6. fejezet – Helyes Harry, a hős

Másnap reggel Harry arra ébredt, hogy senki sincs a szobában.

Francba, szitkozódott magában, mikor pillantása az ágya mellett lévő órára esett. Elaludt, és úgy tűnt, lekéste a reggelit. Felesleges is mondani, hogy elég soká tartott, mire sikerült álomba merülnie előző este, mivel képtelen volt száműzni agyából az érzést, amit a Dracóval való csókolózás váltott ki. Mikor végre elaludt, álmának középpontjában még akkor is egy bizonyos szőke Mardekáros állt, és egyáltalán nem olyasfajta álom volt, ami szokványos lett volna egy ősi ellenséggel kapcsolatban.

Harry felnyögött, mikor eszébe jutott az egyik szaftos kép éjjelről, amiben Malfoy épp a Három Seprű egyik asztalán feküdt, és… Gyorsan megrázta a fejét, hogy kiperegjenek belőle ezek a gondolatok, de törekvését nem igazán koronázta siker.

Jól van Harry, muszáj lesz erőt venned magadon.
Minden alkalmat meg akart ragadni, hogy újabb intim perceket oszthasson meg a Mardekárossal, de tudta, hogy ha nem gyakorol kellő önuralmat, akkor ezekkel az alkalmakkal minden bizonnyal messzebbre menne szimpla csókolózásnál. És akkor Malfoy valószínűleg megölné.

Harry felsóhajtott, és úgy döntött, a délelőttöt arra használja fel, hogy repüljön egy kicsit. Legalább levezetem a fölös energiákat, gondolta. És egyúttal kipróbálhatom, hogy válnak be repülés közben az új kontaktlencsék. Megragadta a Tűzvillámot, véletlenszerűen magára kapott néhány ruhát, amit Draco vett neki előző nap, és elindult a kviddicspálya felé. Dracóval kapcsolatos gondolatait pedig agya legtávolabbi zugába próbálta száműzni.

----

Már lassan ebédidő volt, Draco pedig azon kapta magát, hogy idegesen kémleli a Nagyterem bejáratát. Persze gondolatban meggyőzte magát, hogy valójában nem is arra vár, hogy Harry felbukkanjon végre, csak meggyőzően alakítja a szerepét. Elvégre természetes, ha valaki kíváncsi rá, hol töltötte barátja az egész délelőttöt.

Az előző napi csókolózás még mindig nem ment ki Draco fejéből, és mikor becsukta a szemét, még mindig érezte Harry ajkát a sajátján. Az emlék hirtelen arra késztette, hogy meg akarja találni Harryt, és kiélje rajta bűnös vágyait, de Draco visszafogta magát, hiszen ő (ahogy magát jellemezte) az Önuralom Császára volt. De tényleg, mindenki tudta, hogy minden Malfoy a megtestesült fegyelem, higgadtság és akaraterő.

Pansy furcsán nézett rá, mikor Draco megosztotta vele a Malfoyok genetikai állományáról alkotott nézeteit, miszerint a családjában mindenki hatalmas önuralommal kezel bármilyen helyzetet.

- De Draco – mondta a lány –, nem a te apád volt, aki egyszer összeverekedett Arthur Weasleyvel? Hol volt akkor a híres önu…

- Az Önuralom Császára – hangsúlyozta ki Draco, és befejezettnek tekintette a beszélgetést.

Habár, egy kicsit ijesztő volt, mikor Draco eltöprengett rajta, milyen közel is járt ahhoz, hogy Harry miatt elveszítse drágalátos önuralmát. Amiből nem származhatott volna jó, hiszen a végén még olyan helyeken érintette volna Harryt, ahol aligha illő.

Ami miatt Harry biztosan félholtra verte volna.

Na mindegy, legalább csókolózhatunk, hiszen játszanunk kell a szerepünket. Minden rendben lesz mindaddig, míg rá nem jön, hogy élvezem a dolgot, erősítette meg magát Draco gondolatban, miközben szórakozottan rágcsált egy répát. Hogy elterelje gondolatait Harryről, próbált inkább Crack és Monstro beszélgetésére figyelni a futóférgekről, amikor hirtelen az összes diák lélegzete elakadt.

