Amy princetone esszéje:

Mesélj nekünk magadról úgy, hogy jó képet kapjunk arról ki vagy. 500 szóban. Két évvel ezelőtt még pontosan tudtam, ki vagyok, ki leszek. Akkor még mindent tudtam és az a helyzet, hogy igazam volt. A tervek könnyen elillannak, az egyetlen, amiben biztos lehetsz, hogy semmi sem az elképzeléseid szerint történik. Ezt már megszokhattam volna.

Sohasem tudhatod, mikor esik szét minden, amire számítottál bármilyen kemény is a szikla. A szikla eltörik. Minden változik, akkor is, ha úgy érzed biztos vagy. Főleg akkor. Mondjuk, ha én lennék a Sors és nézném a buta emberek buta terveit, akkor én is fel akarnám őket borítani.

Meséljek magamról 500 szóban? Néha nagyon félek, csalódott vagyok, kétségeim vannak, és önfejű vagyok. Nem szeretem a változást, de tudom, hogy jó nekem és elkerülhetetlen, ezért igyekszem elfogadni. Egy Johann Franck vers jobban elmondja, mint én; „Állj ellen a sárkánynak, a félelemnek. A világ tombolhat, de én megmaradok békességben, énekelve.”

Történnek dolgok - amikre nem számítottál - nem akartad őket és nem tetszenek. A világ tombol, és olyanná válsz, amire soha nem gondoltál. Ott vagy a ruháidban, az életedben, ez az én jövőm, ez vagyok én. Ez vagyok én, és olyan dolgokat szeretnék, amikről nem is álmodtam. Szeretném kihasználni a Princetone által nyújtott lehetőségeket. Kell egy hely, ahol fejlődhetek. Ahol meglepődhetek, ha az életem más lesz, mint ahogy elképzeltem. Ahol hálás lehetek ezért - békességben.

 
I wish you would've asked me that two years ago. I could've told you exactly who I was, who I'd be. Two years ago I knew it all and the thing is, I was right. Plans are like candy to the Fates. The only thing you could ever be sure of is nothing ever goes the way you imagined. I should probably be used to that by now. The thing is you can never tell when everything you counted on might fall apart – no matter how solid the rock. Rocks break. Everything changes, even when you think you’re sure, especially. To be fair, if I was one of the Fates looking down at the best laid plans of dumb little people, I'd probably see mine and want to mess with them too.

You want to know about me in 500 words? I get scared sometimes and disappointed. I have doubts and I love getting my way. I don’t like change, but I know it's good for me and inevitable so I welcome it as best I can. There’s a poem by Johann Franck that says it better than I will. "Defy the old dragon, defy fear. The world may rage and quake but I shall remain singing in perfect peace." Yeah, things happen – things you don’t expect – or want or like. The world rages and you become someone you didn’t know you’d ever be. And there you are, in your clothes, in your life, this is my future, this is me. This is me and I want things I never thought I would. I want the possibilities a school like Princeton can afford. A place to grow, meet new people. A place to be surprised when life turns out to be nothing like I imagined. You have to be grateful for it – in perfect peace.

Delia példaképesszéje:

Akiről én írtam 1958. április 29. én született Wilton-ban, Connecticut- ban.

Gyöngyből készült fülbevalóját szinte minden nap viselte, és még zuhanyzás közben sem vette ki őket. Gyönyörű volt és vicces, úgy hívták Julia Brown. Már másfél éve, hogy meghalt, de mielőtt ez bekövetkezett, sok csodálatos dolgot vitt véghez. Néhányat most elmesélek nektek is…

"My hero was born on April 29, 1958, in Wilton, Connecticut.

She wore pearl earrings almost every day, and wouldn't take them off, even in the shower. She was tall and beautiful and funny, and her name was Julia Brown. A year and a half ago she died, but before that happened, she did a lot of amazing things. I'd like to tell you about some of them today. . .

Ephram tragédia esszéje:

Minél több dolog változik, annál több marad ugyan az.
Nem tudom ki volt az aki először mondta ezt, talán Shakespeare vagy talán Sting, de ebben a  percben ez az a mondat, ami megmagyarázza a legnagyobb hibámat. Képtelen vagyok megváltozni. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, minnél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája. Nem akarok megváltozni, ameddig csak lehet ilyen akarok maradni. Ettől jobban érzem magam, mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom.
Ha rászánod magad a változásra, mindig valami véletlen történik.
Ki tudja milyen fájdalmak várnak rád odakinn, lehet hogy ennél sokkal rosszabbak. Jobb neked a régi állapot, válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz, nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit, kivéve magadat..
Amikor megváltozunk, a változás nem olyan mint egy földrengés vagy egy robbanás, pedig hirtelen más emberek leszünk. Azt hiszem ha  változás észrevétlen, a legtöbben fel sem figyelnek rá, ha csak nem néznek nagyon közelről. Hála istennek ezt soha nem teszik.
Te viszont észreveszed, saját magadban fedezed fel a  változást és reméled, hogy jól érzed, mert ez az a személy aki örökre leszel, akin már nem kell változtatni..