3. fejezet - A Nagyteremben

Szükségtelen mondani, ahogy amint Harry Potter és Draco Malfoy kéz a kézben megjelentek a Nagyteremben, és elindultak a Griffendél asztala felé hátuk mögött a gyilkos tekintetű Lucius Malfoy-jal, a vidám csevegés elhalkult, és minden fej az ő irányukba fordult.

Ron, Hermione és a többi Griffendéles érdeklődve szemlélte a Malfoy-Potter hármast. Ez semmi jót nem jelenthet – de akkor Harry miért mosolyog?

Harry kihasználta a nagyteremben beállt csöndet, és vidáman intett egyet.

- Remek hírek, mindenki! Draco és én végre felvállaljuk magunkat. Bár az igazat megvallva, Draco ezt már régebben megtette – ezeknél a szavaknál a két Malfoy behunyta a szemét. Egyik zavarában, a másik viszont mérgében – de most már végre elmondhatjuk az egész világnak, hogy együtt vagyunk.

Senki nem szólt egy szót sem. Azt is lehetett volna hallani, ha egy gombostűt leejtenek a teremben. Harry, mivel már elég jól hozzá volt szokva, hogy a figyelem középpontjában van, zavartalanul beszélt tovább, Ronhoz és Hermionéhez címezve szavait.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el nektek hamarabb srácok, de titokban kellett tartanunk Draco apja miatt. Azt gondoltuk, nem venné jó néven a dolgot, de ahogy kiderült, tulajdonképpen áldását adta a kapcsolatra. Hát nem csodálatos?

- Aligha hívnám ezt az áldásomnak Potter – vetette ellen Lucius. És az arca valóban olyasmit tükrözött, ami messze állt bármitől is, amit áldásnak lehetett nevezni. Harry, aki kifejezetten jól szórakozott, és egyáltalán nem ijedt meg, tovább beszélt.

- Ó, ugyan már Mr. Malfoy. Gyakorlatilag megparancsolta, hogy Draco és én maradjunk együtt. Az, hogy mondjuk el mindenkinek most ebédnél, a maga ötlete volt. Amint megtudta, hogy járunk, ragaszkodott hozzá, hogy mindenki más is megtudja.

Harry próbált komoly fejet vágni az elszörnyedt Malfoy arcok láttán. Bár tulajdonképpen most még csak hazudnia sem kellett.

A Nagyteremben ülők kidülledt szemmel, és leesett állal fogadták a bejelentést. A Malfoy örökös, és a Kis Túlélő? Lehetetlen.

A Griffendéles arcokon a megdöbbenés helyét totális rémület vette át. Ron és Hermione tűntek a legijedtebbnek. Hermione szóra nyitotta a száját, de ekkor elkapta Harry pillantását. A fiú alig észrevehetően Lucius Malfoy irányába bökött, aztán kacsintott.

Hermione jól megfigyelte a Lucius Malfoy arcára kiülő tömény dühöt – és visszakacsintott. Talán nem értette pontosan, miért tesz úgy Harry , mintha Malfoy barátja lenne, de az rögtön lejött neki, hogy ez nagyon bosszantja az idősebbik Malfoyt. És ez olyasvalami volt, ami őt módfelett boldoggá tette.

- Ó, Harry tudtam, hogy titkos szeretőd van. A sok lógás óráról, a titkos találkák... mintha nem vettük volna észre Ronnal – Ennél a mondatnál jól belerúgott Ronba az asztal alatt. – Főleg mikor harapásokkal és karmolásokkal a testeden jelentél meg a Griffendél klubhelységben, és nekünk azt mondtad, leestél a seprűdről. Istenem, Draco nagyon energikus lehet az ágyban.

Draco azonnal elvörösödött, a Griffendél asztalnál pedig halk kuncogás ütötte fel a fejét. Lucius szintén vörös volt – csak ő a mérhetetlen haragtól.

