25. fejezet - Tagadás, Lucius a neved

A Malfoy család és Harry épp odaért a limuzinhoz, ami arra várt, hogy elvigye őket a Malfoy-kúriába, Draco hirtelen a sofőrhöz fordult, aki épp a táskáikat tömködte be az autóba.

- Te ott! – kiáltott rá. – Mégis mi az ördögöt képzelsz, mit csinálsz?

A sofőr zavartan hátrahőkölt.
- Bepakolom a csomagokat uram – felelte.

- Csakhogy az nem csomag – szólt Draco ingerülten, és kezét keresztbefonva bámult a sofőr kezében lévő kosárra. – Az a nyuszim, és ha egy másodpercre is azt gondolta, hogy a csomagtérben fog utazni a többi holmival együtt, hát súlyosan tévedett.

Lucius megpördült, hogy metsző tekintetet vessen fiára.
- Draco Malfoy! Megmondtam, hogy szabadulj meg attól a röhejes állattól.

- De apuuu – nyafogta Draco. – Ő az állatkám.

- Nem érdekel, minek gondolod! – csattant fel Lucius. – Az én fiam nem fog háziállatként egy nyulat tartani.

- Draco szívem, hazahoztad a nyuszidat a szünidőre? – gügyögte közbe Narcissa. – Hol van, had lássam.

Draco kárörvendő pillantást lövellt az apja felé, majd kikapta a kosarat a sofőr kezéből.
- Itt van anya. III. Draco Lucius Malfoy, vagy csak DLM, ahogy mi becézzük.

Narcissa bekukkantott, és elmosolyodott.
- Ó, milyen imádnivaló. Lucius édes, gyere nézd meg te is.

Lucius, egy elképesztően fájdalmas arckifejezést felöltve, lehajolt, és belenézett a kosárba.

- Szent egek Draco. Lehetne még ennél is buzisabb állatod?

Draco már készült a felháborodott visszavágásra, mikor ismét megszólalt Narcissa.

- Miért nem teszed előre a vezető mellé, hm? És Harry baglya is lehet ott.

- De Narcissa – siránkozott Lucius, amiben mellesleg nagyon jó volt. – Már megmondtam neki, hogy nem.

- Jaj, Lucius édes, túl szigorú vagy vele – intette le Narcissa, majd elegánsan becsusszant a limóba. – Amúgy sem értem, mi baj azzal, ha egy nyuszit tart háziállatként. Szerintem iszonyú aranyos.

- Aranyos. Na persze – morgolódott Lucius, miközben nézte, ahogy felesége, fia, és a fia aktuális szexpartnere eltűnnek a kocsiban. – Mert pont ilyesmi kell a fiamnak, az egyetlen Malfoy örökösnek. Valami aranyos. – Felsóhajtott. Ez lesz élete legpocsékabb ünnepe.

----

Az utazás a Malfoy-kúria felé meglepően kellemesen telt.

Ez talán annak volt köszönhető, hogy Lucius ahelyett, hogy a „bolond feleségével, nyavalyás fiával, és a Fiúval, aki Undok Módon Túlélte, hogy az ő Életét Megkeserítse" csevegett volna, úgy döntött inkább a kocsi hátuljában duzzog, miközben egy, a minibárból származó, nagy üveg skót whisky-t dajkál.

Lucius legteljesebb borzalmára, neje és Harry fantasztikusan jól kijöttek egymással. Narcissának nem sok kellett, hogy megkedvelje „az imádnivaló kis drágát”, és igyekezzen különféle kérdésekkel bombázni, miközben serényen borzolgatta a haját. Draco 11 éves kora óta nem engedte az anyjának, hogy a hajához nyúljon, így most teljesen felvillanyozta, hogy ott van Harry, akit, ahogy várható volt, egyáltalán nem idegesített, ha a haját borzolta.

Harry úgy döntött, hogy bolond, vagy sem, mérhetetlenül megkedvelte Narcissa Malfoyt. Talán nem ő volt a legfényesebb elme, de roppant kedves volt, elegáns, és csinos.

Az egész utat végigbeszélgették, és Dracót mérhetetlenül kellemesen érintette, hogy az anyja, és a barátja ilyen jól kijönnek. Lucius pedig mindössze bosszús arckifejezéssel szemlélte hármójukat.

