21. fejezet - Nézz szembe a következményekkel!

Draco bevágta az ajtót az őrült csőcselék előtt, akik mellesleg a barátaiknak mondták magukat, majd igyekezett magához venni egy kis ellenszert. Nem törődött az ajtó túloldaláról beszűrődő sikolyokkal, és halálos fenyegetésekkel, és figyelmen kívül hagyta az ajtón belül elhangzó sápítozást, és halálos fenyegetéseket is, melyeket a barátja vágott hozzá. Előszedett két poharat, és töltött beléjük valamennyi bájitalt.

Draco ránézett az órájára, és mikor megbizonyosodott róla, hogy valóban elmúlt már éjfél, felhajtotta az egyik pohár tartalmát.

- Úúú – fanyalgott magában. Ennek a bájitalnak sem volt jobb íze, mint bármelyik másiknak. Várt egy pár másodpercet, de semmi változást nem észlelt. Kissé összerázkódott, de azon kívül, minden ugyanolyan maradt. Mindenesetre Hermione segített neki összehozni a bájitalt, és megbízott a lányban annyira, hogy tudja, ha ő csinálta, működnie kell.

Aztán Harryre fordította a figyelmét, aki végre abbahagyta a szitkok szórását, és most épp az ágyon ülve duzzogott.

- Rendben Harry, itt az ideje, hogy ezt megidd – mondta Draco, és odanyújtotta a poharat a gyanakvó tekintetű Harrynek, aki egyből felhúzta az orrát.

- Ezt nem iszom meg – mondta dölyfös hangon.

- De IGEN, megiszod – mondta Draco olyan türelmesen, ahogy csak tudta.

- NEM, nem fogom – hangzott a fagyos felelet, és Harry rábámult Dracóra. – Rá van írva, hogy EVIAN? Franciaországból, vagy Svájcból importálták? Egy gleccser kristálytiszta vizéből származik?

- Hát… nem – ismerte el Draco.

- Akkor nem iszom meg – vágta rá Harry, és keresztbe fonta karjait. Draco becsukta a szemét, és elszámolt tízig.

Aztán kinyitotta, és édesen Harryre mosolygott.
- Nézd Harry, ez egy roppant különleges, és teljesen exkluzív ital, amit CSAKIS a világ legkivételesebb hírességei kaphatnak.

Harry, úgy tűnt, egy pillanatra megingott, de aztán összehúzta a szemeit.
- Nem hiszek neked.

- Esküszöm, hogy így van – hazudta Draco, és kezdett kétségbeesni.

Harry fintorgott.
- Na persze, csak rá akarsz venni, hogy megigyam azt az undi valamit, márpedig én nem fogom. Nem ejtesz át a hazugságaiddal. Láttam, hogy TE is beleittál. És az száz, hogy te egyáltalán nem vagy kivételes híresség. Csak egy kis senki vagy, akinek talán van némi pénze.

- Azért nem kell undokoskodni – csattant fel Draco, és már kezdett nagyon, nagyon az agyára menni ez a viselkedés.

Harry a szemét forgatta.
- Tökmindegy – mondta elutasítóan. – Nem iszom meg.

- Harry, megiszod, vagy erővel kényszerítelek rá – közölte Draco mindenre elszántan, ugyanis meg akart már szabadulni ettől a hírességtől, hogy visszakaphassa a barátját.

- Még hogy te kényszeríteni fogsz engem? – horkant fel Harry. – Hát ez édes. Én Harry Potter vagyok. Mit tehetne egy ilyen semmirekellő szépfiú, mint te, ellenem.

- Hiba volt ezt mondanod. – Draco lassan, óvatosan letette az ellenszerrel telt poharat a padlóra az éjjeliszekrény mellé, aztán Harryre vetette magát.

- Ezért… fizetni… fogsz… Potter… – sziszegte, amikor már az ágyon birkóztak. Dracónak végül sikerült lefognia a felkarját, és maga alá gyűrnie Harryt, aki tajtékzott a dühtől.