Ron nagyon-nagyon zavarodottan bámult ki a fejéből. Sokszor egymás után kinyitotta, majd összecsukta a száját, aztán Hermionéra nézett. A lány alig észrevehetően bólintott, és ennyi elég volt Ronnak. Nem tudta, mi folyik itt, de azt tudta, hogy Hermione sokkal okosabb nála, és jó meglátása van a dolgokhoz, így megbízott barátnőjében. Ha Hermione belement a játékba, akkor ő is bele fog.

Ráadásul Ron érzéseire a Malfoyok iránt nem lehetett épp azt mondani, hogy meleg, és szeretettel teli.

- Igazad van Hermione, így már minden világos. Harry és Malfoy… hogy nem vettem észre? Harry te kópé, mikor azokat a zajokat hallottam az ágyad felől, azt mondtad, csak rémálmod van, pedig annyira tudtam, hogy valaki a nevedet sikítozta.

Erre a halk kuncogás felerősödött, és hollóhátasok illetve hugrabugosok is csatlakoztak a vihogó társasághoz. Draco és Lucius arcszíne, ha lehetséges még mélyebb vörösbe ment át.

Harry természetesen roppant boldog volt. Imádom a barátaimat, gondolta magában.

- Kösz Ron, Hermione, ti vagytok a legjobbak! Tudtam, hogy elfogadtok minket.

Lucius Dracóhoz fordult.
- Én viszont talán hibát követtem el, mikor azt hittem, én elfogadom mindezt.

Draco idegesen beharapta a száját. Tudta, ha az apja meggondolja magát, a házasság hamarabb lesz ismét terítéken, mint hogy kimondhatná „Magyar Mennydörgő”. A megszégyenítést elviselte a griffendélesektől, azt viszont nem tudta volna elviselni, ha Pansyvel kell élnie.

Próbálta meggyőzni az apját.
- Nézd apu, tudom hogy nem erre számítottál, de tényleg nagyon boldog vagyok Harryvel. És legalább jó varázsló családból származik, és nem egy sárvé… AÚ! – kiáltott fel Draco, mikor Harry keze erőteljesen csattant a fenekén.

- Draco Malfoy! Mit mondtam neked erről a szóról?

Most már a griffendélesek, hollóhátasok, hugrabugosok, sőt a Mardekárosok nagy része is hangos röhögésben tört ki. Draco halálos pillantást lövellt Harry felé. Segítség, nem segítség, azért mindennek van határa.

Lucius, úgy tűnt, menten felrobban. Ron és Hermione látta ezt, és úgy döntöttek, nem kegyelmeznek.

- A mindenit Draco, mi mindig is azt hittük utálod Harryt, és egyfolytában bosszantani akarod, erre kiderül, hogy a kis csínyeiddel csak imponálni akartál neki.

- Tulajdonképpen Hermione, szerintem Malfoy tényleg bosszantani akarta Harryt. Fogadni mernék, hogy a kis perverz azt remélte, hogy Harry majd jól elfenekeli.

Erre a tetőfokára hágott a hangulat, és mindenki nevetett, még Harry is, de nem úgy Lucius Malfoy, aki megragadta fia karját.

- Draco, elmegyek – morogta. – Kísérj ki!

Apa és fia zengő kacajok közepette elhagyták a Nagytermet. Draco hátranézett a válla fölött, és a lehető legellenszenvesebb pillantást vetette a griffendéles hármasra. Harry leült, és könnyeit törölgetve csatlakozott ebédelő barátaihoz.

- Ron, ez fantasztikus volt!

Ron fülig érő szájjal vigyorgott.
- Kösz haver! – Aztán odasúgta Harrynek, és Hermionénak. – De ugye elmondod Harry, hogy mi folyik itt tulajdonképpen?
- Ó persze, persze. Fogjunk egy kis kaját, és menjünk egy csendesebb helyre beszélgetni. – A három barát magához vett egy tál szendvicset, és elhagyta a Nagytermet.

-----

- Úú, szóval Malfoynak el kellene vennie Pansyt, és hogy ezt elkerülje, téged használt fel? Ez megmagyarázza, miért nem ölt meg az előbb a Nagyteremben.

