- Rendben Potter, azt hiszem, beszélnünk kéne a szexről.

Harry félrenyelte a vajsörét.
- A miről??
Ó Merlinre, van rá akár egy csöpp esély is, hogy esetleg szexelni akarjon velem? Ó légyszi, légyszi, légyszi…

- Szex Potter! Virágok és méhecskék… tudod!? Nos tulajdonképpen itt most az eddigi tapasztalatainkról beszélek. Tudnunk kéne egymás korábbi partnereiről. Gyanús lenne, ha nem tudnánk.

- Ó az. Pe… persze – mondta Harry bizonytalanul, és kerülte Draco pillantását.

- Potter, mi ütött beléd? Tegnap a Nagyteremben te és a barátaid nagyon meggyőzően beszéltetek arról, hogy milyen kiadós és kissé perverz szexuális életet élünk, és kicsit sem voltál zavarban. Most meg elég, ha csak megemlítem, és hirtelen teljesen fura leszel. Ne mondd már, hogy hirtelen ilyen prűd lettél.

Harry kényelmetlenül fészkelődött a székén.
- Ne légy hülye Malfoy. Csak az… csak arról van szó, hogy… hát tegnap az nem volt valódi, csak vicceltünk. De most… ez olyan igazi. Ez minden. Oké Potter, ez aztán a béna kifogás. De csak nem tudhatja meg, hogy majd meghalsz érte, hogy azok a tegnapi, viccből mondott dolgok, mind valóra váljanak.

- Potter, ez nem olyan, mintha felkínálkoznék neked. Csak tudni szeretném, kik vannak a szexlistádon. Lefogadom, hogy kilométeres hosszúságú.

Harry elpirult, Draco pedig egy pillanatra belegondolt, milyen imádnivaló is Potter, amikor elpirul.
- Nem mondhatom el – bökte ki végül Harry.

- Mi? Hát persze, hogy elmondhatod. El kell mondanod. Én lennék a barátod, és az aktuális kúrótársad.

- Nem mondhatom el Malfoy! Senki nem tud róla, még Ron és Hermione sem.

- Ó ugyan már. Mennyire lehet súlyos a dolog.

Harry csak tagadólag rázta a fejét, és kortyolt egyet a vajsöréből.

Draco hosszú, panaszos sóhajt hallatott.
- Rendben van, nézd. Nem kell elmondanod, hogy konkrétan kik voltak. Csak mondj egy számot. Tíz? Húsz?

Harry ijedtében majdnem elejtette az üveget.
- Mégis minek nézel te engem?

- Nem nézlek semminek. Csak gondoltam, lévén, hogy te vagy a híres Harry Potter, meg minden, már vagy millió csajjal ágyba bújtál. Láttam, hogyan tapadnak rád. De nyilvánvalóan tévedtem. Szóval mennyi?

Harry sóhajtott, és az asztalt fixírozva kibökte:
- Egy.

- EGY?

- Igen EGY! Csak egy! Miért olyan nagy ügy?

Draco védekezően felemelte a kezét.
- Nem nagy ügy, tényleg nem.

És valóban nem volt az. Draco ugyan kicsit meglepődött, de aztán végiggondolta a dolgot, és volt benne logika.
- Gondolom, számításba kellett volna vennem, hogy túl nemes vagy hozzá, hogy a hírnevedet felhasználd, csak hogy megkapj valakit. Amúgyis mikor lett volna időd a szexre, miközben a gonosz erőkkel küzdöttél?

- Ugye tudod, hogy ezekbe a gonosz erőkbe te és az apád is beletartoztok? – morogta Harry.

- Hát persze – vigyorgott Draco. – Na, tényleg nem mondod el, ki volt a szerencsés lány?

Harry elgondolkodva nézett Dracóra.
- Érdekes, nem emlékszem, hogy említettem volna, hogy lány – közölte egyszerűen.

Draco gyomra csinált egy hátraszaltót.

