26. fejezet - Bőrruhás veszedelem

Ásított, majd nyújtózott egyet, és elmosolyodott, amint meghallotta, hogy Draco elzárta a vizet. Pár pillanattal később elő is bukkant barátja a fürdőből. Haja nyirkos volt, és guszta kis testét mindössze egy Malfoy-címerrel ellátott, bolyhos fürdőköpeny takarta.

- Szia Draco – köszöntötte Harry kicsit kábán. – Hát nem csodás ez a reggel?

Draco a szemét forgatta, de mindemellett kifejezetten elégedettnek tűnt.
- Gondolom, egy ilyen észveszejtő kényeztetés után, amiben az este volt részed, bármelyik reggel szépnek tűnik.

- Mmmm, lehet – értett egyet Harry, majd felült, és Dracót kezdte fixírozni.

- Állati lenyűgöző volt. Hol tanultad ezt? Bangkokban?

Draco zavartan nézett.
- Mi?

- Hagyjuk. Mugli dolog – felelte Harry, majd oldalra döntötte a fejét. – Tudod, milyen imádnivalóan nézel ki abban a fürdőköpenyben?

- Mi? – szörnyülködött Draco. – Nem is. Inkább hihetetlenül férfiasnak tűnök benne.

- Igen, persze – horkant fel Harry. – amit csak akarsz – cuki.

- Potter – morogta Draco.

- Olyan vagy, mint egy édes, ölelnivaló kis plüssmackó, és legszívesebben a karomba zárnálak, és halálra szeretgetnélek.

- Te… én… MI? Semmiképp! Ez undorító – jelentette ki Draco, kábé olyan hangsúllyal, mint aki kidobja a taccsot. – Egy szót se többet. Inkább indíts zuhanyozni.

- Igenis uram – mondta Harry ál-komolyan. Kipattant az ágyból, magához vett némi ruhát a ládájából, és elindult a fürdő felé.

- Ó, egyébként Harry – szólt utána Draco, mikor már épp belépett volna az ajtón –, a házimanókkal hozattam sampont és kondicionálót neked. Ne aggódj, tudom, hogy eszedbe sem jutna az én holmimat használnod, mert az nem a te hajtípusodra való. Kifejezetten a világos hajszín kihangsúlyozására fejlesztették ki, plusz lágy esést biztosít a hajnak, miközben tartást ad. Szóval szereztem neked megfelelőt, ami selymes tapintást garantál, és könnyen kezelhetővé teszi a hajat, ugyanakkor megőrzi annak egészséges fényét.

Draco elhallgatott, mihelyst tudatosult benne, hogy Harry megrökönyödve bámul rá. – Öhm… csak gondoltam szólok – fejezte be aztán félénken.

Harry pislogott párat, aztán eltűnt a fürdőben, de nagyon közelről még lehetett hallani, amint azt motyogja: melegebb, mint egy háttértáncos egy Shi Tzuval a hóna alatt.

----

Harry legközelebb kábé tizenöt perc múlva bukkant fel, miután jóleső zuhanyt vett Draco óriási süllyesztett fürdőkádjában, sőt lelkiismeretesen felhasználta az összes, gondosan összeválogatott hajászati terméket is. Farmerban, és egy, még korábban Draco által választott passzentos pulcsiban sétált ki a fürdőből, miközben nedves haját dörgölte egy törülközővel.

- Tudod Draco, el kell ismernem, hogy a hajam tényleg lágyabb lett, és könnyebben fésülhető… TE JÓSÁGOS MERLIN EGY KOKTÉLRUHÁBAN ÉS TŰSARKÚ CÍPŐBEN! – akadt el Harry lélegzete, és meglepetésében úgy hátratántorodott, hogy a falba kellett kapaszkodnia. – MI A FENE VAN RAJTAD?

Draco, aki épp meredten hajolt a tükör elé, és körülményes mozdulatokkal művészi kuszaságba zselézte tincseit, kurtán végigtekintett az öltözékén.

- Bőr – felelte egyszerűen. Harry szemei kocsányon lógtak.

Hogy „bőr” az egy elég enyhe kifejezés volt. Draco fekete, ujjatlan felsőt viselt, ami második bőrként tapadt felsőtestéhez, és tökéletesen jól mutatott fehér-szőke hajával. Ehhez egy fekete bőrnadrág párosult, ami annyira szoros volt, hogy Harry biztos volt benne, menten szívrohamot kap, ha csak még egy másodperccel is tovább bámulja Dracót.

- Jesszusom Draco, te… te teljesen… - Harry nyelt egyet és elhallgatott. Továbbra is a jótékonyan szilárd falnak támaszkodott, és komolyan azért aggódott, hogy a térdei fel fogják mondani a szolgálatot.

- Rendkívül egyértelműen és összetéveszthetetlenül homokosnak nézek ki? – kérdezte Draco, és felvett egy bőr csuklószorítót a fésülködő asztalról.

