19. fejezet – Felelsz vagy mersz - 2. rész

Lehet, hogy valami rosszat tettem

Ginny Weasleynél jobb barátot nem is kívánhatott volna magának az ember.

Miután Harry megosztotta vele kétségeit, miszerint Draco talán már nem is vonzódik hozzá, Ginny eszméletlenül felháborodott. Hogy tehet ilyet Draco? Itt van ez a magas, zöld szemű szexisten, azzal a cuki, kisfiús mosolyával, az imádnivaló kócos hajával, meg azzal a lélegzetelállító testtel, és…

Na jó, lehet hogy Ginny egy icipicit még mindig bele volt zúgva Harrybe.

De a lényeg, hogy Ginny most egy lány volt, küldetéssel. Egy küldetéssel, mely ma este így szólt: olyan féltékennyé tenni Draco Malfoyt, amennyire csak emberileg lehetséges.

----

Mire a játék megkezdődött, Ginny már majdnem a teljes szobát bejárta. Mindenkit beavatott, kivéve Ront, Hermionét, Seamust és Blaise-t. Mindenki mérhetetlenül dühös lett Dracóra, elvégre itt mégiscsak Harry Potterről volt szó, akit mindenki vonzónak talált, és mindenki akart volna belőle egy darabot. Tehát elképzelhetetlennek tartották, hogy esetleg a barátja érzései miatt kelljen aggódnia.

Mindenkinek elfacsarodott a szíve, amikor értesültek eme tragikus tényről, miszerint ezt az elragadó hőst egy ilyen rideg, elutasító baráttal verte meg a sors, aki nem bánik vele megfelelően. Nos, ez a rideg, elutasító barát ma este lakolni fog.

Mikor végre mindenki elhelyezkedett, Hermione elmagyarázta a játékszabályokat. A veritaserum egy hígabb változatát használták, hogy senki ne hazudhasson a „felelsz” választása esetén, és a „merést” is teljesíteni kellett, máskülönben egy átok sújtotta volna az illetőt, melyről Hermione nem volt hajlandó elárulni semmit. Persze mindenki emlékezett még Marietta Edgecombe-ra, aki a mai napig nem tudta eltűntetni az arcára került „ÁRULÓ” feliratot, így hát biztosra vették, hogy senki nem fog ellenkezni.

Harry meg aztán pláne nem. Muhahahaha.

Draco elhelyezkedett Harry mellett egy babzsákon, de azért annyira nem közel, hogy meg is érinthesse. Attól tartott, hogy most a kettejük közti legapróbb kontaktus is a végét jelentené, amúgy is hajszálon függő önuralmának. Harry egyszerűen annyira rémisztően jól nézett ki azokban a mugli ruhákban… Draco biztos volt benne, hogy ha csak egy újjal is hozzányúlna most, akkor megfeledkezne mindenről, és ott helyben rávetné magát.

Enyhe kíváncsiság lett úrrá rajta, ugyanis valamiért mindenki őt bámulta. Azt viszont nem vette észre, ahogy Harry hosszasan végigmérte, majd fájdalmasan felsóhajtott, mintha azt a tényt siratná, hogy Draco még csak meg sem akarja ölelni. Hallotta, hogy Lavender és Parvati valami olyasmit mond: „az a kis féreg, meg sem érinti”, de fogalma sem volt, miről beszélhetnek.

- Nos, akkor kezdhetjük? – kérdezte Hermione izgatottan, miközben továbbra is mindenki Dracót fürkészte.

- Igen – felelte Ginny összehúzott szemmel. – Kezdjük.

És ahogy Draco ördögi vigyorokkal találta magát szemben, mégiscsak egyre jobban kezdte érdekelni, hogy mi a fene folyhat itt.

----

Lavender Brown részesült abban a kiváltságban, hogy megkezdhette a játékot. Körülnézett a szobában, végül kiválasztotta legjobb barátnőjét Parvatit.

- Parvati, felelsz vagy mersz?

- Felelek – mondta Parvati, és kortyolt egy kicsit a veritaserumból. Lavender gondolkodott kicsit, majd elmosolyodott.

- Ha bárkivel szexelhetnél ebből a szobából, ki lenne az?

- Harry Potter – vágta rá azonnal Parvati, kivívva ezzel Draco éles tekintetét. Lavender mosolygott.

- Igazán kívánatos nem igaz? Én is bevállalnám – kacsintott rá barátnőjére, Draco pedig immár őt bámulta összehúzott szemmel.

- Nagyon érdekfeszítő Brown – jegyezte meg fagyosan. – Most viszont, ha lennétek szívesek megtartani a magánvéleményeteket a barátomról, talán folytathatnánk.

- Harry legalább megtudja, hogy van olyan ember, aki vonzónak találja, te önző mocsok – mormolta Parvati az orra alatt.

- Micsoda? – fordult hozzá Draco.

- Semmi – felelte a lány egy ragyogó mosoly kíséretében. – Én jövök… legyen mondjuk… Millicent Bullstrode. Millicent, felelsz vagy mersz?

- Felelek – válaszolta a mardekáros lány, és lenyelte a veritaserum adagját. Parvati vigyorgott.