Draco ugyan egy idő után igyekezett az apját is bevonni a társalgásba.

- Szóval apa – mondta a lehető legszeretetreméltóbban. – Miért vagy olyan csendes? Min gondolkozol?

- Azon, hogy hogyan juttathatnám Pottert a Sötét Nagyúr kezére, vagy ölhetném meg balesetnek álcázva – közölte Lucius szenvtelenül. Harry rémülten fordította Dracóra aggódó zöld szemeit, de Narcissa csak kuncogott.

- Ó Harry, ne is törődj vele – mondta mosolyogva. – Csak hihetetlen nagy mókamester a szentem.

- Bizony. Ha-ha – mondta Lucius szárazon, és töltött magának egy újabb pohár italt.

----

A Malfoy limuzin keresztülhajtott egy pár csodaszép, impozáns kovácsoltvas kapun, és rákanyarodott a kábé másfél mérföld hosszúságú kocsibehajtóra, majd végül megállapodott a Malfoy-kúria előtt. Harrynek elkerekedett a szeme a látványra. Az egész épületet, és az udvart friss hó borította, amitől minden ragyogó fehéren csillogott. Gyönyörű volt.

A Malfoyok és Harry keresztülsétáltak a díszes bejárati ajtón, ami egy tágas bejárati csarnokba vezetett. Kicsiny házimanó köszöntötte őket, és kérte el a kabátjukat. Továbbhaladtak, ki a bejárati csarnokból, és Harrynek rögtön tátva maradt a szája.

Egy óriási terembe jutottak, ahonnan két fenséges, széles lépcső vezetett a ház két ellentétes szárnyába. Hatalmas, minden bizonnyal meglehetősen drága búrotok, nagy csillárok, különféle elegáns, keleti szőnyegek, és családi ereklyék díszítették a helységet.

- Hűha – jegyezte meg Harry lenyűgözve. – Ez a hely elképesztő.

- Örülök, hogy így gondolod Harry drágám – mondta Narcissa kedvtelve. – Megyek a konyhába, és megnézem, hogy áll a vacsora. Ta-ta! – szólt, azzal elvándorolt a kis házimanóval, Harry sejtése szerint a konyha irányába.

- Gyere Harry, megmutatom, hol fogsz aludni – rángatta Draco a lépcső felé Harryt, ami a jobb oldalon vezetett felfelé a kúria nyugati szárnyába.

Lucius halványan elmosolyodott.
- Draco, rossz irányba vezeted Pottert. Már megkértem a házimanókat, hogy készítsenek elő egy szobát a vendégek számára fenntartott szárnyban.

Draco megállt, és összehúzott szemmel az apjához fordult.
- Ami történetesen épp a szobámmal ellentétes végében van a kúriának?

Lucius vállat vont.
- Biztosíthatlak, hogy ez csupán véletlen egybeesés.

- Rendben – mondta Draco, csöppet sem meggyőzve. Azzal Harryhez fordult, és rámosolygott. – Gyere Harry, felmegyünk a szobámba, mert az az a hely, ahol lakni fogsz.

Lucius felvonta a szemöldökét.
- Draco Lucius Malfoy, ha egy pillanatra is azt képzelted, hogy a kis… játékszered a te szobádban fog aludni, akkor hatalmasat tévedtél. Ez az én házam, és ameddig az én tetőm van a fejed fölött, addig az én szabályaimat követed, és…

- LÚÚÚ- CIÚÚÚSZ!!

- Istenem, miért? – sóhajtotta Lucius, amint meghallotta a magas cipősarkak kopogását a márványpadlón.

- Lucius, édesem – trillázta Narcissa, mikor besétált a terembe. – Megkérdeznélek pár dologról a vacsorával kapcsolatban. Elvégre, le akarjuk nyűgözni a mi kis híres vendégünket, nem igaz? – fejezte be, miközben Harryre kacsintott. Harry félénken mosolygott, és halványan elpirult.

Lucius fájdalmas arckifejezést vágott.
- Narcissa, kérlek, nem beszélhetnénk meg ezt később? Dracóval épp fontos beszélgetést folytatunk.

- Óóó, tényleg? Izgalmasan hangzik – áradozott Narcissa. Lucius a szemét forgatta, Draco azonban kihasználta a kínálkozó lehetőséget.