- Öhm… persze – mondta Harry, aki tulajdonképpen azt akarta volt mondani: annyira kibaszottul szívdöglesztően nézel ki, hogy mindjárt itt helyben összeesek, és belefulladok önnön nyáladék tócsámba.

- Remek – szólt Draco elégedetten. – Ez volt a terv. – Felvett egy másik csuklószorítót is.

- Tényleg? – kérdezte csevegő hangon Harry, miközben a fal mellett óvatosan a dívány felé oldalazva, hogy leüljön. – Szóval miért… miért is akarsz ennyire melegnek látszani?

- Próbálom bebizonyítani az apámnak, hogy egy szemernyit sem vagyok heteró – magyarázta Draco. – De legalábbis ezzel felbosszantom.

- Aha – jegyezte meg Harry, mintha hirtelen megvilágosodott volna. Egyszerűen képtelen volt levenni a szemét Dracóról. Lassan letelepedett, és ekkor hirtelen korszakalkotó ötlete támadt. – Hé Draco.

- Igen?

- Tudod, mivel tudnánk igazán felbosszantani az apádat?

- Mivel?

- Ha szexelnénk.

- Nahát ez egy zseniális ötlet Harry!

Harry gondolatban gratulált magának, és miközben megnyalta a száját, hátradőlt a díványon. - Rendben van, te bőrruhás veszedelem, gyere a papihoz.

De Draco ekkor átsétált a nappaliba.

- Draco, hova a fenébe… Draco? Gyere vissza! Picsába… - Harry feltápászkodott, és követte Dracót a másik helységbe, ahol az épp egy maréknyi zöld port szórt a márványkandallóba.

- Lucius dolgozója – mondta Draco tisztán és jól érthetően, majd a lángok közé dugta a fejét.

----

Lucius Malfoy a kedvenc karosszékében üldögélt a dolgozójában, és milliomodszorra rágta át magát duzzogva ezen az egész helyzeten a fiával, és Potterrel kapcsolatban, mikor Draco arcát pillantotta meg a tűzben.

- Apa! Ott vagy?

Lucius odasétált a kandallóhoz.
- Igen Draco? Mi az? – Keresztbe tette az ujjait, és olyasmiben reménykedett, hogy Draco esetleg azt mondja: épp most szakítottam Harry Potterrel, azonnal feleségül akarom venni Pansyt, és a valaha volt lehető legheteróbb halálfalóvá akarok válni!

Nem volt ilyen szerencséje.

- Apu, Harry és én most vad, őrült, felháborítóan meleg és állatias szexuális tevékenységet fogunk űzni, szóval ne gyere fel a szobámba, jó? Pá!

Azzal eltűnt.

- Az isten szerelmére – morogta Lucius. Kisietett a dolgozóból, és Draco szobája felé vette az irányt.

----

- Jaj Draco, most tényleg muszáj volt elmondanod az apádnak?

- Tulajdonképpen igen – mondta Draco, és megvizsgálta a haját a nappali falán lógó hatalmas tükörben. - Ez elképesztően fel fogja bosszantani.

- Rendben, ahogy gondolod – vonta meg a vállát Harry. – A te apád. Na akkor jöhet az állatias szex.

- Mi? – pislogott rá Draco.

- A vad, őrült, felháborítóan meleg és állatias szexuális tevékenység. Naaa, gyerünk már Draco – ragadta meg Harry a másik kezét, és a háló felé kezdte vonszolni.

Draco megrázta a fejét.
- Nem Harry, valójában nem fogunk szexelni. Azt csak azért mondtam, hogy felbosszantsam az apámat. Biztosra veszem, hogy már úton van ide, hogy jól kiosszon.

- De… de én… azt hittem…

- Emellett, van róla fogalmad mennyi ideig tartott míg belepréseltem magam ebbe a nadrágba? Tíz percbe telt, csak hogy felhúzzam, aztán meg még zsugorító bűbájt bocsátottam rá, hogy még szűkebb legyen. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán le tudok ülni benne. A világ minden kincséért se venném le, de azért se, hogy szexelhessünk.

- De… de… úgy nézel ki…

Draco elmosolyodott Harry elkámpicsorodott ábrázata láttán, és odahajolt, hogy megpuszilja a homlokát. – Később, ígérem. De most csak tegyünk úgy, minthogyha csinálnánk, hogy az apám teljesen kiakadjon, oké?

- Rendben – mondta Harry rosszkedvűen, aki maga is eléggé ki volt már akadva. Nekidőlt a falnak, és tekintete fáradhatatlanul vándorolt le-föl Draco testén, mialatt a szőke ismét a tükörképét szemrevételezte. A bőr határozottan jól állt Dracónak, és Harryt egyre inkább az kezdte érdekelni, hogy mennyivel is lesz később az a később.

Aztán támadt egy gondolata.
- Draco, és nekem is direkt bosszantanom kell az apádat?

Draco meglepetten nézett rá.
- Hát jól jönne a segítséged. Egyébként azt gondoltam, hogy mivel utálod az apámat, egyből kapni fogsz az alkalmon. Akkor is teljesen felvillanyozott a dolog, mikor legutóbb ilyesmiket csináltál, még a Roxfortban. Sőt, ha jól emlékszem, az egész Nagyterem előtt a fenekemre csaptál, csak hogy idegesítsd.