- Rendben, akkor oszd meg velünk a legdurvább vágyálmodat.

- Piton Professzor asztalán csinálni Harry Potterrel, bájitaltan közben – hangzott a válasz, és Millicent pajkosan Harryre kacsintott, aki egészen elszörnyedt. Draco pedig dühbe jött.

- Bullstrode, ez undorító! Hogy merészelsz ilyeneket fantáziálni Harryről? Te beteg tehén.

- Ó, fogd be Malfoy. Mi a problémád? Vagy szerinted Harry nem érdemli meg, hogy fantáziáljanak róla? – mondta Millicent egy cseppnyi indulattal a hangjában, Draco pedig felvonta a szemöldökét.

- Ez meg mit akar jelenteni?

- Ó, semmit – legyintett Millicent hanyagul, majd körülnézett. – Hé Potter, felelsz vagy mersz?

Harry odasandított Draco mérges ábrázatára. Enyhe bűntudatot érzett, ám Mardekár-Harry rögtön akcióba lendült.

- Megcsal téged Blaise-zel, emlékszel? – juttatta eszébe Harrynek, aki összehúzta a szemét.

- Merek – mondta magabiztosan, remélve, hogy valami olyasmit kell tennie, amitől Draco roppant féltékeny lesz.

Mindenki visszafojtott lélegzettel várt.

Millicentnek pompás ötlete támadt.
- Mondj mocskos dolgokat Blaise-nek. Párszaszóul.

- Óóóóó – hangzott fel a mardekárosok kórusa, akik csaknem elájultak az izgatottságtól. A griffendélesek összenéztek, és halvány érdeklődéssel várták a fejleményeket. Draco lángolt a dühtől.

- Ez egy idióta feladat. Azonnal vond vissza! Nem akarom, hogy a barátom másvalakinek mondjon mocskos dolgokat. – Millicent csak mosolygott.

- Ugyan már Draco. Blaise még csak nem is fogja érteni, hogy mit mond neki, mivel párszaszóul lesz – mondta békítőleg.

- Ettől csak még rosszabb! Blaise azt még jobban szereti, ha nem tudnád – felelte ingerülten Draco, de Harry ártatlanul pislogott rá.

- Hagyd már Draco, ez csak egy vacak kis feladat – mondta a lehető legangyalibb hangon.

Draco haragos arckifejezése láttán, Mardekár-Harry gyakorlatilag örömtáncot járt Harry vállán.
- Ez fantasztikus! – vihogta gonoszul. – Pont azt felhasználni a bosszúra, akivel Draco hátba támadott! Ez már-már túl tökéletes.

Draco egyáltalán nem volt boldog.
- Potter, ha komolyan fontolóra veszed…

- Ne légy már olyan féltékeny Draco, ez csak egy játék – védekezett Harry, de mindezzel csak azt érte el, hogy barátja egyre jegesebb tekintettel méregette. Harry nem törődött vele, hanem Blaise-hez fordult. Ahhoz a kis mocsokhoz. – Készen állsz, Zabini?

- Amikor csak akarod – dorombolta Blaise készségesen.

- Jól csináld, Potter. Verje csak ki a víz – rendelkezett Mardekár-Harry a válla felől, Harry pedig odasétált, és letérdelt Blaise mellé. Előrehajolt, hogy szája csak centikre volt Blaise fülétől, és belesúgta a lehető legmocskosabb dolgokat párszaszóul, amik csak eszébe jutottak. Habár nem tudta megállni, hogy ne keverjen bele pár válogatott sértést is a szövegbe, elvégre hihetetlenül dühös volt Blaise-re.

- Oké, ennyi elég is volt! – szólt közbe végül Draco sértetten, amikor látta, hogy Blaise szemei megüvegesedtek, és lassan kezdett szétfolyni a padlón Harry szavaitól, aki csak szendén mosolygott.

- Hű Potter, ez… hűha – mondta Blaise kissé remegő hangon. – Mit mondtál?

- Nehogy elmondd neki! – csattant fel Draco, de már késő volt. Harry odahajolt Blaise füléhez, és belesúgott valamit. Valami igazán mocskosat. Azt akarta, hogy Blaise pontosan tudja, hogy mire képes Harry Potter az ágyban. Remélte, hogy ettől legalább majd valamennyire önbizalom-hiányos lesz az a kis fasz.

Senki nem hallhatta, mit mondott, de bármi volt is az, Blaise szeme kidülledt, szája tátva maradt, és a legteljesebb ámulat ült ki az arcára.

- Te jó ég Harry – mondta, és most már jól észrevehetően remegett a hangja. – Ezt tényleg meg tudod csinálni?

- Ó, igen – felelte Harry hanyagul. – Ja, és aztán azt mondtam…

Ekkor megint súgott valamit Blaise-nek, mire a mardekáros hangosan felnyögött. Harry rávigyorgott.

- De senkinek ne mondd el, jó? Legyen ez a mi kis titkunk – mondta enyhe keserűséggel a hangjába, amikor visszagondolt a kihallgatott párbeszédre a folyosón. Harry visszament Draco mellé, a szőke pedig nemes egyszerűséggel fejbe vágta.

