvén, hogy túlzottan is kedvére van, ha Harry elpirul, Draco inkább megint körülnézett a szobában, hogy visszanyerje józanságát. Sajnos, Harryn kívül semmi érdemlegeset nem talált, amit bámulhatott volna.

Úgy döntvén, hogy megérett az idő a cselekvésre, Draco gyorsan kiagyalt egy mardekárosokhoz méltó agyafúrt tervet.

- Remek ötlet volt tőled, hogy felrohantunk a szobádba. Nagyon meggyőző lehetett, és bizonyára senkinek nem kerülte el a figyelmét a klubhelységben.

Harry bólintott, és hagyta, hogy Draco azt higgye, ez egy tökéletesen eltervezett színjáték része volt, nem pedig csak a hormonok léptek működésbe.

- Ugyanakkor, a szobatársaid lehet, hogy hamarosan feljönnek, szóval talán úgy kéne tennünk, mintha nagyon elfoglaltak lennénk – folytatta Draco.

- Ó – nyögte ki Harry, mikor lassan kezdett körvonalazódni az agyában, hogy mire is gondol Draco.

- Mmm, úgy értem, tényleg felhurcoltál ide, teljesen azt a látszatot keltve, mintha az lenne a terved, hogy jól megdugj – mondta Draco a lehető legflegmább hangján, mintha egyáltalán nem izgatná a gondolat, hogy ha tényleg szexelnének.

Harry zavartan masszírozta a nyakát.

- Szóval Potter, szerinted nem lenne gyanús, ha a szobatársaid benyitnának, és azt látnák, hogy csak itt üldögélünk és beszélgetünk? Talán kicsit meggyőzőbb lenne, ha teszem azt, levennéd a pólódat.

- Mi? – nézett Harry zavartan Dracóra.

- Azt mondtam, vedd le a pólód! Gondolod, hogy ha tényleg szeretők lennénk, akkor rajtad hagynám?

- Hm, igaz – értett egyet Harry, azzal felállt, és kibújt a felsőjéből.

Draco gondolatban gratulált magának ezért a remek ötletért. Próbálta a legminimálisabb reakciót mutatni, nehogy Harry rájöjjön a valódi szándékaira, ám közben érezte, hogy elakad a lélegzete Harry jól kidolgozott, ruhátlan felsőteste láttán.

A fenébe, ez a kis pöcs még nálam is izmosabb, gondolta Draco, és egyszerre öntötte el a féltékenység, és a vágy. Valami epés megjegyzésen gondolkozott, hogy elrejtse zavarodottságát.

- Na nézd csak ezeket az izmokat – mondta mesterkélten. – Mmmm, milyen nagyok. Biztos benne van a griffendélesek szabálykönyvében, hogy kondizni kell minden nap. Az erőt többre értékelitek, mint az észt, nemde?

- Jaj, fogd be Malfoy! – csattant fel Harry, és kissé félénken keresztbe fonta karját maga előtt. – Miért nem vetkőzöl te is, ha már olyan önelégült vagy?

Draco megvonta a vállát.
- Csak lefoglalt a mesés látvány csodálása. Mindjárt elalélok a gyönyörűségtől.

- Malfoy – mondta Harry olyan szigorúan, hogy az véget vetett Draco további beszólogatásainak – Ha tényleg azzal a szándékkal ráncigáltalak volna fel ide, hogy leteperjelek, akkor biztos, hogy nem lennél még mindig felöltözve. Kábé harminc másodperc alatt letéptem volna rólad az összes ruhát. Szóval, hacsak nem akarod, hogy mindenki rájöjjön a csalásra, vetkőzz!

Draco enyhén elpirult, amikor mámorosan elképzelte, ahogy Harry szenvedélyes erővel megfosztja ruháitól, aztán pedig…
Gyorsan kiűzte a fejéből ezeket a gondolatokat, remélve, hogy előbbi kis pirulását Harry pusztán a szégyenlősség számlájára írta. Hogy elkerülje, hogy további, enyhén szólva perverz képek rohanják meg az agyát, gyorsan elkezdte kigombolni az ingét, ami nemsokára Harryé mellett landolt a földön.

Harrynek kiszáradt a szája. Draco teste, akárcsak a haja, és csodálatra méltó megjelenése, legendás volt a Roxfortos diákok körében, és Harry egyáltalán nem találta eltúlzottnak a dolgot. Draco teste szintén jól kidolgozott volt, és tökéletes, halvány bőre már-már ragyogott, éles kontrasztot adva Harry vörös takarójával. Más szóval csaknem túl jól nézett ki ahhoz, hogy ember legyen. Harrynek erősen kellett harcolnia a testével, hogy az nehogy válaszreakciókat kezdjen leadni az eléje tárulkozó csendélet láttán.

