20. fejezet - Én híresség vagyok, a fenébe is!

Odabent a szükség szobájában végéhez ért a játék, és a résztvevők nagyot nyújtózva felálltak.
- Hát ez remek móka volt. Talán megismételhetnék valamikor – csiripelte Hermione vidáman, és ellenőrizte az óráját, mire elkerekedett a szeme. – Már 11 óra van! Harry és Draco már két órája vannak távol! Hol a pokolban lehetnek?

- Valószínűleg szexelnek – közölte Blaise egyszerűen, és visszafojtott egy vigyort Hermione riadt arckifejezése láttán.

- De hisz azt mondtad… azt mondtad, hogy Draco csak kicsit lehordja Harryt! Csak egy kis összeszidás, semmi egyéb!

- Ezt mondtam volna? – felelte Blaise. – Hát akkor hazudtam.

- De… de… miért hazudtál volna ilyesmiben?

- Granger, ha nem hazudtam volna, akkor te utánuk mentél volna, és megakadályozod őket. És akkor miféle barát lennék? Tudod, hogy megy ez. Egy barátnak az a dolga, hogy segítsen a másiknak szexhez jutni. Ez a szabály.

Hermione a szemét forgatta.
- Nem, nem az.

- De IGEN, az – vágta rá kórusban Blaise, Ron, Ginny, Seamus, Millicent, Lavender, Dean, Pansy, Neville, Parvati és még Crack és Monstro is.

Hermione rájuk bámult.
- Hát nem értitek!? Ez rémes! Draco valahol ki tudja hol van Harryvel, és valószínűleg mostanra már teljesen megzakkant!

- Tényleg? – kérdezte izgatottan Parvati. – Srácok, ezt látnunk kell! Fogadok, hogy rá tudjuk venni még egy Madonna szám eléneklésére. Talán még Prince-t is énekelne vagy Wham-et!

- Ó igen – tapsikolt mellette Lavender. – És emlékeztek a nyuszijára? Annyira édi volt. Talán csinál még egyet!

Pansy általában nem volt benne az ilyen lánykás visongásban, de egy hülyére kefélt Draco látványa most kifejezetten tetszetősnek tűnt számára.
- Gyerünk, keressük meg őket! – javasolta, amivel mindenki lelkesen egyet értett, és elindultak az ajtó felé.

- Várjatok! Gyertek vissza! – kiabált utánuk Hermione, de hiába. A legtöbben már el is hagyták a szobát. Visszafordult Ronhoz, Ginnyhez, Seamushöz, és Blaise-hez. – Oké, figyeljetek. Még a többiek előtt meg kell találnunk őket. Aztán segítünk Harrynek felvinni Dracót a hálójába, ahol beveheti az ellenszert. Velem vagytok?

A többiek bólintottak.
- Akkor gyerünk. – Azzal elhagyták a szobát, ki-ki az ellenkező irányba indulva.

----

Harry és Draco egymásba fonódva feküdtek az egyik szófán. Harry a fejét Draco mellkasán nyugtatta. Lassú, egyenletes légzéséből, Draco arra következtetett, hogy elbóbiskolt. Egyik kezével Harry felé nyúlt, és végigsimított a kusza tincseken, mire az alvó Harry közelebb bújt hozzá.

Draco mosolygott. Talán következő alkalommal megosztja a Szombati Boszorkány Bulvárral, hogy a Kis Túlélő szeret összebújni. Az olyan édes kis történet lenne. De legalábbis jobb, mint amikor a Próféta azzal jött, hogy Dracót hülyére…

Hé. Várjunk csak egy másodpercet.

Draco teljesen normálisnak érezte magát. Semmi kényszer, hogy énekeljen, vagy bármi nyálas dolgot tegyen. Semmi leküzdhetetlen vágy, hogy szenvedélyes vallomással bizonygassa örök szerelmét Harrynek (na jó, egy kicsit talán mégis, de nem erősebben a szokásosnál). Ez szuper! Nem vette be az ellenszert, és mégsem lett hülyére kefélve. Szóval nem veszti el minden alkalommal a fejét, amikor Harryvel vadulnak. Hát ez remek.

Lenézett a szuszogó Harryre, és hihetetlenül büszke volt magára. Hát biztos nem mindenki tudja kimerülésig toszni a Csodafiút, hogy aztán az nyugisan aludjon a mellkasán. Aztán azonban kicsit összeráncolta a szemöldökét. Elvégre még mindig sértette a gondolat, hogy Harry azt hitte, a háta mögött összejött Blaise-zel. A finniganes csóktól meg aztán pláne ki volt akadva. Valószínűleg erről még lesz egy szép kis csevelyük Harryvel.

De azt majd később. Most először is vissza kéne menniük a szükség szobájába, mielőtt a barátaik kereső alakulatokat küldenének értük. Tehát fel kell keltenie Harryt.