- Aú, Draco! Ez meg mire volt jó?

- Mintha nem tudtad volna – aljaskodott Mardekár-Harry, és kárörvendően vihogott. Griffendél-Harry egy halk pukkanással ismét megjelent a színen, és rosszallóan nézett rá.

- Harry, ezt tényleg nem kéne… ő a barátod. Pontosan tudod, milyen féltékeny tud lenni. Semmi bizonyítékod rá, hogy tényleg összeszűrte a levet Blaise-zel. Hogy teheted ezt vele?

- Mintha már megmondtam volna neked, hogy kopj le – vetette oda Harry, mire griffendéles mása keresztbe fonta karjait, és sértetten bámult rá.

- Micsoda? – kérdezte tőle Draco zavartan.

- Öhm… semmi. Csak azt latolgatom, kit válasszak. – Gondolkodott pár másodpercig. – Mondjuk Dean Thomas.

- Felelek – mondta, és felhajtott egy kis veritaserumot. Harry egy kicsit eltűnődött. Draco, úgy tűnt, most már igazán ideges. Talán jöhetne egy ártatlan kérdés. Na meg nem kéne úgy tűnnie, mintha ő akarná szándékosan féltékennyé tenni Dracót. Erre ott vannak a barátai.

- Mit gondolsz, ki a legcsinosabb lány itt a szobában? – kérdezte Harry.

- Szép munka – mondta Griffendél-Harry. – Szép, közömbös kérdés, ami nem teszi Dracót féltékennyé.

Harry örült neki, hogy Griffendél-Harry nincs tisztában a valódi szándékaival.

Dean, úgy tűnt, vonakodva válaszol Harry kérdésére, de a veritaserum kikényszerítette az igazat. – Szerintem Hermione a legcsinosabb lány a szobában. Ron, légyszi ne ölj meg – tette hozzá gyorsan.

Ron elvörösödött, és kezei ökölbe szorultak. Hermione viszont egy szúrós pillantással megakadályozta, hogy Deanre vesse magát, aki igyekezett gyorsan folytatni a játékot, és Neville-t szólította meg. Neville a felelést választotta.

- Rendben… - kezdte Dean, és azon gondolkozott, hogy terelhetné megint Harry irányába a játékot, hogy Draco féltékeny legyen. – Ha meleg lennél, kivel szeretnéd megszerezni az első szexuális tapasztalatokat, és miért?

Neville elpirult, és idegesen pislogott Dracóra, de a jó öreg veritaserum megtette a hatását.
- Hát Harryvel, mert igazán helyes, és nyilvánvalóan jó az ágyban, legalábbis ezt mutatja Malfoy múltkori viselkedése.

Az egész szoba (kivéve persze Dracót) hangos röhögésben tört ki. Draco viszont gyanakodva fürkészte az aggódó Neville-t.

- Miért beszél mindenki egyfolytában Harryről? – fakadt ki, mire mindenki igyekezett a másik irányba nézni. Draco összehúzta a szemét. – Történt valami, amiről tudnom kéne?

Először senki nem szólt egy szót sem, végül Ginny válaszolt.
- Egyáltalán nem. Tiszta paranoiás vagy Malfoy.

Draco közel sem tűnt meggyőzöttnek, de nem mondott többet – egyelőre. A játék folytatódott. Neville Ginny-t választotta, ő pedig a merszet.

- Rendben Gin… a feladatod, hogy írd fel valakinek a hasára a neved… a nyelveddel. – Aztán Neville meglátta Ron ingerült arckifejezését, mire bocsánatkérően nézett rá. – Ron, ez csak egy feladat. Légyszi ne ölj meg.

- Akire csak akarom? – kérdezte Ginny jelentőségteljesen.

- Akire csak akarod – felelte Neville. Ginny szeme találkozott Harryével.

- Nos, akkor Harry lesz az, természetesen.

- MI? – kiáltotta Draco dühösen. – Mi ez? Egy összeesküvés? Már megint Harry? Weasley, jobb ha valaki mást nézel ki magadnak, különben…

- Elvenné valaki Dracótól a pálcáját? Egy kicsit aggaszt, ha nála van. Köszönöm Crack. Rendben Harry, feküdj a hátadra, és húzd fel a pólód, hogy nyalhassalak. – Ginny magában vihogott. Ennek a játéknak határozottan megvannak az előnyei.

A Draco arcára kiülő vörös szín megadta Harrynek a kellő motivációt. Engedelmesen a hátára feküdt, Ginny pedig feltolta a pólóját. Az összes jelenlévő akaratlanul is előrehajolt, hogy jól megbámulják Harry hasát.

- Ez mókás lesz – mondta Ginny egészen feltüzelve. Előrehajolt, és lassan írni kezdte a nyelvével a betűket Harry hasára. G…I…N…E…

- Hű Gin, te aztán jó vagy ebben – mondta Harry egy kacsintást kíséretében, mire Ron rámordult. Ginny csak mosolygott. Befejezte a keresztnevét, és elkezdte írni a vezetéknevét. Olyan hosszúra próbálta mindezt nyújtani, amennyire csak tudta.