- Anyu, Harry lakhat az én szobámban a szünidő alatt, ugye? – kérdezte, és a lehető legártatlanabb, legangyalibb pillantással ajándékozta meg az anyját. Narcissa sugárzóan mosolygott vissza rá.

- Hát persze, édesem – egyezett bele, mire Lucius tiltakozóan felemelte a kezét.

- Narcissa! Én már megmondtam neki, hogy nem!

Narcissa teljesen meghökkent.
- Ugyan, miért mondtál volna ilyen butaságot? Természetes, hogy Harry Draco szobájában fog lakni, hiszen barátok. – Rámosolygott Harryre és Dracóra, akik mindketten bájosan visszamosolyogtak. – És ráadásul ők a legédesebb pár, akiket valaha láttam!

- De…

- Semmi de, Lucius drágám.

- De…

- Na most már gyere. Szükségem van rád az ebédlőben – mondta Narcissa, azzal megragadta Lucius karját. – Ti ketten miért nem mentek fel Draco szobájába – kérdezte a két fiútól –, és készültök el a vacsorához? Hamarosan készen lesz.

- Természetesen Mrs. Malfoy – mondta Harry udvariasan.

- Persze, anya – mondta Draco is. Anyja háta mögött sunyi pillantást vetett az apjára, majd elkezdte terelgetni Harryt a kúria nyugati szárnya felé vezető lépcsőhöz.

Mihelyst hallótávolságon kívülre értek, Harry Dracóhoz fordult.

- Draco, a szüleid egy kicsit…

- Igen, tudom. Majd hozzászoksz. Gyere menjünk.

----

- Szent egek! Mekkora ez az átkozott hely? – mondta Harry ámuldozva, amint egy véget nem érőnek tűnő folyosón caplattak keresztül, ami elvileg Draco szobájához vezetett. – Nagy – felelte Draco önelégülten, és megállt egy pár faragott tölgyfa ajtó előtt. – Ez az én lakosztályom, ahol te is lakni fogsz, hál’ Istennek. Illetve anyámnak. Az apám néha annyira pöcs tud lenni.

- Nem mondod – közölte Harry szárazon.

Draco kimondta a jelszót. (Draco Malfoy egy szexisten), majd drámai mozdulattal kitárta az ajtót. Harry teljesen le volt nyűgözve, ahogy besétáltak egy nappaliba, ami egy kényelmes bőrkanapénak, és egy hatalmas márvány kandallónak adott helyet. Az egész szoba ízlésesen volt díszítve fekete és fehér színekkel.

- A háló arra van – mondta Draco hanyagul, és egy kétszárnyú ajtó felé mutatott a szoba ellenkező végében. - A fürdő pedig a hálóból nyílik.

- Ez a hely… hűha… - mondta Harry, miközben nem győzött betelni a látvánnyal. – Nagyobb a szobád, mint a nénikémék egész háza.

- Tényleg? Hát mi piszkosul gazdagok vagyunk, tudod – mondta Draco, és leült a kanapéra.

Harry lehuppant mellé.
- Hm, szép kis bútor – jegyezte meg, és kezével végigsimított a bőrön.

- Olasz. Rendelésre készült. Ennyi elég lesz róla.

Harry a szemét forgatta.
- Annyira egy elkényeztetett köcsög vagy néha. – Körülnézett a szobában. – És annyira minden tekintetben meleg.

- Eddig nem panaszkodtál – mormolta Draco Harry fülébe, és kezét felcsúsztatta Harry combján.

Harry odanyúlt, és határozottan eltolta Draco kezét.

- Naaaaaa, Harry – vinnyogott Draco, de Harry megrázta a fejét.

- Nem, most nem. A szüleid lent várnak minket a vacsorával, és nem akarom elszúrni velük a dolgokat. Azt hiszem, anyukádra sikerült jó benyomást tennem.

- Igen, már most oda van érted.

Harryt örömmel töltötte el a gondolat.
- Valóban? Hát akkor szeretném, ha így maradnának a dolgok, és nem úgy jelennénk meg a vacsorán, mintha épp az imént rontottál volna meg.

Draco a szemét forgatta.
- Ne légy már hülye. Anyámat nem érdekli. Talán még imádnivalónak is tartaná, hogy nem bírjuk levenni egymásról a kezünket.

