18. fejezet – Felelsz vagy mersz - 1. rész

Egy hatalmas félreértés

A totális zűrzavar után, amit az előző heti csütörtök okozott, a roxforti élet alapjaiban véve visszatért a normális kerékvágásba. Több diák már nem szerepelt újságok vagy magazinok címlapján, senki nem kapott rivallót, miszerint rideg, és gonosz aljadék módon kellene viselkednie, és újabb szerelmi vallomással egybekötött éneklés sem hangzott el a vacsora alatt. Az élet mindenki számára nyugodt volt és szép.

Mindenkinek, kivéve Harryt és Dracót.

Mert ifjú hőseink számára az élet közel sem volt szép, vagy nyugodt, vagy bármi ilyesmi, hanem sokkal inkább feszültséggel teli, és tébolyba kergető.

Egy hét és egy nap telt el.

Egy hét és egy nap.

Ennyi ideje adta ki Draco az ultimátumot a reggelinél, és a szexuális frusztráció egyiküknek sem tett jót.

Harry egy nap több alkalommal is hosszú, kimerítő repüléseket tett a kviddicspályán, és gyakran foglalta el magát elhúzott ágyfüggönye mögött.

Draco rendszeresen futni járt, és nagy távokat tett meg a hatalmas birtokon, aztán pedig hosszú időt töltött a fürdőben, egyértelműen nem csak zuhanyzással.

Lassan mindketten türelmük határához értek, és akár ölni tudtak volna a bennük felgyülemlett feszültség miatt.

De mivel a Sors olykor kegyes tud lenni (még tinédzser varázslókkal szemben is), pénteken késő délután a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárában végre történt valami.

----

- ÉÉÉÉLJEN!

Két kétségbeesett tekintet szegeződött Hermionéra, melyek egyből reménykedővé váltak a lány arcára kiült diadalittas kifejezés láttán.

- MEGTALÁLTAM!

Két tüdőben szorult benn a levegő, ahogy feszülten várakoztak…

- Zseni vagyok! Úgy van! Ki a legzseniálisabb? Ki a király? Na ki? Bizony Hermione Granger! Ó jeee!

- A PICSÁBA HERMIONE! Mit találtál??

- Talán nem kéne ilyen hangon beszélned velem Harry. Olyan információk vannak a birtokomban, amiket esetleg kifejezetten érdekesnek találhattok.

- Csak. Bökd. Már. Ki – csattant fel Harry, mire Hermione rosszallóan csóválta fejét, de azért belekezdett.

- Végre megtaláltam a keresett információt az egyik történelemkönyvben, amit nem más, mint maga Binns professzor írt. Ezt figyeljétek. Kiderült, hogy évszázadokkal ezelőtt, a középkorban létezett egy varázsló, akit úgy hívtak: Szigfrid a Szexőrült.

- Szigfrid a Szexőrült? Milyen fura. Tudod, mindig is csodálkoztam, hogy a régi idők varázslói miért adtak ilyen érdekes neveket, mint például Undok Ulrik, meg Mosdatlan Morgin. És később miért halt ki ez a szokás? – tűnődött el Draco.

- Nem tudom, ez tényleg érdekes kérdés – esett gondolkodóba Hermione is.

- És itt van még egy érdekes kérdés: mi a FASZÉRT beszélgettek ti ketten varázslónevekről, amikor inkább Draco problémájára kellene megoldást találnunk? – kérdezte Harry magas hangon agitálva.

Draco erre összehúzta a szemét.
- Mi az, hogy az én problémám, Potter? Az egész a te hibád.

- Az én hibám? Te vagy az, aki nulla állóképességgel rendelkezik – felelte Harry mogorván.

- Na ez szép – nézett rá Draco. – Tudod, arra gondoltam, talán újra be kéne vezetnünk ezt a régi névadási szokást. Kezdhetnénk mondjuk veled. Lehetnél Potter, a Péniszfüggő.

- Haha nagyon vicces. Te meg lehetnél Draco a Frigid?

- Ez nem is alliterál, seggfej.

- Rendben, akkor mit szólsz ahhoz, hogy Draco, a Dugásellenes? Itt az alliterációd.