- Harry, drága – szólongatta kedvesen, egy puszit nyomva a feje búbjára. – Ébredj. Fel kéne öltöznünk. – Harry meg sem mozdult. – Harry gyerünk. Kelj fel – mondta Draco, és gyengéden megrázta barátját, akinek erre megrebbent a szemhéja, és felnézett rá.

- Nem kelek fel – mondta gőgösen. – Szükségem van a szépítő alvásomra – tette hozzá, és gyorsan vissza is csukta a szemét.

- Oké Potter, nagyon vicces – felelte Draco egy szemforgatás kíséretében –, de most már tényleg kelj fel.

Harry szemei kipattantak, és egy zölden vibráló gyilkos pillantást lövellt Draco felé, aki ettől döbbenten hátrahőkölt.

- Hogy MERÉSZELSZ itt utasítgatni engem – fakadt ki Harry csípősen. – TUDOD te, KI vagyok?

Draco összevonta a szemöldökét.
- Öhm… Harry Potter?

- Úgy van – helyeselt Harry megvető hangsúllyal. – HARRY POTTER vagyok. A KIS TÚLÉLŐ. A VARÁZSVILÁG MEGMENTŐJE, szóval talán megérdemlek némi TISZTELETET.

- Mi van? – Draco kissé összezavarodott.

- Ne MI VAN –ozz itt nekem – mondta Harry felülve, és szúrós pillantással méregette Dracót. – Én HÍRESSÉG vagyok a fenébe is!

- Öhm… aha, végül is igaz – mondta Draco beletörődően, de nem igazán értette, hova akar Harry kilyukadni. – Tényleg híresség vagy, semmi kétség. Nagyon híres vagy. – Úgy tűnt, ez egy kicsit lenyugtatta Harryt, mert most már elégedetten nézett Dracóra.

- Nos, örülök, hogy ezt tisztáztuk, és most már megfelelően kiszolgálsz – közölte Harry, aztán körülnézett. – Először is hozd ide a ruháimat. Fel kéne öltöznöm. Aztán hozhatsz nekem vizet. Kizárólag svéd importált ásványvizet iszom, szóval olyat szerezz, aztán kéne egy kis friss gyümölcs, meg csokoládé, és…

- Várjunk már egy kicsit. Ide hallgass Potter. Nem tudom, mi ütött most beléd, de azt azért tudhatnád, hogy egy Malfoy nem szolgál ki senkit – szólt Draco ingerülten, de megrökönyödésére Harry megint csak rákezdte.

- AZT HITTEM, hogy ezt már TISZTÁZTUK. Nem vagyok AKÁRKI, te idióta seggfej. HARRY KIBASZOTT POTTER VAGYOK, és így is fogsz velem bánni. Ami azt jelenti, hogy igenis IDEHOZOD A RUHÁIMAT, MEG A VIZEMET, ÉS A CSOKOLÁDÉT, és mindehhez jó arcot vágsz, mert HÍRESSÉG VAGYOK, a fenébe is!

- Mi a fene ütött belé? – gondolta Draco magában. Harry még soha, soha a hat év alatt, mióta ismerte, nem viselkedett úgy, mint egy híresség, most meg milliószor olyanabb volt, mint valaha Gilderoy Lockhart. Draco vett egy mély lélegzetet, és felkészült, hogy komolyan leteremtse barátját. Ránézett Harryre, tekintete találkozott a jeges Avada Kedavra szemekkel, és…

Elakadt a lélegzete. Harry pupillái ugyanis alig látszottak íriszének zöld tengere közepén. És ha ehhez hozzátette, hogy Harry totálisan kifordult magából, nos mindez egyetlen dolgot jelenthetett…

Hogy Draco Malfoy egy kibaszott szexisten.

----

- Bármi hír? – kérdezte Hermione aggodalmasan, mikor Ginny és Ron visszatértek.

- Semmi. Még csak egy elhullajtott hajszálukat sem találtuk meg – felelte Ron nyugtalanul. – Hol van Seamus és Blaise?

Hermione vállat vont.
- Nem tudom. Azt mondták, együttes erővel folytatják a kutatást, mondjuk sötét, kihalt folyosókon. Egészen összemelegedtek ők ketten.

- Igen, nagyon is – bólogatott Ginny. – Mi lenne, ha megnéznénk a számmisztika terem folyosóját. Van ott egy pár használaton kívüli tanári pihenő, talán ott lesznek valamelyikben.

----

- …és ettől olyan király. Mivel csak egy átlagos srác, akárcsak én, de ő is a gonosszal küzd, pont mint én. Kivéve, hogy nekem nincs olyan fasza kis Batmobilom, meg olyan menő övem, mindenféle bigyóval.

- És a neve, azt mondtad… Batsrác?

- Batman, Malfoy – javította ki Harry sértetten.

- Teljesen igazad van. Rosszul mondtam.

Mihelyst Dracónak leesett, hogy Harry valóban megkattant, és kifordult önmagából, az egész hozzáállása megváltozott. Ahelyett, hogy vitatkozott volna vele, mindenben próbált a kedvére lenni. Odaadta a ruháit, szerzett vizet, csokit, gyümölcsöt, most pedig figyelmesen hallgatta a történeteit mugli szuperhősökről.

