1.Fejezet

                                                     Első találkozás...

  Vitorya sétál az utcán,sötét van...Nem sok ember van kint,de mégis találkozik egy férfival,aki ismerősnek tűnik neki,de nem megy oda hozzá,csak meredten nézi...Hirtelen a férfi megfordul,és mintha tudta volna hogy valaki nézi egyenesen a nő szemébe mélyeszti tekintetét. A nő meg sem bír mozdulni,de nem is kell neki,mert a jóképű,úriember külsejű férfi elindul felé és közvetlen előtte megáll...

-Jó napot hölgyem!Ismerjük egymást valahonnan?-Kérdi a férfi halvány mosollyal a száján.

-Nem hinném!-

  Húzza ki magát a nő és felfigyel egy apróságra,ami felett olyan könnyen átsiklott volna ha fáradt,mintha nem is lenne. A férfinak hosszú,hegyes szemfogai kivillantak a holdfényben a mosolya miatt...Kicsit megrémülve de bemutatkozik:

-Vitórya Mackenzie vagyok!De mindenki csak Vittynek szólít...-

  Mondja magabiztosan,és a férfi felé emeli a kezét,közben végig a szemébe néz és fürkészi a tekintetét,de nem tud kiolvasni belőle semmit...

-Én Richárd Foster vagyok,de Vitty,te szólíts nyugodtan Ricnek...-

  A férfi megfogja a nő kezét és megcsókolja,ami nevetésre készteti Vittyt. A kezét a szája elé téve beleharap hogy elfojtsa feltörő kacagását,de már késő,mert a férfi észrevette a reagálást és ő is felkacag.

-Látom még nem találkoztál úriemberrel!-

  Mondja és kicsit hátrébb lépve szemügyre veszi a Vitóryát...Fekete,egyszerű topp van rajta,sötétszürke,földig érő szoknyája mindkét oldalon csípőig fel van vágva,ennek köszönhetően formás lábai is kivillannak néha mikor a szoknyát fellebbenti az esti szellő,ami eléggé izgatja a férfi fantáziáját...

~Nagyon csinos ez a nőszemély. Nem fogom hagyni hogy mások lecsapjanak rá! Az enyém lesz bármi áron...~

  Elmélkedik magában és eldönti hogy át fogja alakítani idővel és nem engedi senkinek hogy hozzáérjen...Eközben a nő is végignéz a férfin és megdöbbenve nyugtázza magában,hogy igen nagy szerencséje van,mert a férfi nem csak vonzó,de testalkata is eléggé  figyelemre méltó.

-Mi járatban van errefelé?-Töri meg a csendet a lány.

-Az iskolámba jöttem hogy ellenőrizzem hogy minden úgy megy e ahogyan kell...-Mondja a férfi mosolyogva és hozzáteszi.-Ha nem tegezel megharaplak!

  A lány felkacag,mert nem veszi komolyan a férfi fenyegetését és tettetett félelemmel válaszol,de szeme még mindig mosolyog.

-Nem akarok utána tetanuszt kapni úgyhogy inkább tegezlek...

-Nem hiszem hogy a tetanusz segítene rajtad...

  Felkacag és most már Vitty gyanúja beigazolódni látszik...De nem szól,még a szemét is leveszi a férfi arcáról és ő is kacagni kezd. Miután mind a ketten abbahagyják a férfi szétnézve megszólal.

-Mivel én csak most érkeztem jó lenne ha körbevezetnél a városon...Persze ha nincs más dolgod perpillanat!

  Vitty csábos mosolyt küld a férfi felé és úgy csinál mintha gondolkodna...Végül megszólal.

-Nekem nincs más dolgom,de ön...TE! Biztosan kimerültél,ráadásul éjszaka van és ilyenkor nem lehet látni semmi érdekeset...

  Kicsit szomorúan mondja,majd a fejét is lehajtja és a földet nézi miközben a cipője orrával a járda egyik repedését babrálja. Ric észreveszi hogy valami nincs rendben,de nem szólal meg,hátha a nő gondolataiból kiderül valami...

~Soha nincs szerencsém...Ő is úgy fog reagálni,mint az összes többi férfi akivel eddig dolgom volt...~gondolja,majd felnéz a férfira és majd elolvad mikor a szemébe néz...~Szólalj már meg...~gondolja szinte könyörgően.

  A férfi elmosolyodik és a nő szemébe nézve megszólal.

-Én nem vagyok fáradt,amúgy is jobban szeretem az éjszakát...Mellesleg te miért vagy még kint ilyen későn?-kérdi,de rögtön meg is bánja,mert a lány elkomolyodik és újra a földet bámulja...

