28. fejezet: A parti – 1. rész

Eljött a parti reggele, és Harry boldogan ébredt Draco ölelésében. Feje barátja mellkasán nyugodott, és miután tekintete befogadta a szoba elmosódott körvonalait, úgy határozott, ez az időpont még túl korai a felkeléshez, így visszacsukta a szemét.

De már késő volt, Draco ugyanis észrevette, hogy ébren van.

- Harry kelj fel! – bökdöste meg. – Tucatnyi dolgunk van még a ma esti partim előtt.

- Mpff – hangzott Harry frappáns válasza.

- Ajj, hogy a fenébe tudtad annyi nyavalyás alkalommal megmenteni a világot, amikor ilyen lusta dög vagy? – tette fel Draco a költői kérdést, de mindenesetre felhagyott a próbálkozással, hogy felkeltse Harryt. Aztán egy kis idő múlva ismét megszólalt. – Tudod Harry, gondolkodtam – kezdte olyan fontoskodó hangon, hogy Harry kelletlenül kinyitotta az egyik szemét. – Holnaptól kezdve tizenhét leszek.

- A-ha – mondta Harry, és úgy döntött, bár Draco nagyon édes, amikor magáról kezd fecsegni, azért az alvás jelen pillanatban vonzóbbnak tűnik, ezért újfent becsukta a szemét.

- Nagykorúvá válok – folytatta Draco. – Férfikorba lépek.

- Hát ez nagyszerű Draco – dünnyögte Harry álmosan, és Draco oldalához bújt.

- Igen, az – mondta Draco elgondolkodva, miközben szórakozottan birizgálta Harry haját. – Te azonban, még mindig csak egy kisfiú leszel.

Harry szemei kipattantak.
- Miről beszélsz?

- Csak azt mondom – magyarázta Draco ártatlanul –, hogy holnaptól a varázsvilág szemében én férfivá érek, ezzel szembe te még mindig egy gyerek leszel.

- És? – ásította Harry, miközben azon morfondírozott, vajon mit készíthetett Yoda reggelire.

- A lényeg, hogy én férfi leszek, te viszont csak egy fiúcska, tehát pár dolgon változtatnunk kéne.

- Amit csak akarsz, édes – motyogta Harry, mire Draco rámordult.

- Na látod! Mint ezt az egész „édes” dolog velem kapcsolatban. Totál hülyeség! Ennek mennie kell.

- De hát tényleg édes vagy – tiltakozott Harry, és átölelte barátját. – Meg ölelnivaló is – tette hozzá, és Draco arcának finom bőréhez dörgölte orrát.

- Épp ez az, amiről beszélek – mondta Draco roppant sértett hangon. – Nem hívhatsz édesnek! Sem ölelnivalónak. Ez tekintélyromboló, és nem tűröm tovább.

- Draco, te most hót idiótán viselkedsz – állapította meg Harry.

- Fogd be! Én vagyok a férfi a kapcsolatunkban, így én diktálom a szabályokat.

- Te vagy a férfi a kapcsolatban? Mégis mióta?

- Azóta, hogy a varázsvilág szemében férfivá válok. Ó és egy másik dolog. Mivel ez mostantól így hivatalos is, ezentúl az esetek kilencven százalékában én leszek felül.

- Heh. Na persze. Ez nem fog megtörténni.

- Ne okoskodj itt nekem te kisfiú! Tiszteld a rangidőset!

- Hét hónaptól aligha leszel rangidős, Draco – mutatott rá Harry, és most már felült.

- Ja, és elég ebből a Dracózásból. Neked mostantól Mr. Malfoy vagyok.

Harry megütközve nézett rá.
- Mr. Malfoy?

- Úgy van – vágta rá Draco önelégülten. – Tudod a gyerekek így szólítják a felnőtteket.

- Draco – nyomta meg Harry szándékosan a szőke keresztnevét. – Ha nem csitítod el a buta kis szádat, ki foglak kötözni, és nagyon perverz dolgokat művelek a védtelen, érett testeddel.

- Nem hinném, hogy ez elfogadható viselkedés – prüszkölte Draco. – És megmondtam, hogy szólíts Mr. Malfoynak!

Harry sóhajtott. – Rendben. Akkor csak ma, mivel a szülinapod van, Mr. Malfoynak szólítalak. Vagy aminek akarod.