És hogy miért tűrte el Draco Harry minden hóbortját? Hát úgy tűnik, az ember sok mindent képes eltűrni, ha épp bebizonyosodik róla, hogy szexisten. Draco pedig úgy döntött, megfelelően gondját fogja viselni Harrynek, amíg eljön az éjfél, és beveheti az ellenszert.

- Egész jó ez a csokoládé – jegyezte meg Harry barátságosan, és evett még egy darabot. Aztán elgondolkozva szemlélte Dracót. – Tudod, nem vagy rossz barát. Úgy érzem, valóban tisztelsz engem, és nem csak, mint hírességet, hanem mint személyt is, aki híres.

- Hát, köszi Harry, kedves tőled, hogy ezt mondod – felelte Draco a haját birizgálva. Mindketten az öreg, megviselt szófán terpeszkedtek, Draco ülő helyzetben, Harry pedig a fejével az ölében. – Egyszerűen szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen híres varázslóval járhatok. Túl jó vagy nekem.

- Ó hagyd abba, csak hízelegsz – mondta Harry szégyenlősen, és becsukta a szemét. – Csak egy kicsit vagyok túl jó neked. Na de hol is tartottam? Ja igen. Szóval Batmannek van egy társa, Robin, és együtt küzdenek a főgonoszok ellen, akik például Joker, Pingvin, Macskanő…

Hirtelen Draco apró pukkanást hallott a füle mellett, és egy apró Draco Malfoy jelent meg a bal válla fölött, a megszokott mardekáros gúnyában.

- Mit csinálsz Malfoy? – kérdezte a pici Draco, és hitetlenkedve nézett rá. – Miért nem vitted még vissza a szükség szobájába? Mindenkinek megmutathatnád, milyen hibbant lett, és ezzel együtt bizonyítást nyerne bámulatos szexuális teljesítményed. Fel se fogod, mekkora poén lenne Pottert odavinni ebben az állapotban?

- Na igen, de ő a barátom – sóhajtotta Draco. – És mégsem hozhatom ilyen helyzetbe. Arra gondoltam, szépen kivárom itt az éjfélt, aztán visszaviszem a toronyba, és beadom neki az ellenszert.

- Micsoda? Megőrültél? Ő is hagyta, hogy hülyeségeket csinálj, mikor te voltál hülyére kefélve – mutatott rá a pici Draco. – Emlékszel, miket csináltál? A nyuszi? Az éneklés?

- Jó, de akkor ő nem tudta, mi ütött belém – védte Draco Harryt. – Nem az ő hibája. És a lehető leggyorsabban véget vetett az egésznek.

- Ó, na persze – kezdett volna gúnyolódásba a pici Draco, de ekkor újabb pukkanás hallatszott, és újabb miniatűr Draco jelent meg a színen. Ez is a normális mardekáros egyenruhát viselte, a nyaka köré azonban egy griffendéles sálat tekert.

- Bocs, elkéstem – mondta bocsánatkérően. – Kellett némi kiegészítő, hogy azt mondhassam, én vagyok a jobbik feled, de végül csak ezt a sálat találtam.

- Pontosan honnan vetted azt a griffendéles sálat? – érdeklődött Draco.

- Öhm… kölcsön kértem – felelte Griffendél-Draco kicsit bűntudatos hangon. Draco felvonta a szemöldökét.

- Úgy érted, loptad?

Griffendél-Draco megadóan felemelte a kezét.
- Jó, rendben van. Egy sötét hajú, szemüveges sráctól csórtam, muris sebhellyel a homlokán, aki ki volt ütve. De visszaadom, ígérem.

- Na persze – gúnyolódott Mardekár-Draco. – Mintha a Madonna dalszöveggyűjteményemet visszaadtad volna. Te hazug köcsög.

Dracót kicsit felzaklatta a tény, hogy a gonoszabbik felének Madonna dalszöveggyűjteménye van, a jobbik fele meg sálakat lopkod elkábított griffendélesektől.

- Ó csitt már – intette le Griffendél-Draco Mardekár-Dracót. – Na mi is itt a probléma?

- Ez a hatalmas tulok – mutatott Mardekár-Draco Dracóra – lelkiismereti gondokkal küzd – fejezte be olyan undorral ejtve a szavakat, mintha valami olyan abszolúte ocsmány, és nonszensz dologról lenne szó, amiről még beszélni is rosszul esik.

- Draco, ugye nincs tényleg lelkiismeret furdalásod? – nézett rá Dracóra kíváncsian griffendéles énje. Mardekár-Draco csúnya tekintettel méregette.

- De igen, van. Az jár a fejében, hogy visszaviszi Harryt a toronyba, és beadja neki az ellenszert, mielőtt bárki más megláthatná. El tudod ezt hinni?