Harry nem tűnt meggyőzöttnek, ezért Draco közelebb hajolt.
- Emellett, gondolj csak bele, mennyire felbosszantja majd az apámat, ha teljesen lestrapáltan megyünk le vacsizni.

Harry felvonta a szemöldökét.
- Na ez viszont csábító.

Draco mintegy mellékesen arrébb ült, és elhelyezkedett Harry ölében.
- Ugye? – duruzsolta, és kezét Harry mellkasára csúsztatta. – Lemehetnénk egy kicsit kijjebb gombolt ingben – mondta, azzal lassan szétgombolta a felső gombokat Harry ingén, mire barátja légzése meglehetősen felgyorsult. – Mmmm – dorombolta Draco, és megpuszilta az újonnan felfedett kulcscsontot. – És ha összeborzolnánk a hajad? – Felnyúlt, és keresztülfutatta az ujjait Harry haján, aztán belemarkolt a fekete tincsekbe, és kissé oldalra fordította Harry fejét. – És mi a helyzet a vörös, agyoncsókolt szájjal? – suttogta, miközben szája csak centikre volt Harryétől.

Harry becsukta a szemét. Alig várta, hogy Draco puha ajkait az övén érezze.

Aztán hirtelen eszébe jutott valami.

- Te kis mocsok! – mondta, majd kinyitotta a szemét, és rábámult Dracóra. – Hiszen pontosan ez volt, amit te és Oliver csináltatok, hogy úgy látszódjon, mintha szexeltetek volna!

Draco fújtatva húzódott vissza.
- Te aztán tudod, hogy gyilkold meg a hangulatot – duzzogott, mire Harry csak a szemét forgatta.

- Ne nyafogj már – szólt rá az ölében ülő szőkére. – Erre most nincs időnk. Bár az apád nyilvánvalóan meg akar ölni – szó szerint – én azért mégis megpróbálnék vele tűrhető, civilizált kapcsolatot fenntartani.

- De…

- Semmi de, Draco.

- De… Rendben – törődött bele végül Draco egy hatalmas sóhajtás kíséretében. Vonakodva lekászálódott Harry öléből, és felállt, majd kinyújtotta a kezét barátja felé, hogy őt is felsegítse. Aztán kritikus szemmel kezdte méregetni barátját.

- Meg kéne fésülködnöd – mondta, mire Harry automatikusan a hajához emelte a kezét.

- Ó csak nem összevissza áll? – kérdezte aggodalmasan. – Mindig ilyen, nem tudok vele mit kezdeni.

Draco mosolygott.
- Igen, tudom, de igazából rém imádnivaló.

Harry igyekezett most már mindkét kezével lesimítgatni a haját, de Draco megrázta a fejét.

- Had próbáljam meg én – ajánlotta fel édesen. – Csak hozom a fésűmet a… hé, hol a bőröndöm? Hol van? – kérdezte, és körülnézett a szobában. – Az átkozott házimanó még nem hozta fel. Yoda, hol vagy? Kell a bőröndöm, a fenébe is. Tetves házimanók, sosincsenek kéznél, mikor…

Harry nem figyelt.
- Draco mit mondtál az imént?

- Mi? Ja, azt mondtam, hogy a tetves házimanók sosincsenek kéznél, mikor…

Harry megrázta a fejét.
- Az előtt.

- Öhm… Yoda, hol vagy, kell a bőröndöm?

- Draco… ki az a Yoda?

- Természetesen az egyik házimanónk.

Harry remegni kezdett az elfojtott röhögéstől. Draco sértetten nézett rá.

- Most meg mi van, Potter?

- A te… a házimanód neve… te jó ég, ezt el se hiszem. – Harry nem tudott tovább küzdeni a rátörő nevetéssel.

Abban a pillanatban halk pukkanás hallatszott, és egy zöld házimanó jelent meg, kicsi gomb-szerű orral és a fejéből kiálló hatalmas fülekkel. Harry egyetlen pillantást vetett rá, és még jobban röhögött.

Draco az égre emelte tekintetét.
- Most tényleg Potter, nem tudom mi ütött beléd. – A manóhoz fordult. – Na ide hallgass Yoda. Tudnom kell, hogy…

- YODA!! – süvöltötte Harry a hasát fogva. A házimanó kissé riadtnak tűnt.

