Másnap Harry, a kicsit kései kelés után egyből a Nagyterembe indult reggelizni. Most, hogy Malfoy a megállapodásuk miatt rá volt kényszerítve, hogy kedvesebben viselkedjen a megszokottnál, tulajdonképpen egész izgatottan várta, hogy vele töltse a napot. Harry mindig is módfelett sajnálta, hogy egy ilyen fantasztikusan jóképű arc, egy szörnyű kis görényt takar. De mivel Malfoynak ma fékeznie kellett magát, Harry azt gondolta, talán még élvezni is fogják az együtt töltött időt.

Lehuppant egy székre a griffendéles asztalhoz, ahol már épp csak egy pár diák tartózkodott, és megtöltötte a tányérját. Ron és Hermione már biztos elindultak Roxmortsba, gondolta. Lustán csámcsogott a reggelijén, amikor egy árnyék jelent meg az asztalon. Felnézett, és az ó-mennyire-helyes Draco Malfoy arcát látta maga előtt, aki jeges pillantással mérte végig.

- Hé szöszi, mi a helyzet?

Dracót nem hatották meg a szavak.
- Nagyon vicces Potter. Mi az ördög tartott ilyen sokáig?
- Hupsz, nem vagy igazán korán kelő, ugye Drake? – Harry komótosan kortyolt egy kicsit a narancslevéből.

- Tulajdonképpen igenis korán kelő vagyok, amit rólad aligha lehetne elmondani, lusta seggfej. Elkéstél! Mozognunk kell, mert van egy csomó dolgom! – szidalmazta Draco Harryt. – És ne hívj Drake-nek.

- Persze, persze. – Harry angyalian mosolygott, és folytatta az evést, Draco pedig füstölögve leült mellé, majd karjait keresztbe fonva megvetően méregette őt.

Harry elgondolkozva nézett rá.
- Tudod, igazán édes vagy, mikor így duzzogsz.

Draco azonnal felháborodott.
- Nem, nem vagyok Potter. Soha nem volt még rá példa a történelemben, hogy egy Malfoy valaha is olyasmi lett volna, amit édesnek nevezhetsz. Ez teljesen abszurd. Mi túl méltóságosak vagyunk egy ennyire… közönséges jelzőhöz.

- Természetesen – egyezett bele Harry szórakozottan. Dracónak már a száján volt a gőgös visszavágás, de Harry ekkor felállt, és magához vett egy pár pirítóst, amiket szalvétába csomagolt.
- Akkor gyerünk napsugaram, ha annyira sietsz, majd eszek útközben. Indulhatunk? – Draco, még mindig duzzogva szintén felállt, és a két fiú elindult Roxmortsba.

-----

A beszélgetés nem is ment nehezen. A megállapodásuk kimondatlanul is arra kötelezte őket, hogy megpróbáljanak civilizáltan viselkedni a másikkal szemben. Beszélgettek kicsit a kviddicsről, az iskoláról, aztán pedig a család is szóba került, csak hogy jobban megismerjék egymást. Harry egy csomó mindent megtudott a Malfoyok történelméről, amit meglepő módon érdekesnek talált. Malfoy pedig megdöbbent, mikor Harry Dursleyékről beszélt neki, és arról, hogy sok éven át eltitkolták előle az igazságot a szüleiről és a származásáról.

- Szóval azt mondod, hogy Hagrid felbukkant abban a kis kunyhóban, és végre megtudtad az igazat? Ha belegondolok, hogy legtöbbünk úgy nőtt fel, hogy egy csomó mindent hallott rólad – Harry Potter, a varázsvilág megmentője – és te még csak azt sem tudtad, hogy varázsló vagy?

- Tudom, őrület. Alig várom már, hogy elég idős legyek hozzá, hogy otthagyjam a Dursleyket. Rémes emberek.
- Mindig azt gondoltam, hogy ha valakinek, akkor neked aztán mesés gyerekkorod volt.
- Ó bárcsak az lett volna. Legalább ne utáltak volna annyira.

Harry könnyeden mondta ezt, de a hangjába szomorúság vegyült, és Draco azon kapta magát, hogy rá nem jellemző módon megsajnálta Harryt. Mert hiába volt például az ő apja egy gonosz Halálfaló, az csak más embereket érintett. Dracót mindig is a tenyerén hordozta.

Harry egy kicsit megrázta magát.
- Bocs, nem akartam ilyen dramatikus lenni – mondta bocsánatkérően. – Mindjárt megérkezünk, hova akarsz menni először?

Draco, amíg sétáltak, figyelmesen tanulmányozta Harryt. Nem tagadhatta, hogy a srác jól néz ki – ez Draco számára már évek óta nyilvánvaló volt. Koromfekete haja, és ragyogó zöld szeme legendás volt a lányok, na meg pár kétes identitású fiú körében is. Az utóbbi év különösen jót tett neki. Egészen magasra nőtt, megőrizte nyári barnaságát, és kifejezetten kívánatos volt. És talán ha normálisan levágatta volna a haját, megszabadult volna a szemüvegétől, és beszerzett volna némi stílusosabb ruhát… nos Harry talán még magával Dracóval is felvehette volna a versenyt.

