Apollón (a rómaiaknál Apollo) a görög mitológiában Zeusz és Létó gyermeke, Artemisz ikertestvére. A rend, a ragyogó nap, a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek, az íjászat és a gyarmatosítás istene. Ő a csordák és nyájak őrzője is. Gyakori jelzője a Phoebus azaz ragyogó, fénylő. A pestis istene is, és gyakran tisztelték benne a patkányok és a sáskák pusztítóját. Gyakran a halál isteneként is feltűnik, hiszen tegezéből olyan nyilakat lőtt ki, amelyek pestist és dögvészt hoztak a vidékre. Mégis ő a gyógyítás istene is, aki megtisztította a bűnös lelkeket, ha arra érdemesnek találta az illetőt.

A legenda szerint Apollón csak tavasztól őszig tartózkodott az Olümposzon, és a tél beálltával hattyúk vontatta szekerén a hüperboreaszok földjére vonult vissza, ahol örök tavasz van. Szent állatai közé tartozik a hattyú emellett a farkas és a delfin is. Neki szentelt növények a pálma, az olajág és a babér. Általában nyíllal és íjjal ábrázolják, mint szépséges ifjú, hajában babérkoszorúval, amely miatt a legenda szerint nem őszült meg soha, és a babér is örökzöld maradt. A líra és a háromlábú jósszék is hozzátartozott Apollón megjelenéséhez.

Az egyik legsokoldalúbb isten megszületése azonban igen bonyolult úton történt. Mint Zeusz és Létó gyermeke Hérát, Zeusz hitvesét rendkívüli irigység öntötte el, amint megtudta, hogy Létó terhes lett. Bosszúból Héra arra kényszerítette Létót, hogy keresse meg azt a helyet a földön ahol az ő hatalma nem éri utol a szülés alatt. Az istenek királynője minden szárazföldi és vízi területre kiterjesztette hatalmát. Így Létó elhatározta, hogy Délosz szigetére megy, amely akkoriban nem állt szilárd alapzaton, és gyakran ellepte a víz. Egy lebegő sziget volt, amely nem tartozott sem a szárazföldhöz, sem a tengerhez. Héra bosszúja itt nem érhette utol Létót, és így megszülhette ikreit. Amikor Apollón született a szigetet egy hattyúraj vette körül, lefedve azt, hogy Héra ne lássa, ezért szentelték neki a hattyúkat. Apollón Déloszt később négy oszlopra helyezte, így a sziget végleges stabilitást nyert el. Itt állították fel egyik, de koránt sem legfontosabb szentélyét.

A múzsák vezetőjének egyik legelső cselekedete volt, hogy megölte a Püthont, amely Püthó városánál élt, és a környék falvait is rettegésben tartotta. A nagy kígyó rendszeresen tönkretette a gabonamezőket és beszennyezte a vidék folyóit és patakjait. Ő őrizte a kasztáliai forrás melletti búvóhelyéről a Szibülla jóshelyét.

Az ifjú istenség nyilaival megölte Püthónt, aki Gaia gyermeke volt, így bűnhődnie kellett tettéért. Kilenc évet kellett lehúznia Admétosz istállójában, mint gulyás. Amikor ezt a büntetést elvégezte delfin alakjában tért vissza Krétáról Püthóba, és papokat hozott magával. Ezért Püthót átkeresztelték Delphire vagy Delphoira, ahol Apollón egy papnőjét fantasztikus jóstehetséggel áldotta meg, őt Püthiának hívják. Ő lélegezte be a szentély padlóján elterpeszkedő hasadékból feltörő hallucinációt okozó gőzt, és babérleveleket rágcsálva mormolta el a jövőt. Egy pap állott mindig az átkeresztelt Szibüll mellett, és ő fordította az érthetetlen mormogást. A kétértelmű jóslatokat egy Apollón adományozta háromlábú jósszéken ülve adta meg Püthia.