Ösztönösen a bejárati ajtó felé fordult, és leesett az álla. Harry Potter épp most sétált be.

Draco kiókumlálta, hogy Harry biztos repült, ugyanis azzal a fényes, izzó „most edzettem” tekintetével nézett körül, haja pedig még nedves volt a zuhanytól. Világosbarna nadrágot viselt, és szűk, zöld felsőt, ami tökéletesen illett a szeméhez, és minden egyes izmát kellően kihangsúlyozta. A szemüveg nélkül Draco még a mardekáros asztaltól is láthatta a szeme színét.

Az egész nagyterem őt bámulta. Pedig Harry csak találomra kiválasztott pár ruhát, és egyáltalán bele se pillantott a tükörbe, szóval fogalma sem volt róla, hogy most másképp néz ki, mint szokott. Emellett, mivel úgy nőtt fel, hogy mindig mindenki megbámulta, most tökéletesen elkerülte figyelmét a többiek reakciója. Odasétált az asztalhoz, elfoglalta megszokott helyét Ron és Hermione mellett, és elkezdte megtölteni a tányérját.

Draco teljesen paff volt. A tegnapi csók miatt tökéletesen megfeledkezett róla, hogy tulajdonképpen az egész napot Harry átalakításával töltötte. Gondolta, hogy Harry jobban fog kinézni, de az eléje táruló látvány minden elképzelését felülmúlta. Halotta, ahogy a teremben összesúgnak, és megrökönyödésére, még a mardekárosok is nagyhangú megjegyzések közepette vizslatták Harryt.

- Fenébe Draco, te szerencsés kópé – közölte vele Millicent Bullstrode, aki képtelen volt levenni a szemét Harryről, amióta csak belépett a Nagyterembe.

- Ja, a barátod olyan helyes, hogy menten heteró leszek – tette hozzá Pansy.

A barátom? Hogy mi… Dracónak, akinek az agya megállt a működésben, mióta Harry besétált a terembe, most jutott csak eszébe, hogy ez a szexisten tulajdonképp az ő barátja.

Pillanatnyi elégedettség töltötte el, ahogy körülnézett a Nagyteremben, és azt kellett látnia, hogy mindenki sóvárogva tekinget Harryre. Habár ez az elégedettség szinte azonnal átcsapott egy egészen másfajta érzelembe, nevezetesen Draco azon kapta magát, hogy kifejezetten dühíti, és idegesíti a dolog, hogy jelenleg mindenki Harryre nyáladzik.

Úgy döntött, hogy egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, hogy ezek itt mind az ő fiúját stírölik. Azt a tényt persze figyelmen kívül hagyta, hogy Harry igazából nem is a barátja.
Draco mindig is nagyon birtokló tudott lenni, hiszen gazdag szülők egyetlen gyermeke volt, így sosem kényszerült rá, hogy bárkivel bármit is megosszon.

- Jól megbámultátok a barátomat? – szűrte a fogai között, és közben rendkívül fenyegető tekintetet vágott hozzá, így sikerült elérnie, hogy a fiatalabb diákok bűnbánóan elfordítsák tekintetüket a griffendéles asztaltól.

A barátai azonban figyelmen kívül hagyták. Pansy, Blaise és Millicent továbbra is kitartóan figyelték Harryt, és közben buja megjegyzéseket tettek. Úgy tűnt még Crack és Monstro is csatlakoztak a nyáladzók csapatához. Vágyódó pillantásokat lövelltek Harry irányába, ami miatt Dracónak akaratlanul is számtalan brutális képsor villant az elméjébe bizonyos mardekárosok meggyilkolásával kapcsolatban.

- Istenem, hogy Harry milyen dögös. Még innen is látom a szemeit. Nem bánod, ha kölcsönveszem? – kérdezte Blaise, és megnyalta száját.

- De igen, ami azt illeti, bánom. Szállj le róla, ő az enyém – közölte Draco egy jeges pillantás kíséretében, Blaise azonban túl sok időt töltött ahhoz Draco barátjaként, hogy akár csak egy kicsit is megijedjen tőle.

- Persze, mindig is féltékeny típus voltál. De ha nem akarsz rajta osztozni, legalább a részleteket megoszthatnád velünk. Milyen az ágyban? Lefogadom, hogy iszonyat jó vele.

- Nyilvánvaló, hogy nem fogok elárulni semmit, mert tudom, hogy te elkerülhetetlenül elferdítenéd valami perverz fantáziálásoddá. Na most már tényleg mindenki, fejezzétek be a barátom fixírozását.

Draco kezdett nagyon dühös lenni, és épp azon volt, hogy előrántsa a pálcáját, és elkezdje sorra megátkozni az osztálytársait, amikor is Harry felnézett, rávigyorgott, majd kacsintott és egy puszit dobott felé. Draco, saját legnagyobb bosszúságára, csaknem elolvadt.

Csalódott mormogások ütötték fel fejüket a Nagyteremben, mikor mindenki másnak is eszébe jutott, hogy az ifjú Adonisz már foglalt. Draco alig észrevehetően visszabiccentett Harrynek, de közben érezte, hogy nagyon malfoytalan módon felgyorsul a szívverése. Draco, az isten szerelmére, fejezd már be ezt a lányos viselkedést. Elvégre ez csak Potter, dorgálta magát szigorúan. De persze közben nem igazán tudta visszatartani vigyoroghatnékját.

Ezalatt a Griffendél asztalnál Harry boldogan fogyasztotta ebédjét, továbbra is figyelmen kívül hagyva a sok-sok bámuló szempárt. Még barátai is különös tekintettel meredtek rá, Hermione pedig óvatosan vizsgálgatta.

- Öhm… Harry?
- Igen?
- Mi történt veled?
- Hogy érted ezt?

- Hát nagyon… hm… jól nézel ki. Főleg a szemed. – Hermione enyhén elpirult, mikor ezt közölte. A mellette ülő Ginny határozottan bólintott, Ron pedig homlokráncolva bámult rájuk.

Harry megvonta a vállát.
- Malfoyt okoljátok.
- Ezt ő csinálta? Átalakított?

- Igen, így is mondhatjuk. Új ruhák, új haj, kontaktlencse. Mintha egy különbejáratú Meleg Ötösöm lenne az egocentrikus szőke személyében.

Hermione nevetett, Ron viszont zavarodottan nézett.

- Meleg Ötös? Ezt nem értem, haver.

- Van egy ilyen tévéműsor Ron. Melegítő a címe. Nem ismered? Nem? – magyarázta Hermione. – Jaj Ron, szerintem fel kéne venned a mugliismeretet, ha másért nem, legalább, hogy megértsd a poénjainkat.

Ron válasz helyett csak a szemét forgatta, Ginny azonban közelebb hajolt Harryhez.

- Elég jó munkát végzett rajtad Harry. Fantasztikusan nézel ki. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen testet rejtegetsz a talárod alatt.

Harry döbbenten nézett rá.

- Ginny! – botránkozott meg Ron.

- Van benne valami Ron. Elvégre az egész Nagyterem le sem veszi a szemét Harryről, amióta csak bejött.

- Mi? Ez nevetséges – ellenkezett Harry.

- Jaj Harry, ne légy már ilyen naiv! Igazat mondok, nézz csak körbe!

Harry a szemét forgatta, de azért körülnézett – és megdermedt. A diákok valóban minden asztaltól úgy vizslatták, mintha valami újfajta csokoládé lenne a Mézesfalásból. Riadtan lejjebb süllyedt a székén.

Ginny önelégülten meredt Ronra.
- Látod? De most mi bajod Ron? Nem fogok rámászni Harryre, hisz olyan mintha a bátyám lenne. De azért meg tudom róla mondani, hogy jól néz ki. Emellett amúgy se a lányokat szereti, szóval mi ebben olyan nagy ügy? Nem lehetne köztünk semmi.

Ron tiltakozásra nyitott volna a száját, de egy másik hang megakadályozta ebben.

- Akkor szerencsém, hogy én nem vagyok lány, nem igaz Harry? Talán köztünk még lehet valami.

Seamus Finnigan volt az, aki csatlakozott hozzájuk, és helyet foglalt Harry mellett, hogy egy határozott mozdulattal megragadja, és felrángassa az asztal alól a félénk fiút.
- Gyerünk Harry, nem rejtőzködhetsz, amikor a rajongó táborod látni akar, beleértve engem is. Csodálkozom, hogy annyi éven át szobatársak voltunk, és sikerült elrejtened ezt a mesés testet.

Harry szóhoz sem jutott.

- Most biztos ugratsz – mondta végül, és próbált közben visszacsúszni az asztal alá. – Ugyanaz a Harry vagyok, aki tegnap voltam.

- Tényleg az lennél? Megesküdnék rá, hogy a tegnapi Harrynek még szerteszét állt a haja, szemüveges volt, nem voltak ilyen gyilkos izmai, és az a dudor a…

- Seamus, hagyd már abba! Zavarba hozod Harryt – csatlakozott a beszélgetőkhöz Dean Thomas, és mérgelődve nézett a többiekre.

- Tudom, ettől Harry elpirul, és úgy olyan imádnivaló – közölte pofátlanul Seamus.

Dean az égre emelte tekintetét.
- Tudjátok, csak azért jöttem ide, mert Lavender és Parvati másról se tudtak beszélni, csak Harryről, de most hogy itt vagyok, azt hiszem, Seamus még náluk is rosszabb.

- Jaj ugyan már Dean – mondta Seamus. – Ne mondd, hogy téged nem nyűgöz le Harry káprázatos teste.

- Talán Thomas tisztában van vele, hogy Harry káprázatos teste valaki máshoz tartozik.

A griffendéles csapat felpillantott, és megpillantották a dühtől fortyogó Draco Malfoyt, aki karjait keresztbefonva állt az asztaluknál.

Draco addig a Nagyterem másik oldaláról figyelte a jelenetet, és úgy döntött (ál-kapcsolat ide vagy oda), hogy ha nem tetszett neki a mardekárosok nyáladzása, az még kevésbé tette boldoggá, ahogy Finnigan Harryre nyomult. Meg sem próbálva elrejteni rosszallását, odamasírozott a Griffendél asztalhoz, hogy kiossza Seamust.

Életében először, Harry megkönnyebbült Draco Malfoy láttán. Ez azért már neki is sok volt, hogy az emberek úgy méregették, mint egy darab húst, és érezte, hogy egyre jobban elvörösödik.

Habár közben betolakodott a fejébe a gondolat, hogy milyen furcsán vonzónak is találja ezt a mérges, birtokló hajlamú Dracót. Kihasználta az alkalmat, és lopott pillantást vetett álbarátja kissé kipirult arcára, és összehúzott szemeire. Az előző éjszaka álmai hirtelen kristálytisztán betolultak az elméjébe, és Harry képe most már egészen más okból kezdett égni, mint az imént.

Draco jeges tekintetét látva, Seamus egy kissé meghunyászkodott, és arrébb csúszott. Draco leült a megüresedett helyre, és átkarolta Harryt, tekintete azonban haragos maradt. Végtelenül felbőszítette a gondolat, hogy a másik srácnak volt pofája flörtölni az ő barátjával.

Míg magában fortyogott, Draco azért szánt rá egy másodpercet, hogy jól megnézze Harryt, és gratulált magának a jól végzett munkáért. Harry tényleg lenyűgözően festett. Draco rámosolygott.

- Nem voltál reggelizni – vette elő a lehető legmeggyőzőbb „aggódó párod vagyok” hangját. – Repülni voltál?

Harry csodálkozott.
- Igen. Kipróbáltam az új kontaktlencsét, amit adtál. Elképesztően jó egyébként. Jövök neked eggyel.

Draco azon kezdett gondolkodni, hogy Harry hányféleképpen róhatná le a tartozását.

- De honnan tudtad, hol voltam? – kérdezte Harry.

- A pasid vagyok – jelentette ki Draco, és jelentőségteljesen Seamusre bámult. – Tudok ilyen dolgokat. Mint ahogy azt is tudom, hogy most fantasztikusan nézel ki – mondta Draco, és nagyon meggyőzően alakította a szerepét, mint szerető és törődő barát.

Harry, legnagyobb bosszúságára, érezte, hogy megint elpirul.
- Kösz – mormolta zavartan, aztán az jutott eszébe, hogy ezért a bókért cserébe vajon megcsókolhatná-e Dracót, mert a mardekáros átkozottul szexi volt, mikor féltékenykedett.

Draco, úgy találta, hogy Harryt még édesebbé teszi ez a pironkodós hajlama, amit valószínűleg Seamus is úgy gondolhatott, mert Draco észrevette, hogy már megint Harryt nézi a szeme sarkából. Már épp ráförmedt volna, amikor jobb ötlete támadt.

- Nem kapok egy üdvözlő csókot? – kérdezte játékosan Harrytől, mit sem sejtve róla, hogy Harry épp azon törte az agyát, hogy valami ürügyet találjon egy kis akcióra.

Így a kérdést hallva azonnal felcsillant a szeme, és válaszra sem méltatta Dracót, csak előrenyúlt, magához húzta, és birtokba vette a száját. Ha Draco meg is lepődött, nem mutatta. Inkább kinyitotta a száját, kezét pedig végigfuttatta Harry karján, majd hátán, élvezve a keze alatt domborodó izmok érintését. Harry megremegett, és kezét Draco hajába temette.

Körülöttük féltékeny nyögések és megrökönyödött kiáltások sokasága hagyta el a roxfortos diákok ajkait. De ahogy előző nap a Három Seprűben, a két fiú most is csak egymásra koncentrált, és nem vettek tudomást semmi másról.

Draco vére kezdett felforrósodni, ahogy Harry szörnyen tehetséges nyelvét a sajátján érezte. Kíváncsi lett volna rá, hogy vajon túl messzire menne-e, ha a nyakát kezdené harapdálni, amikor egy szigorú hang hirtelen szétzúzta képzelgéseit, és visszarángatta a valóságba.

- Öt pont a Griffendéltől ezért az undorító jelenetért Potter.

A két fiú szétrebbent, ahogy észrevették az őket bámuló Pitont.

- És öt pont a Mardekártól egy Griffendélessel való csókolózásért. Ez elfogadhatatlan – tette hozzá a bájitalok mestere, majd sarkon fordult, és suhogó talárral elhagyta a terepet.

Draco és Harry körülnézve azt látták, hogy mindenki a féltékenység és a vágy sajátos elegyével az arcán nézi őket. Főleg Ginny és Seamus, akik nagyon közelről lehettek tanúi az egész eseménynek. A kivétel Hermione volt, aki kissé elborzadva nézett rájuk, és Ron, aki nagyon elborzadva.

Draco megeresztett egy gonosz vigyort az irányukba.
- Tetszett mi, Weasley? Majd lesz mire gondolnod, ha kettesben vagytok Grangerrel, hisz…

Harry gyorsan Draco szájára szorította a kezét.

- Csönd legyen, ne gúnyolódj! – mondta, és griffendéles társaira nézett. – Szóval mit csináljunk ma délután?

- Hhhrrmmph… mmrtt mrree ggmrph – hagyta el Draco száját az érthetetlen mormogás, de Harry továbbra is ott tartotta a kezét.
- Dean? Seamus? Ginny? Csodás idő van kint. Mi legyen?

- Foci? – Dean nagy futballrajongó volt, és szinte az összes Griffendélesnek megtanította a szabályokat.

Harry vigyorgott.
- Igen, tökéletes. Mindenki benne van?

Draco szeme kidülledt, és hadarva próbált tiltakozni, eredménytelenül. A kérdezettek, még Hermione is, bólintottak, Dean pedig azonnal felpattant, hogy elhozza a labdát a szobájából.