- Szállj már le rólam, a picsába! – kiabálta Draco képébe, és teljes erejéből küzdött a szabadulásért. Addig hánykolódott, míg Draco kibillent kissé az egyensúlyából, és végül a földön kötött ki. Csakhogy közben sem engedte el Harry pólóját, így ő is leesett az ágyról, egyenesen Dracóra.

- Te kiállhatatlan kis DÍVA – ordibálta Draco, miközben rágördült Harryre. Majd megragadta a kezeit, melyekkel a haja felé kapott volna, és leszorította a földre.

- DÍVA? – kiabálta Harry, Draco alatt fészkelődve. – DÍVA??? SOHA nem sértettek meg még ennyire…

- BEFOGNÁD már végre? – mordult rá Draco. Feljebb helyezkedett, hogy immár a lábaival szoríthassa le Harry kezeit, és gyorsan a bájitalért nyúlt. – Na most figyelj, te önimádó, egocentrikus, siránkozó kis pöcs – artikulálta Draco. – Torkig vagyok ezzel a szarsággal. Ebben a kapcsolatban csak egy drámakirálynő számára van hely, és az én leszek. Szóval most szépen megiszod ezt a bájitalt, MEGÉRTETTED?

Harry rámeredt.
- Nem kell gorombáskodni – csattant fel gyilkos hangtónusban. – És nem iszok meg semmit. Csak várj, garantálom, hogy erről az ügyvédeim is tudomást szereznek.

- Ó, már alig várom – jelentette ki Draco hűvösen, majd egyszerűen befogta Harry orrát, akinek így, mivel máshogy nem tudott levegőt venni, kinyílt a szája, Draco pedig beleöntötte a bájitalt.

Harry köhögött, és prüszkölt, de Draco nem eresztette, és továbbra is befogva tartotta az orrát. Végül nem maradt más választása, Harrynek nyelnie kellett, és miközben így tett, gyilkos pillantásokat lövellt Draco felé szikrázó zöld szeméből.

Aztán a szeme tétován lecsukódott, majd pár másodperc múltán felpattant, és Draco látta, ahogy barátja pupillája lassan visszanyeri normális méretét. Harry azután rápislogott, ő pedig elengedte az orrát, de a mellkasáról még nem mászott le.

- Draco? – szólt Harry, és az egész arca zavarodottságot tükrözött.

- Kivel beszélek? – kérdezte Draco tömören. – Harryvel, az ellenszenves, köcsög kis dívával, vagy Harryvel, a barátommal?

Kisebb szünet következett.

- Öhm, a barátoddal – mondta Harry nagyon halk, félénk hangon. Draco felvonta a szemöldökét.

- Bizonyítsd – követelte. Harry kissé elpirult, és beharapta a szája szélét.

- El se hiszem, hogy azt ordibáltam a többieknek, hogy híresség vagyok, és rém kínos ez az egész helyzet.

- És? – kérdezte Draco.

- És rettentően sajnálom, ahogy veled bántam – bökte ki Harry bűnbánóan. Draco elégedetten lemászott Harryről, és kinyújtotta felé a kezét, hogy őt is felsegítse.

- Szóval te vagy az. – Draco egy kissé megkönnyebbült. – Jó tudni, hogy ez az ellenszer cucc működik. Na most gyere, odakint egy egész tömeg vár, és azt hiszem megérdemelnek egy kis magyarázatot, miután olyan csúnyán ordibáltál velük.

Harry villámgyorsan elsápadt.
- Öhm, tudod mit, Draco? Bár imádnivalóan hangzik, inkább nem mennék. Csak szépen bemászok az ágyba, és többet fel se kelek, jó?

- Ó nem, nem – mondta Draco összehúzott szemekkel. – Nem húzod ki magad alóla. Meg sem tudom számolni, hogy te hányszor kényszerítettél rá, hogy bocsánatot kérjek a viselkedésem miatt. Nem is beszélve arról, amikor szembe kellett néznem az egész Nagyteremmel az én hülyére keféléses epizódom után, és az milliószor rosszabb volt.