Draco szemügyre vette Harry ruháit. Harry elmagyarázta neki, hogy ezek az unokatesója cuccai voltak valaha, aki elég nagydarab, és azért lógnak rajta annyira. Draco hirtelen nagyon kíváncsi lett a ruha alatt rejtőző testre. Harry bizonyára jó formában van, hiszen kviddics csapatkapitány.

Gyors döntést hozott.
- Először vennem kell pár ruhát, aztán meg mehetnénk a Három Seprűbe.
- Remekül hangzik – mondta Harry vidáman, és fogalma sem volt, mibe egyezett most bele.

------

- Malfoy, komolyan. El se hiszem, hogy ennyi pénzt költöttél rám. Egyáltalán nem volt rá szükség, ugye tudod?

Harry és Draco egy kis asztalkánál üldögéltek a Három Seprűben, és vajsört iszogattak. Körülöttük számos szatyor volt, és a legtöbb Harry új ruháit tartalmazta.

- Potter, hányszor mondjam még el, hogy igenis szükség volt rá. Most egy Malfoy-jal jársz. Úgyis van egy csomó pénzem, és nem engedhetem, hogy úgy mászkálj itt nekem, mint valami utcagyerek. Ez rontja az én megjelenésemet is. És nehogy azt mond, hogy nem fért rád a hajvágás, mert már szörnyen állt a frizurád.

Harry duzzogott. Egyáltalán nem érdekelte soha a külseje, Draco meg az egész napot azzal töltötte, hogy őt kisifrírozza. Egy tonna új ruhát vett neki, elcipelte fodrászhoz, és még egy pár kontaktlencsével is meglepte.

- Olyan, mintha te most kitartanál engem.
- Hogy mi?

- Mugli dolog. Akkor szokták mondani, ha valaki egy csomó pénzt költ valakire, akinek viszont nincs sok. És cserébe az a személy általában szexuális szolgáltatást nyújt a kitartónak.

- Hmm. Hát ez esetünkben nem lehetne igaz, ugyanis véletlenül tudom, hogy te magad is elég tehetős vagy Potter.

- Aha. És szexuális szolgáltatást se várnál cserébe ezért a sok holmiért.

- Miért vagy ebben olyan biztos? – vonta fel Draco a szemöldökét kihívóan, Harry pedig majdnem félrenyelte a vajsörét.

- MALFOY!

- Csak vicceltem Potter. Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy nem tartalak ki téged, habár – és itt Draco lehalkította a hangját. – Az ágyban azért csinálnék veled ez azt.

Harry elvörösödött.
- Malfoy, fejezd már be.

Draco vigyorgott.
- Te elpirultál Potter? Talán emlékeztetnélek rá, hogy tegnap te voltál az, aki gyakorlatilag az egész iskola és az apám előtt tisztázta, hogy milyen vad, és perverz szexuális életet élünk. Ne mondd, hogy ez a kis megjegyzés zavarba hoz téged.

Harry nem nézett Dracóra. Igazság szerint tényleg zavarba ejtette Draco beszólása. Most, hogy Malfoy-jal belementek ebbe az ál-párkapcsolat dologba, és eltöltöttek egy kis időt veszekedés nélkül, tulajdonképpen egyre elbűvölőbbnek találta Dracót. Ráadásul lenyűgözően festett ragyogó, szürke szemeivel, és fénylő hajával, ami Harryével ellentétben, tökéletes rendben keretezte az arcát. Harry majd meghalt, hogy beletúrhasson, és összeborzolhassa. És az a test… Draco szemlátomást tudta, hogy kell felöltözni, hogy kihangsúlyozza pozitív tulajdonságait.

Erre Dracónak muszáj csábító megjegyzéseket tennie, még ha nem is gondolja komolyan, ráadásul azon a szexi hálószoba hangján…

Nyugodj le Harry, ez még mindig Draco Malfoy – cseppet sem kedvel téged, és nagyon valószínűtlen, hogy valaha is megengedné, hogy ágyba vidd.

Harry próbált megfeledkezni tomboló hormonjairól, és körülnézett a Három Seprűben. A hely zsúfolt volt, mint általában, de Harry úgy gondolta, most megbeszélhetnék a további részleteket a kapcsolatukról. Meg is említette Dracónak a dolgot, aki egyet értett.

- Mielőtt belevágnánk Potter, meg kell kérdeznem – miért mentél ebbe bele? Számodra semmi pozitív nem származik a dologból, és én se adtam rá voltaképp semmi okot, hogy valami jót tegyél velem.

Valami jót tenni vele? Tudnék valami nagyon jót tenni vele, csak le kéne vennie azt a nadrágot – NEM! Rossz Harry!

Harry szórakozottan megvonta a vállát.
- Hiszed, vagy sem, megsajnáltalak. Nekem se lenne jó, ha valakit el kéne vennem, aki még csak nem is tetszik.

- Ráadásul ez csak az egyik oldala a dolognak. Ugyanis Pansy is meleg, tudtad?

Harry csodálkozva rázta a fejét.