- Ó milyen szellemes, Potter. Te Pöcs.

- EGYÉBKÉNT – mondta hangosan Hermione, félbeszakítva a civódást. – Ez a pasi hihetetlenül jó volt az ágyban. Ő volt minden idők legjobb szeretője. A varázsvilág Casanovája. Kivétel nélkül hülyére kefélte az összes partnerét, és néha egy teljes napig is tartott ez az állapot.

- Ejha – mondta Draco lenyűgözve.

- Nem viccelek. Csakhogy ott kezdődtek a bajok, hogy titkos viszonyt kezdett egy lovaggal, aki a királyt szolgálta. Az pedig nem igazán volt egy heterónak gondolt, ráadásul házas lovaghoz méltó, hogy időről időre megzápult aggyal rohangáljon körbe a királyi udvarban. Ez a végét jelentette volna a kapcsolatuknak. Ezért hát Szigfrid és a lovag elcsábították az akkori bájital mestert, hogy készítsen nekik ellenszert.

- Mit értesz egész pontosan az alatt, hogy elcsábították – kérdezte Harry kíváncsian.

- Ezt nem részletezi a könyv, de van egy halvány utalás arra, hogy a bájital mester imádott teázgatni, meg hercegnőnek beöltözni.

- Aha. Na jó, folytasd.

- Nos a lényeg, hogy sikerrel jártak. Elkészítették az ellenszert, aminek olyasmi a lényege, hogy korlátozza a személy mágikus energiáit, ezzel megakadályozva, hogy az az illető fejébe szálljon, és ezzel a „hülyére kefélés” tüneteit produkálja. És ami még jobb, hogy le van írva ide az egész recept.

- IDE VELE!!

Draco kitépte Hermione kezéből a könyvet, és gyorsan végigfutotta az utasításokat.
- Egész könnyűnek tűnik. Tatuepe, egy kis bubógubó genny, porított aszfodélosz gyökér, ezek mind alap bájital hozzávalók. Simán megkotyvasztjuk.

- Akkor meg mi a francot keresünk még mindig a könyvtárban? – csattant fel Harry.

- Várj már. Ó ne.

- Mi van már? – kérdezte Harry türelmetlenül. Az egyre kínzóbbá váló vágy nem értett egyet vele.

- Az a helyzet, hogy kábé 30 perc alatt össze lehet dobni a bájitalt, de aztán legalább 6 órát kell állnia, hogy minden összeérjen.

- Oké, szóval azt mondod, ha most rögtön elkezdjük, akkor éjfélre kész is van, igaz?

Draco az óráján ellenőrizte az időt.
- Ja.

- Hát, akkor meg… KEZDJÜK MÁR EL A FENÉBE IS!!

----

Draco és Hermione pillanatok alatt összekotyvasztották a főzetet (Harryt kirugdosták a bájitaltan teremből, mivel csak idióta megjegyzéseket tett segítés címszó alatt, és egyfolytában Dracót molesztálta.) Aztán felvitték Harry szobájába, hogy álljon 6 órát. Így valóban jónak kellett lennie éjfélre.

Eljött, majd el is telt a vacsora ideje, és páran a Griffendél klubhelységben múlatták az időt. Blaise is csatlakozott hozzájuk, hogy megvárja Seamust, akinek egy levelet kellett befejeznie. Mindenesetre addig Ronnal sakkozott (és csendben vesztésre állt, a sakk ugyanis sosem volt az erőssége). Hermione elment megetetni Csámpást, Harry és Draco pedig a dívány ellenkező végein foglaltak helyet, és makacsul ellenálltak a vágynak, hogy megérintsék a másikat, de a szemüket le sem vették egymásról.

- Na mikor lesz kész a bájital? – érdeklődött Ron, és szórakozottan szemlélte, ahogy a lova egy halom porrá zúzza Blaise királynőjét. Hermionén és a fiúkon kívül csak Ron, Blaise és (mivel Blaise valamilyen megmagyarázhatatlan indok miatt beavatta) Seamus tudott a Harry szobájában érlelődő főzetről.

