Mindegy, hogy Hugh Grant épp megrögzött agglegényt alakít, mint a Négy esküvő és egy temetés vagy az Egy fiúról című filmben, avagy miniszterelnököt, mint az Igazából szerelem-ben, mindig van a figuráiban valami körömrágós idegeskedés, leküzdhetetlen zavartság. A sztár most felfedte, hogy nem csak a szerepei szerint szorong, hanem az életben is - olyannyira, hogy már a színészi pálya elhagyását is komolyan fontolgatja.

Hugh Grant idegességében rágyújt     Hugh Grant színészi bájának meghatározó eleme az udvariaskodással kombinált bizonytalankodás, amelyről a szigeten kívül élők hajlamosak azt gondolni, hogy angol jellegzetesség. Így Grant a prototipikus ideges angol megszemélyesítője. Valahogy ő mindig úgy jelenik meg a lelki szemeink előtt, hogy tördeli a kezét, és aggodalmasan ráncolja a homlokát. De lehet, hogy tévedünk, amikor Grantot az angol lélek megtestesítőjének tekintjük, valójában talán nagyon is egyéni a habitus, amelyet megjelenít a vásznon, és talán nem is csak szerep. Nemrégiben Grant egy interjúban felfedte, hogy komoly lelki problémákkal küzd. Meglepő nyilatkozatot tett a színészi szakmával kapcsolatban: "Tulajdonképpen mindig is utáltam. Az utolsó néhány film forgatásakor iszonyú lámpalázam volt. Próba közben minden rendben ment, de aztán hirtelen feszült lettem, bepánikoltam, és végül már a szövegemre sem emlékeztem." A Bridget Jones második részének forgatása alatt oly mértékben elviselhetetlenné vált számára ez az állapot, hogy úgy döntött, felhagy a színészkedéssel és az írásnak szenteli az idejét. Otthon ült és próbált írni, de ez sem működött, másfél év alatt semmit sem haladt. Ekkor kereste meg Paul Weitz egy szerepajánlattal. Grant megígérte, hogy elolvassa a forgatókönyvet, de előre leszögezte, hogy nem játszik filmben. Viszont nem számolt azzal, hogy mennyire megtetszik neki a sztori. Weitz, az Amerikai pite és a Hugh Grant főszereplésével készült Egy fiúról rendezője rizikós vállalkozásba fogott: a Bush-kormányt kritizáló szatírát írt American Dreamz címmel. Az Egyesült Államok zavarodott elnökének szerepét Dennis Quaidre osztotta, Willam Dafoe-t pedig alig fogjuk felismerni az elnök főtanácsadójának szerepében: teljes külső átalakulás után kopaszra borotvált fejjel, műpocakkal, szemüvegben Dick Cheney alelnököt idézi a megjelenése. Hogy véletlenül se maradjon senki, akit Weitz nem haragít magára új filmjével, az American Dreamz egyben a show businesst is kifigurázza - és itt jön képbe Grant: ő alakítja a film címével azonos elnevezésű éneklős vetélkedő házigazdáját. A helyzet akkor válik igazán viccessé, amikor az elnököt meghívják a műsorba, elromlik az adóvevő, amelyen keresztül a segítőivel kommunikál, és az együgyű államférfi csak saját magára hagyatkozhat. Miután Grantnak megtetszett a forgatókönyv és úgy döntött, hogy mégiscsak hasznosabb, ha újra megpróbálkozik a szerepléssel, mint hogy otthon ülve az üres monitort bámulja, figyelmeztette a rendezőt, hogy lehet, hogy nagyon rossz teljesítményt fog nyújtani és végtelenül neurotikus lesz. Megkérte Weitzet, hogy csak akkor bízza rá a szerepet, ha úgy érzi, meg tud birkózni az esetleges pánikrohamaival. Weitz hajlandó volt vállalni a kockázatot. Grant ismét abban a helyzetben van, hogy valós feszültségét belecsatornázhatja a szerepébe, úgyhogy valószínűleg senki sem veszi észre, hogy az öngyűlölő tévés műsorvezető megjelenítésekor a figura idegessége a színész tényleges érzéseiből táplálkozik. A forgatás közben igyekszik összeszedni magát, és úrrá lenni a pánikon: "Most már kicsivel több az önbizalmam, mint pár hete. Legalább csinálok valamit, ha nyomasztó és ijesztő is. És most, hogy már benne vagyok, a félelemtől félek leginkább. Éreztem, hogy gyűlik fel bennem, de sikerült elfojtanom."