~Most meg azt hiszi hogy prosti vagyok...Mi a fenét válaszoljak...Ha elmondom az igazat akkor ő is kerülni fog mint egy leprást...A fenébe! Utálok élni!!~kavarog a lány fejében,de mosolyogva felnéz a férfira.

-Én is jobban szeretem az éjszakát,mert...ilyenkor kevesebb az ember...

  Ric bólint egyet jelezve hogy neki is ez a véleménye. Átnéz a másik oldalra és meglátja hogy egy bár éppen most nyit ki és arra int a fejével.

-Van kedved bejönni egy italra?

-Szívesen...-mondja Vitty és kacsint egyet-Ez a kedvenc bárom!Itt szoktam kiélni énekesi hajlamaimat...

-Tényleg?Akkor menjünk és mutasd be a tudományodat!-mondja nevetve és elindul a bár bejáratához...A lány követi ringó csípővel és kihívóan szemezve a férfival...

   Az ajtó egy előtérbe nyílik,ahol jobb oldalt férfi és női mosdó van,bal oldalt pedig a ruhatár,ami most zárva van...Egy nagy üvegajtó választja el az előteret a bártól. Ezen belépve egy hatalmas helységbe érkezik a látogató. A terem halványan van megvilágítva és az ajtó mellett közvetlenül egy hosszú bárpult van,rengeteg itallal a polcokon és két csapossal. A teremnek ez a része a legvilágosabb. A pulton méterenként egy-egy tálka mogyoró,előtte bárszékek vannak. A terem többi része tele van asztalokkal,melyek körül kovácsoltvas székek helyezkednek el. Minden asztalon van egy váza friss virág és egy gyertya hangulatvilágítás gyanánt. A terem másik végében van a színpad,amit reflektorok világítanak meg...A falakon nincs ablak,de gyönyörű falfestmények borítják,mindenhol a naprendszert ábrázolva és az égitestek foszforeszkálnak...

   Belép a bejáraton mivel a férfi tartja neki az ajtót,majd a szokott helyére megy és invitálja magával Ricet is.

-Szia Billy!A szokásosat kérem és...-kérdőn Ricre néz....

-Ugyanazt.-mondja ő és kicsit zavartan nézi a sok embert és azon gondolkodik hogy hogyan fogja elfogyasztani,mert ő ilyesmit már háromszáz éve nem fogyasztott és nem is tudja meginni,mert hamuvá válik a szájában...Ami nem igazán kellemes.

   A csapos kitölti a vörösbort és a lányra mosolyogva felteszi a kérdést:

-Vitty! Ugye ma is megörvendeztetsz minket a csodás hangoddal?-kacsint egyet és a férfihoz fordulva a kezét nyújtja felé.-Én Billy vagyok,és a barátnője nagy rajongója!

  Vitty elvörösödve szól közbe

-Nem vagyok a barátnője!

-Ric vagyok és tényleg nem tartozunk össze...Még!-válaszol fülig érő szájjal és nagy megelégedéssel tölti el mikor a lány még vörösebb lesz és egy húzásra lehajtja a bort,majd megindul a színpad felé.

   Ric most nézi meg igazán a nőt és teljesen elolvad a látványtól. Régen látott ilyen jó alakú bájos lányt.~Ha fele olyan jól énekel mint ahogy kinéz akkor jó lesz az előadás...~Elmélkedik magában és mikor a lány fellépett a színpadra mintha az idő is megfagyott volna. Mindenki elhallgatott és várja az előadást.

   Vitty megfogja a mikrofont, a lábai közé teszi az állványt és lehajtja a fejét...Várja a zenét,mikor megszólal elkezd mozogni a ritmusra,ami eléggé erotikusnak hat,mert egy lassú számot választott. Bársonyos hangján elkezd énekelni,és megbabonáz mindenkit. Minden ember őt nézi és szinte levegőt sem vesz...Még a pincérnők is megálltak ott ahol a dal elkezdődött és meredten nézik a színpadot. A levegő szinte izzik körülötte,és a dalba teljesen beleéli magát...Mikor végre felemeli a fejét nem tud máshová nézni,csak Ricre...Csábosan nézi a férfit és kezdi élvezni ahogy az őt bámulja.

   Ric nem tudja levenni a szemét a tüneményes lányról és a tánca rendesen felizgatja...A hangját hallgatva mindent megrengető bizsergés fut végig a testén,és megborzong.

~Soha nem hallottam még ilyen bársonyos hangot...~gondolja és nem bír betelni a látvánnyal. Meredten nézi a lány előadását és csillogó szemmel mosolyog rá...Szinte levetkőzteti a tekintetével,de nem zavartatja magát.

   Nem jön zavarba a férfi tekintetétől,mert már hozzászokott az efféle reakciókhoz,de visszamosolyog rá és behunyt szemmel folytatja a dalt teljesen átadva magát a zenének. Mikor befejezi hatalmas tapsvihar és füttyszó kíséretében hagyja el a színpadot és hálásan küld mosolyt mindenkinek,míg odaér a bárpulthoz. Leül Ric mellé és elkomolyodik a férfi tekintetét látva...