- Malfoy gazda, ő… Harry Potter? – kérdezte a kicsi manó, és ámulattal vegyes aggodalommal nézte a nevető Harryt.

Draco türelmetlenül bólintott.
- Igen, ezt az idiótát időnként Harry Potternek hívják.

- És Mr. Harry Potter jól van, uram? – aggodalmaskodott a manó. Harry mély levegőt vett, hogy megpróbáljon lehiggadni.

- Persze, persze, remekül vagyok – mondta szipogva, és könnyeket törölve ki a szeme sarkából. – Csak a… a neved… Yoda… ó istenem, Yoda – nyögte, és újból vihogni kezdett. Draco és a házimanó értetlenül szemlélték.

Harry előrehajolt, és a kis manó szemébe nézett.
- Megtennél nekem egy szívességet? – kérdezte, mire a manó izgatottan bólintott.

- Személyem bármit megtesz Harry Potter uramnak – mondta készségesen, mire Harry vigyorgott.

- Oké, akkor azt akarom, hogy mondd azt: „Használd az erőt Luke! Használd az erőt!”

A manó zavartan nézett Dracóra, de az csak vállat vont.

- Én sem értem, de ha ezt akarja, csak gyerünk.

Harry határozottan bólintott.
- Kérlek.

A manó bizonytalanul méregette, de azért teljesítette a kérést.
- Használd az erőt Luke! – visította vékony, házimanós hangján. – Használd az erőt!

Harry hahotában tört ki.
- Hát ez elképesztő – rítta aztán hisztérikusan, mire Draco csúnyán nézett.

- Mi a fene bajod van? – kérdezte, de Harry csak a fejét rázta.

- Mugli film – sietett elmagyarázni, aztán visszanézett a házimanóra. – Most mondd, hogy „Kaland. Izgalom. Egy Jedi lovagot nem ezek éltetnek…”

- Potter, most már hivatalosan is elment az eszed – rázta a fejét Draco, Harry pedig a következő pár percben belemerült a házimanóval való szórakozásba.

----

- Nem hiszem el, hogy Yodának hívják a házimanódat – mondta Harry, mikor már lefelé baktattak Dracóval az ebédlő felé.

- Egyáltalán nem értem, mi olyan vicces ebben. De most már dugulj el, vagy kénytelen leszek megint elővenni azt a bőrszíjat, és erővel hallgattatlak el.

- Jól van, jól van – mondta Harry, még mindig a könnyeket törölgetve a szeméből. – De tudod, Hermione irtó viccesnek fogja találni a dolgot.

Dracónak nem maradt ideje a válaszra, mert ekkor befordultak a sarkon, és besétáltak a mesés ebédlőbe. A padlót csillogó keményfa burkolat borította, a mennyezetről pedig szikrázó kristálycsillár lógott alá. Lucius és Narcissa a nagy ebédlőasztal ellenkező végein ültek. Narcissa egy pohár fehérbort, Lucius pedig egy üveg skót whiskyt fogyasztott.

- Ó hello, fiúk – csiripelte Narcissa.

- Hello, Mrs. Malfoy – köszönt Harry illendően. – Igazán szép ez az ebédlő – tette hozzá, és helyet foglalt, majd Draco is leült vele szemben.

- Jól nézd meg, Potter – mondta kimérten Lucius. – Talán ez lesz az utolsó dolog, amit életedben látsz.

Harry riadtnak tűnt, de Draco csak a szemét forgatta.

- Anya, szólj már rá apára, hogy ne fenyegesse Harryt – követelte. Narcissa Harryre mosolygott.

- Ne is törődj Luciusszal, Harry. Nem gondolja komolyan ezeket a dolgokat. Tulajdonképpen tényleg csak egy vén tökfej.

Lucius Malfoy felháborodott, sértett ábrázata láttán Harry felkuncogott, amit aztán gyorsan igyekezett köhögésnek álcázni.

----

A vacsora ínycsiklandó volt. Valamiféle francia különlegesség, amit Harry ugyan nem ismert, de kifejezetten ízletesnek talált. És az asztaltársaság, még ha nem is volt épp normális, legalább érdekesnek bizonyult.