Várjunk csak. Ez azt jelenti, hogy Potter… Ó egek, akkor szexelhetünk, tényleg szexelhetünk. Levonszolhatom az ágyamba, kikötözhetem a fejtámlához, és aztán…

- Malfoy? – Harry kíváncsian nézte. – Minden rendben? Olyan furcsa fejet vágsz.

Draco megrázta a fejét, hogy összeszedje eltévelyedett gondolatait.

- Mi? Ja, igen, igen – mondta Draco, és próbált nemtörődöm hangot megütni. – Csak nem számítottam rá, hogy te is erre az útra tévedtél, ez minden.

Harry vigyorgott.
- Igen, azután a katasztrofális kapcsolatom után Cho Changgal, úgy gondoltam, adok egy esélyt a pasiknak. Bár gondolom, ezt nem igazán tudja rólam senki. Vagyis nem tudta, hiszen ez az ál-kapcsolat veled most lerántotta a leplet. Szóval mégis van benne valami jó számomra is, hogy úgy teszünk, mintha járnánk. Így egészen stílusosan derült ki rólam ez a dolog.

- Akkor tényleg nem mondod el, ki volt? Jaj, gyerünk már. Még azt is hajlandó vagyok mondani, hogy kérlek.

Harry felhorkant.
- Tényleg? Csábítóan hangzik, neked meg nem árt a gyakorlás… akkor halljuk.

- Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek! – Draco azzal fokozta a dolgot, hogy teljesen malfoytalan kiskutya szemekkel nézett Harryre. Ez megtette a hatását.

- Rendben van Malfoy, nyertél. De csak mert olyan fenemód édes vagy.

- Hé! – csattant fel Draco. – Már megmondtam neked Potter, hogy ne illess engem ilyen jelzőkkel.

- Óóóóh. Szegény picike Dracócska nem szereti, ha édesnek hívják?

- Egy idegesítő seggfej vagy, ugye tudod?

Harry kinyújtotta a nyelvét válaszul, és Draco hirtelen erős késztetést érzett rá, hogy az ő szájában legyen az a nyelv.

- Na gyerünk Potter, mondd már el, kivel feküdtél le, mielőtt még megőrülök. Megígérem, hogy senkinek nem mondom el.

Harry vett egy mély levegőt, és lehalkította a hangját.

- Charlie Weasley.

- MI?? – fakadt ki Draco olyan hangosan, hogy a közelükben ülők kíváncsian meredtek rájuk.

- Csssst már! – csitította Harry mérgelődve. – Mindenki minket néz.

- Majd abbahagyják. Merlinre, nem épp erre számítottam. Nem csodálom, hogy nem mondtad el Ronnak és Hermionénak. De meg kell jegyeznem Potter, piszok jó az ízlésed.

- Micsoda? – döbbent meg Harry. – Nem is értelek, hiszen utálod a Weasleyket. Azt hittem undorítónak fogod találni.

Draco közelebb hajolt, és úgy suttogta.
- Normális esetben így van, csakhogy már láttam Charlie Weasleyt. Negyedévben, mikor eljöttek a Trimágus Tusára. Az a pasi egy sárkánybőr csizmába bújtatott isten. Igazán kívánatos. Szóval, bár a többi Weasleyért tényleg nem rajongok, Charlie kivétel. Jó az ágyban?

- Hát, az igazat megvallva nincs túl sok összehasonlítási alapom, de annyit mondhatok, hogy átkozottul fantasztikus volt.

- Mikor jöttetek össze?

- A nyáron, amikor Ronéknál laktam. Charlie is ott volt egy hónapig, és egyszerűen ellenállhatatlan volt. Szóval csak úgy megtörtént a dolog. De ennyi elég lesz rólam – veled mi a helyzet? A rengeteg pénzeddel, és a kinézeteddel le merném fogadni, hogy a te szexlistád oldalakon keresztül tart.

- Tudod, hozzá tudnék szokni ezekhez a bókokhoz Potter – páváskodott kicsit Draco. – És bár a listám egy picivel tényleg hosszabb a tiédnél, azért aligha lenne szó oldalakról. Három név szerepel rajta.