-Mi az?-kérdi és a férfi felé fordulva keresztbe teszi a lábait.

-Nem gondoltál még rá hogy lemezt csinálj?-kérdi az őszinte érdeklődéssel és mindent eláruló mosollyal.

-Erre még nem gondoltam,mert...-nem folytatja mert nem akarja elárulni minden titkát egy alig egy órája ismert férfinek,de hirtelen bevillan neki hogy mennyire furcsán viselkedik és így folytatja.

-Nem lenne időm a karrierre,és nappali fellépést sem tudnék vállalni...-hirtelen elhallgat és a férfi arcát fürkészi,és csalódottan veszi észre hogy felkeltette az érdeklődését...

-Miért nem tudnád vállalni?-Kérdi és halvány mosollyal néz a lányra.~Nagyon titokzatos ez a lány és ez egyre jobban tetszik...~gondolja és szélesebbre húzódik arcán a mosoly.

  A lány nem szól,és elindul a kijárat felé...Nem akarja hogy megint dobják,ezért megelőzi a bajt és minden előjel nélkül távozni készül. Ric hirtelen felpattan a székről és megfogja a karját,közben a zsebéből előkotor egy kis pénzt és a pultra dobja fizetségként.

-Sétáljunk egyet!-mondja és látja hogy ezzel igencsak zavarba hozta a lányt mert még a füle is vörös lett ,annyira elpirult. Mosolyog azon hogy nem néz rá a lány és csendben hagyják el a bárt. Egy darabig szótlanul sétálnak egymás mellett,de a férfi hirtelen magához húzza a lányt és szenvedélyesen megcsókolja.

     Nem tudja mire vélni ezt az akciót,de már régen nem ért hozzá így férfi és most majd elolvad és ő is visszacsókol...Közben a hajába túrva fogja a partnere fejét és hozzásimul. Ric a lány derekát fogja és erősen magához húzva csókolja tovább...Elég sokáig maradnak így,teljesen addig,míg a lány szeméből egy könnycsepp csordul ki.

-Mi a baj kedves?-kérdi Ric miközben letörli a lány arcáról a könnycseppet.

-Semmi...-Mondja a lány és belefúrja az arcát a férfi vállába.~Szeretlek...Azt hiszem...~gondolja , még jobban hozzábújik és átöleli...Saját maga is meglepődik az érzésen,de olyan mintha már régen ismerné ezt a férfit.

-Én is...-Mondja Richárd és megpuszilja Vitty fejét.

   Kissé meglepődve gondolkodik el a lány.~Hangosan mondtam?...Ennyire kétségbe lennék esve?...Most mit gondolhat rólam...~A férfi mosolyogva „hallgatózik”,mivel a lány nem tudja hogy hallja a gondolatait nagyon jól szórakozik,és nem is áll szándékában egyenlőre elárulni neki ezt a kis titkot...Jó darabig állnak csak egymáshoz bújva,majd mivel már majdnem kezd virradni Vitty kibontakozik az ölelésből és kotorászni kezd kis hátitáskájában,majd elővesz egy tollat.

-Megadom a számomat és ha gondolod hívj fel!-Mondja és a férfi kezét megfogva a tenyerére írja a számokat  és utána a nevét...Felnéz Ricre és mosolyog egy kicsit elpirulva.

   Richárd megnézi az írást a kezén és a lányra mosolyogva megszólal.

-Haza kísérhetlek?-Kérdi és a szemébe nézve villantja ki legcsábosabb mosolyát.

-Ha van kedved akkor igen,de sietni kellene...-És már el is indul hazafelé,mert nem szeretne égési sérülésekkel a kórházban feküdni. Közben gondolkodik ezen az egészen.~Vajon miért érzem úgy hogy ismerem?...Soha senki nem csókolt még meg így...Annyira jó volt....NEM!Nem szabad ebbe is beleélnem magam,mert akkor tuti hogy nem lesz jó vége...~közben gondterhelt arcot vág és nem is figyel arra hogy a férfi megfogta a kezét...

   Sétál a nő mellet és egyre jobban tetszik neki a csajszi. Jókat mulat a gondolatain,de mikor felnéz rá a lány komoly arcot vág és csak akkor mosolyodik el ha már nem látja...~Miért ilyen pesszimista ez a nő?!Nagyon csinos és jó a hangja is,annyira hogy bármelyik énekesnő elbújhatna mellette. De miért van rajta kesztyű ebben a kánikulában?!~elmélkedik magában de nem is gondolkodik tovább,mert kezd a nő fejében járni ez a téma...