- Tényleg? – kérdezte Draco izgatottan. – Oké, akkor Mr. Malfoy. Vagy várj! Mit szólsz a Lord Malfoyhoz? Szép a csengése, nem? Vagy Malfoy mester. Óóó igen. Malfoy mester. Ez tetszik legjobban. Hmmm… de lehetne Sir… aj, ez olyan nehéz.

- Szóval melyik legyen? – kérdezte Harry, és Draco izgatott locsogása közben észrevétlenül felemelte pálcáját az éjjeliszekrényről.

Draco elgondolkozott, majd határozottan kijelentette: Malfoy mester!

- Rendben van Malfoy mester – kezdte Harry ártatlanul. – Remélem, szereti a selymet.

- Selymet? Mi köze annak…

Draco válasza félbemaradt, Harry ugyanis meglendítette pálcáját, mire abból egy selyemkötél repült elő, és kötötte az ágytámlához Draco kezeit.

Draco izgett-mozgott és rángatta, de a kötelek erősen tartották.
- Te köcsög disznó! – fordult Harryhez. – Azt ígérted azt csinálod, amit én akarok!

- Nem, szerintem azt ígértem, annak hívlak, aminek akarod Malfoy mester – felelte Harry vigyorogva. Rámászott a vonagló Dracóra, és buján megnyalta a száját. – Itt az ideje a beígért perverz dolgoknak. És csak hogy bizonyítsam az álláspontomat, én leszek felül.

-----

Nos, ezután a kis közjáték után, természetes, hogy Draco bosszúra vágyott. Ezt a teaidő alatt vitte véghez, mégpedig a legkörmönfontabb, legmardekárosabb módon.

- Anyu, gondolkodtam – kezdte Draco, amint a három Malfoy és Harry épp jóízűen majszolták szendvicseiket.

- Igen, drágám? – érdeklődött Narcissa, miközben belekortyolt teájába, és a partin felszolgálandó előételek listáját böngészte.

- Hát, egy kicsit aggódom apu és Harry miatt.

Erre mind Harry, mind Lucius villámgyorsan felkapta a fejét. Ebből semmi jó nem sülhet ki.

- Mi aggaszt, szívem? – kérdezte Narcissa együttérző csillogással a szemében.

- Az, hogy nem jönnek ki valami jól – panaszolta Draco. – Úgy értem, Harry úgy gondolja, hogy apu elzárkózik, apu pedig meg akarja ölni Harryt.

Harry és Lucius mindketten tiltakozásra nyitották a szájukat, de aztán be is csukták. Ezzel nem igazán szállhattak vitába.

- Már nem tudom elviselni anya. Mindkettőjüket szeretem, és azt akarom, hogy jól kijöjjenek egymással. Nem lehetne, hogy ők ma délután ne a partiszervezésben segítsenek, hanem inkább eltöltsenek egy kis időt kettesben?

 Lucius és Harry riadt pillantást váltottak.

- Micsoda pompás ötlet Draco! – mosolygott Narcissa csemetéjére. – Majd megkérem Yodát, hogy készítsen elő némi frissítőt és pár játékot Lucius dolgozójában.

- Várjon… nem, ez igazán felesleges – fordult Harry sebesen Narcissához. – Mrs. Malfoy, erre semmi szükség. Csodásan kijövünk egymással. Nem igaz, Mr. Malfoy?

- Ó igen – vágta rá Lucius. – Imádom a kölyköt. Mintha a második fiam lenne. A második fiam, akinek nincs nyuszija, viszont annál szebb a haja.

- Pontosan – helyeselt gyorsan Harry. – És Mr. Malfoy pedig, mintha apám helyett apám lenne, csak épp szőkében, és kicsit buzisabban.

- Vigyázz a szádra fiatalember! – fordult hozzá Lucius. – Különben irdatlan nagy bajban leszel!

- Ó, annyira megijedtem Lucius. Mit fog tenni? Megcsapkod a retiküljével?

- Ez VÁLL-TÁS-KA, a fenébe is! És hozzátenném, hogy engem KÉNYSZERÍTETTEK, hogy vegyek egyet, a halálfaló egyenruhám kiegészítéseképp! Nem ÖNSZÁNTAMBÓL hurcolászom!

- Látod, mire gondoltam, anya? – súgta neki Draco, mialatt Harry és Lucius folytatták parázs vitájukat.

- Igen édesem, látom.