Harry Dracóhoz fordult.
- Menjünk, majd elmagyarázom a szabályokat út közben – mondta, és minden jobb meggyőződése ellenére elvette a kezét Draco szájáról.

- Harry, a foci egy mugli játék! – kelt ki magából Draco azonnal.

Harry tettetett értetlenséggel nézett rá.
- És?

- Nem várhatod el tőlem, hogy egy mugli játékot játsszak! Én egy aranyvérű varázsló vagyok! És egy Malfoy! És egy Mardekáros! És…

- És a barátom is vagy – mondta Harry jelentőségteljesen megnyomva a barátom szót. – Azt akarod, hogy boldog legyek, nem?

Draco sértődötten összefonta karját.
- És mi van az én boldogságommal? – mormogta duzzogva. – Nem vagy valami jó barát, ha arra kényszerítesz, hogy mugli játékot játsszak egy rakás szerencsétlen griffendélessel, és…

- Malfoy – szakította félbe Harry az akadékoskodást. – Fogd be, és menjünk.

Azzal magával vonszolta a rúgkapáló, tiltakozó Mardekárost, hogy elkezdjék a játékot egy csapat kifejezetten jól szórakozó griffendélessel.

----

Draco soha, még a halálos ágyán sem ismerte volna el senkinek, de tulajdonképpen élvezte a játékot. Persze úgy tett, mint akit fölöttébb bosszant a seprűk és a varázslat hiánya, de közben azt gondolta, hogy a foci egy jó kis sport. Emellett most először játszott valamit Harryvel egy csapatban, és ráadásul nyertek.

Most pedig épp felfelé tartott a Griffendél toronyba, hogy csatlakozzon Harryhez a házi készítésnél.

Biztos megőrültem. Szabad akaratomból lógok a griffendélesekkel, gondolta Draco, de azért nem felejtette el, miért is csinálja az egészet. Még többet akart kapni Harryből. A srác iszonyú jól csókolt, és Draco képes volt elviselni az egész griffendéles hordát is, csak hogy ismét és ismét része legyen ezekben az örömökben.

Épp végigment egy folyosón, mikor léptekre lett figyelmes a háta mögött. Mielőtt bármit is tehetett volna, valaki megragadta a karját, és maga felé fordította. Draco gyomra kábé a cipője tájékára zuhant, mikor rádöbbent, hogy szemtől szemben áll Terry Boottal egy kihalt folyosón.

- Nahát Draco, milyen jó hogy összefutunk.

- Vedd le rólam a kibaszott kezed Boot!

- Cö, cö. És még azt gondoltam, ha a híres griffendéles Csodafiúval lógsz, ragad rád némi jómodor.

- Figyelmeztetlek, eressz el!

- Miért Draco? Régebben nem zavart, ha hozzád értem. Tulajdonképpen, ha jól emlékszem, nagyon is kedvedre volt a dolog.

Draco remegett a dühtől, de kicsit azért is, mert félt. Boot vagy egy fél fejjel magasabb volt nála, és sokkal testesebb, szóval Draco számára nem volt kétséges, hogy ki kerekedne felül egy esetleges verekedésben, ezért a pálcájáért nyúlt.

Boot azonban megragadta a csuklóját.
- Ugyan Draco, nincs szükséged a pálcádra. Én csak beszélgetni szeretnék veled, hogy elmondd nekem az igazat a kapcsolatodról Potterrel.

- Miről beszélsz? – fröcsögte Draco, és megpróbálta kiszabadítani csuklóját Boot szorításából.

- Ismerlek Draco. Soha nem jönnél össze Potterrel. Egy percig sem hittem el ezt az ostoba mesét. Talán az apádat átverheted, és az egész iskolát is, de engem nem tudsz megtéveszteni. – Boot előrehajolt, és Draco fülébe súgta. – Nem tudsz megtéveszteni olyasvalakit, aki szeret.

Draco ránézett.
- Baszd meg – szűrte a fogai között. Kétségbeesetten próbált kiszabadulni, de Boot csak még erősebben szorította a csuklóját.