Harryvel ellentétben, Draco tökéletesen tudatában volt annak, hogy mennyire jól néz ki, és egyáltalán nem okozott neki problémát Harry bámuló szeme. Kihasználta Harry hirtelen jött hallgatását, és elnyújtózott az ágyon.

- Na gyerünk Potter, tudom, hogy jól nézek ki, meg minden, de azért most már visszatehetnéd a nyelved a szádba. Vagy inkább tedd az enyémbe. A szobatársaid bármelyik pillanatban beronthatnak. Jobb, ha elkezdünk smárolni, ha meggyőzőek akarunk lenni, mikor bejönnek.

Elég ostoba ürügy volt ez, Draco tudta, de nem érdekelte. Őrjítően kívánta, hogy Harry végre megint megcsókolja, ő pedig végre megérinthesse Harry bőrét.

Draco szavaira, Harry hitetlenkedő fejet vágott. (Draco nem tudta, hogy ez azért van, mert Harry már túl szépnek találta Draco szavait ahhoz, hogy igaz legyen) Draco egy pillanatra megijedt, hogy Harry visszakozni fog, és visszautasítva őt, kimegy a szobából, de minden félelme egy csapásra eltűnt, mikor Harry lefeküdt mellé az ágyra, és végigsimított a karján, amitől Draco egészen libabőrös lett.

- Rendben van. Ja, és Malfoy, szerintem… öhm… nem kéne visszafognunk magunkat, ha úgy akarunk kinézni, mint akik végig eszeveszettül smároltak, szóval… tégy úgy, mintha komolyan gondolnád.

Harry, miközben ezeket mondta, magában fohászkodott, hogy Draco belemenjen. Tudta, hogy nem fogja tudni visszatartani magát attól, hogy Draco minden egyes porcikáját bejárja a keze.

Nézz csak rá, milyen gyönyörű. Lágy és bársonyos, gondolta Harry, miközben keze most épp Draco vállánál pihent. Hogy érinthetném meg anélkül, hogy azonnal begerjedjek?

Sajnos Harry nem tudta a választ erre a kérdésre. De most hanyagolva a részleteket, inkább feljebb csúsztatta a kezét, Draco feje alá, és közelebb húzta, hogy megcsókolhassa. Draco gyorsan előrenyúlt, és fél kezével átölelte Harry derekát, szintén közelebb nyomulva hozzá.

Mindkettőjüknek elakadt a lélegzete, mikor meztelen mellkasuk összeért, és bár a korábbi pár „hamis” csókolózás is elég forró hangulatot idézett elő, ez az egész egy új dimenzióba emelte a játékot. Harry szíve majd kiugrott a helyéről, kezével folyamatosan simogatta Draco hátát, élvezve a bársonyos bőr érintését az ujjai alatt.

Harry visszanyomta Dracót az ágyra, és közben vadul folytatták a csókolózást. Dracónak igen csak kedvére volt a dolog, sőt kezét Harry hajába temetve, még közelebb húzta őt magához, hogy elmélyítsék a csókot.

Harry erősen próbálkozott, hogy ne jöjjön izgalomba, de hiába. Kínos, de figyelembe véve, ahogy Draco csókolta, és nyöszörgött alatta, ez az egész nehezebbnek bizonyult, mint legyőzni az Imperius átkot, szóval nem csoda, hogy Harry alulmaradt a testével vívott küzdelemben.

Bassza meg, bassza meg, bassza meg, gondolta Harry. Miért kell Malfoynak ilyen kibaszottul szexinek lennie? Most aztán kibaszott merevedésem van, és ha észreveszi, rájön, hogy kívánom, és tutira megöl.

Harry áttért Draco nyakának puszilgatására, és nadrágja már nagyon-nagyon szűknek tűnt.

Oké, gondoljunk Petunia nénire bikiniben, utasította magát Harry, miközben már Draco mellkasát csókolgatta. Az bárkit lelohasztana.

Talán működött volna, de Draco pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy hangosan felnyögjön, és szorosabban hozzásimuljon Harryhez. Harry megijedt, és hátrébb húzódott, miközben próbálta Dracót visszanyomni az ágyra.

Picsába. Oké, akkor… Marge néni bikiniben!

Draco kezei ekkor elhagyták a haját, és a hátát kezdték simogatni, Harry pedig kétségbeesetten próbálta elkerülni, hogy a testük összeérjen, és így Draco bármit is észrevegyen.

Francba… Vernon bácsi bikiniben! Dudley bikiniben!

- Mmmm, Potter – lihegte Draco, folytatva a simogatást. – Most tényleg, a viccet félretéve, minden griffendéles hős-típus ilyen izmos?