Harry vállat vont.
- Igen, de tudod, akkor még nem jártunk. Csak úgy elkaptál, és úgy tettél mintha a barátod lennék. De most már… igazából is együtt vagyunk, érted? És tényleg szeretlek, szóval… - Harry halványan elpirult. – Jó lenne, ha az apád is kedvelne engem.

- Aaaa, hát nem édes? – gügyögte Draco, és megborzolta Harry még mindig nedves haját. – De az apám tényleg, és szó szerint meg akar ölni, szóval ehhez talán már kicsit késő van.

Draco visszatért a tükörhöz.
- Ne húzzam ki a szemem fekete szemceruzával?

- Neked van fekete szemceruzád? – kérdezte Harry, miközben szemével követte Draco karját, melyen megfeszültek a jól kidolgozott izmok, amikor az imént a hajához ért.

- Nem, invitóval idevarázsolnék egyet az anyám szobájából. De talán nincs is rá szükség. – Draco Harry felé fordult. – Tudod, eszembe jutott valami más. Meg kéne próbálnod úgy viselkedni, mintha te lennél a domináns fél, én lennék az alárendelt a kapcsolatunkban. Az a gondolat aztán rendesen felbőszítené az apámat.

Harry vigyorgott.
- Draco, édeském, utálom eloszlatni az illúziódat, de tényleg te vagy az alárendelt a kapcsolatunkban – jegyezte meg gonoszul, tudva, hogy egy ilyen kijelentés tökéletesen alkalmas rá, hogy Dracót kihozza a sodrából.

És valóban, Draco eltátotta a száját felháborodásában.
- Hogy merészelted, Potter! – köpte szörnyülködve. – Oké, eddig úgy volt, hogy azért nem szexelek veled, mert nem akarom levenni a nadrágomat. Most viszont már azért nem fogunk szexelni, mert irtó dühös vagyok rád.

- Te ostoba kis fruska – mondta Harry látható élvezettel – Szóval megvonod a szexet, mert mérges vagy rám? Ez is csak az én igazamat bizonyítja.

- Te kis…

Azzal Draco Harryre vetette magát. Vagyis megkísérelte Harryre vetni magát. Harrynek ugyanis volt egy rendkívüli helyzeti előnye, mégpedig hogy nem viselt olyan nadrágot, amely a sétáláson, és kívánatos pózoláson kívül, minden egyéb cselekvést meggátolt, így hát Draco hamarosan arccal lefelé a padlón találta magát Harry alatt.

- Engedj már el te vadállat! – vicsorogta.

- Hé, te estél nekem. Ez csak önvédelem volt – fejtette ki Harry, aki Draco hátán ült, és biztonságosan hátrafogta a szőke kezeit.

- Eressz. El. MOST!

- Persze, rögtön – felelte Harry engedékenyen, és egyértelműen élvezte, ahogy a bőrcuccos Draco vonaglott alatta. – De csak ha elismered, hogy te vagy az alárendelt.

- Soha! – csattant fel Draco, és eredménytelenül próbált hátrahajolni és letornázni magáról Harryt.

- Mondd ki!

- NEM!

- Nem engedlek el, amíg nem mondod.

- Potter, te túlméretezett makákó, ha nem eresztesz el most rögtön…

Harrynek támadt egy ötlete, és ördögien elvigyorodott.
- Ha nem mondod, akkor összekócolom a hajad.

Dracónak még a lélegzete is elakadt rémületében.
- Nem tennéd!

- Dehogynem.

- Évekig tartott mire rendesen belőttem! Harry, kérlek, KÉRLEK, csak a hajamat ne!

- Hát akkor tudod, mit kell mondanod. Halljuk szivi. Ismerd el, hogy te vagy az alárendelt.

- Egy nagy fenét vagyok én!

Harry egyik kezével elengedte Draco karját, és annyira megközelítette vele Draco haját, hogy a tincsek végei már a tenyerét csiklandozták.

- NEEEEEEM, a hajamat ne! Rendben Potter, nyertél! Én vagyok az alárendelt oké? Én vagyok a kibaszott alárendelt.

- Jó fiú – mondta Harry édesen. – Most mondd, hogy a szajhád vagyok Harry.

- MI??? SEMMIKÉPP.

- Mondd, különben a hajad bánja.

- Te aljas kis fasz, annyira meg foglak öl… ó istenem, rendben Harry, a szajhád vagyok – mondta Draco kétségbeesetten, ahogy Harry keze megint a haja felé közelített. – Hallottad? A SZAJHÁD VAGYOK!

- MI A FÉSZKES FENE FOLYIK ITT???

Lucius Malfoy sétált be Draco szobájába, és döbbenten konstatálta, hogy egy szem örököse épp azt ordibálja, hogy „a szajhád vagyok”, miközben a Kis Túlélő a padlóra szorítja.

Itt most fejek fognak porba hullni.

