Miközben a Brad Pitt és Angelina Jolie főszereplésével készült Mr. és Mrs. Smith executive producereként dolgozott, Erik Feiget már egy klasszikus stílusban forgatott, izgalmas táncfilm ötlete foglalkoztatta, ahhoz hasonló produkciót képzelt el, mint amiken ő és barátai felnőttek. Olyan filmek voltak rá hatással, mint a Szombat esti láz, a Hírnév vagy a Dirty Dancing, s Feig úgy érezte, itt az ideje annak, hogy ismét életet leheljenek ebbe a műfajba, méghozzá a mai fiatalok zenéjéhez és világához igazítva.

"Ez az ötlet már évek óta foglalkoztat" mondja Feig. "Emlékszem, hogy annak idején a nagy táncfilmek nem csupán lányokhoz szóltak, hanem a fiúk oldaláról is megközelítették a témát, s ezt nagyon érdekesnek találtam. Van valami univerzális a tánc és a zene szeretetében, s szerettem volna forgatni egy olyan táncfilmet, amely mindenkihez szól, legalább annyira a férfiakhoz, mint a nőkhöz. Ezért is tetszett az a megközelítés, hogy a STEP UP egy olyan srácról szól, akinek semmi esélye a kiemelkedésre, s mégis megadatik neki a lehetőség, amit ki is használhat, ha mindent belead."

A sztori felépítésében Feignek egy saját, sorfordító élmény is sokat segített. "Mikor kissrác voltam, néhány barátommal betörtünk valahová, randalíroztunk, tomboltunk, és ezért közmunkára ítéletek minket" emlékszik vissza. "Az élmény hatására a barátaimmal erősen átgondoltuk, hogy mit szeretnénk az élettől." Ez hívta életre Tyler Gage karakterét, aki közmunka teljesítése közben kap még egy lehetőséget a sorstól, hogy sorsa új irányt vegyen.

Partnerével Patrick Wachsbergerrel előadták az ötletüket Duane Adler forgatókönyvírónak, akik korábban már nagy sikert aratott a Julia Stiles főszereplésével készült

Adler kívülállóként nőtt fel, s ezen élményeit készséggel belevitte a produkcióba. "Mikor fiatal voltam, állandóan költözködtünk, tinédzserként hat különböző iskolában is megfordultam" meséli. "Ugyan nem voltam mostohagyerek, mint Tyler, de hozzá hasonlóan én sem tudtam beilleszkedni, s gyökeresen az életem a művészetek felfedezésével változott meg."

Át tudta érezni Tyler küzdelmét, amely az érvényesülésről szólt. "Úgy képzeltem el őt, aki rendkívül tehetséges, de reménytelen harcot vív a kitörésért. A művészeti iskola jelentheti számára a kiutat, de előbb be kell bizonyítania, hogy érdemes a megtiszteltetésre, ugyanakkor meg kell birkóznia a régi barátai iránti érzéseivel csak úgy, mint a régi életvitelével, miközben nem szabad elfeledkeznie arról sem, hogy bármikor elveszítheti ezt az egészet. Ettől lesz számomra olyan megindító a karakter."

Baltimore a történet helyszíne, mivel egyrészt mindketten ismerték a várost, másrészt kitűnő háttérül szolgálhatott Tyler karakteréhez. "Rengeteg kétkezi munkás él ebben a városban, a sorházak és a terjedelmes szomszédságok nagy múlttal bírnak" jegyzi meg Adler. "Ugyanakkor a város rendelkezik egy gyönyörű, művészi oldallal is. A történet ezt a két világot állítja szembe egymással, ahogy Tyler ingázik az iskola és az otthona között."

Adler közel hat hetet töltött egy tipikus művészeti iskolában, a kaliforniai Culver Cityben található Művészeti Akadémián. "Együtt jártam órákra a diákokkal, végigültem a felkészüléseiket és az ebédszüneteiket, s figyeltem őket, ahogy felkészültek a záróvizsgáikra" mondja. "Mindezt azért tettük, mert filmünkben a lehető leghitelesebbnek próbáltuk lefesteni ezt a miliőt."

Időközben Erik Feiget újabb nagy szerencse érte: a helyi konditeremben belefutott Adam Shankmanba, az elismert rendező/producerbe. "Erik odajött hozzám és pontosan ezt kérdezte: 'Ki jön utánad?' " emlékszik vissza Shankman. "Miért, gondoltam, lejárt felettem az idő? Végem van? Aztán rájöttem, hogy azt kérdezi, ki lesz a következő nagy koreográfus, aki rendezőként is be akar futni, s hátha ismerem őt."

A sors úgy hozta, hogy Shankman ismerte a megfelelő jelöltet. Azonnal Anne Fletcher jutott eszébe, a kortárs filmművészet egyik legnagyobb tánckoreográfusa, aki a Bajos csajok koreográfiájával debütált, s azóta megtervezte közel két tucatnyi mozi- és tévéfilm kulcsfontosságú jeleneteit.

Fletcher találkozott a producerekkel, s azonnal lehengerelte őket folyamatos ötletparádéjával és lelkesedésével. Hogy protezsáltját szakmailag támogassa, Shankman is beszállt a filmbe producerként. Mivel Anne még sosem rendezett filmet, s mivel nekem van táncos múltam, azt szerették volna, ha a testvéremmel és produkciós partneremmel, Jennifer Gibgottal nekik dolgozzunk.

Gigbot, aki egész életében táncolt, beleszeretett a táncfilm sztorijába. "Azt hiszem, a szerelem és a tánc mindig is nyerő párosítás marad: ennek a történetnek ezen kívül még rendkívül modern és nyers színezete is van" nyilatkozza.

Mikor Anne Fletcher elolvasta a forgatókönyvet, úgy érezte, hogy a STEP UP óriási lehetőség lenne a rendezői bemutatkozásra. "Tudtam, hogy képes vagyok arra, hogy leforgassam, ugyanis töviről hegyire ismerem a tánc világát és megértem a fiatal művészeket, mivel én is ilyen közegben nőttem fel" nyilatkozza. "Imádtam a forgatókönyvet, s úgy éreztem, hogy egy rendkívül igazságos történetet mesél el. Ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy csak úgy képes működni, ha megfelelő embereket találunk a kamera mindkét oldalára, hisz a rendező csak annyira jó, mint a csapata."