- Pedig az – folytatta Draco. – Szóval ez a házasság neki is ugyanolyan rémálom lenne, mint nekem. Mindkettőnknek óriási szívességet teszel.

Harry legyintett.
- Semmiség, igazán. Emellett – folytatta, és csalfa mosoly bujkált a szája szegletében – ha már ál-barátom van, legalább nem fogtam ki rosszat. Te épp most költöttél rám egy vagyont, és ráadásul helyes is vagy.

Draco rámeredt.
- Ez most egy bók volt Potter?

- Ne szokj hozzá Malfoy. Na gyerünk, gondolkozzunk, mi legyen a történet? Hogy jöttünk össze?

Draco úgy tett, mint aki gondolkozik, de igazából még mindig meg volt illetődve a könnyed bók miatt, így inkább Harryt bámulta. Az új frizura nagyon jól állt neki. A haja még mindig kócos volt, de most már stílusosan kócos, és annyira lágynak, sűrűnek, és tapintani valónak tűnt. Zöld szemei fényesen ragyogtak a szemüvege mögött, és Draco úgy gondolta, úgy el tudna veszni azokban a szemekben, hogy vissza se térne soha többé.

Álljunk már meg. Mióta lett Draco Malfoy ilyen csöpögős? Gondolta Draco szigorúan. Ha már Potter szemeiről kell fantáziálnod, legalább ne az a lányos gondolat jusson már eszedbe, hogy mennyire el tudnál bennük veszni. Gondolj inkább arra, hogy vajon milyenek azok a szemek, ha épp vágytól izzanak. Vagy milyen lenne, ha az ágyon feküdne ruha nélkül. Vajon menne a szeme színe a paplanomhoz? Igen. Ez egy sokkal jobb gond…ó – Nem! – Állj már le! Ez Harry geci Potter, akiről itt ábrándozol!

- Oké, mit szólsz ehhez – szólt Harry, Draco pedig próbált figyelni. – Már az év elejétől kezdve mindketten titokban vonzódtunk a másikhoz, de soha nem gondoltuk volna, hogy a másik viszonozza ezt az érzést.

- Nyilvánvaló, mivel hogy halálos ellenségek vagyunk.

- Hát, igen. Pontosan. Aztán egyik nap összeverekedtünk valahol, mondjuk a kviddicspályán, aztán a dolgok egymást követték, az egyik pillanatban még ütöttük egymást, aztán meg már őrülten smároltunk.

- Az összes utálat hirtelen szenvedélybe csapott át?

- Úgy van. És valahogy egymásba zúgtunk, és most itt vagyunk. Egyszerű, de egészen hihető, nem? Mármint amennyire hihető lehet, hogy beleesel az ősi ellenségedbe.

Draco bólintott.
- Nem rossz Potter. Szép, bájos kis griffendéles történet. Biztos az összes haverod be fogja kajálni – jegyezte meg kétkedve. – Még jó, hogy a Vízlipatkány már tudja az igazat, máskülönben soha nem hinne nekünk, és még a végén kicsit túlreagálná a dolgot. Például megkísérelné elcsúfítani a tökéletes szabású arcomat.

- Malfoy – Harry szigorú pillantást vetett Dracóra. – Komolyan gondoltam, amit tegnap mondtam. Kedvesnek kell lenned a barátaimhoz.

Draco a szemét forgatta, de Harry nem vett tudomást róla.

- Komolyan Malfoy! Tudom, hogy az arisztokratikus segged nincs hozzászokva, hogy leereszkedj hozzánk, de nem vagyok hajlandó elviselni semmi gorombaságot tőled. Értetted?

- Potter, komolyan szakítanál velem, ha hülye kis megjegyzéseket tennék Grangerről vagy a Vízlipatkányról?

Harry kifürkészhetetlenül nézett Dracóra.
- Talán igen, talán nem. Az is lehet, hogy új barát-státuszomat inkább arra használom fel, hogy megleckéztesselek, ha rosszul viselkedsz.

Ez a megjegyzés Dracót idegessé tette, de jól leplezte a dolgot.
- Ez egyfajta fenyegetés volt? – gúnyolódott. – Ugyan, vajon mit tudnál kitalálni?

Harry felvonta a szemöldökét.
- Kibaszottul jól teszed, ha fenyegetésnek veszed. És biztosra veheted, hogy nem fogok habozni, ha megint meg kell, hogy alázzalak? Emlékszel, mikor a seggedre csaptam, mert azt mondtad sárvérű? Az csak egy délutáni pikniknek fog tűnni ahhoz képest, amit legközelebb csinálok veled, ha ilyet mondasz.

Draco zavarában elvörösödött az emléken, és merőn bámulta Harryt a vajsörös üveg fölött.

- Ez volt az egyetlen feltételem Malfoy – folytatta Harry –Légy rendes a barátaimmal, mert ha nem, akkor én sem vállalok felelősséget a tetteimért.

Draco nem tudta eldönteni, hogy ezen most kuncogjon, morogjon, vagy duzzogjon.
- Nem félek tőled Potter – mondta.

- Talán kellene.

Draco úgy döntött, duzzogni fog.

előző        vélemény       történet főlapja        következő