- Na ez annyira nem igaz – mondta Harry ráfüggesztve a tekintetét. – Te édes voltál, aranyos, és ölelnivaló, amikor hülyére voltál kefélve. Én viszont, a te szavaiddal élve, egy ellenszenves, köcsög kis díva voltam. Az sokkal rémesebb.

- Legfeljebb neked – közölte Draco jelentőségteljesen. – De nem nekem. Az „édes”, „aranyos” és legfőképpen az „ölelnivaló” szavak teljesen elképzelhetetlenek egy Malfoy jellemzése szempontjából. Nézz szembe a következményekkel, Potter. – Azzal Draco az ajtóhoz tolta a vonakodó Harryt, aztán kinyitotta.

Az ajtóban ácsorgó izgatott tömeg rendkívül csalódott volt, mikor megpillantották az immár tökéletesen normális, habár nagyon zavart tekintetű Harry Pottert, aki szemlesütve ácsorgott a várakozóan pislogó Draco mellett.

Eltelt egy pár pillanat, és mindenki arra várt, hogy Harry beszélni kezdjen, de ő csak bámult továbbra is maga elé, mintha azon gondolkozott volna, hogyan lehetne a leggyorsabban elpárologni. Végül Draco adta meg a kezdő lökést.

- Harry mondani szeretne valamit, igaz Harry? – mondta, és keresztbefonva a karjait, jelentőségteljesen nézett Harryre.

- Mi? Ó, hát jó, rendben. Hát öhm… csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajnálom az egész híresség dolgot. Én öhm… nem voltam önmagam – bökte ki végül Harry teljesen piros arccal. – És… nagyon értékelném, ha nem mondanátok el senkinek, de persze sok reményt nem fűzök ehhez, hiszen sokkal valószínűbb, hogy hamarosan az egész suli erről fog pletykálni, én pedig életem végéig hallgathatom. De akárhogy is, nagyon sajnálom. Most már mehetek Draco?

Draco bólintott, majd a többiekhez fordult.
- Na akkor most már mindenki eltisztulhat innen, Harry és én ugyanis lefekszünk, és az egész idióta hülyére kefélős dolog soha többé nem fog megtörténni. Jóéjt mindenkinek – fejezte be, és Harryvel együtt visszalépett a szobába.

Ekkor egy aggodalmas hang hallatszott a tömegből.
- De Malfoy, várj! Az a mi…

Az ajtó bevágódott, és a tömeg már csak a túloldalon elhangzó silenciót hallhatta.

- …hálószobánk – fejezte be Neville, elkeseredetten bámulva a csukott ajtót.

----

Bent a szobában, Harry hanyatt dobta magát az ágyon, és kezével eltakarta az arcát. – Istenem, de kimerültem – sóhajtotta. Karjai közül Dracóra lesett. – Nem hiszem el, hogy rávettél, hogy bocsánatot kérjek. Szívtelen dög – mondta. – Pedig mindez nem is az én hibám volt.

- Mit mondhatnék? Kicsit úgy érzem… hogy most bosszút álltam – szemlélte Draco Harry elnyúlt testét. – És Potter, talán meglepetésedre szolgál, ha tudatom, de az egész a te hibád volt.

Harry felült, és Dracóra bámult.
- Mit akarsz ezzel mondani, Malfoy? – kérdezte ingerülten. – Te voltál, aki úgy döntött szexelni akar, mielőtt még elkészült volna az ellenszer, és ha jól emlékszem nekem nem sok beleszólásom volt az egészbe.

- Igazából Potter, te voltál az, aki nem hagyott számomra választási lehetőséget – vágott vissza Draco.

Harry felhorkant.
- Na persze Malfoy – mondta elutasítóan, azzal visszafeküdt az ágyra, és becsukta a szemét. – Tévhitben élsz.

- Valóban? – Draco hangja lágy volt, ám veszélyes, amint odalépett az ágyhoz. – Emlékszel, hogy miért is szexeltünk még az ellenszer elkészülte előtt, Potter?

- Mert féltékeny voltál? – mondta Harry szenvtelenül, csukva tartva a szemét. Dracónak baljós mosoly ült ki az arcára.

- És miért is voltam féltékeny?