----

- Újra kérdem, MI A FÉSZKES FENE folyik itt??

- Szia apu, nem láttam, hogy itt vagy – mondta Draco, és szorult helyzetéből apjára emelte fejét.

- Draco Lucius Malfoy, jobb ha valami átkozottul jó magyarázatod van rá, hogy miért ordibálod, hogy Potter szajhája vagy ahelyett, hogy főben járó átkokat alkalmaznál rajta.

- Ó, igen persze – sietett a válasszal Draco egy ragyogó mosoly kíséretében, és készen állt rá, hogy büszkévé tegye az apját. – Nos amint látod, Harry annyira követelőző, makacs, és szexi, hogy egyszerűen csak hagyom, hogy akkor és azt tegyen velem amit és amikor csak akar. Szóval az igazat megvallva, tényleg a szaj…

- Fejezd csak be ezt a mondatot, és komoly bajban leszel fiatalember – fenyegetőzött Lucius. Jól megnézte magának a fiát. – És mi az ördög van rajtad?

- Bőr, apa. Harry szereti, ha a szajhája…

- Egy szót se többet. Na most mássz le a fiamról Potter, és mindketten indítsatok reggelizni, de rögtön.

- Kopj le a fiamról vagy kapd le a fiam? - kérdezte Harry ártatlanul.

- REGGELI! MINDKETTEN! MOST!!

----

Egy picivel később, a reggeliző asztalnál…

- Tehát vasárnap van karácsony, és gondoltam reggel az első dolgunk lehetne, hogy átadjuk az ajándékainkat, mielőtt a család összes többi tagja megérkezne a karácsonyi vacsorára – magyarázta Narcissa, miközben kicsattantóan jókedvűen kavargatta a cukrot a teájában.

E szavakra Harry abbahagyta Draco bámulását, akinek a felsője egy kicsit felcsúszott a hasán. – A család… összes tagja? – kérdezte udvariasan, csak hogy tisztában legyen a dolgokkal.

Draco jelentőségteljesen köhintett.

- Nos Harry, te és én tulajdonképpen kettesben, meghitt magányban fogjuk eltölteni a saját, szép kis karácsonyi vacsoránkat, nagyon-nagyon távol az örült, elmebeteg rokonaimtól, akik mind holtan akarnak látni, szóval ne aggódj – közölte bátorítóan.

Harry egy hajszállal sem tűnt nyugodtabbnak.

- Örülök, hogy ezt eldöntöttük – mondta viszont Narcissa, majd bele kortyolt a teájába, és a fiúkra mosolygott. – Imádnivaló a pulóvered Harry.

Harry visszamosolygott. – Természetesen ezt is Draco választotta.

- Egyszerűen remekül áll neked, nem gondolod Lucius?

Lucius, aki addig lopva Dracót szemlélte, illetve diszkréten vodkát csempészett a narancslevébe, most felnézett.
- Hogy mi?

- Harry pulóvere. Nem gondolod, hogy elbűvölő?

Lucius sóhajtott, kortyolt egy nagyot a „narancsléből”, majd Harryre pillantott.
- Hát… tényleg elég jól kiemeli a haja színét – mondta végül vonakodva. – Azt a szép fényes fekete hajat… - folytatta álmodozó hangon, de aztán észbekapott, és a fejét rázva elhallgatott.

Narcissa ismét Dracóhoz fordult.
- És persze karácsony után, mind tudjuk kinek a születésnapja következik.

Draco aki voltaképp az asztal mellett állt, rámosolygott anyjára. A nadrágban képtelenség volt leülni, de úgy érezte az apja arckifejezése miatt már megérte.
- Tehát mik is pontosan a partitervek anya?

- Nos, a születésnapod szilveszterkor van, tehát úgy gondoltam a partit előző este tarthatnánk, hogy semmilyen más ünnep ne vonja el a figyelmet te születésnapodról drágám. Az apád ötlete volt az egész. Hát nem figyelmes? – Narcissa a férjére mosolygott.

- Igen, nos nem tehetek róla, én már csak ilyen vagyok – felelte Lucius, nemes szándékairól bizonyságot téve. Azt persze inkább nem tette hozzá, hogy az ötletet, hogy egy estével korábban tartsák a partit, nem jó szándék ihlette, hanem sokkal inkább galád tervek, melyek garantálják, hogy Draco a nagykorúvá válása pillanatában sírig tartó frigyre lépjen egy jó családból származó leszbikussal.

- Hát ez mind remekül hangzik – mondta Draco, és keresztülhajolt az asztalon, hogy magához vegye a narancslevet. Harry szemei azonnal Draco bőrborítású hátsójára tapadtak, és jól hallhatóan nyelt egyet.

- Draco, Merlin szerelmére, nem ülnél le? – fakadt ki Lucius. Már rosszul volt tőle, hogy Potter úgy fixírozza egy szem csemetéjét, akár egy darab húst.

Vagy lehet, de csak lehet, hogy egy icipicit féltékeny volt Dracóra, amiért neki van egy dögös, fekete hajú szeretője, aki gyakorlatilag még az ebédlő asztal fölött is utána nyáladzik.