-----

Parányival később, Harry már Lucius dolgozójában állt, és felmérte a helységet. Könyvespolc könyvespolc hátán, hatalmas párnázott bútorok, óriási kandalló. Szép szoba volt, leszámítva a kerek asztalon elhelyezett társasjátékokat, melyek Harryt sóhajtásra késztették.

Ő és Lucius, sorsukba beletörődve helyet foglaltak az asztalnál. Harry felemelt egy pakli kártyát.

- Robbantós snapszli? Kivéve persze, ha nem akarja, hogy letörjön a szépen manikűrözött körme.

Lucius lesújtó pillantást vetett rá.
- Nagyon szellemes. Inkább oszd már a rohadt lapokat!

Harry osztott, aztán a keze fölött mustrálta Luciust. Megvárta, míg a szőke felveszi a poharát, és iszik egy korty brandyt, és csak azután szólalt meg.

- Szóval, ma reggel megint megdugtam a fiát.

Lucius az asztalra köpte brandyjét.

- POTTER! – sikerült végül felszínre köhögnie a szót. Harry gonoszul vigyorgott.

- Fantasztikus volt! Odakötöztem az ágyhoz, és eszméletvesztésig kényeztettem. És ejha, micsoda zajt tud csapni az a kis csibész. Ő aztán tud sikítani.

Lucius a legrettentőbb Malfoy-féle gyilkos pillantását vetette Harryre.
- Történetesen tökéletesen boldog vagyok, míg azt képzelem, hogy te és Draco pusztán plátói kapcsolaton osztoztok, köszönöm szépen. Szóval, ha nem lenne túl nagy megerőltetés, befognád?

- Egyszerűen nem tudom befogni olyasvalamiről, ami ennyire jó. Remélem felfogta, hogy mennyire odavagyok a fiáért. Mindig is vonzódtam a szőkékhez, tudja – fejezte be Harry egy kacsintással.

- Fékeznéd magad? – csattant fel Lucius.

Harry vállat vont.
- Igazán nem értem, miért kellene.

- Azért, mert ha esetleg elfelejtetted volna, jelenleg az én felügyeletem alatt állsz. Megbüntethetlek, ha akarlak.

- Talán azt akarom, hogy megbüntessen. Igazából elég perverzül hangzik.

- Vékony jégen jársz fiatalember.

- Óóó, milyen határozott. Ez tetszik. A hálószobában is ilyen?

- Potter, ha nem fogod be – mondta Lucius ingerülten –, akkor megint szobafogság lesz a vége.

- Jaj ne – sóhajtott fel Harry drámaian, miközben kezét a mellkasára tette. – Csak szobafogságot ne! Azt hiszem, akkor semmi más tennivalóm nem lesz, csupán a fiát kefélni újra, és újra, és újra…

- Ott a pont. De talán az letörölné azt az arcátlan vigyort a képedről, ha a térdemre fektetnélek. Na erre mit mondasz?

- Azt mondanám: ez az papi, keményen szeretem maga vad csődör!

- Büntetésként tenném, nem pedig szexuális célzattal, bárgyú kölyök.

- Ó, minden szexuális célzatúnak tűnik, ha maga mondja cowboy. Gyerünk, büntessen meg! Hiszen rosszkisfiú voltam.

- Jobb, ha vigyázol Potter, mert a végén még kiláncolva találod magad a pincében.

- Aha, szóval maga is szereti a kikötözést? Már látom, honnan örökölte Draco.

- Figyelj, te arrogáns kis seggfej! Ha nem fogod be azonnal a szádat, én fogom betömni.

- Perverz Lucius, nagyon perverz.

- Aaaaargh!

-----

Négy parti robbantós snapszli, három feles vodka, két óra, egy darab bosszús Lucius, és engedélyt kaptak a távozásra. Csodával határos módon, Harry még mindig életben volt, habár kapott pár hihetetlenül kreatív fenyegetést. Ettől félig meddig félni kezdett, mi történne, ha elkapná egy csapat halálfaló, félig viszont tudatosult benne, mit látott az apja Luciusban.

Harry és Draco most Draco szobájában voltak, és a partira készülődtek.

- Szörnyen gonosz vagy, ugye tudod? – jegyezte meg Harry, miközben nézte, ahogy Draco cicomázza magát. – Bezárni a dolgozószobába az apáddal kissé övön aluli volt, még tőled is.