- Milyen szép ing, Harry – kedveskedett Narcissa egy ízben a vacsora alatt, mire Harry mosolyogva válaszolt.

- Köszönöm Mrs. Malfoy. Draco választotta.

Narcissa kedvtelve nézett egy szem csemetéjére.
- Igazán ért az öltözködéshez, nem igaz?

Lucius a szemét forgatta.
- Hallod ezt, Draco? Ezt beleírhatod a halálfaló jelentkezésedbe: Draco Malfoy, mindhárom főbenjáró átok mestere, és híres a divatérzékéről.

- Na Lucius, ne beszéljünk üzletről az asztalnál – vetette közbe Narcissa. – Draco, miért nem mesélsz egy kicsit a Roxfortról? Hogy haladnak a tanulmányaid?

Draco beszámolt szüleinek a eredményeiről, és nem mulasztotta el megemlíteni kiváló érdemjegyeit (amivel persze második volt Hermione után, de 6 év után ebbe már rezignáltan beletörődött.)

- Ó drágám, olyan büszkék vagyunk rád! – érzékenyült el Narcissa, mikor Draco befejezte, és sugárzó mosolyt villantott anyjára.

- Ó igen. Nagyon büszkék. Fiúd van, meg egy nyuszid. Tényleg kiérdemled a Malfoy nevet – dünnyögte Lucius, és felhajtott egy újabb pohár italt.

Draco haragos pillantást vetett rá, aztán egyszerűen figyelmen kívül hagyta az apját.

- Harry, drága, mondtam már, hogy az anyám nagy kviddics rajongó? – kérdezte, mire Harrynek felcsillant a szeme.

- Tényleg?

- Ó igen – mondta Narcissa, szintén csillogó szemmel. – Fogó voltam a Mardekárnál, mikor a Roxfortba jártam, és most is figyelemmel követem a kviddicset.

- Tényleg? Én is – mondta Harry izgatottan. – Emlékszem, hogy ott volt a világkupadöntőn pár éve. Mit gondol…

- Victor Krumról?

Harry lelkesen bólogatott.

Narcissa mosolygott.
- Ó, ő fantasztikus játékos, nem igaz? Amikor a Vronszkij-műbukást csinálta, majdnem sikítottam.

- Anya, Harry a legjobb fogó – tájékoztatta Draco Narcissát, és Harry kissé elpirult a dicséret hallatán. – Már majdnem minden csapat felkérte, hogy játsszon náluk.

- Istenem, ez csodálatos Harry! – mondta Narcissa, az immár céklaszínű Harrynek, aki próbálta elmismásolni a dolgot.

- Ó, nem is igaz – hadarta. – Draco is remek játékos. Múltkor is hamarabb kapta el a cikeszt, mikor egy-egy ellen játszottunk.

Erre Lucius is felfigyelt.
- Elhalásztad előle a cikeszt, Draco? Ez bámulatos, miért nem mesélted?

Draco sunyi pillantást vetett rá.
- Ó csakis azért sikerült, mert épp egy szexjátékot játszottunk, és eltereltem a figyelmét azzal, hogy azt mondtam, erotikus álmaim vannak róla.

Lucius arca erőszakos lila színbe váltott, és csak hebegett-habogott.

- Ó hát nem ti vagytok a legédesebbek? – áradozott Narcissa. – Na, ki kér desszertet?

----

A desszert után, Draco javaslatára Narcissa megmutatta Harrynek a kviddics relikviáit.

- Majd kicsit később találkozunk a szobámban – biztatta Draco Harryt. – Csak van egy kis megbeszélnivalóm az apámmal.

Harry bólintott.
- Köszönöm a vacsorát, Mr. Malfoy – mondta habozva, mire Lucius úgy bámult rá, mint egy értelmi fogyatékosra.

- Gyere drágám, alig várom már, hogy megmutassam a márkás seprűimet – huzigálta ki Narcissa Harryt az ebédlőből.

Draco az apjához fordult, és a két Malfoy egy darabig csak némán fürkészte egymást.

Végül Lucius törte meg a hallgatás jegét.
- Szóval Draco, gondolkoztál a házasságodon Pansy Parkinsonnal?

Draco szemöldöke az egekbe szökött.
- Az isten szerelmére apa, nem mondhatod komolyan.