- Éjfélkor – felelte Harry kurtán, miközben éhesen tanulmányozta Draco nyakát, és azon elmélkedett, hogyan is fogja azt csókolni, mikor eljön az éjfél.

- És mióta is tart már? – kérdezte zavartalanul Blaise, és egy gyalogot küldött Ron futójának az útjába.

- Nyolc napja – válaszolta Draco mogorván, és gondolatban épp Harry ingét tépte le, ügyet sem vetve az átkozott gombokra.

- Hű, még csak nem is csókolóztatok már nyolc napja? – Harry és Draco bólintottak, továbbra is egymást fürkészve. – Hát akkor gondolom nem semmi lesz a ma éjszaka. Jó lenne az első sorból nézni. Jegyeket nem árultok?

- Menj a pokolba Blaise – felelte Draco, épp amikor Seamus belépett a helységbe.

- Ezúttal mit tett Blaise? – kérdezte, mivel meghallotta Draco utolsó kijelentését. Blaise rávigyorgott.

- Épp csak jegyeket igényeltem, a Potter-Malfoy fantasztikumra, ami ma éjfélkor kerül megrendezésre, mihelyst Draco beveheti az ellenszerét. Tudod, valahogy bejön, ha szőke és fekete hajú pasikat látok együtt. – Blaise az utolsó szavaknál buja tekintet vetett Seamusre. A homokszőke hajú fiú elvigyorodott, és rákacsintott.

- Ahogy én is. Bár én inkább a fekete hajúakhoz vonzódom. Bírom, ha valaki magas, sötéthajú és jóképű.

Blaise vigyorogva végigsimított saját éjfekete tincsein. Valahogy a körülöttük levő másik három srác figyelmét teljesen elkerülte, ahogy ő és Seamus flörtölnek egymással. Sőt, Draco kifejezetten dühös lett, mivel azt hitte, Seamus már megint Harryről beszél.

- Finnigan, milliószor megmondtam már, hogy tartsd meg a Harryről szőtt beteges gondolataidat magadnak. Vagy ez megszokott, hogy az ilyen köcsög vérárulók nem tudják befogni a szájukat?

Ahogy elhagyták a száját a szavak, Draco már tudta, hogy hibázott. Valóban jártak, vagy sem, Harry továbbra is komolyan gondolta a „nem sértegetheted a barátaimat” politikáját. Nagyon is komolyan. Megragadta Draco csuklóját, és lerántotta őt a díványra. Aztán mielőtt Draco bármit is tehetett volna, Harry ráült, a kezeit pedig leszorította a feje fölött.

- Draco Malfoy, most azonnal kérj bocsánatot – parancsolta szigorúan, és próbált nem rágondolni, hogy milyen érzéseket vált ki, ahogy Draco izeg-mozog alatta.

- Hmm… úúú… had gondoljam végig… és ha NEM? – gúnyolódott Draco, és igyekezett figyelmen kívül hagyni, mennyire begerjed már csak attól, ahogy Harry fölétornyosul.

Miért nem hagyja már abba Draco a ficergést. Pont olyan helyeken dörzsölődik hozzám, hogy… Harry gyorsan megrázta a fejét, hogy összpontosítani tudjon.
- Komolyan Draco. Szívd vissza, vagy olyat teszek, amit nagyon, nagyon fogsz bánni.

- Tényleg? És egész pontosan mit fogsz tenni, ha ellentmondok? – kérdezte Draco, és még mindig elszántan próbált szabadulni Harry szorításából. Igazán nem volt abban a hangulatban, hogy bárkitől is bocsánatot kérjen.

Harry gondolkodott egy kicsit, aztán ördögi mosoly jelent meg az arcán.
- Szívd vissza, különben megcsókollak – fenyegetőzött. Draco szemei tágra nyíltak, és egész testében megdermedt.

- Nem tennéd te mocsok.

- Ó de még mennyire.

- Blöffölsz.

- Tényleg? – Azzal Harry előrehajolt, és finoman megpuszilta Draco nyakát. Miután több mint egy hét után, Draco újra a bőrén érezte Harry érintését, azonnal felgyorsult a légzése.

- Potter… - próbálta mondani, de Harry folytatta a nyaka csókolgatását, Draco pedig már szinte nyelte a levegőt.