- Három? Lássuk csak. Blaise Zabiniről tudok, végül is nem igazán titkoltátok a kapcsolatot. És hallottam pletykákat egy bizonyos hollóhátas prefektusról.

- Boot.

- Úgy van, Terry Boot. Idén hetedéves. Vele nem tartott túl sokáig, igaz?

Draco szeme egy pillanatra haragosan megvillant.
- Nos, kiderült, hogy egy hatalmas seggfej, szóval dobtam. Ennyi.

Harry ezt egy percig se hitte el.
- Oké, nyilvánvaló, hogy nem itt van vége a történetnek. Talán elmondhatnád, mi történt.

- Miért akarod tudni Potter? – érdeklődött Draco. – Csak nem akarsz megvédeni, és szétrúgni a seggét? Te lennél a hercegem fehér lovon? Ez eléggé griffendéles lenne tőled, nem?

- Jajj, fogd be Malfoy – csattant fel Harry. – Először is, más embereket megvédeni egyáltalán nem rossz dolog. Másodszor meg, ha hihetővé akarjuk tenni ezt a járás dolgot, akkor tudnom kell, mi történt veled. Harmadszor meg, most már tényleg kíváncsivá tettél. Mit csinált Terry Boot, ami miatt esetleg szét akarnám rúgni a seggét?

Draco nem válaszolt, helyette inkább a vajsörös üvegével játszadozott.

- Draco – parancsolta Harry veszélyes hangon. – Most.

- RENDBEN.

Mikor Harry ilyen parancsoló hangnemben mondott valamit, Draco valamiért nem tudott ellenállni. Arról már nem is beszélve, hogy zavaró pornográf gondolatai támadtak arról, hogy Harry vajon az ágyban is ilyen parancsolgatós-e.

-----

Draco vonakodva beavatta Harryt a történtekbe. Kiderült, hogy Terry Boot, bár először teljesen normálisnak tűnt, kis idővel kiderült róla, hogy megszállott idegbeteg. Dracót kirázta tőle a hideg, így hát szakított volna, de Boot nem akarta elengedni. Mikor Boot átlépte a határt azzal, hogy testileg gorombáskodott Dracóval és a barátaival, akkor Draco megfenyegette, hogy hagyja végre békén.

- Mikor utoljára beszéltem vele, megmondtam neki, hogy ha még egyszer csak felém néz, először megátkozom, aztán ráeresztem Crackot, Monstrot és a többi Mardekárost, hogy szétrúgják a seggét, utána pedig az egész Malfoy vagyont annak a célnak szentelem, hogy az ő életét pokollá tegyem – magyarázta Draco, és nyomatékul az asztalra csapott. – Azóta békén hagy. Ahogy mondtam, nem nagy ügy.

Harry elgondolkodva hümmögött. Draco meglepetten látta, hogy a fiú szemei vészjóslóan összeszűkülnek.

- Potter? Jól vagy?

- Remekül – mondta Harry, de nem volt valami meggyőző. Draco a kezére nézett, amellyel olyan erősen szorította a vajsörös üveget, hogy teljesen elfehéredett.

- Csak tudod, komolyan fontolóra vettem ezt a segg-szétrúgós ötletedet – mondta Harry egy dühös fintor kíséretében.

Dracónak furcsán jól esett, hogy Harry az ő védelmében lett dühös, de mikor megszólalt, ugyanabban a gúnyos tónusban beszélt, mint mindig.

- Potter, ne légy már ilyen griffendéles lelkületű. Ez már a múlté. Egyébként sem kell törődnöd vele, mi történt velem. Igazából nem vagy a barátom, vagy ilyesmi.

- Nem érdekel, hogy tényleg a barátod vagyok-e, vagy sem – csattant fel Harry. – Nem szeretem az ilyen szadista faszokat, mint Boot. Semmi joguk nincs hozzá, hogy másokat így megfélemlítsenek. Úgyhogy jobban teszi, ha nem bukkan fel a közeledben, amíg járunk.

Harry félelmetes arckifejezését látva, Draco most örült, hogy kivételesen nem ellentétes oldalon állnak. Arról nem is beszélve, hogy ez a jóságos griffendéles védelmező szellem szörnyen szexi tudott lenni.

- Nem vagy rá kíváncsi, ki a harmadik a listán? – kérdezte Draco témát váltva, mielőtt bűnös dolgokat művelt volna Harryvel a jóságos kisugárzás miatt.

- De igen, ki a hármas számú? Egy újabb szemét, akit hozzá kell írnom, a szétrúgandó seggek listámhoz? – kérdezte Harry halálosan komolyan.

- Nem, buta fiú – vigyorgott Draco. – Hármaska tökéletes úriember volt. Tulajdonképpen régi barátodról van szó, Oliver Woodról.

- OLIVER? Hűha, erre nem számítottam. Mindig is dögösnek tartottam, rólad viszont még mindig nehéz elképzelnem, hogy lefekszel egy griffendélessel. Kivéve persze en…

Harry gyorsan elhallgatott.

Draco felvonta a szemöldökét.
- Kivéve kicsodát?

- Öhm… senkit. Na, Oliver most nem a Puddlemere Unitednál játszik? Miért nem meséled el, hogy mi történt köztetek?

- Hát, talán az egészet úgy jellemezhetném, hogy egy kis nyári kaland, mint ahogy te voltál a Weasley bátyóval. Nem fordulhatott komolyra a dolog, hiszen nekem vissza kellett jönnöm ide, ő pedig elfoglalt a kviddiccsel. De jól éreztük magunkat együtt.

Harry figyelte, ahogy Draco lelkesen mesél az exéről, és arra figyelt fel, hogy gyötrő, fájdalmas érzés kezd terjengeni a gyomra tájékánál, ami idegesítően hasonlított ahhoz az érzéshez, mikor Cedric hamarabb hívta el Chót a karácsonyi bálba.

Úgy tűnik, Malfoy nagyon kedveli Olivert. Az egy hülye, feltűnősködő köcsög. Ráadásul eddig a nyárig csak csereként volt a Puddlemere Unitedban. Harry megállt a gondolataiban. Várjunk csak. Én most féltékeny vagyok Oliverre? Elhessegette a röhejes ötletet. Amúgyis Malfoyról van szó, aki miatt már miért is lennék féltékeny, nem igaz?

Harry és Draco még beszélgettek egy kicsit, megegyeztek néhány részletben, és kiötöltek pár tervet, hogy majd meggyőző alakítást tudjanak nyújtani.

- Ejha – nyűgözte le Dracót Harry terve arról, hogy majd be kéne osonniuk egymás szobájába. – Jól megy neked ez a szabályszegősdi, nem igaz?

- Megyeget – legyintett Harry szerényen. – Szóval a lényeg, hogy hihetőnek kell lennünk. És a legjobb módszer, hogy azok legyünk, az talán az lenne, ha látnának minket… öhm… csókolózni.

Harry az utolsó szót a lehető legártatlanabbul mondta, aztán úgy tett, mintha inna a vajsörös üvegéből, holott az már rég üres volt, és úgy figyelte Malfoy reakcióját.

- Csókolózni, mi? – mondta Draco, és kicsit izgatottan feszengett a székén. – Igen, jól hangzik. – Aztán egy kicsit elkerekedett a szeme, mikor rádöbbent, mit is mondott. – Nem mintha akarnék veled csókolózni – tette hozzá gyorsan. – Csak… hajlandó vagyok rá.

- Én is – mondta Harry Draco lágy, rózsaszín ajkait tanulmányozva. Aztán megrázta a fejét, és gyorsan pontosította. – Mármint nem akarok, de hajlandó vagyok rá. Csak hogy fenntartsuk a látszatot, meg ilyenek.

- Úgy van – értett egyet Draco. – Nem akarjuk. De mindketten hajlandóak vagyunk rá.

Pillanatnyi csend következett, aztán Harry megköszörülte a torkát.

- Hát akkor… csókolózni fogunk. Persze sokat, mert az embereknek sok meggyőzésre van szükségük.