- Várj, várj, várj – rázta meg Griffendél-Draco a fejét. – Ennek semmi értelme. Draco ugye hülyére kefélte Pottert. Aki most emiatt egy irányíthatatlan, őrült díva, aki csak a hírnévvel van elfoglalva.

- Korrekt – vágta rá Mardekár-Draco.

- Szóval a legésszerűbb dolog, amit tehet, hogy emberek közé viszi, és így mindenki szemtanúja lehet, ahogy Potter komplett idiótát csinál magából, és egyúttal meggyőződhet róla, hogy Dracónak milyen kivételes képességei vannak az ágyban.

- Én is ezt mondtam – bólintott Mardekár-Draco, mire Griffendél-Draco Dracóhoz fordult.

- Akkor mi itt a probléma? – kérdezte, de Draco hallgatott. Griffendél-Draco elgondolkodva felvonta a szemöldökét. – Ugye nem tervezed tényleg, hogy megóvod Harryt a megaláztatástól azzal, hogy felviszed a toronyba, mielőtt bárki is meglátná?

- Hát… - kezdte Draco, és valamiért kissé kényelmetlenül kezdte érezni magát. Griffendél-Draco teljesen elhűlt.

- Draco Malfoy! Ezt nem teheted! Ez annyira… annyira… öhm… erkölcsös.

- Számból vetted ki a szót – értett egyet Mardekár-Draco, és belebámult Draco arcába, akit már komolyan kezdett zavarba ejteni ez az egész párbeszéd.

- Na idefigyeljetek ti ketten – kezdte. – Nem fogom hagyni, hogy elfajuljon ez a dolog, és Harry ámokfutóvá váljon. Ő a barátom, és nem akarom, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljön. Szeretem.

- Ó Merlin, csak ezt ne – sóhajtotta Griffendél-Draco a szemét forgatva.

- Asszem rosszul leszek – morogta Mardekár-Draco.

- Fogjátok be mindketten. Azt se tudjátok, miről beszéltek.

- De igen, tudjuk Draco – makacskodott mardekáros fele. – Gondolj csak bele, mit tett veled Potter. Megcsókolt egy másik fiút. A szemed láttára. Nem érdemelsz meg egy kis elégtételt?

Draco elgondolkozott. Ez sajnálatos módon egy igen jó érv volt.

- Ez az – melegedett bele Griffendél-Draco is ismét a vitába. – És ráadásul csak azért csinálta, hogy féltékeny légy. Megérdemli a megaláztatást.

Draco egy kicsit megingott.
- Jól van elismerem, ez elég… de hé! Te nem a jobbik felem lennél? Neked azt kéne tanácsolnod, hogy ne érdekeljen a bosszú, és gondoskodjak inkább Harryről, amíg nem lesz újra normális.

Griffendél-Draco vállat vont.
- Nem én tehetek róla, hogy még a jobbik oldalad is kissé feslett és gonosz. Na de most rajta, és vidd vissza a szükség szobájába. Ne mondd, hogy nem látnád szívesen, milyen arcot vágnak a többiek, mihelyst elkezd majd szónokolni, hogy őt mennyire de tisztelni kell, elvégre ő egy híresség, a fenébe is!

Draco habozott. Még mindig dühös volt a csók miatt, és igazán mókás lenne hagyni, hogy Potter mindenféle idétlenséget csináljon ebben a díva állapotban…

De ekkor Harry felnézett Draco öléből, és ráemelte hatalmas, ragyogó zöld szemeit, és elmosolyodott.
- Senki nem ért meg úgy, mint te Draco. Majd ha filmet csinálnak rólam, és beszédet kell tartanom az Oscar-díj átadáson, neked fogom megköszönni elsőként.

És bár Dracónak a leghalványabb fogalma sem volt róla, miről beszél Harry, ő akkor is Harry volt, az ő hihetetlenül édes, és dögös barátja. Ráadásul, amikor így mosolygott Dracóra, akkor a szőkében az összes ördögi szándék hirtelen egy nagy halom sziruppá olvadt szét.

- Ó, basszameg – nyögte Griffendél-Draco.

- Már megint ez történik. Annyira kibaszottul romantikus tud lenni néha, és ez annyira undorító – mondta Mardekár-Draco.

- Jaj, kopjatok le mindketten – csattant fel Draco ingerülten. – Harry és én itt fogunk maradni, aztán majd éjfélkor felviszem a toronyba. EGYEDÜL.

A két miniatűr Draco bosszús szemforgatások közepette, és egy-egy halk pukkanással köddé vált, Draco pedig visszafordult Harryhez.

- Te vagy a legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam. Nem csoda, hogy ilyen híres vagy. Na most, mesélsz még ezekről a mugli szuperhősökről?

----

- Hermione, Ron, azt hiszem megtaláltam őket! – kiáltotta Ginny izgatottan, egy ajtó előtt ácsorogva. A két idősebb griffendéles nyomban odarohantak.