- Harry, hagyd abba, én nem…

- Ha azt akarod, hogy abbahagyjam, jobb ha bocsánatot kérsz – suttogta Harry, és szája feljebb kalandozott Draco füle felé, aki halkan felnyögött az érintéstől.

- Te aljas szemét – sóhajtotta Draco megremegve, amint Harry nyelve folytatta játékát. – Rendben van, nyertél – nyögte ki végül, ahogy az agyát lassan teljesen elborította a vágy. Harry erre megállt egy pillanatra, és a csalódottság hulláma söpört végig Dracón. Tekintetük egymásba kapcsolódott, és Draco ugyanazt a sóvárgást olvasta ki Harry tekintetéből, mint amelyet ő is érzett. Ettől a pillantástól Draco végső ellenállása is összeomlott.

- Finnigan – kezdte, miközben továbbra is Harryre meredt.

- Igen Malfoy? – kérdezte várakozásteljesen Seamus.

- Kapd be, és dögölj meg.

Harrynek kimeredt a szeme, tátva maradt a szája, és a döbbenettől meglazult a szorítása, amit Draco azonnal kihasznált. Teljes erőből hátrataszította Harryt, aki leesett a díványról, és egy puffanással landolt a padlón, Draco pedig ránehezedett a súlyával, így most Harry volt, aki csapdába került alatta. A következő pillanatban Draco szája megtalálta Harryét, aki egy jól hallható nyögéssel kommentálta a dolgot. Az érzés mennyei volt. Harryvel lassan forogni kezdett a világ, ahogy Draco nyelve besiklott a szájába, és a klubhelység képe egyre jobban elhomályosult előtte, mintha azon a becéző szájon és kézen kívül, hirtelen az minden megszűnt volna létezni.

Harry keze már Draco hajában matatott, Draco pedig átölelte Harryt, és mindketten olyan erővel igyekeztek letépni a másik ruháját, hogy szakadó hang, és szétpattanó gombok zaja hallatszott, és Harry biztos volt benne, hogy még soha semmit nem akart úgy egész életében, mint…

- Hé, mi a… jaj ne! Harry, Draco, állj! ÁLLJ! MERLINRE ÁLLÍTSÁTOK MÁR LE ŐKET!

Hermione épp visszaért a klubhelységbe, és rémülten konstatálta, hogy Harry és Draco eszeveszetten smárolnak a padlón, míg mindenki ámulattal bámulja őket. Felocsúdva, Seamus közéjük vetette magát, Ron és Blaise pedig megragadták a két fiút, hogy szétválasszák őket.

Draco gyakorlatilag vicsorgott.
- Blaise, azonnal szállj le rólam! Mégis mi a francot képzelsz, mit csinálsz?

Ronnak sem volt könnyebb dolga Harryvel, aki kifejezetten harapósnak tűnt.
- Ron, eressz el! – Barátja azonban csak a fejét rázta, Hermione pedig lesújtóan bámult rájuk.

- Nem hiszem el. Egész héten megoldást kerestem nektek, és kész is lesz az ellenszer éjfélre. ÉJFÉLRE! Nem igaz, hogy nem tudtok addig várni.

- Kapd be Granger. Épp eldöntöttem, hogy többé nem érdekel, mit gondol rólam az egész suli, vagy hogy milyen háziállatot kreálok legközelebb, vagy milyen dalt fogok előadni. Egyszerűen akarom Harryt.

- Malfoy, majd igenis fog érdekelni, ha megint megjelenik a képed az újságban, és az apád küld egy újabb rivallót. Ki tudja, talán a következő alkalommal ki is tagad. – Erre Draco egy kissé lehiggadt.

- És te – fordult Hermione Harryhez, aki még mindig Ron halálos szorításából próbált szabadulni. – Igazán lehetnél felelősségteljesebb. Draco borzasztó dolgokon ment át, mikor legutóbb szexeltetek. Nem tudnád egy kicsit fékezni magad csak még négy órán át, hogy megkíméld a további megalázó helyzetektől? – Harry bosszúsan nézett a lányra, de abbahagyta a viaskodást.