- Na de Harry, mégis mit vártál? Hogy majd az ágyhoz kötözhetsz, és bármit megtehetsz velem következmények nélkül? Ne nézz már hugrabugosnak! – felelte Draco, az utolsó simításokat végezve haján. – Jól nézek ki?

Harry jól megnézte magának. Draco rendelésre készült fekete nadrágot viselt, passzentos szürke pulcsit, és a haját lezserül hagyta lelógni, pont ahogy Harry szerette. Nyami.
- Igen, jól. Átkozottul tökéletesen nézel ki. De most kifelé, mielőtt rád ugrok. Az apád adott pár igazán mocskos ötletet.

Draco grimaszolt.
- Hogy mit csinált az apám? Fúj, ez undorító. Na menjünk inkább.

Azzal ő és Harry lesiettek.

Elérkezett a parti ideje.

-----

Nem árt leszögezni, hogy egy Malfoy felnőtt korba lépésének ünneplése nem volt épp közönséges, vagy hétköznapi dolog. Sokkal inkább hasonlított valami eposzba illő eseményre. Egy kitörő, korlátok nélküli, fékevesztett buli, Draco és Narcissa pedig tettek róla, hogy a rekordok könyvébe is bekerüljön, mint az év „legütősebb, kihagyhatatlan partija”. Valóban, a vendéglista több száz főre rúgott, melybe beletartoztak a Reggeli Próféta, a Szombati Boszorkány és egyéb neves pletykalapok sztorihajhász riporterei.

Tucatjával érkeztek a különféle varázslók és boszorkányok, voltak akik zsupszkulccsal, mások hopporral. Ott voltak Harry és Draco roxfortos társai, a mágiaügyi minisztérium fejesei, páran Lucius „üzletfelei” közül és professzorok a Roxfortból. (Lucius azon kapta magát, hogy épp Perselus Piton előtt dadog, de hamar összeszedte magát, és inkább kikérdezte Macnairt új hajszobrászi állásáról.)

A gátlásoldó porokkal tarkított bőséges lakomának, illetve a hangulatfokozó bájitalokkal hígított koktéloknak köszönhetően a parti egy órán belül a tetőfokára hágott. Az emberek gogotáncosok módjára vadul ropták, magukból kifordulva társalogtak, vagy épp titokban smároltak sötét sarkokban. Máris pokoli volt a hangulat, és Lucius még be sem vetette spéci kék porát.

-----

- Jaj istenem, hát hol van a szülinapos? Úgy várom, hogy lefotózhassam!

Nigel Baker, a Mesés Mágusok fotósa is részt vett a partin. Az újság Európa legdögösebb varázslóiról közölt szaftos képeket.

- Draco, a kamera imád téged. Sztár vagy bébi. Úgy van, csináld drágám, biggyeszd a szád, gyerünk édes ez az, még jobban, igen!

Nigel egyik fotót a másik után készítette Dracóról, aki örömmel pózolt a feminin fotós kedvéért.

- Édes, egyszerűen csodás vagy. Gyerünk a tigrispillantást. Ez az bébi, a tigrispillantást, úgy van, ragadozó vagy, a dzsungelben vagy, te vagy a dzsungel királya, had lássam!

Harry szemforgatva állt Lucius és Narcissa mellett, kezében III. Draco Lucius Malfoy-jal, és türelmetlenül várta, hogy következőleg a Reggeli Prófáta fotósa elkészítsen róluk egy „családi” fotót. Ő ki nem állhatta a rivaldafényt, Draco azonban szemmel láthatóan élvezettel sütkérezett benne.

- A következő milyen legyen? – kérdezte Draco. – Ne legyen rajta a nyuszim is?

- Annyira hátborzongatóan meleg – jegyezte meg Harry és Lucius teljesen egyszerre. Riadtan összenéztek, aztán gyorsan visszafordultak Draco felé.

- Nem szivi, más ötletem támadt – mondta Nigel a kamerát forgatva. – Hívjátok be a modelleket!

A felszólításra öt fiatal, dögös srác sétált be egymás után a kamera elé. Mindössze egy fekete boxeralsót viseltek. Harry vetett egy pillantást a huszonéves modellek dagadó izmaira, és a sima napbarnított bőrükre. Önbizalom-hiányosan nyelt egyet. Ő csak tizenhat volt, egyáltalán nem volt napbarnított, és éppenséggel egy nyuszit dajkált.

