Ezek a pingvinek nem cicóznak, hanem szörföznek, miközben a háttérben a Green Day húzza a deszkaalávalót. A nyár legjobb animációs filmje a mozikban.

Nem, nem! Nehogy elmeneküljön valaki csak azért, mert ismét pingvines filmről van szó! A Madagaszkárt ugyebár szinte egyedül a pingvinek vitték a hátukon, a többi a szokott hollywoodi rutin és marketing volt. Sőt, a DVD-re már saját kisfilmet kaptak a pingvinek, hogy aztán a Warner merényletet kövessen el az emberiség ellen a Táncoló talpak című otromba módon manipulatív, instant hányingert keltő animációs filmjével. Szerencsére a Vigyázz, kész, szörf! visszaállítja a hollywoodi animáció becsületét - rögtön a film első percében, amikor is a főszereplő kijelenti (beintve ezzel a tavalyi év nagy sikerévé avanzsált filmnek), hogy ő bizony nem táncol és énekel, nem marháskodik, csak szörfözik.

A Vigyázz, kész, szörf! egy egyszerű pingvinmese, mely kivételesen nem az Antarktiszon játszódik (bár ott kezdődik), hanem a szinte csak pingvinek által lakott Hawaii-on (a Pin-Gú szigeten). Ide Cody, a déli sarki pingvin azért zarándokol el, hogy az éves Nagy Zé Szörfversenyen részt vehessen, és képességeihez mérten meg is nyerje azt.

Roppant zsenge a sztori, mely ugyan bonyolódik, de teljesen súlytalan és érdektelen (bele is fért 75 percbe). Mégis az év egyik legjobb animációs filmjét köszönthetjük a Vigyázz, kész, szörf!-ben, hiszen sikerült olyan keretet passzítani a filmhez, ami végképp eladja. Az animációra éppen ezért ki sem térünk, hiszen (mondhatni szokás szerint) nagyon profi munkáról van szó, ami azért is dicséretes, mert a Sony (a Jégkorszakos Fox-szal, a Dreamworks-szel vagy a Disney-vel ellentétben) eddig nem nagyon jeleskedett az animációs mezőnyben.

A filmbeli csavart az szolgáltatja, hogy nem sima, lineáris történetmesélést látunk, hanem egy dokumentumfilmet, illetőleg egy dokumentarista valóságshow-t, melyben egy forgatócsoport követi a főszereplő Cody minden egyes lépését, aki a kamerába beszélve narrálja a történteket, ahogyan azt a műfajban megszoktuk. Ezt a történetmesélést szakítják meg más, éppen a szituációba vágó, a többi szereplővel készített interjúrészletekkel, valamint egyéb, dokumentarista bejátszásokkal.

Amellett, hogy a történet bája és remekül visszafogott értelmessége is elvinné a filmet, a dokus stílus adta helyzetkomikumokat és poénlehetőségeket is kihasználják a készítők, így panaszra nem lehet okunk. A stílusra ráerősít, hogy szerencsére nem fúlunk a Disney-s, éneklős nyáltengerbe (tudjátok, amit eleinte kifigurázott a Shrek is, hogy a 3. részre beálljon a sorba...). Épp ellenkezőleg: kapunk némi trendi muzsikát, hiszen a Green Day, a Pearl Jam vagy az Incubus zenéje eddig nem feltétlenül animációs filmek aláfestőjeként szólalt meg.

Persze hiába főszereplők a pingvinek, úgy tűnik az embereknek csak az ismert stúdiókat lehet első körben eladni, így akárcsak Amerikában, nálunk is elég csúnyán elhasalt a Vigyázz, kész, szörf! Ha a frusztrált kritikus szólna belőlem (mint ahogy az egyik pszichiáterem szerint az is szól), akkor azt mondanám, hogy a tavalyi jópofa Rém rom bukását elnézve úgy tűnik, hogy animációs fronton nem szabad különösebben ötletelni. Inkább a jól bevált sémák egymásra halmozásával lehet sikert aratni, illetve a bejáratott márkanév (Pixar, Shrek, Jégkorszak) adhatja el magát. Ez meglehetősen elszomorító, hiszen azt még el lehet fogadni, hogy egy random Pixar-filmet (megérdemelten!) sokan néznek meg, de hogy ezen nézőknek még az ötödét sem érdekli egy másik nagyszabású animációs film, az több, mint meglepő.

Ettől még a Vigyázz, kész, szörf! remek szórakozás, korrekt kikacsintásokkal és a reality-s, dokumentumfilmes alaphelyzet adta poénok totális kihasználásával. Egyértelműen az év egyik legjobb animációs filmje gyerkőcöknek, felnőtteknek egyaránt. Ja, és a sportos tematika, a szörfvilág és annak szereplőinek remek paródiája talán az animációtól ódzkodókat is beviszi a moziba.