Harry, Ron és Hermione egy használaton kívüli tanteremben üldögéltek, és Ron épp a sztorin rágódott, amit Harry elmesélt nekik.

- Na de Harry, most úgy kell tenned, mintha járnál Malfoy-jal egészen év végéig? Ez nem rettenetes? – Hermione aggodalmas képet vágott.

Harry válaszra nyitotta a száját, de ekkor egy hangot hallottak az ajtó felől.

- Fele annyira sem rettenetes, mint az, amit az előbb műveltetek velem. – Draco Malfoy volt az, és arcán látszott, hogy még mindig kifejezetten mérges.

Harry egy puszit dobott neki.
- Hé szívem. Mondtam már milyen szexi vagy, amikor haragszol?
- Ó kapjátok be mind! Mi a fene volt az az előbb a Nagyteremben?

- Ugyan, mintha nem érdemelted volna meg már évek óta. És mit akarsz tenni ellene? Szakítasz velem, és majd élvezed a sírig tartó boldogságot Pansy oldalán?

Harry szavainak volt értelme, ezt Draco is tudta. Tudta, és utálta. Amíg Harry segítségére van szüksége, addig el kell viselnie, bármit tegyen is vele a Griffendéles.
Draco összeráncolta a szemöldökét, de csatlakozott a hármashoz a szobában. Beszélnie kellett Potterrel, és amúgy sem hagyta nyugodni Ron és Hermione gyors reakciója az ebédnél.

- Honnan tudtátok, miről van szó? Az biztos, hogy Harry nem mondhatott róla semmit.
- Eddig nem is tudtuk pontosan, miről van szó. Csak annyival voltunk tisztában, hogy Harry úgy tesz, mintha együtt járnátok, és ez bosszantja az apádat. Ennyi elég volt hozzá, hogy belemenjünk a játékba – jelentette ki Hermione.

Draco meg volt döbbenve.
- Azért mentetek bele az egészbe, és aztán aláztatok meg engem, mert ez bosszantotta az apámat?

Ron bólintott.
- Összefoglalva igen. Ha nem vetted volna észre Malfoy, az apád egy mocsok alak.
Draco ránézett, de végül nem mondott semmit. Ezt ő sem tagadhatta.

Mély levegőt vett.
- Rendben van Potter, nézd. Tényleg szükségem van a segítségedre, és hitelesnek kell lennünk. Mondanom sem kell, hogy az a kis attrakció a Nagyteremben nem igazán győzte meg az apámat. Tényleg kész vagy belemenni ebbe?

Harry a gondolataiba mélyedt.
- Hát Malfoy, nem is tudom.
- Ó gyerünk Potter! Muszáj megtenned!
Harry összefonta karjait, és szórakozottan nézett rá.
- Elfelejtetted a varázsszót.
- Mi van? Most meg mi a fenéről beszélsz? Miféle varázsszót?

Ron szintén összezavarodva nézett, de Hermione csak a szemét forgatta.
- Jaj, ez csak egy mugli mondás. Azt akarja, hogy azt mondd: kérlek.
Draco szörnyülködve nézett rájuk.
- Egy Malfoy nem mondja, hogy kérlek.

- Az én Malfoyom mondja – fejtette ki Harry ártatlanul, és halványan elmosolyodott.
Draco összehúzta a szemét, de aztán nyugalmat erőltetett magára.
- Rendben Potter, legyen ahogy akarod. Kérlek?

Harry elégedetten bólintott.
- Rendben van, egy feltétellel.
- És mi lenne az Potter?

- Kedvesnek kell lenned a barátaimhoz. Egyetlen apró megjegyzés származásról, vízlipatkányokról vagy pénzről, és a megállapodásnak lőttek. Értve vagyok?

Draco bólintott. Ez az egész már úgy sem igazán lehet rosszabb. Aztán önelégülten Harryre mosolygott.
- És veled mi a helyzet Potter? Te nem vagy a megállapodásban. Veled nem kell kedvesnek lennem?