Mint a legszebb férfi istenség, Apollón igen sok szerelmi szálat kötött mind istenekkel, mind halandókkal. Első nagy szerelme Daphné nimfa lett, aki azonban elutasította szerelmét. Eredetileg Erósz isten büntette meg Apollónt a reménytelen szerelemmel, mivel Apollón kigúnyolta a szerelmet hozó nyilakat kilövő Erósz tudományát az íjászatban, és ráadásul Erószt idegesítette Apollón éneke is. Daphné Ladón, folyamisten leánya volt, akit Apollón állandóan üldözött szerelmével. Ezelől Daphné a hegyekbe menekült, ám az epekedő istenség még oda is követte. Bánatában Daphné megkérte Péneusz folyamistent, hogy segítsen rajta. Az istenség úgy oldotta meg a hercegnő baját, hogy amikor Apollón megközelítette Daphnét, és meg akarta őt ölelni, ahogy kitárta karjait Daphné babérfává változott. Ezért vált a babér Apollón szent növényévé, és miatta hordott babérkoszorút hajában.
Másik nagy szerelme Küréné nimfa volt, akitől fia is született: Arisztaiosz, aki a jószágok és gyümölcsfák védelmezője lett, valamint a vadászat, a férjezettség és a méhészet istene is. Ő tanította meg az embereket a tej felhasználására, és a hálók és csapdák használatára a vadászatban.

Voltak halandó szerelmei is az istennek, akik közül Hekuba a legismertebb, aki Priamosz trójai király felesége volt. Tőle született Trojiliusz nevű gyermeke, akivel kapcsolatban Püthia azt jósolta, hogy amíg eléri a húsz éves kort Trója legyőzhetetlen lesz. Ám Akhilleusz lesből rátámadt és megölte az ifjút. Ezért bosszúból a trójai háborúban Apollón vezette Párisz királyfi nyilát Akhilleusz egyetlen sérülékeny pontjába, a sarkába, amitől a hős meg is halt. Apollón Kasszandrába is beleszeretett, aki Hekuba és Priamosz király leánya volt. A hercegnő engedte magát elcsábítani, de cserébe azt kérte Apollóntól, hogy tanítsa meg jósolni. Miután Apollón teljesítette kérését Kasszandra elutasította az isten szerelmét, így a feldühödött isten elátkozta Kasszandrát azzal, hogy jóslataiban senki sem fog hinni. Aszklépiosz, a gyógyítás istene is Apollón gyermeke volt, akit Korónisz, lapidón hercegnővel nemzett. Mialatt Korónisz terhes volt, szerelmes lett Iszküszbe, Elátosz fiába. Románcukat egy varjú árulta el Apollónnak, aki megkérte testvérét, Artemiszt, hogy végezzen Korónisszal. Miután a vadászat istennője teljesítette bátyja kérését, Apollón az égő halotti máglyán fekvő Korónisz testéből kivette a még meg nem született Aszklépioszt, és őt Khirón gondjaira bízta.

Apollónnak férfi szerelmei is voltak. Az egyik a spártai herceg, Hüakinthosz volt, aki lángra gyújtotta az isten szívét. Ám a hercegbe Zephírosz, a szelek istene is beleszeretett. Egy nap, amikor Apollón és Hüakinthosz diszkoszvetést gyakorolt, Zephírusz irigysége miatt rossz szelet küldött az Apollón által eldobott diszkoszra, és az szétroncsolta Hüakinthosz koponyáját. Apollón hiába rendelkezett rendkívüli gyógyerővel, már nem tudta megmenteni kedvese életét. Héraklész leszármazottjába, Küparisszoszba is beleszeretett. Szerelme zálogául Apollón egy őzet ajándékozott Küparisszosznak, amelyet megszelidített az ajándékozott. Ám egyszer gerelyével véletlenül megsebezte a bozót alatt pihenő őzet, amely meghalt. Bánatában kérte Apollónt, hogy örökké könnyezhessen. Apollón megértette szerelme bánatát, és ciprusfává változtatta, amelynek törzséből könnycseppszerű nedv folyik, és ez a fa lett a bánat jelképe.

Ám az isten élete nem csupán a szerelemből állt, és igen kegyetlen volt, ha felhergelték. Így volt ez akkor is, amikor Théba királynője, a 14 gyermeknek életet adó Niob gúnyolta Létót, hogy ő csak két gyermeket tudott szülni. Apollón éktelen haragra gerjedt, és lenyilazta Niobé hét fiát, amikor azok sportoltak. Artemisz pedig ugyanakkor levadászta Niobé hét leányát.

Az egyik legtöbb helyen imádott isten tiszteletére rendezték a négy évente megrendezett püthiai játékokat, de Delphoion kívül Milétoszban és Déloszon is nagy tiszteletnek örvendett.