- Rendben – bökte ki végül boldogtalanul, ám meghunyászkodva Hermione lelkiismeret-keltő beszédétől. – És szerinted mivel kéne elütnünk a következő pár órát?

Hermione elgondolkodott.
- Mi lenne, ha játszanánk egy kis felelsz vagy merszet?

- Felelsz vagy mersz? Ez óriási ötlet – lelkesült be Blaise.

- Mi az a felelsz vagy mersz? – kérdezte Ron, de a többiek csak a szemüket forgatták.

- Ó, majd megtudod – mondta neki Seamus, aki közeli ismeretségben volt már a játékkal. – De ne hívjunk még másokat is?

- Persze, miért ne? Még egy pár griffendélest?

- Na neeem, nem játszok felelsz vagy merszet egy halom szentéletű griffendélessel – tiltakozott Draco makacsul. Hermione sóhajtott.

- Rendben. Akkor ti Blaise-zel hívhattok még mardekárosokat, ha akartok.

- Zsír. Gyere Draco, menjünk – ragadta meg Blaise a szőkét. – Akkor 15 perc múlva találkozunk a szükség szobájában.

- Remekül hangzik. – Draco és Blaise elmentek, Harry, Ron, Hermione és Seamus pedig meginvitálták a többi griffendéles barátjukat a játékra.

----

A griffendéles horda már majdnem ott volt a szobánál, amikor Harry észrevette, hogy el van szakadva az inge.

- Ó, a fene. Ez biztos Draco volt – gondolta magában. Megrázta a fejét. Hát ezt mindenképp át kell venni, elvégre nem lehet csaknem félpucéran egész este. Megállította Ront és Hermionét.

- Ti srácok, menjetek előre – mondta nekik, az ingére mutatva. – Visszamegyek, és átöltözöm. – Barátai bólintottak, és Harry sietve megtette a toronyba vezető utat. Ott beletúrt a ládájába, és kivett pár mugli ruhát, amit még Draco vett neki. Tulajdonképp véletlenül ugyanazt a zöld felsőt vette fel, amit a roxmortsi kirándulásuk után viselt a Nagyteremben, és még mindig fogalma sem volt róla, hogy milyen lélegzetelállítóan néz ki benne. Egyszerűen csak tetszett neki a színe.

Kicsit tovább tartott az öltözés, mint gondolta, de hamarosan már a folyosón sietett a móka színhelyére. Épp befordult volna egy sarkon, amikor Draco hangjára lett figyelmes.

- Csak elszomorít, ha arra gondolok, hogy milyen jó lett volna mindig együtt.

Harry megtorpant.

- Tudom, csak hát néha időbe telik, míg rájössz az ilyen dolgokra, érted? – Blaise hangja visszhangot vert a folyosón. Harry felvonta a szemöldökét.

Mi a csudáról beszélhetnek? Tudta, hogy igazán, igazán nem kéne kihallgatnia mások beszélgetését, főleg nem a barátjáét, de kíváncsi volt. Csendben közelebb lopózott a sarokhoz, és úgy fülelt Draco és az exe beszélgetésére.

Hirtelen egy kis pukkanást hallott, aztán pedig egy vékony hangot a füle mellett.
- Harry Potter, ezt nem tudom elhinni. Nem hallgathatod ki a barátodat, ez nagyon csúnya dolog.

Egy icipici Harry Potter jelent meg a jobb válla fölött. Az iskolai egyenruhában feszített, a hagyományos piros-arany nyakkendővel, és a köpennyel, és csípőre tett kézzel igen szúrós szemmel nézett Harryre. Mielőtt Harry bármit mondhatott volna, egy újabb pukkanást hallott, és egy másik alak tűnt fel a bal válla fölött.

Ez is Harry kicsinyített mása volt, egyetlen alapvető különbséggel: ez a Harry Mardekáros uniformist viselt, tehát zöld és ezüst nyakkendőt. A kicsi Mardekár-Harry a szemét forgatva nézett Griffendél-Harryre.

- Ugyan már, annyira merev vagy. Hagyd már szegény srácot egy kicsit, csak tudni akarja, miről beszél a barátja a háta mögött. Ez még nem illegális.

