Hugh Grant – a fáradt csábító
2003/04/16

Hugh Grant egy kicsit elfáradt. Egymás után látnak napvilágot olyan nyilatkozatai, amelyekben bevallja: egy kicsit lassítani szeretne, sőt mi több, megállapodni. Gyanús szavak a világ legsikeresebb agglegénye szájából. Mielőtt visszavonulót fújna, még útjára bocsátja-bocsátotta elkészült filmjeit, többek között a már nálunk is látható Két hét múlva örökkét Sandra Bullockkal. Aztán ősztől semmi. Hogy meddig, egyelőre nem tudni, de Grant szerint 43 évesen ideje rendet tenni az életében.

Hugh Grant bátran felvállalja, hogy bizony kimerült:

Utálom, amikor egy színész panaszkodik. Az én életem egyszerűen fantasztikus: gazdagság és luxus vesz körül. De az igazság az, hogy én tévedésből vagyok híres színész. Soha nem akartam híres lenni, soha nem akartam, hogy megbámuljanak az utcán, és ez néha elég idegesítő tud lenni. Nem akartam ezt az őrületet magam körül. A mamám két éve halt meg. Mielőtt elment, megígértette velem búcsúzóul, hogy egy évre visszavonulok.

Ha valaki azt hinné, hogy Hugh Grant is azon szerencsések egyike, aki világéletében színész akart lenni, és lám összejött neki, az bizony téved:

Az igazán nagy színészek imádják a munkájukat. Én sose szerettem, az a szomorú igazság, hogy inkább utáltam ezt az egészet, főleg ami a filmszínészetet illeti. A forgatási nap elején még minden oké, érzem, hogy nyugodt vagyok és jó, amit csinálok. De a nap vége felé, amikor még mindig ugyanazt a jelenetet vesszük fel, természetesen a közelieket, a fókusz rajtad, és neked újra és újra el kell ismételni azt, amiről egyszer az elején még azt gondoltad, jól csinálod, hát ilyenkor már rég nem vagyok se nyugodt, se jó. Nyolc órával ezelőtt ösztönösen egyszer jól csináltad, de hol van az már. Tízből kilencszer nem tudsz olyan jó lenni, mint legelőször. Úgyhogy mire hazamész, nemcsak totál fáradt vagy, de csalódott és frusztrált is. Aztán ez az évek alatt szépen lassan felgyülemlik benned, és rájössz, hogy baromira eleged van...

Szerencsére ennek a rezignált, fáradt hangulatnak nyoma sincs, amikor a filmjei kerülnek szóba. A Két hét múlva örökkének például már a forgatókönyvét is imádta:

Amikor először olvastam a forgatókönyvet, rögtön azt gondoltam, végre egy szellemes és okos könyv. Aztán azt, hogy lehet, hogy elment az eszem, hiszen ez is csak egy hollywoodi script. Fogtam, megmutattam Richard Curtisnek (A négy esküvő és egy temetés és a Sztárom a párom rendezője), és megkérdeztem tőle, hogy talán csak túl sokat ittam, miközben olvastam, azért tetszett. Szerencsére ő megnyugtatott, hogy tényleg nagyon jók a forgatókönyv dialógusai, úgyhogy megnyugodtam, és elvállaltam a szerepet.

A közös munka Sandra Bullockkal legalább olyan kellemes meglepetés volt, mint a forgatókönyv maga:

Évek óta próbálkoztunk. Mármint hogy végre együtt dolgozhassunk. Mindig is csodáltam, és azt gondoltam, ő az igazi királynője ennek az egésznek. Briliáns komika, elragadó és szexis. Az mindig segít, ha kedveled a partnered, segít, hogy megfelelő legyen az összhang kettőtök között.

A első benyomás már sokat elárult a jövőbeli közös munkáról:

Az ügynökeink összehoztak egy találkozót kettőnknek, valami rettenetes szállodában, ahol épp laktam. Ha jól emlékszem, órákig beszélgettünk a semmiről. Panaszkodtunk egymásnak munkáról meg az életről általában. Vagyis én panaszkodtam, ő pedig türelmesen ült, ebédelt, és hallgatta a hülyeségeimet. Aztán elmeséltem, hogy a szomszédos szállodai szoba ifjú házasoké, és milyen rettenetes zajokkal telt az elmúlt éjszaka. Azt hiszem, alaposan túllőttem a célon. Nem voltam úriember, az az igazság. De ezt soha nem fordította ellenem, soha nem tértünk ki erre. Igazi királynő, a munka is ilyen volt vele. Sandra türelmes és nagyvonalú.