Harry megborzongott Draco szavai, és tettei következményeképpen.

Bassza meg, bassza meg, bassza meg, bassza meg… rendben. Gondoljunk arra, hogy Piers és Dudley összeillő pöttyös bikiniben vérfertőző kapcsolatba kerülnek Vernon bácsival, Marge nénivel és Petunia nénivel!

Harry egy pillanatra megdermedt, miután végiggondolta ezt az abszurd, és meglehetősen perverz képet, de ekkor egyszerre két dolog is történt.

Draco, megragadva Harry csípőjét, szorosan magához húzta – és Seamus meg Dean rontottak be a szobába.

Harry gyorsan lehengeredett Dracóról, és hason feküdve vörös arcát egy párnába temette. Meg volt rémülve, és nem amiatt, hogy Dean meg Seamus megjelent, hanem ami előtte történt.

Erősen remélte, hogy még azelőtt leugrott Dracóról, mielőtt a szőke bármit is észrevehetett volna. Hogy meggyőződjön a dologról, felnézett, és azt látta, hogy Draco tökéletesen nyugodt.

Harry megkönnyebbülten sóhajtott – biztos volt benne, hogy ha Dracónak bármi is feltűnt volna, akkor most nem lenne ilyen összeszedett. Akkor valószínűleg ordítozna vele, és perverznek nevezné, talán meg is ütné…

De Draco ehelyett Deant és Seamust méregette.

- Nem tanultatok meg kopogni?

- Nem mintha ez a te szobád lenne – vetette oda Dean. – Mellesleg csak szólni akartunk, hogy takarodó van, szóval vissza kéne menned a Mardekár klubhelységbe.

Draco felsóhajtott, de felállt az ágyról, és visszavette az ingét. Épp csak annyi gombot gombolt be, amennyi szükséges volt, hogy összefogja rajta a ruhadarabot.

- Várj Draco, kikísérlek – mondta Harry, mikor végre visszanyerte az uralmat a teste fölött, és szintén a felsőjéért nyúlt.

A látványra, hogy Harry félmeztelen, Seamus szóra nyitotta a száját.

- Egy szót se Finnigan, különben úgy megátkozlak, hogy a jövő hetet a gyengélkedőn töltöd – sziszegte Draco fenyegetően.

Seamus ezért inkább lenyelte a mondanivalóját, és becsukta a száját, de nem vette le a szemét Harryről, aki azonban gyorsan magára kapta a pólóját.

Ezután Dracóval együtt lementek a lépcsőn, és megannyi griffendéles tekintettől kísérve kimásztak a portrélyukon. Harry úgy gondolta, most aztán eléggé úgy néznek ki, mint akik vad dolgokban vettek részt odafönt, de végül is ez volt a terv.

- Szóval… – kezdte Harry, mikor már a folyosón voltak. Még mindig nem volt tökéletesen biztos benne, hogy Draco nem vett észre semmit a korábbi dolgokból, és ha igen, akkor úgy gondolta magyarázattal tartozik.

Draco azonban úgy tűnt, nem akar felhozni semmi ilyesmit.
- Hát Potter, most hogy az istenverte griffendélesekkel kellett töltenem a délutánt, úgy gondolom te is átjöhetnél majd valamikor a mi klubhelységünkbe. Úgyis helyre kell állítani az aranyvérű imázsomat, ami jelentősen megcsappant ma délután. Komolyan mondom, mugli játékok…

Harry megkönnyebbülten sóhajtott.
- Ugyan már, tudom, hogy jól szórakoztál.

- Persze – füstölgött Draco. – Nagyon jól. Mert a mugli játékok után a drága barátom, Szent Potter úgy döntött elfenekel az egész klubhelység szeme láttára, és nahát, én tényleg pont így képzelem a jó szórakozást.

- Megszegted a szabályokat – vonta meg Harry a vállát. Túlságosan is megkönnyebbült volt ahhoz, hogy aggódjon a Mardekáros hangjában bujkáló fenyegető él miatt.

- Csak ne lepődj meg, ha majd visszafelé sül el a kis szórakozásod – figyelmeztette Draco.

- Jaj Malfoy, annyira ijesztő vagy – vigyorogta Harry. – Az icipici Mardekáros úgy gondolja, meg tud félemlíteni?

Draco felvonta a szemöldökét.
- Jó éjt Harry – felelte aztán egyszerűen, és elindult a folyosón.

- Jó éjt Draco – szólt utána Harry, aztán visszamászott a klubhelységbe, könnyednek és gondtalannak érezve magát, hogy Draco a korábbi szerencsétlen helyzetből semmit nem vett észre.

Nem is gondolhatta volna rosszabbul.

Draco ugyanis mindent észrevett.

előző        vélemény       történet főlapja        következő