Draco ez idő alatt azért küzdött, hogy visszaszerezze a pálcáját Cracktól. – Engedd el! Szétátkozom azt a vörös kis szörnyeteget! A teljes nevét írja! A teljeset! Teljesen feleslegesen! Írhatott volna annyit, hogy Ginny! Vagy csak GIN! Vagy még inkább, egyáltalán semmit!! A picsába, add már a pálcámat! – Crack aggodalmasan nézett Ginny-re.

- Jobb lesz, ha sietsz Weasley. Nem hiszem, hogy még sokáig vissza tudom tartani. – Ginny végzett az Y-al a Weasley végén, és felkelt, hogy a helyére menjen. Crack, minden jobb meggyőződése ellenére visszaadta a pálcáját Dracónak, aki felpattant, és az összes jelenlévőre Malfoy-féle gyilkos pillantást vetett.

- Mindenki figyeljen ide! – fröcsögte. – Itt valami nagyon nem stimmel! Ne merjetek többet arról beszélni, hogy Harryvel akartok szexelni! És ne válasszátok minden feladat alanyául Harryt! A következő ember, aki csak rá merészel gondolni a Harry Potter névre, annak a torkán keresztül, egyesével tépem ki az összes belső szervét, és az NAGYON, NAGYON FÁJDALMAS LESZ! MEGÉRTETTÉTEK?!? – Mindenki megrettenve nézett Dracóra, ami mondjuk érthető volt. A féltékeny Malfoy tényleg nagyon ijesztő volt.

Draco a hallgatást beleegyezésnek könyvelte el.
- Jó – szűrte összeszorított fogain keresztül. – És TE – fordult az elkerekedett szemű Harryhez. – Ha csak rá mersz nézni bárki másra ebben a szobában, akkor odakötözlek az ágyamhoz, és addig kúrlak, amíg már semmi más nem marad a fejedben, csak a nevem két szótagja. Világos?

Harry, aki hirtelen rémesen begerjedt ettől a fenyegetőző, féltékeny Dracótól, és ígéretétől, csak bólintani tudott.

-----

Draco kirohanása után a játék kevésbé Harry-centrikus mederben folydogált tovább. Zavarba ejtő igazságok hangzottak el. Szokatlan tettek következtek be. Elröpült egy újabb fél óra, és Pansy Parkinsonon volt a sor, hogy válasszon valakit.

Körültekintett a jelenlevőkön, és tekintete a még mindig villogó szemű Dracón, és legkevésbé sem bűnbánó barátján állapodott meg. Elvigyorodott – nagyon gonoszan. Az a helyzet, hogy a griffendélesek nagyszerű barátok, akik kedvesek és támogatják az embert. Próbálnak segíteni, ahol kell, és ha valami felzaklatja a barátjukat, ők próbálják jobbá tenni a helyzetet.

A mardekárosok azonban nem ilyenek.

Ők tulajdonképpen imádják a veszekedéseket. Ha a Jerry Springer show közönségét beosztanák a roxforti házakba, azok, akik a leghangosabban ordibálják, hogy „Jerry! Jerry!” tuti, a mardekárba kerülnének.

Nem is a hugrabugba.

Mellesleg Pansy igazán szívesen látta volna, ahogy Draco elveszti a hidegvérét, így odafordult Crakhoz és Monstróhoz.

- Hé, Vince, Greg! Fogjátok le Dracót! – És mielőtt még Draco bármit is tehetett volna, már szorosan tartotta őt két valaha volt testőre. Így nem tehetett mást, csak tekergett, és szitkozódott. Pansy felöltötte legártatlanabb mosolyát. – Potter, felelsz vagy mersz?

Harry felvonta a szemöldökét. Parkinsonnak volt mersze, azt be kellett vallania. Vetett egy oldalpillantást a haragos Dracóra, és megnyalt a száját. Harry Potternek is volt mersze.

- Merek – mondta hát magabiztosan, és mellette Draco még erőszakosabban próbált kiszabadulni.

- Pansy, ajánlom, hogy ennek a feladatnak még a leghalványabb szexuális tartalma se legyen, különben itt végtagok fognak porba hullni.

- Jajj Draco, nyugodj már le. – A lány mosolya még ártatlanabbá vált. – Potter, a feladatod, hogy megcsókolj valakit a szobából. – Itt tartott egy kis drámai hatásszünetet. – Valakit – aki nem Draco.

Hát a drámát, azt megkapta. Draco azonnal kifakadt.

- Megöllek Parkinson! Ez elképzelhetetlen. Harry nem csókol meg rajtam kívül senkit! Hallottad, te banya? SENKIT, CSAK ENGEM!! – A barátjához fordult. – Mondd meg neki Harry.

Harry tétovázott, Griffendél-Harry pedig szóra nyitotta a száját, de Mardekár-Harry gyorsan odarohant hozzá, és elhallgatatta. – Tedd meg, Harry! – kiáltotta oda. – Ez tökéletes! – Mielőtt Griffendél-Harry bármit is szólhatott volna, Harry ártatlanul Dracóra mosolygott.