Tavaly az Oscaron való közös megjelenésük után láttak napvilágot az első találgatások, hogy jóval több volt kettejük között, mint munkakapcsolat:

Ha hinni lehet az összes bulvárszenzációnak, amit a lapok összeírtak rólunk a forgatás kezdete óta, akkor azt hiszem, most épp a válásnál tartunk. Ez az utolsó hír, ami megjelent velünk kapcsolatban. Szeretek arról olvasni, hogy épp hogy áll a szerelmi életünk, ha jól, tudom gyerekeink is vannak. Na ez az, amivel nem lehet mit csinálni. Meg kell tanulni együtt élni ezekkel a hírekkel. Néha azért feldühödöm. Ha valaki hazugságot ír rólad vagy a filmről, amiben éppen dolgozol, persze hogy bosszankodsz. Azzal nincs semmi bajom, hogy azért nyilatkozzak, szerepeljek a sajtóban, mert ez a film promóciójának a része. De ettől eltekintve nem hiszem, hogy a színészeknek részt kellene venniük abban a sztár-szappanoperában, ami eladja az ilyen magazinokat és tévéshow-kat. Az én feladatom, hogy filmeket készítsek és ezzel szórakoztassam az embereket.

Sokan azt mondják, hogy Cary Grantre szeretne hasonlítani:

Soha nem akartam senkire hasonlítani. A Négy esküvő és egy temetés után kezdték el tőlem kérdezgetni, hogy szándékosan csinálom-e, hogy őrá hasonlítok. És akkor azt mondtam, nem tudom, lehet, talán egy kicsit. Az igazság az, hogy soha nem láttam addig Cary Grant-filmet. Mindig is hidegen hagytak a fekete-fehér filmek. Ha a tévében megy egy, azonnal átkapcsolok, inkább focit nézek. Azóta persze láttam egy-két filmjét, és a pasi tényleg hihetetlenül jó.

Hugh Grantről az a hír is járja, hogy minden egyes forgatása több mint szerep, minden apró részletre odafigyel, szinte producere is a filmnek, amelyben szerepel:

Ha hivatalosan nem is vagyok produceri státuszban, akkor is ott vagyok az első naptól kezdve, folyjon épp a forgatókönyv fejlesztése vagy a szereplőválogatás. Ennél a filmnél az utómunkálatokat is figyelemmel kísértem. Lehet, hogy csak hülyítem önmagam, de azt gondolom, hogy amit hozzáadhatok az egészhez, az a többieknek hasznos.

Hogyan választ magának forgatókönyvet:

Mindent azonnal vissza kell küldeni, hacsak nincs fantasztikusan jól megírva. Ez az egyetlen titkom. Százból kilencszázkilencvenet visszaküldök. Vagyis ezerből, bocsánat, a matek sose volt erősségem. Ha találsz végre egy olyan forgatókönyvet, ami tetszik, akkor azt nem engeded el, és nem hagyod békén az írót, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle.

Következő, már elkészült filmje, a Love Actually, amelyet ismét csak Richard Curtis rendezett, szintén vígjáték:

Még tart az utómunka. Több kisebb történetből áll, olyasmi, mint a Rövidre vágva, csak viccesebb. Egy képzeletbeli miniszterelnököt játszom, aki beleszeret abba a felszolgálólányba, aki mindennap hozza neki a teát. Karizmatikus jó fej miniszterelnököt játszom, akinek helyén van a szíve.

És végül arról, mi a helyzet a Bridget Jones folytatásával:

Készül a forgatókönyv, azt hallottam, de én még nem láttam. Ha egyáltalán tényleg készül. Lehet, hogy ezért nem küldték még el, mert nincs még meg belőle semmi.

Ha készül, ha nem készül, úgy tűnik, Hugh Grant most komolyan gondolja a pihenőt. Egy év szünet, amit megígért a mamájának. Persze csak akkor, ha nem csábul el, és Bridget Jones nem akarja másképp...