- Lecsekkoltad bűbájokra? – kérdezték, Ginny pedig bólintott.

- Négy féle ajtózáró, és három féle némító bűbáj van rajta – erősítette meg, mire Ron felnyüszített.

- Rendben, akkor ők lesznek. Hermione, át tudsz jutni a bűbájokon?

- Álmomban, és hátrakötött kézzel is – felelte Hermione, és neki is állt a feladatnak.

- Felvágós – mormolta Ron, mire Ginny megbökte, hogy hallgasson. Pár perc elteltével Hermione épp azon volt, hogy az utolsó bűbájt is kivégezze, amikor a sarkon felbukkant Seamus és Blaise.

- Látod, mondtam, hogy hangokat hallottam – mondta Seamus, de Ginny félbeszakította.

- Megtaláltuk Harryt és Malfoyt! – közölte izgatottan, mire a két fiú összenézett.

- Tényleg? – vágott be egy kis vigyort Blaise. – Hát ez szuper lesz. Nem kéne kinyitnunk az ajtót, hogy megnézzük mennyire lett Draco dilis?

- Ó ugyan – vetette oda Hermione az immár bűbájmentes ajtó előtt állva. – Nem tudhatjuk, hogy Draco megint hülyére lett-e kefélve.

- Jaj kérlek – nevette ki Seamus. – Ugye most viccelsz? Azok ketten már egy hete nem űzték szennyes kis ténykedéseiket. Teljesen kiéheztek. Láttam, hogy csókolta Harry korábban Malfoyt a klubhelységben, és ha ebből indulunk ki, akkor biztosra vehetjük: a kis görénynek úgy elszállt az agya, hogy már valahol Wales környékén jár.

- Hogyhogy ilyen buzgón bizonygatod, hogy Harry milyen jó az ágyban? – kérdezte Blaise, mire Seamus kicsit bűntudatosan nézett vissza rá.

- Nem, én csak azt mondtam – próbálta megmagyarázni, de Blaise közbevágott.

- Nem hinném, hogy bármit is akarok most hallani tőled Finnigan – mondta sértődötten, Ron pedig zavartan nézett mindkettőjükre.

- Mi a fene van köztetek? – kérdezte, mire Blaise és Seamus gyors pillantást váltottak.

- Öhm… semmi. Egyáltalán semmi – mondta végül Seamus cseppet sem meggyőzően.

- Úgy van – fonta keresztbe Blaise a karját. – Semmi. Emellett, remélem tudod, hogy majd később elbeszélgetünk erről a kis semmiről – mondta Seamusnek.

- Hibbantak – dünnyögte Ron az orra alatt.

- Mehetnénk? – fordult Hermione a csapathoz, és mindenki bólintott, így lassan kinyitotta az ajtót.

----

- …nem, Pókember az, aki azt a hálócuccot lövi ki a kezéből. Farkasnak van adamantium a csontvázában, és neki van a hiperszuper gyógyulós képessége, meg karmok, és nézd csak, nyílik az ajtó!

- Hogy mi? – kérdezett vissza Draco, aki nem igazán tudta követni Harry gondolatmenetét. Hátra fordult, és elborzadva látta, hogy nem kevesebb, mint öt ember lépi át a küszöböt.

- Granger, Weasley… - kezdte volna, de Harry gyorsabban reagált.

- Óóó, rajongók! – Az ajtóban toporgó tömeg összenézett, de Harry fölényes hangon folytatta. – Szerencsés napotok van! A Kis Túlélő épp szuperhősökről mesél!

- Bocs, de mi? – zavarodott meg Ron. – Harry te most épp a Kis Túlélőnek nevezted magad?

- A hozzád hasonló csőcselék nem tehet fel kérdéseket a Kis Túlélőnek – vetette oda Harry sértetten. – És ne szólíts Harrynek. Én egy HÍRESSÉG vagyok, a fenébe is! KIZÁRÓLAG a Kis Túlélőként azonosíthattok, aki a Varázsvilág Megmentője, esetleg a Roxfort Szexistene, értve vagyok? – Öt pár szemöldök szaladt a magasba.

Hermione gyanakodva fordult Dracóhoz.
- Malfoy, mi az eget…

- Már megbocsáss, de FÉLBESZAKÍTOTTAD a történetem – rivallt rá Harry dühösen. – Most kezdhetem újra a legelejétől, mindezt a te HIBÁDBÓL. Egy HÍRESSÉG nem ilyen bánásmódot érdemel.

Hermione tekintete a kissé bűnbánó tekintetű Dracóról Harryre siklott, akinek alig látszott a pupillája a nagy zöld szemekben, és hirtelen derengeni kezdett neki, hogy mi is a helyzet.

- Annyira sajnálom Harry – mondta volna a lány, de Harry vészjósló tekintetét látva, sietve kijavította magát. – Úgy értem… öhm… Mr Kis Túlélő. – Ez láthatóan lecsillapította Harryt, Hermione pedig a többiekhez fordult.

- Miért nem hallgatjátok kicsit a történetet, amíg váltok pár szót Malfoy-jal? – kérdezte, mire mindenki hitetlenkedve nézett rá. Harry sértetten keresztbe fonta a kezét. – Gyerünk – sziszegte oda Hermione. – Még mielőtt nyűgös lesz, és tudjátok, milyenek a hírességek.

Kétkedő pillantások találkoztak, de végül a négy diák elhelyezkedett Harryvel szemben a kanapén, aki szívélyes pillantással ajándékozta meg őket.

- Milyen jó látni titeket. Amint tudjátok, én nagyon híres varázsló vagyok, ma viszont hajlandó vagyok történeteket mesélni a rajongóimnak. A mai mese az X-menekről szól. Kezdhetem?

- Nem biztos, hogy… - kezdte Ron, de Harry félbeszakította.

- Csak KÖLTŐI kérdés volt! Te tulajdonképpen HOZZÁM SE SZÓLHATNÁL! Én HÍRES vagyok! Egy SZUPERSZTÁR! Egy BÁLVÁNY! HARRY KIBASZOTT POTTER vagyok, szóval ülj le, és HALLGASS!

Négy pár kidülledt szem meredt Harryre, de többet senki nem mert megszólalni. Harry bólintott.

- Na akkor hol is tartottam? Ó igen. Szóval az X-menek a mugliknak egy nagyon spéci csoportja, különleges képességekkel…

----

Hermione felrángatta Dracót a szófáról, és biztos távolságba húzta őt a mesélő Harrytől.
- Malfoy, mi az ördögöt csináltál vele? Miért nem vártad meg a bájitalt? – sziszegte neki, tekintetével szinte felnyársalva a fiút. Draco méltatlankodva nézett vissza rá.

- Honnan tudhattam volna, hogy így el fog szállni az agya? Sosem gondoltuk volna, hogy vele is megtörténhet – magyarázta védekezően. Hermione kicsit lehiggadt.

- Ez igaz – mondta, de aztán összehúzta a szemeit. – De veled is megismétlődhetett volna. Óvatosabb is lehetnél! Mégis mit képzeltél?

- Megcsókolta Finnigant – fújtatta Draco. – Emlékeztetnem kellett, hogy kihez is tartozik.

- Milyen egy kisajátítós kis köcsög vagy te, nem? – mondta Hermione, de nem volt rosszindulat a hangjában. Vetett egy pillantást Harryre, aki épp megint üvöltözni kezdett.

- Nem is FIGYELTEK!! Pedig csak ide kéne koncentrálnod, hiszen HÍRESSÉG vagyok, a fenébe is!

- Muszáj lesz elvinni innen – mondta csendesen Hermione, mire Draco bólintott.

- Tudom. Úgy gondoltam, majd éjfél körül visszalopózunk valahogy a toronyba a bájitalért.

Hermione az órájára nézett.
- Máris háromnegyed van. A bájital 15 perc múlva kész, szóval azt hiszem, ideje indulnunk.

- Rendben, menjünk – mondta Draco buzgón, és tett egy lépést Harry felé, de Hermione megragadta a karját.

- Ne olyan gyorsan. Bonyodalmak adódhatnak.

- Miféle bonyodalmak?

- Mindenki, aki velünk játszott, most titeket keres. Azt gondolják, Harry mostanra már hülyére kefélt, és reménykednek egy… ráadás előadásban, fogalmazzunk így.

Draco sértődötten nézett rá.
- Miért veszi mindenki biztosra, hogy én vagyok az, akit hülyére keféltek. Hát észre sem veszitek, mekkora szexisten vagyok én? Nyilvánvaló, hogy vagyok olyan jó, mint Harry! Úgy értem, nézd csak meg, mit tettem vele!

És nézték is. Harry most épp állt, és úgy bámult le a kanapén ülőkre.

- Nem hiszem, hogy MEGÉRDEMELNÉTEK, hogy egy HÍRESSÉG meséljen nektek! – kiabálta. – Pedig egyenesen KÖNYÖRÖGNÖTÖK kellene, hogy egyáltalán SZÓLJAK hozzátok. Legyőztem a Sötét Nagyurat, mikor csak egy CSECSEMŐ voltam!! Aztán meg megöltem a BAZILISZKUSZT! FEL TUDJÁTOK FOGNI??? MEGÖLTEM EGY TETVES BAZILISZKUT TIENKÉT ÉVES KOROMBAN!! HOL AZ ELISMERÉS???

Mind a négyen rettegve lapultak. Draco Hermionéhez fordult.

- Nézd, ezt bízd csak rám, jó? – suttogta, mire a lány bólintott. Draco odalépett a csapat elé.

- Harry, szerelmem – mondta kedvesen, és Harry odafordult hozzá.

- Draco, nagyon dühös vagyok – biggyesztette le a száját. – Ez az alantas népség – mutatott a barátaira – nem tiszteli a szavaimat.