- Ne csináld már Draco, ez csak egy ártalmatlan kis feladat.

Draco egészen elvörösödött a dühtől.
- De te… ugye nem… te… – dadogta.

- De igen, megteszem – jelentette ki Harry. – Csak egy feladat. Kire gondoltál Pansy?

- Válassz csak te – felelte Pansy nagylelkűen, és hirtelen az összes jelenlévő izgatottan meredt Harryre. Szinte már hallani lehetett, ahogy a tekintetük azt sikoltozza: Engem válassz! Engem válassz!

Harry körülnézett, és próbálta eldönteni, melyik személlyel is bosszanthatná fel a legjobban Dracót, aki még mindig összefüggéstelenül dadogott Monstro gyilkos szorításában. Tekintetével végigpásztázta a kört, és végül Seamus Finniganen állapodott meg.

- Ó, ő tökéletes – zümmögte a fülébe Mardekár-Harry, és szabályosan fel-le ugrált. – Draco annyira ki lesz akadva!

Griffendél-Harry közbevágott.
- Ne tedd Harry! Hallgass rám. Draco nagyon dühös lesz, ha megcsókolod Seamust, és nincs rá okod, hogy megtedd. Semmi bizonyítékod nincs róla és Blaise-ről. Feltétlenül abba kell ezt hagynod – fejezte be csípőre tett kézzel parányi mása, és erélyesen nézett a szemébe.

Mardekár-Harry becsukta a szemét bosszúságában.
- Muszáj ennyire egy tisztességes seggfejnek lenned?

- Hát valakinek muszáj itt lennie, hogy Harry normális emberi módra viselkedjen. Hallgass rám, Harry, és ne csináld. Ezzel csak felzaklatod, és megsérted Dracót, és…

- STUPOR! – Griffendél-Harry eszméletét vesztve hanyatt vágódott. Mardekár-Harry rezzenéstelen arccal visszacsúsztatta miniatűr pálcáját a talárjába.

- Te elkábítottad – mondta Harry félig megdöbbenve, félig lenyűgözve. Mardekár-Harry vállat vont.

- Már nagyon idegesítő volt. Ez a sok „mindenáron jónak lenni” szarság. Amúgy is mindig az ő oldalán állsz. Na és mihez vezetett? Mindig valami elcseszett helyzethez azzal a csökött Voldemorttal. A változatosság kedvéért hallgass rám. Tudom, mit beszélek. Most menj és smárold le Seamust, hogy Draco vörösen lásson a féltékenységtől. Tudom, hogy ezt akarod.

Harry Seamusre bámult, akinek elkerekedett a szeme. Draco látta, merre néz Harry, és döbbenten bámult a barátjára.

- Ne merészeld – figyelmeztette veszélyes hangtónusban.

Harry azonban figyelmen kívül hagyta, és keresztülmászott a szobán, megállva Seamus előtt, aki visszafojtott lélegzettel várt.

- Szia – búgta mély, csábító hangon.

- Sz-szia – próbálta Seamus kinyögni, Harry pedig elmosolyodott.

- Nem bánod? – kérdezte, és a nyakkendőjénél fogva lassan közelebb húzta magához Seamust. Egyre csak közeledtek… közeledtek… centiről… centire… Seamus pedig csak annyira volt képes, hogy tagadólag rázza a fejét.

Dracót erőszakkal visszatartotta Monstro.
- Harry Potter, esküszöm, ha tényleg megcsókolod Köcsigent, akkor én…

De már soha nem tudták meg, mit csinál akkor Draco, e pillanatban ugyanis Harry előrehajolt, és a száját Seamuséhez nyomta. Seamus azonnal elolvadt, és egy pár másodperccel később, mikor még mindig nem váltak szét, Draco totálisan elvesztette a fejét.

- ÁÁÁÁÁÁ! – ordította, és kitépte magát Monstro szorításából. Odaviharzott a csókolózó párhoz, és megragadta Harry felsőjének a hátulját. Durván felrántotta, elszakítva őt Seamus szájától, és a kijárat felé ráncigálta. Mikor odaértek, feltépte az ajtót, és miután kitaszította rajta Harryt, hagyta hogy az becsapódjon mögöttük.

A szobában maradottak néma csendben meredtek egymásra.

----

Draco végigvonszolta Harryt pár folyosón, és figyelmen kívül hagyta annak erőtlen tiltakozását, és a szabadulásra tett szánalmas próbálkozásait. Elérkeztek egy ajtóhoz, amin olyan erővel lökte be Harryt, hogy ő elzuhant a saját lábában, és a padlón landolt. Még épp időben fordult meg ahhoz, hogy lássa, amint Draco bevágja az ajtót, és rázúdít egy halom ajtózáró és némító bűbájt.

Aztán Harryhez fordult.

Harry Potter ugye általában nagy bátorsággal fogadott bármilyen helyzetet, elvégre tipikus griffendéles volt meg minden. De mivel egész este Mardekár-Harry befolyása alatt volt, a bátorsága nagy része csak úgy elpárolgott, és most hogy Draco arcára nézett, Harry kifejezetten megrettent.

