| | Harold beszéde Irv és Edna köszöntésére
„Barátaim, családom! Azért jöttünk össze ma este, hogy egy egyedülálló párost köszöntsünk. Nagyon nehéz manapság két olyan embert találni, akik ennyire kitartanak egymás mellett ezekben, a bizonytalan időkben. Az ember azt gondolná, hogy aki öt évig buszvezetői fizetésből élt, annak jó oka van arra, hogy a frissen szerzett vagyonát részvényvásárlásra fordítsa, ehelyett ő úgy döntött, hogy az egészet az anyámra költi.
Irv-re és kedves menyasszonyára!”
|
Harold beszéde Irv temetésén
„Jó reggelt. Megköszönném mindanyiuknak, hogy eljöttek, de nem tudom elképzelni, hogy van itt olyan, aki nem önszántából jött. Irv azon ritka emberek közé tartozott, akik tisztességesek és kedvesek egyszerre. És azok akik ismerték őt, nagyon szerencsésnek tarthatják magukat. Irv mindenekelőtt író volt. Ezért úgy gondolom, hogy helyén való, hogy ezt a méltatást az egyik róla szóló történetemmel kezdem. Hat évvel ezelőtt játszódik, és csak néhány hónappal azelőtt halt meg szintén váratlanul, egy másik nagyszerű ember, az apám.”
Delia beszéde
„A kedosim hetében, isten arra tanít minket, hogyan lehetünk őszinték és igazságosak. Az egyik szabály azt mondja, ne higyjünk a szellemekben. Ez az amiről beszélni fogok. Amikor ebbe a városba költöztünk apa is és én is sokáig hittünk egy szellemben. Anyáéban. Sokáig számíthattunk rá, hogy megmondja mit tegyünk, apám még beszélt is hozzá. De ő nem tudott válaszolni többé, ezért hagytuk, had menjen el. Akkor kezdődött az életünk.
Nem nagyon ismertem apámat, mikor kicsi voltam, pedig ő mindent megtesz értem. Mióta itt élünk szülinapi partit szervez nekem, és főzni is megtanult. Kempingeztünk is, talált nekem egy rabbit itt Coloradoban, ami nehéz lehetett. Mostanra jobban megismertem őt. Tudom, hogy néha szomorú és néha magányos. Sokat veszekszünk, de ez sokkal jobb, mintha még mindig hinnénk a szellemben. Mert most már egymásért vagyunk.”
Dr. Brown beszéde a megemlékezésen
„Azért jöttem el ma este, hogy önökkel emlékezzek Colin Hart-ra, hogy elmondjam mennyire fáj az elvesztése. Tudom sokuk szerint ezek csak üres szavak, de egyebet nem adhatok. Betegként Colin olyan volt, amiről minden orvos álmodik; határozott, eltökélt, végtelenül optimista, mért is ne, az első műtétje utáni felépülése olyan volt, mint egy csoda; újra beszélt, majd megtanult járni, hamarosan futott, hogy nem emlékezett a múltjára nem akadályozta abban, hogy új emlékeket gyűjtsön, barátokat szerezzen vagy felelevenítse a régieket. Öt hónapon át újra megajándékozott minket az ő csodálatos szellemével. Sokan maguk közül úgy hiszik, hogy felelős vagyok a történtekért és én nem cáfoltam, mert elszántan hinni akartam benne. Sebészként azt tanítják nekünk, hogy kezünkben tartjuk mások sorsát, de valójában mi csupán gyalogos katonák vagyunk. Colin tudta ezt, ő nem várt tőlem csodát, mert ő tudta, hogy ő maga volt a csoda. Annyit várt el tőlem, hogy megtegyem a lehető legtöbbet és én mindent megpróbáltam. Sajnálom, hogy nem volt elég, nagyon sajnálom, hogy meghalt.
Amy búcsúbeszéde:
„Holnap bezárják az everwood-i uszodát. És Mr. Macabe minden évben luau-t rendez. Korábban sosem fantáziálgattam -- de most megtörtént. Mikor az előbb elképzeltem, hogy Colin ott van. Elképzeltem mit tennénk, hogy miket mondana. Nem lenne oda ezért az estéért. Utálta a suli gyűléseket. Utálta a gyűléseket, de imádta a kosárlabdát és a Coldplay–t és a Jim Carey filmeket. És imádta az októbert, mert akkor volt a szülinapja. De mindenekelőtt Everwood-ot. Sokan terveztük, hogy itt hagyjuk a várost, de Colin sosem mondta. Örökre a város része akart lenni…És most már az.”
"Tomorrow is closing day at the Everwood pool. Every year Mr. Macabee throws a luau. I've never really thought about it -- but that's what I was doing now. I was imagining Colin there. I was imagining what he'd do, what he'd say. I don't think he'd be too crazy about tonight. He hated school assemblies. He hated school assemblies but he loved basketball and Coldplay and Jim Carey movies. And he loved the month of October because that's when his birthday was. But most of all he loved Everwood. A lot of us talk about moving away from here someday but Colin never did. He wanted to be a part of this place forever. . .He is now."