Harry sóhajtott.
- Hát azért mert Seamussel… ó – mondta, és a szemei kipattantak, majd félősen Dracóra mosolygott. – Na jó, erről a részről megfeledkeztem.

- Vettem észre. Kíméletlenül kihasználtad a tényt, hogy egy kicsit féltékeny szoktam lenni. Ez azért elég mardekáros húzás volt tőled.

Harry kényelmetlenül fészkelődött.
- Jó, tudom. Na de Draco, azért te meg nem csak egy kicsit szoktál féltékeny lenni. Úgy ki akarsz sajátítani, akár egy elkényeztetett gazdag kölyök a kedvenc játékát.

- Mert tényleg egy elkényeztetett gazdag kölyök vagyok, és te tényleg a kedvenc játékom vagy. És nem hiszem el, hogy itt szekálsz ezzel, miután annyi mindenen kellett átmennem az este miattad – siránkozott Draco. Harry érezte, hogy a bűntudat egy kis hulláma járja át. Tényleg igazságtalan volt Dracóval az este.

- Nézd, Draco – kezdte komolyan, és felült. – Én tényleg, nagyon sajnálom. Csak annyira feldúlt, mikor azt hittem elhagysz Blaise miatt, és teljesen elvesztettem az eszem.

Draco leült Harry mellé az ágyra, és haragos pillantást vetett rá.
- Harry te idióta, sosem hagynálak el. Szeretlek.

- Én is szeretlek – felelte Harry. – Meg tudsz bocsátani? Bármit megteszek, hogy helyrehozzam.

Draco gonoszul elmosolyodott.
- Bármit? – búgta, és kicsit közelebb hajolt az ágyon.

- Bármit – erősítette meg Harry, habár nem igazán értette, mire gondolhat Draco.

- Hát akkor – szólt Draco, azzal Harry mellkasára helyezte a kezét, és fekvő helyzetbe nyomta őt – most, hogy mindketten bevettünk az ellenszert, meg minden, és te hajlandó vagy bármire, hogy engem kiengesztelj, azt hiszem szeretnék egy kicsit játszani a kedvenc játékommal. Harry lélegzete elakadt, amint Draco négykézláb fölé mászott, és kéjesen megnyalta a száját.
– Jól hangzik – próbálta mondani, de szavai egy nyögésbe fulladtak, amikor Draco jelentőségteljesen Harry egy bizonyos testrészére tette a kezét.

- Remek – felelte Draco bársonyos hangon. Szeme csintalanul csillogott, aztán elhadart pár szót, mire válogatott tárgyak jelentek meg. Két pár bilincs, egy flakon tejszínhab, szembekötésre alkalmas kendő, egy nagy bödön csokoládé, egy bőszíj, és egy fényes nyakörv.

Harry szeme elkerekedett.

- Mit mondhatnék? – vonta meg a vállát Draco hanyagul, kiélvezve a Harry arcára kiülő tömény döbbenetet. – Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a könyvtárban tett javaslataidat. Na felkészültél a játékra?

Harry mindössze csak bólintani tudott.

----

Másnap reggel Lucius Malfoy, szokásához híven, a korai órákban baktatott lefelé a lépcsőn, hogy a konyhában elfogyasszon egy bögre ínycsiklandó, gőzölgő kávét.

Elégedetten tapasztalta, hogy a rivalló óta nem esett több szó aberrált fiáról, vagy nyomorult kapcsolatáról az újságban. Sőt, külön jókedve volt amiatt is, hogy végre sikerült megalkotnia egy levelet Perselus Pitonnak, melyben elkérte azt az „extra különleges” hozzávalót, ami majd segíteni fog Draco házasságát zökkenőmentesen lebonyolítani. És a levél tökéletesen távolságtartóra sikeredett, mentes volt bármilyen elfogadhatatlan megjegyzéstől.

Na jó, talán volt benne egyetlen olyasmi dolog, hogy „suhogó, hullámzó talár” és talán egy aprócska megjegyzés Piton „erős, férfias karjairól” de ENNYI. És most már úton a titkos hozzávaló, a meghívók is postázva, Draco pedig nem szerepelt az újságokban. Az élet nagyon jó volt Lucius Malfoy számára.