- Teljesen igazad van drága – mondta Draco, a lehető legmegnyugtatóbb hangon. – Nyilvánvaló számomra, hogy más rajongókra van szükséged.

- IGEN, PONTOSAN! Más rajongókra, akik ODAFIGYELNEK, ugyanis én egy…

- Híresség vagy, a fenébe is. Igen, persze. Tudod mit? Elviszlek valahova, ahol nagyon sok rajongó van, akik majd’ meghalnak, hogy láthassanak. Osztogathatsz autogramot, ők pedig térden állva fognak csodálni. Nagyszerű lesz.

- Tényleg? – Harry Dracóra függesztette szemét, melynek zöld színében csak egy tűszúrásnyi fekete pötty látszott.

- Igen, tényleg – mosolygott Draco. – Menj oda Granger mellé egy kicsit, rendben? Muszáj lesz leteremtenem ezeket a rémes rajongókat, amiért nem bántak veled kellőképp tiszteletteljesen.

- Szeretlek Draco – mondta Harry, és miután egy puszit nyomott az arcára, elindult Hermione felé, aki kissé idegesnek tűnt. Draco a többiekhez fordult.

- Hogyhogy téged még mindig szeret? – kérdezte Ron duzzogva. Draco a szemét forgatta.

- Mert én basztam szét az agyát, oké? És tudom, hogy kell neki hízelegni. Na most figyeljetek. El kell…

- Vinni Harryt a Szükség Szobájába, de rögtön! – fejezte be Blaise a mondatot, mire Draco felvonta a szemöldökét.

- Mi? – kérdezte, és Blaise megütközve bámult rá.

- Mi az, hogy mi? A többieknek is látniuk kell ezt az eszement Harryt, ez briliáns! Igaz, hogy kicsit ijesztő, és mániákus, de azért iszonyat poén. Vigyük vissza!

Seamus és Ginny lelkesen bólogattak. Ron tiltakozásra nyitotta a száját, de Draco közbevágott.

- Remek terv Blaise! – közölte megnyerő mosollyal, egy gyors oldalpillantást vetve Harryre, aki épp Hermionéra nézett szörnyülködve.

- Mit értesz az alatt, hogy NINCS ÜGYNÖKÖM? HÁT PERSZE, HOGY VAN, elvégre egy HÍRESSÉG vagyok, a fenébe is!

- Figyeljetek – szólt Draco magabiztosan. – Miért nem mentek ti hárman – mutatott Blaise-re, Seamusre és Ginnyre –, és kerestek meg mindenkit, majd visztek a szükség szobájába. Mondjátok, hogy mindjárt megyünk. Weasley, Granger és én rögvest odavisszük Harryt. Remek lesz!

Blaise ördögien vigyorgott.
- Igen, az lesz. Gyerünk, akkor menjünk – mondta, és Seamussel és Ginnyvel együtt elhagyták a szobát. Ron Dracóra bámult.

- Te szemét kis görény. Ha egy percig is azt hiszed, hagyom, hogy elvidd Harryt a szobába…

- Ó, fogd már be Weasley, csak meg akartam tőlük szabadulni – mondta Draco ingerülten. – Te, én és Granger, fogjuk, és visszavisszük a Csodafiút a toronyba, rendben van?

- Ó – mondta Ron, és mindketten Harryre néztek, aki immár teli torokból üvöltözött Hermionéval.

- HOGY ÉRTED, HOGY NINCS IS EBBEN A KASTÉLYBAN IMPORTÁLT VÍZ? Azt akarod mondani, hogy NEKEM KÖZÖNSÉGES VÍZBEN KELL FÜRDENEM? Ahogy BÁRKI MÁSNAK? MEGŐRÜLTÉL? ÉN HARRY POTTER VAGYOK! A KIS TÚLÉLŐ! A…

- Talán indulnunk kéne – javasolta Ron, és Hermione megmentésére sietett, hogy aztán visszavihessék Harryt a toronyba.

----

Beletartott egy kis időbe, de végül meggyőzték Harryt, hogy a Griffendél toronyba kell mennie, mert ott egy csomó rajongója várja, hogy történeteket meséljen nekik. Számos folyosón vágtak át, mire végre megpillantották a Kövér Dáma portréját. Szerencsére minden csendes volt, na persze leszámítva Harry hangos kifakadásait.

- Mi az, hogy GYALOG kell idejönnöm a toronyhoz, mint valami kis senkinek? – szipogta sértődötten. Legjobb barátainak be kellett csukniuk a szemüket, és önmagukban tízig számolniuk, nehogy leüssék Harryt, aki hülyére kefélve iszonyatosan irritáló tudott lenni. – Ez már tényleg több a soknál. Úgy értem, először is, évekbe telt mire rávettem a barátomat, hogy azt tegye, amit akarok. Aztán meg körülvett mindenféle hülye, érdemtelen IDIÓTA, akik nem értékelték a történeteimet. Harmadszor GYALOG kell mennem a rajongóimhoz. Hol a LIMUZINOM? Vagy a REPÜLŐ SZŐNYEGEM? Vagy legalább egy trónus, amit fiatal, szexi srácok cipelnek feszülős naciban. Ez ELFOGADHATATLAN! Hiszen HÍRESSÉG vagyok, a fené…

- OTT VANNAK!!!

