A japán nyelvről általánosan

A japán nyelvet (nihongo, nippongo, 日本語) kb. 121 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a hatodik legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon. E közösség legnagyobb része Japánban él. Egyetlen más országban sem beszélik első vagy második nyelvként. Standardizált változata (hjódzsungo) a tokiói dialektuson alapszik.

A japán ragozó nyelv, eredete máig sem tisztázott:

• az altaji nyelvekkel rokonítják,
• közelebbi rokonságot eddig az Okinaván beszélt rjúkjú nyelvvel igazoltak,
• koreai (a csekély számú rokonszavak miatt) nyelvrokonság,
• ajnu (Japán őslakosai) nyelvrokonság mellett elenyésző mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre.

Írás és kiejtés

A japán nyelvben három írásrendszer van:

• a hiragana,
• a katakana szótagírások,
• a kandzsi kínai eredetű képírás.

Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 ezres nagyságrendű jelrendszer helyett egy a szójelek számát 1850-re korlátozó jelrendszert vezettek be, mely ma is érvényben van.

A kandzsival a szavak fogalmi részét, pl. a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk.

A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.

Van néhány kivétel és egyszerű szabály a hiragana, ill. katakana olvasásához:

• ん/ン(N) – önálló szótagot képző n hang.
• Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ(si), ami si-nek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ(zi), ami dzsi-nek ejtendő.
• A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.
• A ふ/フ(hu) mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.
• A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ(hu) f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ(vo) hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak!
• Az あ/ア(a) egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.
• Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
• Az う/ウ(u) ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése gyakran kicsit ü-szerű.

Hiraganák a i u e o - あ い う え お k か き く け こ sz さ し す せ そ t た ち つ て と n な に ぬ ね の h は ひ ふ へ ほ m ま み む め も j や 　 ゆ 　 よ r ら り る れ ろ v わ 　 　 　 を N ん 　 　 　 　 g が ぎ ぐ げ ご z ざ じ ず ぜ ぞ d だ ぢ づ で ど b ば び ぶ べ ぼ p ぱ ぴ ぷ ぺ ぽ

Katakanák a i u e o - ア イ ウ エ オ k カ キ ク ケ コ sz サ シ ス セ ソ t タ チ ツ テ ト n ナ ニ ヌ ネ ノ h ハ ヒ フ ヘ ホ m マ ミ ム メ モ j ヤ 　 ユ 　 ヨ r ラ リ ル レ ロ v ワ 　 　 　 ヲ N ン 　 　 　 　 g ガ ギ グ ゲ ゴ z ザ ジ ズ ゼ ゾ d ダ ヂ ヅ デ ド b バ ビ ブ ベ ボ p パ ピ プ ペ ポ

A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt):

Hepburn	magyar
ts	c
ch	cs
z	dz
j	dzs
y	j/i
sh	s
s	sz
w	v
ō ē ū (néha jelöletlen)	ó é ú

Példák:

Japán	Hepburn	magyar
ローマ字	rōmaji	rómadzsi
漢字	kanji	kandzsi
黒澤	Kurosawa	Kuroszava
小林　研一郎	Ken-Ichirō Kobayashi	Kobajasi Kenicsiró

Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk: gésa (szabály szerint geisa), Tokió (Tókjó), Kiotó (Kjóto) stb.

Nyelvtan

A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrendű mondatokkal. A mutató névmások megelőzik a jelzett szót.

A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: wa- - topik jelölő, ga- - (nem topik) alany jelölője, o- - tárgyjelölő, ni- - mindenféle helyviszony jelölője, no- - mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), de instrumentális-partikula, stb. Többes szám nincs, ha ez nem derül ki a mondatból, akkor megduplázzák a főnevet: Ott hegy-hegy van = ott hegyek vannak.

A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (pl. megszólított neve, tiszteleti -san/-sama / -szan/-szama szócskával toldva).

A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik,az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredetű:

A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeidő és mód tekintetében van igeragozás. Nincs főnévi igenév. Az igék formái a mondatban a különféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg- légyszíves csináld meg- tisztelettel kérlek, hogy csináld meg, stb...)

Nincs magánhangzóharmónia.

A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (először jön a birtokos, utána a birtok, pl. a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják ( nagyobb egységtől a kisebb felé haladva): város, városrész, háztömb stb.

A japán nyelv nagy irodalommal és hagyományokkal rendelkező elsőrangú kultúrnyelv.

Nyelvjárásai

A japán nyelv elég homogén, köszönhetően a standardizációnak. Régebben voltak nagyobb eltérések. A nyelvjárások tanulmányozásának csekély a hagyománya. Három nagy nyelvjárásra osztható: keleti, nyugati, kjúsúi. Az első csoport a Tókió főváros (az i, u elnyelése); a nyugati csoport Kjótó és Ószaka (több udvarias forma, erősebb tónuskontraszt); a kjúsúi (je szótag megléte, és az e palatizáció hatása a megelőző mássalhangzóra).

A hivatalos nyelv az iskolai oktatás révén a tókiói nyelvjárásra épülő standard nyelv. Az írás latinizációja, a szókölcsönzés máig is folyik, ez egy le nem zárult folyamat.