- LÚÚÚÚ-CIÚÚÚÚÚSZ! – Lucius kissé összerezzent. Igen, az élet jó volt, de korántsem tökéletes.

- Igen Narcissa? – kérdezte olyan kedvesen, ahogy csak bírta, amikor felesége belépett a konyhába.

- Életem, elküldtem a meghívókat, mondtam már?

- Igen drágám, mondtad, hogy el fogod.

- Ez egyszerűen bámulatos lesz! Meghívtam Draco összes kis barátját, és felbéreltem egy DJ-t, meg fogadtam fel pár plusz házimanót, akik majd segítenek a díszítésben, és a takarításban. Tulajdonképpen erre az alkalomra sikerült megszereznem azt a kis szerzetet… a Roxfortból, aki régebben nekünk dolgozott. Mi is a neve? Dodó? Tobi?

- Dobby – szűrte Lucius összeszorított fogain keresztül. Narcissa csettintett egyet.

- Igen, hát persze! Dobby. Tudod, először nem akart jönni, de aztán meghallotta, hogy Harry Potter is itt lesz, és azonnal ugrott az ajánlatra. Biztos nagy rajongója Harrynek.

- Nem mondod. – Vajon túl korán van hozzá, hogy az ember leigya magát?

- Egyébként szívem, elküldtem a meghívókat, és már annyira várom a partit. És megmondtam Dracónak, hogy a barátja itt töltheti az egész szünetet.

- Hogy MI? – Lucius merőn remélte, hogy valamit rosszul hallott.

- Megmondtam Dracónak, hogy hívja el Harryt a karácsonyi szünetre. Tudtad, hogy szegény kis drágámnak nincsenek szülei?

- Öhm, igen. Ismerem a történetet – mondta Lucius a halántékát masszírozva.

- Hát csak nem hagyhatom, hogy szegény pici fiú teljesen egyedül legyen a Roxfortban az ünnepek alatt, ugye? Szóval meghívtam, hogy maradjon.

- Harry Potter az én házamban tölti a karácsonyt. Hát ez egyszerűen… csodálatos – nyögte ki Lucius teljesen sápadtan.

- Ugye, ugye? Annyira várom már, hogy találkozzak Harryvel, úgy tűnik Draco nagyon kedveli. Apropó, láttad már a mai újságot? Úgy tűnik, a mi kis sárkányunk megint a címlapra került!

Azzal átnyújtotta a Reggeli Prófétát egy nagyon sápadt Lucius Malfoynak, és elhagyta a konyhát, egy Madonna dalt dúdolva közben az orra alatt.

----

Draco Harry ágyában ébredt viszonylag korán, karjaiban a barátjával. Elmosolyodott. Szokatlanul jó hangulatban volt aznap reggel. Felült, és karjait kinyújtotta a feje fölé, majd lenézett alvó fiúra.

- Ébresztő Harry! – mondta boldogan, a másik azonban nem reagált.

- Harry gyerünk, kelj fel – unszolta Draco. Harry még mindig nem mozdult. Draco odahajolt, és a nyakát kezdte cirógatni – Haaaaa-rrrrry, kelj fel!

Harry végül kinyitotta a szemét, és felpillantott Dracóra.
- Draco, szombat van. És kibaszottul korán. Szóval lenyugodnál végre, és aludnál tovább? – mondta, majd miután vetett még egy ingerült pillantást Dracóra, visszacsukta a szemét.

Draco azonban rettenthetetlen volt.

- Aaaaa – gügyögte. – Te nyűgös vagy ma reggel. Milyen édes. – Kijelentését kihangsúlyozandó, megborzolta Harry már amúgy is extrakócos haját. Harry szeme erre kipattant.

- Malfoy. Figyelmeztetlek. Ha meg akarod érni a tizenhetedik szülinapodat, akkor soha többé ne merészelj engem nyűgösnek nevezni reggel.