- Picsába! – szitkozódott Draco, amint meglátta, hogy az egész csapat, akivel felelsz vagy merszeztek, befordult a sarkon. A négyes hirtelen szembe találta magát egy csomó izgatott tekintetű, kiéhezett Roxfortossal, menekülési útvonalat pedig semerre nem láttak.

- Én megmondtam! – kiáltotta Blaise diadalittasan. – MEGMONDTAM, hogy Draco megpróbálja majd visszavinni Harryt a Griffendél toronyba. De most elkaptuk őket!

- Granger, Weasley, készüljetek a futásra – súgta nekik Draco, és erősen tartotta Harryt, hogy majd maga után tudja rántani. – Ahogy szólok…

- RAJONGÓK!!! – visította Harry, és Draco rémületére, kitépte magát a szorításából. – Annyira BOLDOG vagyok, hogy mind eljöttetek! Lefogadom, hogy IMÁDNI fogjátok a történeteket a…

Egy villanás látszott a tömeg irányából, ami valószínűleg Colin kamerája volt. Ennyi elég is volt, hogy Harry ismét hőbörögni kezdjen.

- A PICSÁBA MÁR! – Ordibálta, mire mindenki rémülten hátrahúzódott. – Ki csinálta a FÉNYKÉPET??? ENGEM CSAK ENGEDÉLLYEL LEHET LEFOTÓZNI!! HOGY MERÉSZELTE?? ENGEM NEM LEHET BERAKNI SEMMIFÉLE SZENZÁCIÓHAJHÁSZ NAPILAPBA, MINT VALAMI OLCSÓ KIS POPSZTÁRT!!!

Harry fenyegetően bámult a gyülekezetre.
- Én HARRY POTTER VAGYOK!! A KIS TÚLÉLŐ! Legyőztem a SÖTÉT NAGYURAT! Nem EGYSZER, nem KÉTSZER, hanem NÉGY KIBASZOTT ALKALOMMAL!!! Több magazin borítóján voltam eddig, mint bármely más varázsló EGÉSZ ÉLETÉBEN! ÉN VAGYOK ANGLIA LEGJOBB FOGÓJA!! EGY SZUPERSZTÁR! EGY SZEXISTEN! ÉLŐ LEGENDA! HÍRESSÉG VAGYOK, A FENÉBE IS!!!

Mindenki némám, tátott szájjal bámult Harryre, és Draco kihasználta az alkalmat.

- FUTÁS! – Azzal megragadta Harry karját és Hermionéval meg Ronnal utat törtek a tömegben, hogy keresztülcipelhessék.

- VEGYÉTEK LE RÓLAM A KEZETEKET! HOGY MERÉSZELTEK ÍGY HOZZÁMÉRNI?? – rikácsolta közben Harry, de nem törődtek vele.

Ahogy elérték a portrét, Hermione Dracóhoz fordult.
- Ron és én majd feltartjuk őket, te csak vidd fel Harryt, és itasd meg vele a bájitalt, ha kell akár erővel! – Draco bólintott, keresztültömködte a tiltakozó Harryt a portrélyukon, Hermione pedig megpördült, hogy szembenézzen a felbolydult tömeggel.

- RENDBEN VAN! – kiabálta szikrázó szemmel. – Ha bárki Harry közelébe akar jutni, először velem kell számolnia! És garantálom, hogy több ártást és átkot ismerek, mint ti mindannyian együttvéve! Én vagyok az iskola elsője! Már 12 évesen RAVASZ szintű teszteket oldottam meg! Az IQ-m az egeket verdesi! Ki áll ki velem? Gyertek, ha mertek! – gajdolta a tömegnek.

- Na most ki viselkedik úgy, mint egy díva? – morogta Blaise a bajsza alatt.

- Hallottam ám – vetette oda Hermione, Blaise pedig szóra nyitotta volna a száját, de Ginny lehurrogta.

- Erre most nincs időnk. Meglépnek! – kiáltotta, majd előrántotta a pálcáját. – Stupor! – kiabálta, és Hermione, aki nem figyelt oda, ájultan esett össze. Ron már épp felháborodott volna, de aztán Ginny őt is eltalálta egy kábítóátokkal.

- Na gyerünk már! – mondta a többieknek, és a tömeg beszivárgott a portélyukon.

Egy emberként száguldottak fel a lépcsőn, szorosan Draco és Harry nyomában, de így is elkéstek. Dracónak abban a pillanatban sikerült betuszkolnia Harryt a hálószobaajtón, mikor a többiek felértek. Így már épp csak az ajtót láthatták, melyet Draco becsapott előttük.

előző        vélemény       történet főlapja        következő