- Pontosan – erősítette meg Draco. – Sok-sok csókolózás. Mert sok a meggyőzni való ember. Akiket nagyon jól meg kell győzni. – A hangja már-már túlságosan is nemtörődömnek tetszett.

- Nagyon igazad van.

Ismét feszült csöndbe burkolóztak, miközben egyik fiú se nézett a másikra. Végül Harry törte meg a kínos hallgatást azzal, hogy jelzett Madame Rosmertának a fizetési szándékukról.

- Elég késő van, szerintem mennünk kéne – magyarázta Dracónak. – De azért ez jó, tudod, hogy ennyi mindent kigondoltunk.

Draco bólintott.
- És holnap majd megyek, és lógok veled egy kicsit a Griffendél klubhelységben. Nem mintha kedvem lenne hozzá, csak tudod, a meggyőzés végett. És el kell ismernem, hogy már alig várom, hogy mindenki előtt csókolózzunk, és lássam a Vízlipatkány reakcióját.

- Malfoy, megszeged az egyetlen szabályt – szólt Harry vészjóslóan.

Draco színpadiasan felsóhajtott.
- Rendben, akkor Weasley. Semmi humorérzéked nincs Potter.

- Tulajdonképpen Malfoy, szerintem ha megismersz, rájössz majd, mennyire humoros is tudok lenni – mondta Harry olyan sokatmondóan, hogy Draco felvonta a szemöldökét. A Harry hangjában bujkáló pajkos felhang vajon szándékos volt? Vagy csak mert úgy tesznek, mintha járnának? Csak azért mondta volna Potter, mert mások is hallhatták? Vagy véletlenül kicsúszott a száján?

Draco magában sóhajtott egyet. Titokban vonzalmat táplálni az ál-szeretőd iránt, akivel valójában nyíltan ellenségek vagytok, piszkosul össze tudta zavarni az embert.

-----

Harry épp a számlájukat fizette, mikor meglátta, hogy egy csapat újságíró tülekedett be a Három Seprűbe, és most kiéhezett tekintettel bámulja őt és Dracót. Harry felsóhajtott, megbökte Dracót, és fejével a riporterek irányába intett.

- Bocs emiatt. Soha nem fogom megérteni, miért érdekli őket annyira mások magánélete.

Dracót azonban egyáltalán nem érintette kellemetlenül a dolog.
- Ez tök jó, benne leszünk a hírekben.

- Hát gondolom, mivel két lépést sem tehetek anélkül, hogy meg ne írnák. Ráadásul most, hogy veled járok – tekintetbe véve, hogy ki vagy – számíthattunk volna erre.

Harry észrevette, hogy Draco izgatottan fészkelődik, és a haját igazgatja. Ó, annyira édes, gondolta Harry. Ő nyilván nem bánná, ha benne lenne az újságban. Hát ezt elintézhetjük.

- Hé Malfoy. Szeretnél benne lenni a Reggeli Prófétában?

- Ó! Hát… öhm… nem bánnám – ismerte el Draco félénken. – Emellett ez elég meggyőző lenne. Mármint az apám biztosan látná.

- Hm, ez igaz. Szeretnél a címlapon lenni?

Draco gyanakodva nézett rá.
- Mire készülsz Potter?

- Csak tégy, ahogy mondom, jó? Kezdj el úgy viselkedni, mintha őrülten belém lennél zúgva.

Draco kutató tekintettel végigmérte Harryt, aztán bólintott.

- Rendben – mondta, meggyőződve róla, hogy Harry ez alkalommal nem akarja kényelmetlen helyzetbe hozni. Harryre függesztette imádattal teli tekintetét, és felsóhajtott, mint aki teljesen el van kábulva a nagy szerelemtől.

Harry elfojtotta nevethetnékjét, amikor meglátta ezt a szokatlan kifejezést Draco arcán, és megfogta ál-barátja kezét, majd lágyan simogatni kezdte.