- Nem leszek féltékeny – kezdte motyogni az orra alatt. – Nem leszek féltékeny…

Lucius meghallotta, és döbbenten tapasztalta, hogy kínzó együttérzés támadt a mellkasában. Türelmetlenül megrázta magát. Ez nem a megfelelő alkalom rá, hogy megsajnálja Harry Pottert. Most önmagát kell sajnálnia. Hiszen a fia a Mesés Mágusok borítóján fog díszelegni, méghozzá egy rakás félmeztelen pasi társaságában. Ez minden titkoltan meleg rémálma.

Habár el kellett ismernie, hogy egy része egyáltalán nem bánta volna, ha most ő van a fia helyében. Egy része, amely valahol a köldöke alatt, és a térde fölött lakozott.

Eközben Draco valósággal el volt ragadtatva.

- Boldog szülinapot nekem – mondta, és a tömeg felvihogott. – Helló fiúk.

- Szevasz – felelte egy magas, sötétszőke modell.

- Ó, milyen cuki – mondta egy másik, aki távolról Usherre hasonlított. – Vele szívesen fényképezkedem.

- Mmm igen. Természetes szőke. Teljesen begerjeszt – jegyezte meg egy harmadik, tökéletesen lapos hassal, szénfekete hajjal, kék szemmel, és jól hallható amerikai akcentussal. – Nigel, szívem, nem ülhetne az ölembe a fotózás alatt?

- Óóó, én is akarom!! – szólt közbe egy izmos srác, akinek hatalmas barna szemei voltak.

Lucius mellett Harry összeszorította a fogait.
- NEM leszek féltékeny… NEM LESZEK FÉLTÉKENY…

- Na-na fiúk, ne nyomjátok agyon szegény Dracót – szidta őket Nigel kedvesen, miközben Dracóra kacsintott.

- Úgy van, jut belőlem bőven mindenkinek – kacérkodott Draco. Nigel beállította a képet, így Draco a fekete hajú modell ölébe került, a többiek pedig különböző pózokban körülállták őket.

- Nem…leszek féltékeny…NEM…LESZEK… - motyogta Harry a mantrát, és elfordította fejét, hogy ne kelljen látnia, milyen meghitten üldögél a barátja egy másik srác ölében.

- Szóval, megvolt már a szülinapi elfenekelés? – kérdezte a fekete hajú, amerikai modell Dracótól, aki erre felvonta a szemöldökét.

- Még nem – felelte pajkosan. – Mért? Vállalod? Mert nagyon rossz voltam ám.

A jelenet szemtanúi elismerően kuncogtak Draco flörtölésén, Harrynek azonban ez már sok volt. Egyetlen szó nélkül átadta DLM-t Luciusnak, majd felszívódott a tömegben.

-----

A fotózás után Draco meglátta apját a tömeg szélénél, így arra vette az útját. Majd megtorpant. Érdekes. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha Lucius simogatná DLM-t. Draco megrázta a fejét. Biztos csak a fény játszott vele.

- Hé apu – szólt oda neki, és átvette tőle a nyuszit. – Hová lett Harry?

Lucius kinyitotta a száját, hogy közölje: „fogalmam sincs”, legalábbis ez volt, amit mondani akart. Helyette azonban így szólt:

- Hát Draco, szerintem nem kellett volna így flörtölnöd előtte. Valószínűleg féltékeny lett.

Draco meglepődött, Lucius pedig legszívesebben belerúgott volna magába. Ez meg mire volt jó? Kérdezte saját magát. Nehogy már segíts a fiadnak helyrehozni a dolgokat! Neked az az érdeked, hogy szakítsanak!

- Féltékeny? A francba, erre nem is gondoltam. Hát persze, hogy féltékeny lett, hiszen én is az lennék, ha ő flörtölne modellekkel. Jobb lesz, ha megkeresem – mondta Draco bűnbánóan, és visszaadta DLM-t az apjának. – Tessék. Megtennéd, hogy felviszed a szobámba? Köszi.

Draco elment, Lucius pedig sóhajtott. Na most a fia és Potter kibékülnek, és talán el is vonulnak valahova szexelni egy kicsit. Ez gáz. Ó na mindegy. A dolog jó oldala, hogy legalább most ölelgetheti még kicsit DLM-t.

De ti nem hallottátok hogy erre gondolt, oké??

-----

- Harry? Hé Harry!