- Ó és ettől máris rendben van? Na persze. Milyen remekül végzed a munkád. Miért hallgat rád egyáltalán, sosem fogom megérteni.

- Persze, mert sokkal jobb egy ilyen álszent, nagyképű hősre hallgatni, ami mindig olyan necces szitukkal végződik, mint például megvívni a Sötét Nagyúrral.

- Ezt bátorságnak hívják idióta! Ez valami olyasmi, amiről te nyilvánvalóan még sosem hallottál…

A két mini-Harry vitatkozásáról Draco hangja terelte el Harry figyelmét.

- Tudom, de még mindig lehetünk együtt Blaise. Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de tökéletesek vagyunk egymásnak. Csak időbe telt, míg rájöttem. Nem igaz, hogy milyen vak voltam.

- Esküszöm Draco, hogy a rideg, gúnyos, és mindemellett persze szexi külsőd mögött legbelül egészen édes, és romantikus vagy, nem igaz?

Harry álla leesett a döbbenettől. Draco titokban visszament Blaise-hez?

- Fogd be Blaise. Én valóban így gondolom. Tényleg sajnálom. De legalább most már együtt lehetünk, nem?

- Ó mindenképpen. Együtt, a szó minden lehetséges értelmében.

MI???

- Jézusom Zabini, olyan perverz tudsz lenni – mondta Draco tréfálkozva. Harry összehúzta a szemét. Draco folytatta. – De ugye ez köztünk marad, Blaise? Harrynek nem mondhatsz semmit, nem akarom, hogy tudjon róla.

- Persze, semmi gond Draco. Ez a mi kis titkunk marad. De most már menjünk a bulira, még a végén nélkülünk kezdik el.

Harry hallotta, hogy Blaise és Draco elindulnak, és amint távolodó lépteik fokozatosan elhalkultak, ő lassan lecsúszott a kőfal mellett, míg nem már a kemény padlón ült. Hátát a falnak vetette, és az imént kihallgatott beszélgetés miatt gyötrődött. Bárhogy is győzködte magát, teljesen egyértelműnek tűnt, hogy Draco még mindig bele van zúgva Blaise-be, és újra összejöttek a háta mögött.

----

Az immár rosszkedvű Harry, szerencsétlenségére már nem hallhatta a beszélgetés folytatását, ami a szükség szobája felé menet hangzott el Blaise és Draco között.

- Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer szerelmesnek látom Draco Malfoyt.

- Aha, hát, az igazat megvallva én se. Őrültség, de ez van. Tényleg szeretem Harryt. Annyira jók vagyunk együtt. És ezért olyan szar visszagondolni az elmúlt évekre. Nem hiszem el, hogy valaha is utáltam.

- Na ja. Annyi energiát fektettél az utálatába, miközben végig smárolhattatok is volna. Ez tényleg egy tragédia.

Draco sóhajtott.
- Igen, de most már együtt vagyunk, és ez a lényeg. De ez tényleg maradjon köztünk. Fenn kell tartanom egy bizonyos hírnevet. Harry nem hiheti, hogy ilyen nyálassá és szentimentálissá váltam, ugye? – fejezte be vigyorogva Draco, és Blaise elmosolyodott, majd beléptek a szobába.

----

Harry végigsietett a folyosón a szükség szobája felé, és eszméletlenül dühös volt. Hogy tehette ezt Draco? Hiszen az ő barátja. Őt kéne szeretnie. Vagy az egész csak egy kis szórakozás volt a Mardekárosnak?

- Mondtam, hogy ne hallgasd ki – vetette oda Griffendél-Harry önelégülten.

- Nem, örülök, hogy így történt. Ha ez az, amit Draco akar, akkor jobb, ha tudok róla – felelte Harry mérgesen. Mardekár-Harry bölcsen bólogatott.

- Így van. Jó ötlet volt követni az én tanácsomat, Harry. Mr Szenteskedő ott a másik oldalon jobb szeretné, ha nem tudnád, hogy a barátod egy hazudós, csalárd és szemét köcsög.

- Ne mondj ilyet róla – kelt Draco védelmére automatikusan Harry. – Talán van rá ésszerű magyarázat.