- Biztosíthatlak róla, hogy tökéletesen komoly vagyok.

Draco vett egy mély lélegzetet, és jól artikuláltan szótagolta:

- Nem veszem feleségül Pansyt.

- Draco, gondolkodj ésszerűen. Pansy imádnivaló leányzó, és remek parti.

- Egyáltalán nem remek parti! Pansy közismert leszbika.

- Ne beszélj bolondságokat Draco.

- Minden egyes alkalommal rányomul anyára, amikor átjön!

- Ez nevetséges, csak barátságos akar lenni.

Draco mással próbálkozott.
- És mi a helyzet velem? Melegebb vagyok, mint Gilderoy Lockhart.

- Badarság.

- Melegebb vagyok, mint egy sárkány lehelete.

- Ugyan már…

- Melegebb vagyok, mint egy túlfűtött kályha, vagy akár Elton John!

- Csak tapasztalatokat gyűjtesz.

Draco ledöbbent.
- Apa, melyik részét nem érted? Pansy is, és én is melegek vagyunk!

- Látod? Máris van bennetek valami közös.

Draco kezdett dühbe jönni.
- Megegyeztünk. Az egyezség úgy szólt, hogy együtt kell maradnom Harry Potterrel. Én teljesítettem a rám eső részét. Még mindig Harryvel vagyok, és nem fogom őt elhagyni.

Lucius a szemét forgatta.
- Ugyan már Draco. Nem hiszem el, hogy ilyen érzelgősen beszélsz Potterről. Miféle Malfoy vagy te?

- Egy boldog Malfoy! Érzelgősen beszélek, mert szeretem Harryt!

- Na jó, most csak próbálsz undorítóskodni.

Draco mély levegőt vett, és becsukta a szemét.
- Apa, jobb, ha hozzászoksz ehhez. A fiad meleg, és bele van zúgva Harry Potterbe. Fogadd el.

- Nem – mondta Lucius, tekintete szikrázott a dühtől. – Nem fogadom el, mert nem is vagy igazándiból meleg, Draco!

Draco felállt.
- Rendben apa, gondold csak ezt – vetette oda, és összehúzta szürke szemeit. – Majd bebizonyítom, hogy rosszul gondolod.

Azzal kiviharzott az étkezőből.

----

Draco bosszúsan felcsörtetett a szobájába, és szilárdan eltökélte, hogy jól kipanaszkodja magát Harrynek az ostoba, begyöpösödött, és mellesleg titkoltan szintén meleg apjáról.

- Harry? – szólongatta. Semmi válasz. Draco arra gondolt, Harry talán még mindig Narcissával van, és a kviddics emléktárgyakat nézegeti. Draco úgy döntött, elkészül a lefekvéshez, és úgy vár Harryre.

Kezébe vette a köpenyt, amit még korábban viselt a vonatúton, és ekkor egy kemény, szögletes tárgyat érzett a zsebében. Hát persze. Hermione kis fekete notesze.

Hirtelen a percek, amiket a Harryre való várakozással kívánt tölteni, egészen gyorsan kezdtek peregni. Kivette a könyvet, felkapott egy pizsamát, és ledobta magát az ágyra. Kényelmesen hátradőlt a puha párnákon, és áhítatosan kinyitotta a könyvecskét.

Annyira tipikusan Hermionés volt, hogy Draco teljesen elámult. Minden kategória, csoport alaposan fel volt címkézve, és besorolva, megnevezve olyan címekkel, mint pl. „játékok”, „szerepjáték” és „étel”. Kicsit úgy érezvén magát, mint egy kisgyerek az édességboltban, Draco mohón fellapozta az „orális szex” feliratot viselő kategóriát, és olvasni kezdett.

----

Nem sokkal később egy túláradóan boldog, és nagyon lelkes Harry Potter nyitotta ki Draco rezidenciájának ajtaját, és toppant be a nappaliba.

- Draco? Itt vagy?

- Öhm… én… itt vagyok bent Harry! – csendült Draco hangja kissé kapkodósan. Harry belépett a hálóba, és megállás nélkül locsogott.

- Draco, az anyád fantasztikus – szertelenkedett, és nyilvánvalóan nem vette észre, hogy Draco gyorsan elrejtett valamit a párna alá, és közben halványan elpirult.
- A seprűgyűjteménye lenyűgöző. Ezüstnyíl 79-ese is van, tudtad?!

