& Erről a honlapról egy teljes cikk, hogy legyen időtök a nyáron kipróbálni, hogy milyen is legyen a karácsonyi halászlé ......... :-DDD
2003. december 1., hétfő 22:51
Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy eldöntsük: alaplével vagy anélkül főzzük az elkerülhetetlen karácsonyi halászlét. A rossz választás olyan helyzetbe sodorhatja Önt, mintha sábeszdekliben tévedne be az Üllői úti A lelátóra. Az Index azonban ismét az ingatagok segitségére siet és megmutatja, mi a helyzet a passzírozás frontján.
Először is döntsük el, hogy alaplével - ez a tiszai verzió - vagy anélkül - ez a bajai változat - főzzük meg a halat!
Bár egy pillanatig sem titkoljuk elfogultságunkat az utóbbi javára, ha nincsen otthon jó paprikánk, mindenképpen válasszuk a tiszait. A halászlé-döntésben persze igen ritkán játszanak szerepet ilyen racionális szempontok.
Nehezebb, töményebb, pöcsölősebb
A tiszai halászlé nehezebb, töményebb és pöcsölősebb étel, ami sokak szemében vonzóvá teszi.
A dolog az alaplé elkészítésével kezdődik, amelyben kisebb halakat - általában keszegféléket és kárászt, de van horgász ismerősünk, akkor akár gardát, sügért vagy hódot is - és a pontyok fejét meg farkát főzzük vadul, bő vízben, kockára vágott vöröshagymával, amíg a halakról foszladozni nem kezd a hús. Ez így túl egyszerűen hangzik és tényleg, számtalan variáció létezik.
Szunniták a Tiszántúlon
A legegyszerűbb recept szerint a haldarabokat és a hagymát egyszerre tesszük fel főni. Sokan azonban először olajban megpirítják a hagymát, aztán beleteszik a pirospaprikát és felöntik vízzel. Máris újabb fontos elágazáshoz értünk el: a talán legelterjedtebb recept szerint a paprika csak az alaplé átpasszírozása után kerül bele az ételbe, de a Tiszántúl szunnita kisebbsége mégis beleszórja már a meccs első másodperceiben.
Gyilkos variációk
A következő eldöntendő kérdés, hogy a vöröshagymán kívül kerüljön-e a lébe másféle hozzávaló, úgymint fokhagyma, zöldpaprika vagy paradicsom. Egyes megátalkodott vidékeken lecsót, sűrített paradicsomkonzervet, sőt akár krumplit is tesznek bele. Az Index megdöbbentő felismerése: általában tökmindegy, mert nem ezen múlik. Sok lecsóval persze el lehet rontani, a krumplitól meg ellenszenvesen menzás állaga lesz. Önthetünk bele vörösbort is.
Már foszladozik
Ha átverekedtük magunkat a nyitó lépéseken és az apró halak húsa már foszladozik, jön a dolog erősen szopó része: az alapléből ki kell bányásznunk az összes szilárd anyagot, aztán valamilyen sűrűn lyuggatott konyhai eszközzel - józan ésszel csakis a krumplinyomót választhatjuk, de egyes öncsonkítók esküsznek a tésztaszűrő-fakanál kombóra - átpréselnünk. Az eszközben benne maradnak a szálkák, a fejcsontok és néhány ujjpercünk, a hús egy része viszont kicsiny foszlányok képében beköltözik a levesbe.
Az így előállított gezemicébe helyezzük bele a megevésre szánt - jó esetben ponty - szeleteket, amikor forr, szórjunk bele néhány kanál pirospaprikát, aztán jó húsz perc múlva együk meg, amit főztünk. Vannak, akik paprikán kívül raknak bele borsot, Vegetát, halászlékockát, sőt köménymagot is, de én szerencsére olyan kulturális gettóban élek, hogy sosem találkoztam velük.