Mardekár-Harry ijedtében egy rövidke „íí” hangot hallatott.
- Bocs Harry, együtt érzek veled, meg minden, de most rohannom kell – mondta, és köddé vált.

- Várj! – De már túl késő volt. – Rohadt mardekárosok – morogta Harry, és hátranézett a jobb válla fölött. Griffendél-Harry még mindig ki volt ütve. Harry nyelt egyet. Úgy tűnt, egyedül maradt.

- Nos Potter – kezdte Draco megtévesztően nyugodt hangon. – Azt hiszem, tartozol egy kis magyarázattal.

Harry megacélozta magát. Gondolta, valahogy kimagyarázza a dolgot, azt viszont semmi esetre sem akarta elárulni Dracónak, hogy mennyire feldúlta az egész Blaise-incidens.

- Te kezdted!

Na ez szép volt.

Draco tett Harry felé egy lépést, aki ellenállt a kísértésnek, hogy hátrálni kezdjen a padlón.

- Én kezdtem? – kérdezte, még mindig azon az ijesztően nyugodt hangon, ami csak még idegesebbé tette Harryt. – És ez mégis mit jelentsen?

- Hallottalak – bökte ki Harry. – Hallottam, amikor Blaise-zel beszélgettél. Újra összejöttél vele, te szemét!

Draco felvonta a fél szemöldökét.
- Ez nevetséges Potter. Én nem jöttem össze Blaise-zel.

Harry teljesen elhűlt. Hogy tud Draco így a szemébe hazudni?
- Azt hiszed hülye vagyok, vagy mi? Hallottam, mit mondtál Blaise-nek. Hogy tagadhatod le ezek után?

Draco a másik szemöldökét is felvonta.
- Azért tagadhatom le, mert nem igaz. Egész pontosan mit hallottál, mit mondtam Blaise-nek?

Harry összegyűjtötte maradék bátorságát, és méltóságát, és felállt a földről, hogy szemtől szembe legyen Dracóval. Elvégre is ő volt az, akit átvertek, és akinek tisztáznia kell ezeket a dolgokat Dracóval.
- Azt mondtad, sajnálod, hogy nem voltál együtt vele, és hogy tökéletesek vagytok egymásnak, és hogy nem hiszed el, milyen vak voltál ennyi ideig, de legalább most már együtt vagytok. Na ezt magyarázd meg!

Draco még közelebb lépett Harryhez, aki dühösen meredt rá. Draco tekintete határozottan egy a zsákmányára leső sólyoméra emlékeztette Harryt.
- Az meg sem fordult a csöpp agyadban, Potter, hogy talán rólad beszéltem, és nem Blaise-ről?

- Rólam? Hogy beszélhettél volna… ó… - Harry elhallgatott, amint minden kezdett összeállni. A Draco és Blaise között zajló párbeszéd hirtelen új értelmet nyert, ahogy Harry rájött, hogy Draco tulajdonképpen amiatt kesergett, hogy vele, Harryvel ellenségekként kezdték, miközben barátok is lehettek volna, de most már boldog, hogy összejöttek. Ez valójában igazán romantikus, és édes gondolat volt, és totál más megvilágításba helyezte a dolgokat.

Várjunk csak.

Szóval ha Draco végig Harryről beszélt, és nem jött össze a háta mögött újra Blaise-zel, Harry viszont manipulálta a barátait, hogy Draco féltékennyé tegye, az azt jelenti…

A pokolba a mardekáros felével.

Harry erőtlenül rámosolygott Dracóra.
- Szóval te… öhm… akkor nem jöttél össze Blaise-zel?

- Nem – mondta Draco, és még közelebb lépett. – Határozottan nem. – Ezúttal Harry engedett a félelmének, és hátrált egy lépést.

- És… akkor… velem maradsz – mondta Harry, és kissé sebezhetőnek érezte magát, ahogy Draco egyre közeledett.

- Igen – felelte Draco. – Veled. – Harry elhátrált a kőfalig, Draco pedig odalépett hozzá, és a kezét két oldalt a falra tette, és úgy nézett Harry szemébe.

- Mintha kicsit bűntudatos arcot vágnál, Potter – szólalt meg Draco ijesztően. – Van valami, amit el szeretnél mondani?

Harry próbált hanyagnak tűnni, de ebben csúfosan elbukott.
- Öhm… nem. Nem hiszem. Úgy értem nem. Semmit. Egyáltalán semmit. Semmit.

- Potter… - Draco hangja egyre ijesztőbb hangszínekbe csapott át. – Épp most csókoltál meg egy másik srácot. A szemem láttára. Már most is nagyobb bajban vagy, mint bármikor máskor lehettél egész életedben. Biztos, hogy hazugsággal akarod tetézni bűnödet?

Harry összerezzent.
- Rendben, rendben. – Idegesen beharapta a száját. – Draco, én… elképzelhető, hogy valami rosszat tettem…

----

Ezalatt a Szükség szobájában a többi játékos aggódva nézett össze.

- Mi a fene volt ez? – kérdezte végül Hermione. Ginny sóhajtva fogott bele a magyarázatba.