Draco egy hányingerkeltően bűbájos mosolyt vetett apjára.
- Nem tudok leülni apu. Túl szoros a nadrágom.

- Frissítsd fel az emlékezetem. Pontosan miért is kell ezt a röhejes nadrágot viselned?

- Már elmondtam apu – felelte Draco tagoltan, miközben óvatosan ismét előrehajolt, hogy elvegyen egy pogácsát. – Harrynek tetszik, ha bőrben vagyok. Igaz, Harry?

Harry, aki épp egy kis gabonapelyhet készült megenni, teljesen elvétette a száját a kanállal, és arra gondolt, hogy az evéshez különleges tehetség kell abban az esetben, ha épp képtelen vagy levenni a szemed a barátod hátsójáról.
- Mi? Ó igen, bőr. Mmmm – bökte ki végül.

Lucius az égre emelte tekintetét.
- És esetleg megtudhatom, hogy miért szereti annyira Potter, ha bőrben vagy?

Draco vállat vont, aminek következtében a felsője kissé feljebb csúszott, és Harry ismét nyelt egy nagyot.
- Nem tudom, apa. Talán ahhoz van köze, hogy melegek vagyunk – fejezte be jelentőségteljesen.

- Ez teljesen badarság, Draco. A heteró embereknek is tetszhet a bőr. Emlékszem, a te korodban nekem is volt egy hasonló nadrágom. És emlékszem, mikor viseltem, szinte minden alkalommal eszméletlenre kefélt James Po… úgy értem az anyád.

Pár másodpercnyi kínos csend volt, majd…

- Érdekes. Egyáltalán nem emlékszem rá, hogy láttam volna rajtad bőrnadrágot Lucius drágám – mondta Narcissa kissé értetlenül.

Harry, Draco és Lucius pedig nagyon iparkodtak elkerülni egymás tekintetét.

----

Mindent egybevetve, a nap kielégítőnek bizonyult. A Malfoy család körbekalauzolta Harryt a kúrián, ami a kúria méreteiből adódóan tényleg majdnem egy egész napot vett igénybe. A bőrnadrág bőrnadrágja persze hatalmas sikert aratott, még ha ez azt is jelentette, hogy Draco továbbra is képtelen volt leülni, hiszen úgy tűnt, Lucius egy pohár ital nélkül képtelen volt a fiára nézni, arról nem is beszélve, hogy Harry egész nap egy másodpercre sem szüntette be a nyáladzást. Draco már nagyon várta az estét.

Az estéről beszélve…

Harry a nappaliban volt, és egy levelet írt Ronnak és Hermionénak. Draco az ágyán terpeszkedett testhezálló bőrszerelésében, és Harryt bámulta, miközben Hermione kis fekete noteszét lapozta át, amit megbűvölt, hogy úgy nézzen ki, mint egy divatlap. (mivel tudta, hogy azt Harry egy tízméteres rúddal se érintené meg)

Halotta, hogy Harry pár alkalommal felvihog, és közben azt mormolja: „Yoda, te jó ég, Hermione ezen be fog halni…”, de olyannyira lefoglalta egy fejezet a noteszben, ami a „sztriptíz” címet viselte, hogy nem törődött vele.

Végül hallotta, hogy Harry feláll, és odasétál Hedvighez, aki a kandalló párkányán telepedett meg.

- Itt van egy levél Hermionénak és Ronnak az Odúba. El tudnád vinni? – mondta Harry a bagolynak, aki válaszképp huhogott. – Ó, hát persze, hogy eltudod, mert te vagy a legokosabb bagoly a világon. Ki az én kis tüneményes baglyom, hmmm? Az én szépséges baglyom?

Draco felvonta a szemöldökét, amint hallotta Harry, Hedvighez intézett szavait. Aztán mikor egy pillanattal később barátja belépett a hálóba, álmélkodva nézett rá.

- Ezennel minden jogodat elvesztetted rá, hogy azon gúnyolódj, hogyan bánok DLM-mel.

- Hé, ez közel sem olyan vészes, mint ahogy te ajnározod azt a nyuszit – védekezett Harry.

- Ki az én szépséges baglyom? – imitálta Draco.

- Kopj le – mondta Harry elpirulva. – Hedvig igenis szép!

- Hát persze – nyugodott bele Draco. Bármennyire jó móka volt is Harryt cukkolni, most ennél nagyobb tervei voltak. Lerakta a magazint az éjjeliszekrényre, majd lassan felállt, és elégedetten konstatálta, hogy Harry éhes tekintettel követi minden mozdulatát.

- Hát teljesen kész vagyok. Egész nap ebben a gatyában közlekedni kész tortúra. – Draco tette egy pár lépést Harry felé, aki meredten bámulta, majd hanyagul megfordult. – Úgy értem nézd csak meg, mennyire szűk is ez a nadrág – mondta ártatlanul, és válla fölött hátrapillantott Harry ledermedt ábrázatára, majd végigsimított a csípőjén. – Semmit nem rejtenek el, igaz?