- Huh, na persze. Ésszerű magyarázat – gúnyolódott Mardekár-Harry. – Komolyan Harry, olyan naiv vagy. Túl sokat hallgatsz Miss Jómodorra.

Griffendél-Harry sértetten nézett Mardekár-Harryre, de az nem törődött vele.
- És most, ha akarod, adhatok egy pár tanácsot azzal kapcsolatban, hogy birkózz meg ezzel a helyzettel.

- Nem hiszem, hogy ez jó…

- Nem, én szeretném hallani – szakította félbe Harry határozottan Griffendél-Harryt a válla fölött. – Ki vele. – Mardekár-Harry gonoszul elvigyorodott.

- Ez a beszéd. Nos szerintem jó lenne, ha kicsit bosszút állnál.

- De Harry, tényleg. Hallgass meg. Mi van, ha…

- Csitt legyen – szólt rá Harry tiltakozó mására. – A bosszú jó ötletnek tűnik. Mi a terv?

Mardekár-Harry olyan fejet vágott, mintha idén korábban jönne a karácsony. Őt teljes mértékben a bosszútervek kiagyalása éltette.
- Rendben, először is. Mi Draco gyenge pontja?

Harry gondolkodott egy kicsit.
- Hát van egy hely a nyakán, ahol nagyon érzékeny, és teljesen beleremeg, ha ott csókolom meg, és sose ismerné el, de imádja, amikor…

- Nem az ilyesféle gyenge pontok idióta.

- Ja. Rendben. Bocs – mondta Harry, és megint gondolataiba merült. – Hát nem szeret korán kelni, a hajának a megszállottja, és utálja, ha édesnek hívják, vagy cukinak. Ó, és nagyon, nagyon féltékeny tud lenni.

- Tökéletes – dorombolta Mardekár-Harry. – Kész is a terv.

- Harry, figyelj, tényleg adnod kéne Dracónak egy esélyt, hogy megmagyarázza. Ne tégy elhamarkodott…

- Azt hiszem, elég volt belőled – szögezte le Harry bosszankodva a kis Griffendél-Harryhez címezve szavait, aki keresztbe fonta karjait.

- Rendben. Hallgass csak erre a gonosz kis faszra. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek – mondta Griffendél-Harry sértetten, és egy halk pukkanással eltűnt. Harry a szemét forgatta.

- Tényleg elég szenteskedő nem? – mondta aztán Mardekár-Harrynek.

- Ó, fogalmad sincs mennyire – felelte buzgón Mardekár-Harry. – Na most akkor Dracóról: felelsz vagy merszet fogtok játszani, igaz? És nagyon féltékeny tud lenni. Szóval szerintem azt kéne tenned…

----

Harry nyugodtan bebandukolt a szükség szobájába, mely ezúttal egy mugli alagsorra hasonlított. Jó kis zene szólt, pár asztal frissítőkkel volt megpakolva, és egy nagy halom ötödéves és hatodéves diák helyezkedett el a szoba nyújtotta díványokon, párnákon és babzsákokon. Kiderült, hogy a felelsz vagy mersz egy egész népszerű elfoglaltság így péntek este a Roxfortban.

Harry körülnézett, és végül Ginny Weasleyn állapodott meg a tekintete, aki egymaga állt a puncsos tálnál. Tökéletes. Odasétált, felkapott egy poharat, és ő is merített az italból.

- Kérsz egy kis puncsot Ginny? – kérdezte Harry kedvesen, és igyekezett olyan arcot vágni, mintha valami nagyon felzaklatta volna, de ő próbálná ezt titkolni.

- Persze Harry, jöhet – felelte a lány mosolyogva, és szeme rögtön Harry kidolgozott mellkasára esett, ami jól kivehető volt a szűk, zöld felső alatt. Harry bánatosan visszamosolygott, és Ginny éhes tekintete egyből aggódóba váltott. – Mi az Harry, valami baj van?

- Ó nem… semmi – mondta Harry, olyan hangot produkálva, ami egyértelműen sejtette, hogy valami nagyon bántja, de nem akarja Ginnyt terhelni vele. Ginny egyből elérzékenyült.