- Harry amiatt aggódott, hogy Draco már nem vonzódik hozzá. Szóval előálltam az ötlettel, hogy tegyük Dracót féltékennyé.

- Micsoda? – hökkent meg Ron. – De hát miért csináltad?

- Mert Harry annyira ki volt bukva! Draco még csak meg sem akarta csókolni! Valamit tennem kellett! – fakadt ki Ginny.

Hermione felvonta a szemöldökét.
- Hmmm. Érdekes. – Egy pillanatra elgondolkozott, aztán felsóhajtott. – Hát mindenesetre kétségkívül sikerült. Draco valóban kifejezetten féltékeny lett.

- Tudom – felelte Ginny egy csúfondáros mosoly kíséretében. – És meg is érdemelte.

- Na ebben viszont nem vagyok biztos – jegyezte meg Hermione. – Azt hiszem, erről majd később elbeszélgetek Harryvel. De először is, nem kéne őket megkeresnünk, mielőtt Draco megöli?

Hirtelen Blaise vette át a szót.
- Á ugyan. Draco csak ugat, de nem harap. Csak kicsit megleckézteti Harryt, és annyi – hazudta könnyedén.

Hermione nem tűnt meggyőzöttnek.
- Biztos? Nem fogja bántani ugye? Vagy ami még rosszabb, szexelni vele, mielőtt készen áll az ellenszer?

- Ó biztos, biztos – folytatta Blaise a hazudozást. Kicsit megorrolt Harryre, amiért smárolt a szőkével, akit ő szemelt ki. (és itt most Seamusről van szó, nem Dracóról) Tulajdonképpen biztosra vette, hogy Draco eszméletvesztésig fogja kefélni Pottert, és úgy gondolta, a griffendéles mindenképpen rászolgált erre.
- Csak egy alapos szidás. Draco csak ennyit fog tenni. Rendben lesznek. Folytatjuk a játékot?

Mindenki izgatottan várta a folytatást, így Hermione kénytelen volt félretenni a félelmeit, és a játék ment tovább.

----

Mindeközben, egy elhagyatott, bezárt, és elnémított teremben…

…és ezért talált ki mindenki olyan feladatokat, és mondta azokat a dolgokat. Mind azért volt, hogy te… öhm… féltékeny legyél – fejezte be Harry, idegesen harapdálva a szája szélét. Draco úgy nézett rá, hogy az kifejezetten idegessé tette a griffendélest, pláne, hogy még mindig a falhoz volt szorítva.

- Szóval… - kezdte Harry, és igyekezett palástolni rettegését. – Öhm… akkor… nem vagy rám mérges, ugye? – kérdezte egy lehengerlőnek szánt mosoly kíséretében. Draco csak tovább bámult rá összehúzott szemekkel, melyekből egy jéghegy fagyossága áradt. Nem jó jel.

Harry körbepillantott a szobában, és felmérte az esetleges menekülési útvonalakat. A szoba valami régi pihenőszoba lehetett, ugyanis a szokásos padok és székek helyett a bútorzat csak pár öreg, molyrágta szófából állt. Sajnos a szófákon át nem lehetett menekülni. Az egyetlen kiút az ajtó volt, amit azonban csak Dracón keresztül érhetett el.

Harry mély levegőt vett. Legalább meg kell próbálnia egy kis időt nyerni, mielőtt még Dracónak esélye lenne megölni. Kissé megfeszítette az izmait a falnál, és felkészült rá, hogy elrugaszkodjon, hogy a lehető leggyorsabban elérje majd az ajtót, amint kicselezte barátját.

Draco úgy tűnt, nem vette észre.
- Potter, emlékszel még mit mondtam, mi lesz, ha csak rá mersz nézni bárkire is? – Harry megdermedt. Nagyon is emlékezett.

Draco Harry füléhez hajolt, hogy belesúghasson.
- Azzal fenyegettelek, hogy megkeféllek a padlón, nem igaz? – Harry nyelt egyet. – Úgy gondolod, hogy az a fajta ember vagyok, aki üres fenyegetéseket tesz, Potter? – folytatta Draco, Harry háta pedig borsózni kezdett, ahogy Draco lehelete a bőrét csiklandozta. Istenem, már olyan régen volt…

Draco fél kezével végigsimított Harry arcán.
- Nem teszek üres fenyegetéseket, Harry. – Még közelebb hajolt. – És amit csináltál, egy csöppet kimerítette a „ránézés” fogalmát. – Nyelvével lassan végignyalta Harry fülcimpáját, amitől a másik megremegett. – Lám, lám, lám. Most aztán bajban vagy.

Harry úgy érezte, itt a lehetőség a menekülésre. Ellökte magát a faltól, olyan erősen, ahogy csak tudta, és elhúzott Draco mellett. Próbált elfutni az ajtóig, de Draco nyilvánvalóan számított erre a lépésre. Harryre vetette magát, és mindketten a földön landoltak. Draco gyorsan leszorította Harry csípőjét a sajátjával, hogy az ne tudjon szabadulni, és a csuklóit is lefogta a feje mellett két oldalt.