Harry megpördült, készen arra, hogy akár ki is szólt utána, lekoptassa az illetőt.

- Nézd, igazán nem vagyok abban a hangulatban… ó Charlie – nyelte le a további mondókáját, amint szemtől szembe találta magát nyári kalandjával.

- Egész este téged kerestelek – mondta Charlie izgatottan, Harry pedig beharapta a száját. Nem látta Charlie-t nyár óta, és egészen el is felejtette, milyen csábító megjelenése van a másik varázslónak.

- Hát megtaláltál – mondta Harry, és igyekezett figyelmen kívül hagyni, hogy milyen kellemesen domborodnak Charlie izmai a felsője alatt.

Charlie nevetett, Harrynek pedig még erősebben kellett koncentrálnia, hogy elterelje figyelmét eme csodás hangról, és arról az elbűvölő mosolyról.

- Elképesztően festesz. De persze ez nem újdonság – vigyorgott rá Charlie, mire Harry halványan elpirult. – Miért nem ülünk le oda a szófára? Cseveghetnénk kicsit. Hiányoztál.

Harry tétovázott. Rossz ötlet Harry. Nagyon rossz ötlet. Draco nem lesz valami boldog, ha egy kanapén talál Charlie-val.

Ó, ugyanarra a Dracóra gondolsz, aki szégyentelenül flörtölt öt különböző modellel? Arra a Dracóra? – kérdezte Harry csípősen önmagától.

Ööö, igen. Róla van szó. Hát… hm… na igen. Oké, érezd jól magad Charlie-val!

Harry Charlie-hoz fordult, és rámosolygott.
- Az nagyszerű lenne Charlie. Te is hiányoztál.

-----

Tíz óra körül, jó két órával a parti kezdete után, Molly Weasleyt a puncsos tál mellett találta az este, mégpedig Narcissa Malfoy társaságában.

- Molly, drágám! Milyen csodálatos, hogy eljöttél! – áradozott Narcissa, miközben nem létező gyűrődéseket simított le selyem dísztalárján.

- Narcissa! Ó, én is módfelett örülök – felelte Molly, és merített egy pohár puncsot. – Nem láttalak, mióta Arthur bíróság elé próbálta hurcolni Luciust.

- Hát, igen nagy kár! – trillázta Narcissa, egy korty pezsgő felhörpintése után. – Tényleg többször kéne összefutnunk. Kedves tőled, hogy eljöttél. Ráadásul elhoztad az összes imádnivaló porontyodat. Tudod, egyszerűen nem tudok betelni ezzel a rengeteg vörös hajjal. Olyan pompás.

Molly elragadóan mosolygott.
- Igazán kedves tőled Narcissa. Már mindegyikükkel találkoztál?

- Azt hiszem, igen, kivéve talán a legidősebbet. Mi is a neve?

- Bill. Legtöbbször Egyiptomban dolgozik a Gringottsnak, de ma este eljött. Tulajdonképp… Bill? Bill, gyere ide! Had mutassalak be egy régi barátnak.

A magas, izmos fiatalember, hosszú, vörös, lófarokba hátrakötött hajjal, sárkánybőr csizmában, és egy agyarral a fülében kilépett a táncolók tömegéből, és elindult az anyja felé.

- Szia anya – köszönt közömbösen. – Kinek akarsz bemutatni?

Molly Narcissához fordult, akinek egészen elkerekedtek a szemei.
- Narcissa, ő a legidősebb fiam, Bill. Bill, ő Mrs. Malfoy.

Narcissa és Bill tekintete egymásba fonódott, és mintha a világ is megszűnt volna körülöttük egy másodpercre.

Végül Narcissa megrázta a fejét.
- Szóval Bill? – lehelte a szavakat Molly felé.

- Igen – jelentette ki Molly büszkén. – 25 éves.

- Igazán? – kérdezte Narcissa, miközben szemével visszatért Billre. – Milyen elbűvölő évjárat.

- Köszönöm – mondta Bill barátságosan. – Feltételezem, mint kegyedé. – Úgy tűnt, képtelen levenni a szemét Narcissáról.

Narcissa megjátszott félénkséggel Billre mosolygott, mely már-már túl ártatlanra sikerült ahhoz, hogy hihető legyen.

- Hát nem édes? – jegyezte meg, azzal kinyújtotta kezét. – Narcissa Malfoy, de kérlek, hívj egész nyugodtan Narcissának.