- Jaj Harry, látom rajtad, hogy valami zavar. Kérlek, mondd el. Nem tudom elviselni, ha ilyen rossz passzban vagy – mondta a lány, Harry pedig felöltötte legbátrabb mosolyát.

- Olyan jó barát vagy Ginny, de tényleg nem akarlak ezzel terhelni – nézett rá hatalmas, szomorú, zöld szemekkel, és Ginny egyből igyekezett megnyugtatni.

- Ó, te sosem terhelnél Harry, soha. Nyugodtan elmondhatod. Talán segíthetek is.

Harry úgy nézett rá, mint aki megfontolja a dolgot, aztán elmosolyodott.
- Hát jó. Talán elmondhatom, hiszen tudom, hogy benned megbízhatok. – Ginny bólintott. Harry mély levegőt vett, és körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, egyedül vannak, aztán lehalkította a hangját. – Az a helyzet Ginny, hogy aggódom a kapcsolatunk miatt Dracóval. Azt hiszem, már nem talál vonzónak. – Harry vigyázott rá, hogy egész arca maga legyen a megtestesült kétségbeesés, és bizonytalanság.

Ahogy várható volt, Ginny kifakadt.
- Mi az, hogy nem talál vonzónak? Harry ez képtelenség – hadarta. – Te vagy a legvonzóbb srác, akit valaha láttam. – Enyhén szólva, gondolta magában. – Mindenki megőrül érted, hát hogy ne találna vonzónak?

Harry megint rávillantotta szomorú, ám de hősies mosolyát, és elővette legszerényebb viselkedését.
- Ugyan, tudom, hogy most eltúlzod a dolgot, de azért jól esik. Csakhogy a helyzet az – folytatta Harry lesütött szemmel –, hogy Draco már nem akar velem lenni. Tudom. Még csak meg sem akar csókolni Ginny – mondta csüggedten, megint azokkal a kiskutyaszemekkel nézve a lányra.

Azt persze elfelejtette megemlíteni, hogy Draco történetesen azért nem akar csókolózni vele, mert fél, hogy megint hülyére keféli.

Harry folytatta.
- Bárcsak lenne rá valami mód, hogy Draco újra kívánjon – mondta, miközben Ginny arcát tanulmányozta. Most már bármelyik pillanatban…

- Ó, remek ötletem támadt Harry! Tudom, mit tegyél!

- Tényleg? – kérdezte Harry tettetett meglepődéssel.

- Igen! Csak tedd féltékennyé, és meglátod, meg fog őrülni érted.

- De hogyan csináljam? Nem tudom, hogy tehetném féltékennyé – mondta Harry ártatlan, kisfiús hangon.

- Ó majd én segítek – ajánlotta fel Ginny. – Majd ha elkezdjük a játékot, téged választalak, neked pedig a „mersz”-et kell választanod. És akkor majd olyan dologra utasítalak, ami igazán féltékennyé fogja tenni Dracót.

- Megtennéd nekem? – Harry izgatott hangot produkált.

- Hát persze Harry. Meglátod, hogy tökéletes lesz. Azt hiszem, beavatom Lavendert és Parvatit is, meg talán még Pansyt is, hogy tegyék ugyanezt. Draco annyira féltékeny lesz. Várd csak ki a végét.

- Te vagy a legjobb Ginny – mondta Harry boldogan. Hát ez már-már túl tökéletes.

A szeme sarkából látta, hogy Draco őt nézi. Harry magában vigyorgott. Talán jobb lenne most rögtön elkezdeni a „tegyük Dracót féltékennyé” hadjáratot.

Úgy téve, mintha nem vette volna észre Draco figyelő tekintetét, előrehajolt, és egy puszit nyomott Ginny arcára.
- Tudtam, hogy rád számíthatok Gin – mondta édesen, hogy ettől Ginny tetőtől talpig elpirult. Távolról is látta, ahogy Draco szeme összeszűkül. Ginny aztán elsietett, hogy beavassa a tervbe a többieket, miszerint a ma esti feladat: féltékennyé tenni Dracót. Harry belül diadalittasan mosolygott.

Pokoli egy este lesz ez.

előző        vélemény       történet főlapja        következő