- Ugyan Draco, miért nem adod fel? Tudom, hogy engem akarsz, és nem Pottert. Látom a szemedben.

Boot kiéhezve meredt Dracóra, aki kezdett pánikba esni, és becsukta a szemét.

- Vedd le róla a kezed! MOST!

Draco szeme kipattant, és végtelen megkönnyebbülés öntötte el. Harry Potter állt Boot mellett, és pálcáját egyenesen a prefektusra szegezte.

Boot azonnal elengedte Dracót. Egy feldühödött Harry Potterrel senki nem szívesen került volna szembe.

- Harry! Micsoda… öhm… kellemes meglepetés!

- Kussolj Boot! Mi a faszt képzeltél, mit csinálsz Dracóval? – Harry nem eresztette le a pálcáját, a másiktól pedig mindössze csak szánalmas hebegésre tellett.

Draco undorodva nézett Bootra.
- Terry nem hitte el, hogy tényleg a barátom vagy. Kényszeríteni akart, hogy menjek vissza hozzá.

- Szóval így állunk. – Harry egyenesen Boot szemébe nézett, és pálcáját továbbra is kivonva tartotta. – Bocs Terry, de nincs szerencséd. Draco tényleg a barátom, és tudnod kéne, hogy nagyon oda szoktam figyelni azokra, akik közel állnak hozzám. Soha nem engedem, hogy bármi bajuk történjen.

- Potter, én…

- Pofa be, és figyelj! Ma szerencséd van, mert elengedlek egy figyelmeztetéssel. De esküszöm, ha még egyszer meglátlak Draco közelében, akkor olyat teszek feled, hogy utána a halálodat fogod kívánni. Most pedig tűnj innen, mielőtt meggondolom magam.

A másiknak nem kellett kétszer mondani, rögtön elinalt.

Harry visszafordult Dracóhoz.
- Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan.

Draco megkönnyebbülten sóhajtott.
- Igen. Az a hülye seggfej. Nem értem, miért nem hagy már békén.

- Sajnálom – mondta Harry őszintén. – Legközelebb ott leszek, hogy megvédjelek.

Draco a szemét forgatta.
- Ugyan Potter. Nem szorulok rá, hogy megvédj. Nem vagyok holmi meggyötört lányka – fakadt ki Draco élesen, többnyire, hogy leplezze a gyomra tájékán kialakuló bizsergető érzést, amit Harry szavai váltottak ki belőle. Volt valami ellenállhatatlan benne, hogy Harry kész volt seggeket szétrúgni az ő kedvéért.

- Nem mondtam, hogy rászorulsz, hogy megvédjelek Malfoy – mondta Harry, akinek kicsit rosszul esett Draco hangjának éles tónusa. – De most velem jársz, én pedig nem hagyhatom, hogy bárki is megfélemlítse a barátomat. – Harryt már a puszta gondolat is dühítette.

Draco, végső kétségbeesésére, érezte, hogy teljesen libabőrös lesz Harry mérgelődő pillantásától, és felsóhajtott. Miért kell Potternek ilyen kívánatosnak lennie?

- Hát, legalább halálra rémítetted Bootot – közölte immár lágyabban.

Harry úgy tűnt, ettől lecsillapodott, és rámosolygott Dracóra.

- Látod, legalább ezért jó a Kis Túlélőnek lenni, és pár tetves alkalommal összecsapni Voldemorttal – mondta, miközben elindultak a folyosón. – Az emberek félnek tőled.

Draco felhorkant.
- Ugyan már. Közel sem vagy félelmetes. Még egy házimanó is ijesztőbb nálad. Önhitt barom – incselkedett Draco, és belebokszolt Harry vállába.

Harry visszabokszolt.
- Hülye köcsög – mondta és mosolygott.

- Seggfej – vágott vissza Draco.

- Szemét.

- Pöcs.

- Sznob.

- Hé, az mióta rossz dolog? – ellenkezett Draco.

Harry nevetett, majd csendben folytatták útjukat, mindketten elveszve a gondolataikban.

előző        vélemény       történet főlapja        következő