A regölés a legények és a házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntő szokása. A téli napforduló pogánykori emléke. A magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja december 26. Hagyománya, szövege és dallama a legtovább Nyugat-Dunántúlon és Udvarhelyszéken maradt fenn.
A regölést archaikus rítuséneknek tartja a kutatás, amely a sámánénekkel is összefügghet. A regös (énekmondó) a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett.
A középkorban a regus szó királyi együttivót jelentett. A 16-17. századi kalendáriumok regelő hétfőként említik a vízkereszt utáni első hétfőt. Az első regöséneket 1838-ban közölték nyomtatásban. A szokás rendszeres gyűjtését Sebestyén Gyula végezte el a századfordulón.
A regösök köcsögdudákkal, csörgős botokkal, csengővel, regös síppal, furulyával keresték fel elsősorban a lányos házakat. Öltözetük: kifordított báránybőr kucsma és bunda. Általában 20-30 fős csoportokban mentek, pálinkával, süteménnyel kínálták őket.
A regölés a következő jellegzetes részekből áll:
engedélykérés
beköszöntő
csodafiúszarvasról szóló ének
jókívánságok
párok összeregölése
adománykérés
záradék
A regösének állandó szövegrésze a refrén: pl.
"Rót ökör, régi törvény, haj regö rejtem, azt is megengedte az a nagy Úristen!, Haj regö, rejtem azt is megengedte az a nagy Úristen!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