Pár vaku villant, és Harry tudta, hogy a riporterek jól figyelnek. Hát akkor kezdődhet a műsor.

Lassan közelebb húzta a székét Dracóéhoz, majd odahajolt, és Draco fülébe súgott.

- Kész vagy?

Draco csak mosolygott, mintha Harry valami aranyos dolgot mondott volna épp, de Harry tudta, hogy valójában roppant kíváncsi rá, mi fog történni.

Hamarosan meg is tudta, ugyanis az összes vendég és a riporterek szeme láttára, Harry előrehajolt, és szájon csókolta Dracót.

Mindkét fiú becsukta a szemét, ahogy szájuk legelőször találkozott. A csók lágy volt és édes, Harry kezei pedig azonnal utat találtak Draco selymes, szőke hajába.

- Mmmm, Harry – nyögte halkan Draco, és karjait Harry nyaka köré fonta.

Körös-körül fényképezőgépek villantak, de Harry már teljesen megfeledkezett a riporterekről. Egyedül csak az járt a fejében, hogy Dracóval csókolózik. Ó egek, annyira finom, mint egy tál vaníliapuding. Harry végigfuttatta a nyelvét Draco száján, aki válaszul izgatottan kinyitotta azt. Harry megremegett, amikor nyelvük találkozott, és közelebb húzta magához álbarátját, egyik kezével a hátát simogatva, a másikat pedig még mindig a hajába temetve.

Draco ugyanannyira élvezte a csókot, mint Harry. Hol tanult Potter így csókolni? És mi ez a lenyűgöző dolog, amit a nyelvével csinál? Draco halkan felnyögött, mikor felsőjének vékony anyagán keresztül a hátán érezte Harry becézgető kezét. Aztán kezével végigsimított Harry arcán, és mindenről megfeledkezve belemerült a csókba.

Draco kábé két másodpercre volt attól, hogy Harry ölébe csusszanjon, és a következő szintre emelje a dolgokat, mikor eszébe jutottak a riporterek. Picsába. Összeszedte minden önuralmát, és lassan véget vetett a csóknak.

Habár Harry szemébe nézve minden erejére szükség volt, hogy ne vesse magát Harry karjaiba, és könyörögjön neki, hogy tegye magáévá ott az asztalon. Draco nem emlékezett rá, hogy valaha valaki is nézett volna rá ennyire sóvárogva, és hirtelen le volt nyűgözve Harry színészi képességeitől, miközben magában átkozódott azon, hogy mindez csak színészkedés.

Harry ezalatt mély lélegzetet vett, és emlékeztette magát, hogy Draco mindezt csak tetteti, és valójában nem akarja őt, és ha ott helyben magáévá tenné az asztalon, az biztos nem venné ki jól magát.

Szóval ahelyett, hogy leteperte volna Dracót, Harry inkább felállt. Draco követte a példáját, és elindultak ki, miközben a riporterek folyamatosan szegezték nekik különféle kérdéseiket. Végül Harry megfordult, hogy válaszoljon.

- Igen, Draco Malfoy a barátom. Nem, nem érdekel minket, ki mit gondol. Őrülten szeretjük egymást. További szép napot.

Azzal kisétáltak a Három Seprűből, és a Roxfort felé vették útjukat.

Egyikük sem vette észre, hogy egy dühös hollóhátas prefektus a kis kocsma egyik rejtett zugából végig őket figyelte.

-----

Harry és Draco, gondolataikba mélyedve bandukoltak egymás mellett.

Csak megjátszotta magát. Biztos vagyok benne. A fenébe! Merlinre, annyira kívánom. Talán ha visszaértünk a kastélyba, lesz ott egy pár meggyőzni való ember, és akkor csókolózhatunk még. Honnan a fenéből tanult meg Potter így csókolni? Ahogy a nyelvével játszik – rohadtul hihetetlen…

Picsába, miért kell az egésznek csak színjátéknak lennie? És miért kell Malfoynak olyan átkozottul szexinek lennie? Azt hittem, meghalok, mikor felnyögött. Nagyon cselesnek kell lennem, hogy találjak még rá okot, hogy megcsókoljam. Talán holnap a griffendélesek előtt…

A pár percnyi csönd után Draco szólalt meg.
- Hát Potter, le vagyok nyűgözve. Szerintem az összes riporter bevette arról a csókról, hogy igazi volt. Remek színész vagy.