Harry szemei tányérnyira nyíltak, és úgy tűnt, komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ne kezdjen el csurogni a nyála.

- Valami baj van Harry? – kérdezte Draco játékosan, miközben az ő vére is felforrósodott Harry pillantásától.

- Mi? Ja, semmi – felelte Harry, habár kicsit meglazította a nyakánál a pulcsiját, mintha hirtelen elviselhetetlen meleg támadt volna a szobában. – Csak… csak te… csak… ó basszameg Draco, annyira kibaszottul szexi vagy – tört ki hirtelen Harryből, és előrehajolt, hogy az ölébe vonja Dracót. – Annyira kibaszottul kívánlak.

Ahogy ajkaik egy nedves csókban forrtak össze, Dracóra olyan elemi erővel tört rá az egész nap felgyülemlett szexuális feszültség, hogy hirtelen égető vágyat érzett rá, hogy feladja eredeti terveit, és egyszerűen hagyja Harrynek, hogy tegyen vele, amit csak akar.

De aztán bekúszott elméjébe a kép, ahogy Harry a szófán ül, álmélkodva bámul fel rá, és megkapja élete első öltáncát, rajta pedig semmi más nem lesz, csak az a bőrnadrág.

Draco váratlanul hátranyomta Harryt a díványon, aki már tiltakozásra nyitotta volna a száját, de Draco egy kézmozdulattal elhallgattatta?

- Tudom, mennyire imádod ezt a nadrágot Harry – dorombolta. – És az ötlött eszembe, hogy talán szeretnéd látni, amint megszabadulok tőlük.

Harry hangja leginkább egy partra vetett haléhoz volt hasonlatos, amit Draco úgy könyvelt el: igen Draco, semmit sem szeretnék jobban, minthogy a szemem láttára lassan felfedd az elviselhetetlenül dögös és szexi tested.
Draco előhúzta a pálcáját, elsuttogott pár varázsigét, mire a szoba fényei elhalványultak, és zene hangzott fel.

- Szent egek – nyögte ki végül Harry, amint megdöbbentően dögös barátja terpeszállásban elhelyezkedett fölötte a díványnál.

- Szóval volt már részed öltáncban Harry? – suttogta neki Draco csábítóan, miközben gyakorlott mozdulatokkal dörgölte magát a másikhoz.

Harry csak nyögött egyet, és tagadólag rázta a fejét.

- Hát akkor – súgta Draco, és levette a felsőjét, hogy immár mindössze azt a második bőrként rátapadó szűk bőrnadrágot viselte. – Egyszer mindent ki kell próbálni, nem?

----

A vasárnapi bámulatos bőrnadrágos siker után, Draco úgy döntött folytatja az „öltözzük felháborítóan melegként” témát egész héten.

Hétfőn feszülős farmert viselt, és egy a derekát szabadon hagyó felsőt a következő felirattal: Az úriemberek a szőkéket szeretik, és nem habozott bőséges mennyiségű csillámport tenni az arcára.

Lucius majdnem szívrohamot kapott.

Kedden rózsaszín melegítő volt rajta, az oldalán fehér csíkkal, és hozzáillő övvel, mire Lucius bezárkózott a dolgozóba, és egész nap nem volt hajlandó előjönni.

Szerdán fehér együttes volt rajta, és rózsaszín felső, hozzáillő tökéletesen rózsaszín napszemüveggel, és egy rózsaszín válltáskával, ami felvehette volna a versenyt a Nagyúréval, és amiben elhelyezte DLM-et, hogy egész nap magával tudja hurcolászni.

Lucius valami hablatyolt arról, hogy muszáj ellenőriznie a jótékonysági adományait, és elrohant a Mágiaügyi Minisztériumba, hogy ott rejtőzzön el. Elvégre is, a tagadás mérhetetlenül könnyebb volt, ha az elkerüléssel párosult.

Draco nem hagyta kihasználatlanul Hermione kis fekete noteszét sem.

Harry azon kapta magát, hogy mindent megkap: egyik nap ehető testápolós érzéki masszázsban volt része; aztán a kötözős varázslat egy egészen szokatlan felhasználásmódjával találkozott; továbbá pikáns játékokat próbáltak ki, többek közt a „Büntetésben a Bájitaltan-professzornál”-t mely közben messze felülmúltak minden hamis részletet, amit anno Draco a Szombati Boszorkány Bulvárnak mesélt.

Harry talán gyanút foghatott volna, hogy Draco, akire korábban a „kivételesen lenyűgöző az ágyban” jelző illett, átformálódott „kielégíthetetlen szexuális vadállattá, akinek tarsolyában vannak a legvadabb, legállatiasabb szexötletek”, de túlságosan lefoglalta, hogy élvezze a dolgot, így nem tette szóvá.

És immár csütörtök volt, Draco pedig úgy tervezte, hogy ma egy kicsit kíméletesebb lesz. Sikerült kerítenie magának egy igaz amerikai tengerész egyenruhát, fehér trapéznadrággal, és zakóval, és ráadásként egy kicsiny sapkát is nyomott szőke fejébe.