- Mi? Ja, persze, persze… Ezüstnyíl… mindenképpen – motyogta zavartan Draco. –Figyu Harry, miért nem jössz ide az ágyba, és folytatjuk itt a beszélgetést?

- Rendben – egyezett bele Harry. – Mindjárt jövök. – Kivette a pizsamáját bőröndjéből és eltűnt a fürdőszobában.

Amint elment, Draco kihúzta a noteszt a párna alól, majd óvatosan kihúzta az éjjeli szekrény legfelső fiókját és becsúsztatta egy speciálisan rejtett zugába.

Tényleg szándékában állt megosztani Harryvel a kis noteszt – talán majd egyszer. De e pillanatban azt akarta, hogy Harry úgy gondolja, minden amit vele készül tenni, az annak köszönhető, hogy Draco ekkora szexisten.

- Siess Harry – sürgette barátját, és idegesen babrált a lepedő alatt. Az az átkozott notesz elképesztően felcsigázta.

Végre (nos az igazat megvallva tulajdonképp mindössze 3 perc telt el) Harry kinyitotta a fürdő ajtaját, és kisétált, mindössze egy kockás pizsamagatyót viselve.

Draco megnyalta a száját.

Harry behuppant az ágyba, és becsusszant a takaró alá Draco mellé.
- Szóval az anyád seprűkészlete hihetetlen, és minden egyes Holyheadi Hárpiák tagtól van autogramja, meg a Salmouth Sólymoktól meg Sontrose-i Szarkáktól, és…

- Ez nagyszerű Harry, tényleg – mondta Draco, és felvette a pálcáját. – De ha nem bánod, én inkább szexelni szeretnék. Nox!

Azzal ráhengeredett Harryre, és hevesen csókolni kezdte.

- Szexelni? Ó, oké… mmm – nyögte ki Harry, mikor Draco már a nyakát csókolta követelőzően. Végigszántotta, és apró harapásnyomokat hagyott Harry bőrén, majd egy kicsit elidőzött nyelvével Harry kulcscsontjának tájékán.

- Mmm… ez… ez… nagyon jó – zihálta Harry, miközben Draco egyre lejjebb és lejjebb kalandozott Harry testén, majd szájába vette, és durván rágcsálni egyik mellbimbóját.

- Basszameg – szisszent fel Harry, de Draco ügyet sem vetett rá, és kis köröket kezdett leírni nyelvével a griffendéles köldöke körül. Harry felé nyúlt, ujjaival beleszántott Draco selymes fürtjeibe, majd megpróbált felülni, hogy jobban összesimuljon barátja testével.

Draco visszanyomta őt a párnákra.
- Feküdj csak vissza – rendelkezett, és Harry nadrágjának dereka felé nyúlt.

Harry engedelmesen visszafeküdt, és elragadtatottan szemlélte, ahogy Draco lehúzta róla a pizsamaalsót.
- Mit csinálsz?

Draco hamiskásan mosolygott.
- Csak ki akarok próbálni valamit – mormolta, és Harry érezte forró leheletét a csupasz bőrén. – Csukd be a szemed.

Harry kötelességtudóan becsukta a szemét, csak hogy egy pillanattal később már döbbenten pattanjanak ki, amikor is Draco csinált valamit, amihez hozzájárult a nyelve, a torka és mindkét keze egyszerre.

- Mi a fasz volt ez?

- Tetszett?

- Az ördögbe is, de még mennyire. Csináld megint.

Draco boldogan tett eleget a kérésnek. Újra megtette, majd újra és újra és újra, és hamarosan Harry már csak nyögdécselni tudott, kezével a lepedőt markolászva. Különféle mocskos dolgok hagyták el a száját, szexistennek hívta Dracót, és könyörgött, hogy ne hagyja abba.

Sokkal, sokkal később, miután Harry Draco karjaiba omlott, aztán mély álomba merült a mellkasán, a rém öntelt és elégedett Dracónak az a futó ötlete támadt, hogy igazán kéne írnia egy köszönőlevelet Hermionénak, majd ő is átadta magát az álom hívogató szavának.

előző        vélemény       történet főlapja        következő