- Tényleg azt hitted, elengedlek? – morogta, és Harryben hirtelen tudatosult, hogy az ő barátja Draco Malfoy, aki híres a fekete mágia tudományáról, és a legtöbben kifejezetten félnek tőle. És Harry épp most bőszítette fel. Nagyon. Harry Draco szemébe nézett, melyben ezüstös tűz izzott. És abban a pillanatban biztosra vette, hogy neki itt most vége.

De aztán Draco szája elemi erővel vette birtokba az övét, és kezdett meg egy hihetetlenül követelőzős csókot, és Harry rájött, hogy tévedett. Neki nem vége van. Ő itt most eszméletlenre lesz kefélve.

Ó. Te jó. Ég.

----

- Jó, akkor Hermionét választom. Felelsz vagy mersz?

- Öhm… legyen felelsz.

- Mi volt a legperverzebb dolog, amit valaha csináltatok Ronnal?

Hermione bocsánatkérő pillantást vetett Ronra, de a veritaserum válaszadásra kötelezte.
- Hát jó, annak mondjuk örülök, hogy Harry már nincs itt, ugyanis először is lenyúltuk a láthatatlanná tévő köpenyét. Aztán van nekem egy ilyen mugli cowboy szerelésem, amit elhoztam otthonról…

----

Harrynek gőze se volt róla, hogy hogyan történt, de Draco egy pillanat alatt megszabadította az összes ruhájától. A szőke hihetetlenül agresszíven, és durván vette kézbe a dolgokat, ráadásul valami olyan észveszejtő dolgokat csinált a kezével, amikről Harry meg volt győződve, hogy még sosem csinálta azelőtt.

- Ó istenem Draco – nyögte, és a szoba lassan forogni kezdett vele.

- Ez tetszik Harry? Többet akarsz?

- Ó igen…

- Mondd, hogy akarod.

- Akarom, ó istenem…

- Mondd, hogy engem akarsz.

- Téged akarlak, esküszöm, csak téged…

- Mondd, hogy az enyém vagy.

- A tiéd vagyok Draco, istenem, annyira a tiéd…

----

- Vuhúúúú, bébi! Ez az!

- Nyaúúú! De szexi!

- Ez az bébi, apuci így szereti!

- Ron! Nem hiszem el, hogy ezt mondtad. És ne bámuld már Lavendert, amíg Neville-nek táncol te perverz! Elvégre az én barátom vagy!

----

Harry teljesen biztos volt benne, hogy valamikor, valahogy lekerültek a szófáról, de már nem igazán látott tisztán. Az egyetlen dolog, ami tudatosult benne, hogy Draco fölétornyosul, és a fülébe súg.

- Abbahagyjam Harry? Vissza akarsz menni Finniganhez?

- Ó te jó ég NE! Nehogy abbahagyd! Nem kell Seamus. Senki nem kell, csak te…

- Legközelebb is megcsókolod Finnigant, Harry?

- Nem… nem, én nem fogom…

- Fogsz rajtam kívül bárki mással smárolni?

- Nem… soha többet…

- Ajánlom is Potter… most pedig fordulj meg. Most.

- Ó istenem…

----

- …és aztán ott az az ádázul összevont szemöldök, és aztán megszólal: „Büntetőmunka Weasley!” de olyan bársonyos hangon, hogy apró remegések futnak végig az ember gerincén, és emiatt valami igazán rosszat akarsz tenni újra, csak hogy megint elmondja. És hát… emiatt gondolom, hogy Piton professzor a legszexisebb tanár a Roxfortban.

Mindenki elszörnyedve bámult Ronra.

----

Ha valaki abban a pillanatban besétált volna a terembe, és megkérdezte volna Harrytől a nevét, azt mondta volna: Draco.

Ha megkérdezték volna tőle, milyen iskolába jár, azt mondta volna: Draco

Ha megkérdezték volna tőle, hogy meg akarja-e menteni az esőerdőket, és ezzel együtt véget vetni az éhezésnek, annyit mondott volna: Draco.

Mert e pillanatban Harry képtelen volt bármilyen más gondolatra.

Draco még mindig suttogott a fülébe, de a szavak már rég jelentésüket vesztették. Harry most el volt veszve az érzékek tengerében, és tetőtől talpig a gyönyör hullámai borították be. Ha meg tudott volna fogalmazódni a fejében bármilyen összefüggő gondolat, az valószínűleg az lett volna, hogy ez volt élete legjobb szeretkezése. A legjobb.

És aztán eszébe kellett volna jutnia az ellenszernek, ami készen állt fenn a szobájában, és eszébe kellett volna jutnia, hogy az ellenszer bevétele nélkül egy ennyire jót szexelni, lehet hogy hiba volt.

De Harry távolt állt tőle, hogy bármi ilyen is eszébe jusson. Egyre csak az járt a fejében, hogy: Draco, Draco, Draco… mígnem a szoba körvonalai lassan elmosódtak a szeme előtt.

Draco nem láthatta Harry arcát abból a pózból, ahogy feküdt, pedig ha látta volna, azt tapasztalta volna, hogy Harry pupillái lassan gombostűfejnyivé zsugorodtak.

előző        vélemény       történet főlapja        következő