- Bill Weasley – közölte Bill kellemes, lágy hangon, mialatt kezet csókolt Narcissának. – De kérem hívjon, aminek csak akar.

- Hát úgy látom, jól meglesztek – vetette közbe Molly. Teljesen elkerülte figyelmét a tény, hogy Narcissa Malfoy úgy méregeti legidősebb fiát, mint valami finom desszertet, Bill pedig hasonlóképp viszonozza a tekintetet. – Mi lenne, ha táncolnánk?

- Menj csak előre, Molly – mondta Narciss nyájasan. – Azt hiszem, én felajánlom Billnek, hogy körbevezetem a kúrián.

- Milyen nagylelkű ajánlat – mondta Bill, és felkínálta a karját. – Szívesen megnézném az otthonát.

- Akkor erre – karolt bele Narcissa Bill karjába, és kivezette őt a szalonból. – Szívesen megmutatom, milyen szép, tágas hálószobáink vannak – hallatszott még távoztukban egyre halkuló hangja.

Molly mosolyogva nézett a távozók után. Hát nem csodálatos világ az, ahol a Malfoyok és a Weasleyk képesek félretenni különbségeiket, és barátokká válni.

Igen, barátokká.

-----

- Szóval először csak megjátszottátok az egészet, hogy Malfoynak ne kelljen elvennie a Parkinson lányt?

- Bizony. Mindketten majd meghaltunk, hogy a másik gatyájába jussunk, szóval minden adandó alkalmat kihasználtunk, hogy smároljunk, de úgy tettünk, mintha csak a színjáték része lenne. Istenem, milyen idióták voltunk – mondta Harry kedvtelve. Egészen felvidult. Charlie, a flörtölős viselkedése ellenére, tulajdonképpen nagyon megbízható volt, és soha nem hajtott volna rá más barátjára. Inkább Harry és Draco irányába terelte a beszélgetést, és mindenféle szaftos részletet szedett ki Harryből a kapcsolatukat illetően.

Csevegtek, és italt kortyolgattak a szófán. Charlie szenvedélyesen mesélt a sárkányairól, és gratulált Harrynek, hogy megszelídítette, a véleménye szerint lehető legmakacsabb sárkányt, akit valaha látott. (természetesen Dracóra célzott.)

- Hát nem tudom, mondhatjuk-e szelídnek – gondolkozott el Harry. – De próbálkozni lehet, főleg, ha a próbálkozás bilincsek bevetésével is együtt jár.

A páros felnevetett, és mindketten túlságosan jókedvűek voltak ahhoz, hogy észrevegyék a szürke szempárt, mely forrongva követte minden mozdulatukat.

-----

Harry a Charlie-val való csevegés után rátalált Hermionéra és Ronra, majd még pár másik griffendéles barátjukkal kiegészülve, a szünidei élmények mesélésével múlatták az időt.

Körülbelül háromnegyed 11 felé járhatott az idő, amikor Harry fülét megütötte egy, az egész termet betöltő hang. A hang tulajdonosa egy rögtönzött kis emelvényen állt, ami a karaoke-színpad részét képezte.

- Hahó emberek! Kérhetnék egy kis figyelmet?

Seamus ír akcentussal kiejtett szavai, a sonorus bűbájnak köszönhetően, tisztán visszhangzottak a tömeg fölött, és immár mindenki felé, és Blaise felé fordult, aki a színpad szélén állt.

- Szerinted mit akarhat Seamus? – kérdezte Harry csendesen Hermionét, mire a lány vállat vont.

- Nagy örömmel prezentáljuk – zengte Seamus a színpad előtt összezsúfolódott sokaságnak –, hogy beszerezhető a HPRK katalógus legújabb darabja.

- Ó, csak ezt ne – nyögte Harry.

- Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy bemutassam az újhullámos Harry Potter Kviddics Rajongói pólónkat!

Azzal Blaise és Seamus drámaian letépték pulóverüket, láthatóvá téve az alatta rejtőző pólót.

A csinos, rikító rózsaszín, meglehetősen rövid pólót, melyen a következő volt olvasható: Harry Hajrázói.

A csődület tapsviharban tört ki.

- Te jó ég! – bukott ki Harryből, miközben gyors egymásutánban pislogott. – Blaise, Seamus, ti meg…

- Ez a katalógus legújabb darabja! – lelkendezett Seamus a vidor tömegnek. – Ami a mi egyedülálló Blaise Zabinink ragyogó elméjéből pattant ki!