- Ugyan, biztos nem gondolod komolyan – hárította el Draco könnyedén a fenyegetést, még mindig Harry haját borzolgatva. – Csak emiatt a rémesen zsémbes hangulatod miatt mondtad. Na ki az én zsémbes kicsit griffendélesem?

- Megöllek Malfoy – morogta Harry, és fejére húzta a paplant. – Kopj már le. Aludni próbálok.

Draco a szemét forgatta. Túl jó kedve volt hozzá, hogy békén hagyja a nyűgös Harryt. Szétnyitotta Harry ágyán a függönyt, és beengedte a reggeli nap sugarait. Majd rögtönözve dudorászni kezdte a „La Isla bonita” kezdő sorait.

Harry félszemmel ránézett.
- Malfoy, te dudorászol?? – kérdezte szemöldökráncolva.

- És akkor mi van? – kérdezett vissza Draco vidáman. – Na gyerünk Harry. Kelj fel, és ragyogj.

Harry szúrós tekintetet vetett rá félig leeresztett szemhéjai mögül.
- Mondtam már, hogy nem.

- Ó, gyerünk már! Aludni bármikor lehet. Nézd milyen ragyogó ez a reggel! Gyerünk, keljünk fel, zuhanyozzunk le, és menjünk reggelizni. Aztán elmehetnénk Roxmortsba, és vehetnénk egy kis csokit, aztán talán egy kicsit kviddicsezhetnénk, utána meg…

- Malfoy. KAPD. BE.

Draco felháborodott.
- Na, azért nem kell gorombáskodni. Attól, hogy nem vagy korán kelő típus.

Erre már Harry felült, és csípősen meredt Dracóra.
- Én nem vagyok korán kelő típus? Te vagy, akinek minden reggel első dolga, hogy totál bunkó legyen, és mindenkit elküldjön a picsába. Mi a fene ütött beléd ma reggel?

Draco vállat vont.
- Fantasztikusat szexeltem múlt éjjel. Nem lehet emiatt egy kicsit jókedvem reggel?

Harry sötéten összevonta a szemöldökét.
- Igen. Csak épp elfelejted, hogy én voltam az, aki ki volt szolgáltatva a vad vágyaidnak, szóval kibaszottul kimerült vagyok. Merlinre, mozogni is alig bírok, idióta seggfej. Először a féltékenységi szex, aztán a bilincses cucc, meg a kajanyaldosás, meg a nyakörv, és esküszöm neked Malfoy, az életbe nem engedem többet a közelembe a szadista seggedet egy bőrszíjjal. Soha.

- Aaaaa. Akarod, hogy megpuszilgassam.

- Menj a pokolba.

- Még mindig nyűgösek vagyunk?

- Figyelmeztetlek.

- Az én nyűgös kiscicám.

- Rendben van. Te akartad. – Azzal Harry Dracóra vetette magát, akit felkészületlenül ért a támadás, és elterült a hátán. Harry gonoszul vigyorogva bámult le a fogolyra.

- Engedj már el te barom! – kiabálta Draco, egy kicsit megrémülve a dolgok ilyetén fordulatán. Harry megrázta a fejét.

- Nem hinném Malfoy – mondta bosszúszomjasan, és ha lehetséges, a mosolya még ördögibbé vált. – Most én jövök felül. – Éhesen fixírozta közben a kapálózó szőkét. – Na mi lesz azzal a bőrszíjjal?

Draco nyelt.

----

Kicsivel később a két fiú a Nagyterem felé vette az útját, Draco pedig végigmorogta az utat.

- Varázsvilág hőse a seggem – dünnyögte az orra alatt, és rendszeresen összerezzent. – Nekem inkább egy brutális, barbár és perverz szexőrültnek tűnik, aki maga a sátán.

Harry derűsen battyogott mellette.
- Ó, ne légy már ilyen nyafka, Draco. Kíméletes voltam, hiszen olyan rendes voltál tegnap este. Megmentettél a sok őrült baráttól.