Tutira nem fogom neki elárulni, hogy nem is színészkedtem.

- Kösz Malfoy, te is. Biztosra veszem, hogy mindenki elhitte, hogy élvezted.

Ó, de még mennyire, hogy élveztem. Túlságosan is. Kár, hogy ezt nem mondhatom el Potternek.

Draco megvonta a vállát.
- Mi mardekárosok jó színészek vagyunk. Azt hiszem, ez az egyik képességünk, amit a beosztásnál figyelembe vesz a süveg.

Harry kényszeredetten vigyorgott rá.
- Jó esély van rá, hogy az egyik kép a Próféta címlapján lesz holnap. Az apád imádni fogja.

- Ó igen, biztos elégedett lesz. Bárcsak láthatnám az arcát, mikor meglátja – felelte Draco szarkasztikusan, de igazából per pillanat nem igazán érdekelte az apja. Sokkal inkább Harry járt a fejében.

Harry elkísérte Dracót a Mardekár klubhelységének bejáratáig. Mikor odaértek megköszörülte a torkát, hogy jóéjszakát kívánjon, amikor is egy csapat ötödéves Mardekáros fordult be a sarkon.

- Potter, mit csinálsz te itt? Jóéjt puszit adsz Dracónak? – bukott ki belőlük a gúnyos kérdés.

IGEN!! IGEN IGEN IGEN!! Van rá okom, hogy lesmárjam.

- Véletlenül igen, pont azért vagyok itt.

Azzal Harry gyakorlatilag rávetette magát Dracóra, szorosan magához ölelte, és szenvedélyesen csókolni kezdte. Draco olyan hangot hallatott, amit inkább lehetett nyöszörgésnek nevezni, és Harry hajába túrt.

Az ötödévesek ügyefogyottan bámulták őket. Harry kényszeredetten legyűrte a vágyat, hogy a falhoz nyomja Dracót, és ott helyben kiélje rajta bűnös vágyait, így végül elengedte

De Draco másképp gondolta a dolgot. Megragadta Harry karját, szorosan magához húzta, és száját ismét Harryére nyomta, aki becsukta a szemét. Draco érezte, ahogy a másik megremeg, az ő szíve pedig majd kiugrott a helyéről.

Istenem, ha most nem hagyom abba, már soha nem leszek rá képes. Akkor sem, ha az egész világ összedől körülöttünk. Hatalmas önuralomról tanúságot téve, Draco végül elengedte Harryt, majd az ötödévesekhez fordult.

- Mit bámultok? Menjetek aludni!

Az ötödévesek cincogva elhaladtak Dracóék mellett, páran pedig kéjelgő pillantásokat lövelltek a párocska felé. Draco megesküdött volna rá, hogy olyan szavakat is hallott, mint hogy ez volt a legforróbb jóéjt puszi, amit életemben láttam.

- Hát… - Harry még mindig eléggé kába volt.

Draco rámosolygott.
- Újabb remek színészkedés Potter. Remekül csinálod. Akkor holnap találkozunk?

Harry Dracóra nézett, akinek kissé piros volt a szája a csóktól, a haja pedig borzas, és be kellett csuknia a szemét, nehogy megint rávesse magát.

Az egész csak műsor volt Harry, csak színjáték. Ha megint megpróbálnád megcsókolni, ellökne magától, és megutálna. Ne tégy semmit.

Mély levegőt vett.
- Igen. Jóéjt Draco.

- Jóéjt. – Harry megfordult, és elindult a Griffendél torony felé. Draco még egy darabig nézett utána, majd maga is felsóhajtott.

Elhatározta, hogy mielőtt lefeküdne, még vesz egy zuhanyt.

Egy nagyon hideget.

előző        vélemény       történet főlapja        következő