Játszd újra Sam !
Játszd újra azt a csodás dalt! Ami akkor, annyira felkavart
Emlékszem, tavasz volt, egy erzsébeti utcán A torony házak alatt a szerelem talált rám Az akácfa virága illatát szórta szét A lelkem még elhitte az ezernyi szép mesét Játszd el újra kérlek! ugyanolyan szépen Hogy lássam a fényt, ártatlan szemében
Álldogált egyedül, majd lassan felém lépett A pillanat örökre a lelkembe égett Nem szóltam hozzá, nem volt mit mondanom Derekát boldogan ölelte két karom
Játszd újra azt a csodás dalt nekem Hogy most is ugyanúgy dobogjon a szívem
Akkor ott valami mindörökre eldőlt Az ölelésből csók lett, a gyermekből felnőtt
Arcunkra rajzoltak az évek ezer ráncot
És együtt lejtjük most is a végtelen táncot
Játszd újra ugyanúgy, ne hagyd abba soha Ne csípje szememet a magányos út pora
Hideg téli szél borzolja a hajad Mellettünk a málló, kopott, szürke falak Lelkünkbe újra tavasz illat hatol Fejemben Sam hangja egy régi dalt dalol
Ugyanúgy, mint régen- megigéz a hangja Eltemet a mélybe és repít a magasba
Csak a szél beszél
Magamban állok a kopasz fák alatt Köröttem nőnek a láthatatlan falak A kérdésem választ nem ígér Csak a szél beszél
A múlt a jelen mostohája Fiát keresi, mindhiába A Ma zokogva tanácsot kér De csak a szél beszél
Eltékozolt percek, sok véletlen pillanat Bár a szekér megállt, az idő tovább szalad A jövő talán semmit ér Csak a szél beszél
Meg kéne fordulni, hátha most még lehet Megint csak bízni …. De én már nem merek Kérdezném Tőletek, hogy miért? De csak a szél beszélt…
Altató
Bíborral búcsúzott a hegy mögött a nappal S a szivárványt az éjjel, kékre festi át A sötét eget teliszórva ezüsttel, arannyal A csend hangjával tesz rá ékes koronát
Hófehér testeden, a hold árnyéka táncol Szégyenlősen bújik, bájaid mögé Félig fedett kebleden, csillagfény viháncol Boldog, mert bőrödnek bársonya övé…
Aludj hát kedvesem, majd álmodom helyetted Ezernyi átvirrasztott csodás éjszakát S ha holnapom boldogan köszönt majd melletted Istenem megértette egy szerelmes szavát
|