- Rendes voltam, mi? Nem mintha megérdemelted volna, te tetves neandervölgyi, és ezek után ahogy bántál velem ma reggel…

Harry felhorkant.
- Na persze, mintha nem élvezted volna minden percét. A nevemet kiáltoztad, és könyörögtél, hogy ne hagyjam abba.

- Hazugság, mind mocskos hazugság – ellenkezett Draco, amint besétált a Nagyterembe.

Ahol hirtelen néma csend lett, és hullaszag.

Harry magában szitkozódott. Miért van az, hogy minden, ami vele kapcsolatos, egyből nyilvánosságra kerül?

Dracóval odaértek a griffendéles asztalhoz, ahol már ott volt Ron, és Hermione, és miközben leültek, vitézül figyelmen kívül hagyták a köröttük szárnyra kapó pusmogást. Harry Ronhoz és Hermionéhez fordult.

- Na ki vele, mit ír az újság – kérdezte fásultan, mire Hermione mosolygott.

- Szerintem olvasd el magad – javasolta neki, és odalökte a Reggeli prófétát. Harry átfutotta a címoldalt.

- A Malfoy örökös ömlengő dívává kefélte a Kis Túlélőt. Bájos. – Harry visszaadta az újságot Hermionénak, és a kezébe temette arcát. Draco széthajtogatta a saját példányát, és boldogan kezdte olvasni.

- Hát ez remek! – mondta a cikkre bökve. – Mintha legalábbis valamiféle szexisten lennék. Ami persze így is van. Azt hiszem, muszáj lesz ezt bekereteznem.

- Tedd csak meg, és nem marad belőled több, pár vacak szőke hajszálnál, miután végeztem veled – fenyegette meg Harry, mire Draco sértetten szipogott.

- Jaj Harry, olyan vagy ma reggel, mint akinek beleszartak a müzlijébe – hordta le. – És nem vacak a hajam idióta barom, hanem gyönyörű, és ezt te is tudod.

- Hmph – morgott Harry továbbra is, de azért nem tagadhatta a dolgot. Hiszen mindig is gyenge pontja volt a barátja haja.

Aztán hirtelen számos bagoly repült be a Nagyterembe. Mind ezüstszínű borítékot cipelt, és leejtette azokat válogatott ötöd- hatod- és hetedéves tanulók elé.

- Mi a…? – csodálkozott Hermione, amikor az ő tányérjában is landolt egy boríték, ahogy a legtöbb közelben ülő griffendélesében is.

- Ezek biztosan a meghívók a szülinapi partimra – magyarázta Draco. Hermione gyorsan kinyitotta a borítékot, és kiderült, hogy tényleg.

Ron Dracóra bámult.
- Ezt a sok embert mind meghívod a bulidra? – kérdezte kíváncsian. Draco vállat vont.

- Azt hiszem. Az anyám szervezi.

- De hiszen ez hatalmas buli lesz! A három legfelsőbb évfolyam összes diákja kapott meghívót! – Ron még mindig sokkhatás alatt volt.

- Hát igen, elvégre betöltöm a tizenhetet. Nagykorú leszek, meg minden. Ráadásul egy hírességgel járok. – A közelben ülő griffendélesek kuncogni kezdtek, Harry pedig szúrósan nézett barátjára. – Úgyhogy – folytatta ő zavartalanul – Az anyám nagy murit szervez. Mind eljösztök, ugye?

- Még szép!

A Malfoy kúria legendás volt a roxfortos diákok körében. Senki nem hagyott volna ki egy ilyen partit. Draco elégedetten bólintott.

- Jó. Téliszünet alatt lesz, ameddig még van pár hét, szóval van elég időtök, hogy megvegyétek nekem a megfelelő ajándékokat – javasolta Draco. Ronban hirtelen megállt az ütő a gondolatra, hogy ajándékot kell találnia az iskola leggazdagabb tanulója számára. Draco a szemét forgatta.

- Ugyan Weasley, nyugodj már le, csak vicceltem.

- Ó – Ron végtelenül megkönnyebbült. Harry épp a saját meghívóját tanulmányozta.

- Nézd már Draco. Az enyém mellett egy levél is van. Úgy tűnik, az anyád meghívott, hogy az egész szünidőt nálatok töltsem.

- Ja igen, elfelejtettem szólni. Mikor az anyám meghallotta, hogy nincsenek szüleid, teljesen elérzékenyült, és ragaszkodott hozzá, hogy magammal vigyelek karácsonyozni. Ugye eljössz?

Harry habozott.
- De Draco, mit fog szólni az apád? És mi van – itt lehalkította a hangját – Voldemorttal? Ez biztonságos?

- Persze, hogy az, kis butus! – súgta vissza Draco. – Az apám nem fog átadni a sötét nagyúrnak, mikor mindenki tudja, hogy nálunk vendégeskedsz! Az kész öngyilkosság lenne. A minisztérium leszedné a fejét. Nem is beszélve arról, hogy anyám mit csinálna vele, ha megint veszélybe sodorna egy vendéget.

- Egy újabbat?? – kérdezte Harry, cseppet sem meggyőzve. Draco csak legyintett.

- Ó csak volt egy incidens egy távoli rokonnal, de semmi komoly, csak egy pár Imperius átok, pár fodros, rózsaszín térdnadrág, és egy csapat fanatikus mugli. Nem nagy ügy. Na mondd, hogy eljössz. Nem akarok nélküled karácsonyozni.

Harry beharapta a száját.
- Nem is tudom Draco. Az apád utál engem, és én nem szoktam ilyen felkapott társasággal lenni. És mi van, ha Voldemort felbukkan, és…

- Minden rendben lesz, ígérem. Nem hagyom, hogy bármi is történjen veled. Na légyszi, mondj igent! – Azzal Draco Harryre függesztette a legédesebb kiskutya szemeket, amit csak tudott produkálni, amitől Harry persze elolvadt.

- Hát jól van – sóhajtotta, és elmosolyodott. Biztos mókás lesz Dracóval tölteni a karácsonyt a kúrián. És ott az a nagy parti is. Biztos minden nagyon izgis lesz.

Ekkor egy újabb bagoly repült be a Nagyterembe, és lepottyantotta küldeményét, egyenesen Draco elé.

Egy piros borítékot.

Draco elfehéredett.

- Ó istenem, ne – nyögte, a tányérja mellett várakozó rivallóra bambulva. – Apám biztos látta a Reggeli Profétát. – A körülötte ülő griffendélesek szánakozó pillantásai közepette Draco fogta a borítékot, és feltépte.

- DRACO LUCIUS MALFOY!! – Lucius Malfoy mágikusan felerősített hangja bevisszhangozta a Nagytermet. – MI A FÉSZKES FENÉT KÉPZELSZ, HOGY MIT CSINÁLSZ MÁR MEGINT AZ ÚJSÁG CÍMLAPJÁN??? HATÁROZOTTAN MEGMONDTAM, HOGY NE HAGYD, HOGY HARRY POTTER MÉGEGYSZER HÜLYÉRE KEFÉ… várjál…

Lucius Malfoy hangja hirtelen veszített a hangerőből, de azért továbbra is beszélt.

- …mi az Cissa? Most Draco volt az, aki hülyére kefélte Pottert? …hogy mi? …egy díva? …a picsába ez átkozott jó poén. Mi? Ja persze, persze a rivalló.

Lucius hangja megköszörülte a torkát, és folytatta.

- HÁT AZT HISZEM, EZESETBEN GRATULÁLNOM KELL, DRACO. SZÉP MUNKA, SZÉP MUNKA. MINDIG TUDTAM, HOGY KÉPES VAGY RÁ. BECSÜLETÉRE VÁLIK EZ A MALFOY NÉVNEK. APJA FIA, NEM IGAZ? HABÁR ÉN HÜLYÉRE TALÁN SOSEM KEFÉLTEM JAMES POTTERT, ÉPP CSAK ADDIG KÚRTAM MÍG… ÖHM ÚGY ÉRTEM RÚGTAM. JÓL SEGGBE RÚGTAM ÉS… MERLIN, MOST MUSZÁJ MENNEM.

Azzal a rivalló lángba borult.

előző        vélemény       történet főlapja        következő