A bátrabb választás
Ha van jó házi pirospaprikánk és nem vagyunk az előítéletek emberei, bátran válasszuk a kisebbségi megoldást, a bajai halászlét. A lelki jó érzés mellett a választás konkrét előnye, hogy egy órával hamarabb készen leszünk és az ünnepek alatt nem kell ínhüvelygyulladással kezeltetnünk magunkat. Cserébe valószínűleg verbális megaláztatásokat szenvedünk el a fradista lelkű ellentábortól, de gondoljunk a kicsiny Jézusra vagy egy tetszés szerinti zsidó közszereplőre és szorítsuk össze a fogunkat!
Mi lenne, ha hadifoglyok lennénk?
A bajai halhoz vágjunk fel minden kiló halhoz egy közepes fej hagymát tetszés szerinti élhosszúságú kockákra, hiszen úgyis szét fog főni. A megtisztított halakat sózzuk meg durván, vagyis erősebben, mint amennyire sóznánk, ha éhező hadifoglyok lennénk és azonnal megennénk az egészet. Ez azért fontos, mert a túlsózott halnak finomabb lesz a íze, a só viszont úgyis bele fog oldódni a lébe.
Titkos compó
A nyersanyag több mint fele legyen ponty - személyenként kalkuláljunk fél kiló pucolatlan hallal - a többi pedig fantázia és kapcsolati háló kérdése. Amit semmiképpen se tegyünk bele az a busa, az amur és a süllő. Sokat dob viszont a lén egy kevés csuka - de tényleg ne legyen több egy sovány példánynál - vagy egy jobb adag törpeharcsa. Az Index titkos favoritja a compó, amely szerintem a legfinomabb édesvízi halféle.
A halfőző edénybe - az ideális az, ha van konyakospohár alakú rézbográcsunk, amit legfrissebb információink szerint a Tisza-tó töltésének egyes szakaszain jutányos áron szerezhetünk be a helybéli roma szakemberektől - rétegesen rakjuk bele a felszeletelt halakat és a hagymát, illetve pár gerezd fokhagymát (én egy egész fejet rakok). Amúgy ugyanolyan finom lesz a trapéz keresztmetszetű endékás aluedényben is.
Meghaladtuk a hagyományt!
A hagyomány szerint alulra kell helyezni a kettéhasított pontyfejeket, a farkokat és a kisebb halakat, ám ennek semmi jelentősége, hiszen a vízben egyformán felemelkedik minden szelet. A gondosan elrendezett nyersanyagra öntsünk annyi vizet, hogy egy ujjnyival ellepje. Tolnán beleteszik a pontyok úszóhólyagját is, hogy az forráskor a túlnyomástól elpukkanva piros lével borítsa el a leghisztérikusabb vendég kosztümjét. Érdemes kipróbálni!
Lehet beleönteni egy kis bort is. Bármit is állit a szomszéd, ennek nem fog érződni az íze, ám a halhús szilárdabb marad a végén a savak miatt. Ilyen alapon használhatunk akkumulátorsavat is, ha olcsóbban jutunk hozzá és családunk előitéletmentes.
Erős tüzelés
A lehető legerősebb lángon tüzeljünk! Amikor forr, szórjunk bele minden kiló halra egy nagykanál pirospaprikát + még egy kanállal. Egy-két perc múlva belecsúsztathatjuk az ikrát és a tejet, amelyekből ne felejtsünk el plusz mennyiséget venni a halak hasában találhatón felül. A hal mennyiségétől függően fél-háromnegyed órát forraljuk - a hazai átlagos gyermek- és rokonszámot figyelembe véve az idő inkább a fél órához legyen közel - aztán együnk kéjesen.
Az igazi bajai halat gyufametélttel eszik, első körben levet és tésztát, utána levet és halhúst merve.
Legfrissebb kutatási eredményeink szerint amúgy azért lett a halászlé a karácsonyeste nemzeti eledele, mert a haltól meg lehet fulladni, a lé pedig még felderítetlen okokból sokkal jobban freccsen, mint bármely más ismert folyadék. Kérjük, hogy kutatási eredményeit Ön is ossza meg velünk az ünnepek után!
AJÁNLOM AZ OLDALT