- Köszönöm Seamus – mondta Blaise szerényen. – A tervezésnél a kviddicsmecsekre gondoltam – intézte a magyarázatot az izgatott sokaságnak, akik a pólót figyelték. – Tulajdonképpen az se számít, hogy Harry végül melyik csapattal szerződik le. Mi ezekben a pólókban fogunk ülni a lelátón, így mindenki tudni fogja, hogy mi vagyunk Harry legnagyobb rajongói – nem ám csak jóöreg kviddicsrajongók, hanem speciálisan Harry Potter rajongók. Mi vagyunk Harry Hajrázói.

- Istenem, ez annyira édes! – visította nagy egyetértésben Lavender és Parvati.

- Nekem feltétlenül kell egy ilyen – tette hozzá Colin határozottan.

- De… - kezdte Harry, őt azonban tökéletesen figyelmen kívül hagyták.

- Hármat veszek! – kiáltotta Hannah. – És én a roxfortos meccsek alatt is viselni fogom az enyémet!

- Remek ötlet Hannah! Én is akarok belőle! Én is Harry Hajrázója akarok lenni – kiáltotta Susan Bones.

- Állatkáknak is lehet venni?

- Hermione – sziszegte Harry. – Ne bátorítsd őket!

- Hát persze Granger – mondta Blaise, előcsapva egy csipeszes írótáblát. – Rendben. Ne tolakodjatok. Felveszek minden rendelést, és még Harry következő meccse előtt küldjük a baglyot az áruval. Na ki akar Harry Hajrázóihoz tartozni?

Harrynek meg kellett ragadnia Ron karját, nehogy ő is beálljon a sorba.

-----

Este 11 körül, pontosan negyed órával a „puncs-akcio” előtt, Lucius a konyha felé vette az irányt. Átvágott a tömegen, és épp kifarolt volna a hallba, mikor egy nagyobbacska nevető és tapsoló csoportosulást fedezett fel Harry és Yoda körül, akik mintha valami előadást mutattak volna be. Kíváncsian tett feléjük pár lépést, hogy hallhassa, mi folyik ott.

- Egy nap nagy harcos leszek – mondta Harry kissé siránkozós hangon.

- Óóó, nagy harcos! – rázta Yoda a fejét. – A harc naggyá nem tesz!

A csapat kölyök hangos kacajban tört ki.

- Ez elképesztő! – közölte Hermione, és megállíthatatlanul vihogott.

- Istenem, ez a legviccesebb dolog, amit valaha láttam – mondta Dean Thomas, a könnyeket törülgetve szeméből.

- Még egyet Harry! – könyörgött Justin Finch-Fletchley.

- Oké – vigyorgott Harry. – Kész vagy Yoda?

A házimanó bólintott.

- De Yoda mester – kezdte Harry panaszosan, hátborzongatóan Luke Skywalkerét idéző hangon. – De hiszen annyira próbálom.

- Nem – emelte fel Yoda a kezét. – Ne próbáld. Tedd, vagy ne tedd. De nincs próba.

A tömeg vidám hahotában tört ki.

- Megint! Megint!

Lucius megrázta a fejét. Soha, de soha nem fogja megérteni a mugliszületésűeket.

Soha.

-----

Kábé 23:15-kor egy halom új tál került ki az asztalokra, mind fényes, kék színű punccsal volt tele. Lucius gondosan ügyelt rá, hogy külön kiírás jelezze a tálaknál: extra erős – óvatosan, saját felelősségre fogyasztandó. Elvégre mindenki tudja, hogy a legjobb módja rávenni bármire az embereket az, ha felhívják a figyelmüket, hogy rossz ötlet.

A tömeg hamarosan megrohamozta a puncsot. Lucius a terem egy rejtett, homályos zugából követte figyelemmel, ahogy egyik vendég a másik után nyakalja be a csillogó, kék készítményt. Leellenőrizte az óráját. 23:20. A hallucinogén anyagok körülbelül tíz perc múlva működésbe lépnek, és akkor ő gondtalanul nyakon csípheti Dracót és Pansyt, hogy Draco szobájába cipelje őket.

Elszántan igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy amint az órájára nézett, enyhén remegett a keze.

előző        vélemény       történet főlapja        következő