Az én anyám

Az én anyám csendes nyugodt, szelíden szerető jó anya,

amelyből - tudom - sok százezernyi él és szeret,

félt, dédelget s aggódva felnevel

egy - egy lányt, fiút, úgy ahogy

anyám teszi, ahogy ő nevel

szelíd mosollyal, kedvesen.

Az én anyám lelke erős, de nem nyel le büszke könnyeket,

- mit az öröm hív elő - ha magához szorít

úgy mint más anya teszi ezt

egy - egy boldog ünnepen

ő is pont olyan büszkén könnyezik

- lágy szívvel boldogan - ő is így teszi!

Az én anyám karja erős, törékeny válla nem remeg

temérdek súly alatt,

melytől összeroppanna a büszke férfi test

és jajgatva futna el,

de ő mint sok - sok más anya,

csak nevet és úgy tesz, mintha éppen játszana.

Az én anyám aggódva figyel

ha úgy látja más vagyok, ha valami bánt

vagy csak úgy, elmerengve éppen hallgatok.

Félt, mint minden más anya,

de bölcs mosollyal hagyja csak

megérni bennem minden titkomat.

Az én anyám mégis más mint a többi száz ezer!

Az enyém szebb talán, vagy éppen kedvesebb?

Az enyém jobban rám figyel, többet elvisel

szemében csillogóbb a fény, ha rám nevet

és úgy ahogy az én anyám szeret, úgy senki, senki nem szeret!

Mama

Ha fehér kötényét felköti,

elővesz lisztet, mérleget

és öreg szemüvegén át

egy régi füzetet nézeget,

melybe a számtalan receptet

sok - sok éve írja át

már érzem a készülő

finom sütemény illatát.

Ha kis dobozában a gombolyag

elfogy lassan két tű között,

meleg zokni, vagy pulóver

lesz amit nekünk kötött.

egyet - egyet a csillagokból is

- ha kérjük - kivesz,

ha ezt hallja tőlünk, hogy:

Mama.....

Mama kérlek!

Mama légy szíves!

Anyák napjára

Sebesen suhanó sólyom, szárnya alatt a széllel

suhan úgy tova a tájon, mint ahogy múlnak az évek.

Emlékek, tétova percek, tűnnek el nyomtalanul,

vissza idézni a szépet, próbálom hasztalanul.

Egyetlen kép ami tiszta, mióta emlékezem,

anyu, hogy fölém hajolva megfogja a két kezem.

Szemében szeretet csillog, az arcán büszke öröm,

hogy ő lett az anyám - a sorsnak - ezerszer megköszönöm.

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,

milyen voltam,

amikor még kicsi voltam?

Az öledbe hogyan bújtam?

És tehozzád hogyan szóltam,

amikor nem volt beszédem?

Honnan tudtad, mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél,

meleg tejeddel etettél?

Akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,

a hasadban rugdalóztam,

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,

mesélj rólam!

Milyen lettem,

amikor már megszülettem?

Sokat sírtam

vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,

akkor is szerettél volna?

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék,

útra kelnék,

hömpölygő sugárban

énekelnék –

minden este

morzsára, buzára

visszaszállnék

anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,

mindig fújnék,

minden bő kabátba

belebújnék –

nyári éjen,

fehér holdsütésben

elcsitulnék

jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék

kerek égen,

csorogna a földre

sárga fényem –

jaj, de onnan

vissza sose járnék,

anyám nélkül

mindig sírdogálnék.

Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma?

Mi van ma, mivan ma?

Édesanyák napja

Pár szál virág a kezemben:

édesanyám kapja.

Azt is azért adja,

aki szorongatja:

Édesanyám, édesanyám

jó szívvel fogadja!

Köszöntő

Már megjöttünk ez helyre,
anyák köszöntésére,
anyám, légy reménységben,
köszöntelek egészségben.

Gyöngyharmatos hajnalba
kivirult a hajnalka,
szép kivirult hajnalkák,
köszöntsétek jó anyát.

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád.

Ahány csepp a tengerben,
annyi hála szívünkben,
gyermekeid hő szavát
hallgasd meg ma jó anyánk

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,
Más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba
Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom