Újév napja

A polgári év kezdõnapja. A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére tartották, kicsapongással ünnepelték. Az emberek jókívánságokat mondtak, ajándékokat adtak egymásnak. A január eleji évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá. Ez a nap jelentette az újévet, valamint a télközépi ünnepkört. Számos népszokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyet napjainkban már csak kevesen ismernek, használnak.

Mint minden negyedévkezdő nap, gonoszjáró napnak is számított. A pásztorok, legények, sihederek "kongóztak", "nyájat fordítottak", sokféle eszközzel, födőkkkel, kolomppal, rossz bádogvödörrel zajt keltettek. Reggel kántáltak, uráltak, regöltek, újévet köszöntöttek a legények. Sorra vették a lányos házakat; a gazdák a jóismerősöket, rokonságot, hogy jókívánságaikat evés-ivás közben elmondhassák. Szokás volt a "kezdetvarázslás" és a "kezdetjóslás" is: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik először újév napján, azt fogja tenni, illetve "megérni" a következő esztendőben. Ezért tilos volt bármit is kiadni a házból, s eladni is, asszonynak pedig bontómunkát végeznie; de ez volt az oka az egész napra jellemző jókedvnek, bőséges evés-ivásnak. Újév szokása volt a galuskafőzés, almahéjdobás, szöszrázás, papírcsilagvágás, ólomöntés, lencsválogatás és a disznórugás is; valamennyi jósló vagy szerencsvarázsló játéknak számított.
(Forrás: Kalendárium - Molnár V. József)