Harry vigyorgott.
- Én elviselem a szurkálódásodat, csak a barátaimat hagyd ki ebből.
Draco, önmagát meghazudtolva, már majdnem visszavigyorgott. Harry egy idegesítő köcsög, de azért van tartása, és bár utálta elismerni, de Draco csodálta őt ezért.

- Még egy dolog Potter. Egyeztetnünk kell majd a történetet, mivel az emberek kérdezősködni fognak. Na meg nem ártana egy-két dolgot megtudnunk a másikról. Meggyőzőnek kell lennünk.

Harry lassan bólintott.
- Akkor mi lenne, ha holnap együtt mennénk Roxmortsba. Akkor mindenki látna minket együtt, mi meg mindent megbeszélhetnénk. Talán még egy italt is fizetek az új barátomnak.

Draco felhorkant, de azért bólintott, majd megfordult, hogy távozzon.
- Várj Malfoy.
- Most mi van?

Harry az egyik szendvicses tálcát nyújtotta felé. Mikor Draco kérdően felvonta a szemöldökét, csak annyit mondott:
- Nem ebédeltél.

Millió gondolat futott át Draco agyán, de mikor Harry arcára nézett, amely őszinte volt, és minden rosszindulattól mentes, elvett egy szendvicset.

-----

Aznap este, a klubhelységben Harry sikeresen kimentette magát a kérdések özöne alól, mondván, hogy majd másnap mindent elmagyaráz, de most házit kell csinálnia. Ron és Hermione csatlakoztak hozzá, mikor elindult felfelé.

- Komolyan, haver, nem értem, miért vállaltad ezt – szólt Ron halkan, Hermione pedig egyetértően bólintott. – Úgy értem Merlinre! Itt most Malfoyról van szó. Az év meg még csak most kezdődött. Hogy fogod ezt túlélni?

Harry elgondolkozott.
- Tudjátok vicces, de nem igazán érdekel. Lehet, hogy kéne, de nem. Az a helyzet, hogy már hatodévesek vagyunk, és nincs senki, aki tetszene, szóval ez az ál-kapcsolat nem fogja lerombolni az esélyeimet másoknál. Az egyáltalán nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a szexuális beállítottságomról, szóval ez szintén nem zavar. Ráadásul Malfoynak mostantól kedvesnek kell lennie veletek, ami határozottan előnyös.

Hermionét valamennyire meggyőzték ezek az érvek.
- Biztos vagy benne Harry? Úgy értem, most valami kedves és nemes dolgot teszel a legrosszabb ellenségedért. Biztos, hogy Malfoy nem fogja kihasználni a helyzetet?

- Hogy tehetné? Neki van szüksége rám, hogy megvédjem a házasságtól. Emellett, szerintem épp fordítva lesz. Nem hinném, hogy vissza tudom utasítani a lehetőségét, hogy esetleg én használjam ki a helyzetet.

Ron bólintott.
- Ott a pont. Talán egy kis jómodort is taníthatsz annak a kétszínű görénynek. A bátyám Charlie mindig is azt mondta, hogy jó sárkányszelídítő lenne belőled, és a Draco nem pont azt jelenti, hogy sárkány? Talán megszelídítheted Malfoyt.

- Harry Potter, a sárkányszelídítő? Ilyet is csak Charlie találhat ki – mondta Harry álmélkodva. – De komolyan, ti srácok nem is veszitek észre az egész dolognak a legjobb oldalát.

- És mi lenne az Harry? – kérdezte Hermione.

- Hogy ezentúl Malfoy-jal kell töltenem az időm nagy részét. Aki lehet, hogy egy gonosz köcsög, de azért iszonyú jól néz ki. Ő a legdögösebb pasi, akit valaha láttam.

- HARRY! – Ron és Hermione megütközve néztek barátjukra, de aztán elmosolyodtak, mivel biztosra vették, hogy Harry csak ugratja őket.

Pedig nem így volt.

előző        vélemény       történet főlapja         következő