A japán ruházkodás

A régi Japánban, a lakosságot különböző osztályokba és rangokba sorolták, és a rangokhoz megfelelő színű és stílusú ruhát kellett viselniük.

Aki e forradalmi változást elindította, Shótoku herceg volt.

A kimonó, melyet Shótoku herceg is viselhetett, tipikusan kínai stílusú volt.

Ez bő felsőköpeny volt, két oldalán felhasítva, állógallérral. A köpeny alatt nadrágot hordtak. A nadrágot selyemöv tartotta, mely elől lelógott.
Az udvarhölgyek ruháit szintén erősen befolyásolta a kínai modell. Rövid felsőkabátot hordtak és hosszú szoknyát.

A közemberek öltözködése stílusban hasonló volt a korábbi idők viseletéhez. A férfiak kimonóféle kabátot hordtak szoros nyakkal és szűk ujjal. A mezei munkához selyemövvel tartott kimonót és nadrágot húztak. A nők szintén kimonóféle felsőt vettek fel, melyet jobbról balra kellett hajtani. Ezt rendszerint egy rövid alsóinggel és szoknyával viselték.

A korai Heian korszak (794-897) alatt az erős és aktív császárok, mint Kammu és Saga védelmezték a jó kapcsolatot a Tang-Kínával. A Heian udvar élete egyike volt a legkifinomultabb és legmesterkéltebbnek a világon, ebben az időben. Bár ez a nem mindennapi kapcsolat a szépséggel, finomsággal és érzékenységgel, vezetett végül a megszokott esztétikumhoz.
Az udvari nemesek uszályos köpenyt hordtak, melyet sokutainak hívtak.

Az ujja nagy és a végén teljesen nyitott volt. E díszruha alatt volt egy alsóköpeny, kisebb ujjal.
Ünnepi alkalmakra az udvar hölgyei kimonókat vettek, egyiket a másikra, egyre nagyobbakat, vigyázva, hogy megfelelő legyen a rétegek színkontrasztja, mely látható volt a nyaknál, ujjaknál és a szoknya alján. Ezt hívták júni-hitoenak, 12 rétegnek, de ez tulajdonképpen legalább 20 réteget jelentett. Súlya 8 kg körül volt. A kimonók alatt még egy alsó kimonót és egy hakamát viseltek. Igen fontos volt a hölgyek frizurája. A divat, a hosszú, csillogó, fekete haj volt.

A társadalom alsó rétegében, a férfi szolgáknak egy nagyon egyszerű ruházatot kellett viselniük, mely bő felsőkabátból és magukra csavart szoknyából állt.

A szamurájok teljes harci viselete az óyoroi volt.

Az általános ünnepi ruházat a yoroi hitatare, kevésbé bő ujjú köpeny volt rövid nadrággal és lábszárvédővel.

A kérkedő, több rétegű kimonót, melyet a Kamakura időszakban a hölgyek hordtak, kosodénak nevezték.

Hogy megrövidítsék a kimonót és megóvják az út porától, a mellkason egy selyemövvel kötötték meg.

Régen minden előkelő japán családnak saját címere, szimbóluma volt. Változatos formában szerepeltek ezek a fantáziaképek: fákat, madarakat, virágokat, pillangókat, gyümölcsöket, geometriai formákat örökítettek meg. Sőt, játékszerek, szerszámok is megtalálhatók közöttük, akárcsak mindennapi tárgyaik, eszközeik. A finom lótuszvirág egyik legjellegzetesebb díszítményük.

A kosode, mint alapvető ruhadarab minden hölgynek kellett hogy legyen. De a formalitásokhoz egy hosszú köpenyt, az uchikakét öltötték fel.

Nyáron lecsúsztatták vállukról, derekuknál megkötötték és hagyták a földre érni.
Azt a hakamát, amelyik uszályos tervezésű volt, a koshi-maki stílusba sorolták be.

Ez idő alatt a szamurájok öltözéke megváltozott: a munkásosztály egy ujjatlan felsőkabátja alakult át az ő ruhájukká. Ez volt a kamishimo. A kimonó ilyen fajta kombinációja lett később a tudósok és gazdag emberek viselete.

Minden kimonó ugyanolyan alakú és méretű, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő viseli, magas vagy alacsony, kövér vagy sovány.
A nyugati ruhakészítés az ő sokszínűségével és néha egyéni mintáival merőben eltér a kimonó egyszerű alapmintáitól. A kimonó anyagának szövése, vágása és varrása teljesen egyenes és sima, így a kész ruha szétszedhető a tisztításhoz, majd újra összevarrható eredeti formájára. Ez az egyszerű forma lehetővé teszi, hogy téglalap alakúra összehajtva lehessen eltenni.

A kimonó méretei:

Hossza: 158 cm.
Ujj és váll szélessége: 63 cm.
Ujj szélessége: 32 cm.
Váll szélessége: 31 cm.
Ujj mélysége: 49 cm.

A női kimonók széles választékát a minták és a textíliák fajtáinak sokfélesége adja. Ezek lehetnek természetes anyagok, például: pamut, selyem, vászon, gyapjú, vagy napjaink szintetikus anyagai.
A kézzel vagy géppel készített ruhák mintái többféleképpen készülhetnek: szövött, kézzel festett, nyomott minta, hímzés, vagy e technikák variációi által.
A szövött kimonó még ma is kézi készítésű, de mint minden más művészet és ipar, nagyon drága. Így a legtöbb kimonót géppel gyártják.
A kimonókat osztályozzák a szerint is, hogy a festés a szövés előtt vagy után történik. Az előre festett (saki zome) kimonó tervezete szimmetrikus vagy geometrikus: csíkos, kockás vagy fröcskölt mintájú, mint a kasuri.

Az eddig leírt kimonók anyaguk, szövésük, festésük alapján voltak osztályozva. De más módon is lehet: viselője férjezett vagy hajadon, és milyen alkalomra akarja felvenni.

A kimonó az egész testet körbe veszi, eltakarja. Alsóruházatának feladata elnyomni és puhítani a test kontúrjait.
Melltartó: arra szolgál, hogy elnyomja a mellet (a kiemelés helyett) ezért a mell körvonalai nem fontosak. Arra, hogy összetartson, a kimonó viselésénél igen alkalmas.
Bugyi: alul nyitható vagy bikini fazonú a legajánlottabb.
Fűző: a legtöbb japán nő nem találja szükségesnek, de azok, akik határozott derékvonalra vágynak, alul nyithatót hordanak.

Hadajuban
Közvetlen a bőr (hada) fölött hordott alsóing (juban). Nyáron pamutból vagy gézből készültet viselnek, mert jobban szívja a nedvességet, de némelyek könnyű krepp anyagból vannak.

Susoyoke
Alsószoknya vékony anyagból, mely megkönnyíti a járást a kimonóban. A körbecsavart susoyoke, melyet derékban kell megkötni egy szalaggal, vonzó csípővonalat kölcsönöz. Minden színben kapható.

Date jime
Derékszalag, mely az alsókimonót tartja össze. Selyem, krepp és nylon anyagokat használnak hozzá.

Hajdíszek
A frizurák fénypontja egy díszes, fénylő hajtű vagy fésű. Ékszerek, lakk és ezüst használatos a fésűk készítéséhez. A hajtűk korallból, gyöngyökből, jádéból, teknőc kagylóból vannak.