Harry a világért sem ismerte volna el, de úgy gondolta Draco átkozottul édesen fest abban a cuccban.

Tehát csütörtök volt, és Draco tudta, hogy ez az a nap, amikor Lucius „üzleti megbeszélést” tart, ami igazából azt jelentette, hogy beugrik pár „üzlettársa” (azaz halálfalók) és Lucius dolgozójában gyűlnek össze, hogy „üzleti ügyekről” csevegjenek. (vagyis cselszövésekről Harry Potter ellen, amiben általában csonkítások is szerepeltek, és hogy mivel bizonyíthatnák legmélyebb odaadásukat Voldemort Nagyúr iránt)

Draco úgy tervezte, beköszön.

----

- Szóval a következő „üzleti” kérdés – kezdte Rodolphus Lestrange, eltúlozva az idézőjel mutatását a kezével, mire pár halálfaló felkuncogott –, hogy vajon a Sötét Nagyúr ét-, vagy tejcsokoládét szeretne-e inkább a következő gyűlésen. Nos, én személyesen az étcsokoládét preferálnám, hiszen hahó, ő a Sötét Nagyúr, de Avery szerint…

- Apu, itt vagy? Beszélhetnénk egy kicsit?

Draco, imádnivaló kis tengerész holmijában, egyszerűen besétált Lucius dolgozószobájába.

- Draco! – sziszegte Lucius fojtottan. – Ne most! Apu megbeszélést tart!

- Ó tényleg? – áradozta Draco, rémisztően jól utánozva az anyját. – Milyen pompás! – Rámosolygott a szobában tartózkodókra, akik mind elnézően visszamosolyogtak. – Helló mindenki! Mr. Nott, Mr. Avery, Mr. Crack, Mr. Monstro, Mr. Rockwood, Mr. Macnair, Piton professzor, Roddy bácsi…

- Helló Draco. Elbűvölően festesz – mosolygott Rodolphus Lestrange az unokaöccsére. –Nem igaz? – fordult a többi halálfalóhoz, akik mind bólintottak.

- Igen, valóban – mondta Nott. – Lucius, annyira szerencsés vagy, hogy ilyen jó ízléssel megáldott fiad van, meg hogy így ki van békülve a szexualitásával.

- Remek – préselte ki magából Lucius, majd megköszörülte a torkát. – SZÜKSÉGED van valamire, Draco?

- Nem igazán – ismerte el Draco, és lezuttyant az előkelő bőrkanapéra az apja mellé. – Csak látni akartam az apumat, és megmondani neki, hogy szeretem.

- Aaaaaaa – hangzott fel a kórus, mire Lucius fájdalmas tekintetet vágott.

- Hát, köszönöm Draco, én… öhm… én is szeretlek. De most miért nem sietsz? Potter már bizonyára vár.

- Potter? Mármint Harry Potter? Most épp itt van? – kérdezte Macnair izgatottan. Draco és Lucius bólintottak.

- Kint vár a hallban – magyarázta Draco. – Végül is, nem igazán hozhattam ide egy csapat halálfaló közé, nem igaz? Ó, bocsánat, akarom mondani az apám „üzletfelei” közé – fejezte be egy hatalmas kacsintással.

Elismerő kuncogás futott végig a szobában.

Macnair teljesen felélénkült.
- Óóó, remek. Nem gond, ha kiugrok kicsit és megnézem? Csak egy pillanat.

Lucius sóhajtott.
- Rendben – mondta mérhetetlen világfájdalommal a hangjában. – De ne merészeld megölni. Én vagyok felelős érte, amíg a házamban tartózkodik.

- Ó, ne aggódj Lucius, nem akarom megölni – biztosította Macnair, majd észrevétlenül átrakott valamit a táskájából a zsebébe, és kisietett.

----

Harry az ajtókeretnek támaszkodva állt a hallban, amíg Dracót várta, hogy az visszatérjen legújabb terveinek megvalósításából, amivel az őrületbe akarta kergetni az apját. Ekkor baljóslatú hang csendült fel a háta mögött.

- Harry Potter! Na végre! Végre egyedül talállak! Már mióta várok erre a lehetőségre! Muhahahaha!

Harry riadtan megpördült, és Macnairrel találta szemben magát.

- Most megvagy Potter – vihogta Macnair, és a zsebébe nyúlt. – És van itt valami a számodra.

Harry, az életéért aggódva gyorsan a saját zsebébe nyúlt, és előrántotta, majd Macnairre szegezte a pálcáját…

Aki a Szombati Boszorkány Bulvár egyik példányát vette elő.

- Semmi szükség a pálcára – mondta Macnair, hangjában neheztelés bujkált. – Csak egy autogramot szeretnék kérni.

Harry pislogott.

- Hogy mit? – sikerült végül kinyögnie.

- Egy autogramot. A öhm… feleségemnek. Igen, ez az. A feleségemnek. Mert én… mármint ő, nagy rajongód.

- A-ha – mondta Harry még mindig pislogva. Végül halványan elmosolyodott. – Hát nem igazán szoktam autogramokat adni, szóval…

- Ó, kérlek Potter! – könyörgött Macnair megrebegtetve a szempilláit, könyörgött Macnair megnyerőnek szánt szempilla-rebegtetéssel, ami megnyerő ugyan nem volt, de Harryben mindenesetre bűntudatot keltett.

- Hát… - kezdte Harry, aztán elgondolkozott. – Még mindig mágikus lényeket gyilkol a Minisztérium utasítására?

- Ó, nem is tudtam, hogy tudsz róla. Igen, úgy van. Bár mostanában épp felajánlottak egy új munkát. Tudod titokban mindig is fodrász akartam lenni, és a Medúza Szalon épp felvételt tart, és a tulaj azt mondta nekem…

- Ígérje meg, hogy elfogadja az állást, és aláírom a magazint – szakította félbe Harry határozottan. – A feleségének, természetesen – tette hozzá.

- Megegyeztünk – ragyogott fel Macnair arca, és kezet fogtak rá. Harry kelletlenül elvette a magazint. – Szóval akkor kinek címezzem?

- Azt írd, hogy A fenevadak mesterének.

Harry felvonta a szemöldökét.

- Mert öhm… az a feleségem beceneve.

Harry elkönyvelte magában, hogy ez a szünidő már úgyis meglehetősen bizarr, úgyhogy csak vállat vont, és aláírta a magazint.

----

- Szóval, ki akar hallani pár sikamlós részletet a Harryvel való szexuális életünkről? – kérdezte Draco, és számos halálfaló keze lendült a magasba.

- Óóóóó, én, én, én! – visongtak többen is.

Luciusnak most lett elege.

- ENNYI volt – robbant ki belőle, majd felállt, és megragadta Draco matróz felsőjének a gallérját, és talpra rántotta. – Elegem van ebből. Mondd, hogy viszlát, Draco!

- Viszlát Draco – integetett Draco vidáman, miközben az apja kivonszolta a hallba.

Odakint Macnair épp boldogan hálálkodott, és valamit visszasüllyesztett a köpenyébe.

- Hát Potter, köszi az auto… mármint a… öhm… tippeket, a gyenge pontjaidról, amiket majd kitálalok a Sötét Nagyúrnak – fejezte be Macnair kapkodva, látva a Lucius arcán szétterülő gyilkos arckifejezést – Épp vissza akartam menni a megbeszélésre.

Azzal visszairamodott a szobába, és becsapta az ajtót. Harry odafordult, és látta, hogy Lucius elengedi Draco gallérját, és dühösen bámul rá.

- Draco Malfoy, mit mondtam neked korábban azzal kapcsolatban, hogy félbeszakítod apu megbeszéléseit azzal, hogy ilyen botrányosan buzisan viselkedsz? – sziszegte Lucius.

Harry oda-vissza nézett kettőjük között.
- Már volt erről szó korábban? – kérdezte csodálkozva.

A két Malfoy nem törődött vele.

- Hogy ne csináljam? – kérdezte Draco unott hangon.

- Úgy van! Hogy hozhatsz ennyire zavarba? És pont Perselus előtt!

- Ó, szóval akkor végre elismered, hogy meleg vagyok? – mondta Draco, miközben karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt, és kihívóan bámult az apjára.

- Soha az életben – vágott vissza Lucius. – Nem vagy melegebb, mint mondjuk én.

- Ó, szóval akkor nem csak szimplán meleg vagyok, hanem titkoltan bár de még annál is melegebb?

- MI? – fakadt ki Lucius. – Nem, ez nem… hogy merészeled… Draco Lucius Malfoy! Szobafogság!

- SZOBAFOGSÁG? – üvöltötte Draco. – Apu, tizenhat éves vagyok! NEM ZÁRHATSZ BE!

- Igen? Csak figyelj.

Harrynek feltámadt az igazságérzete. Elvégre Lucius Malfoy titkoltan tényleg fenemód meleg volt.
- Öhm… Mr. Malfoy, tényleg nem kéne bezárnia Dracót, csak mert az igazat…

- Maradj ki ebből Potter. Vagy várj csak, tulajdonképpen… neked is szobafogság.

- De… mi? – döbbent meg Harry. – Engem nem zárhat be!

- Dehogynem – közölte Lucius fenyegetően. – Amíg az én tetőm van a fejed fölött, addig én felügyelek rád, és azt mondtam szobafogság. Most pedig nyomás felfelé Draco szobájába. De rögtön, mielőtt még úgy döntök, ahhoz sem vagytok túl nagyok, hogy a térdemre fektesselek, és elfenekeljelek benneteket!

- Na de Lucius – búgta Harry, miközben egy lépést tett a tajtékzó idősebbik Malfoy felé –, nem is tudtam, hogy ilyen perverz.

- TŰNÉS!!!

Harry és Draco elrohantak.

előző        vélemény       történet főlapja        következő