Érzékelés A ló fülei igen kifejezők, egyben rendkívül mozgékonyak is, mindig hang vagy jel irányába fordulnak. A díjló a fülét kissé hátra, a lovas felé fordítja, amivel jelzi, hogy figyelmét a gazdájának szenteli. A mérges vagy felzaklatott ló laposan hátracsapja a fülét. A ló szaglása viselkedésének egyik létfontosságú eleme. A kancák a szaguk alapján ismerik fel a csikóikat, a mének is így azonosítják a párosodásra hajlamos kancákat. A lovak szaglásuk segítségével találják meg a vizet is. A ló hangjelzései is nagyon kifejezőek. A kanca gyengéden dünnyög a csikóhoz, a területét védő mén éles hangon, a lovasát üdvözlő ló örömmel nyerít. Amikor lóra ülnek, a horkantás vagy prüszkölés az együttműködés és az összpontosítás jele, vagy a parancsszóra adott „válasz”. A lovak még a hátukra szálló legyet is megérzik, ami arra utal, hogy tapintásuk nagyon kifinomult. A napi rendszerességgel végzett szőrápolásnak köszönhetően a ló jól fog reagálni a kiadott utasításokra, a szőrzet gondozása meg is nyugtatja az állatot. Ez a csapatban legelő lovakon is megfigyelhető: a kölcsönös "bőrápolás", mint a kapcsolatteremtés és a barátkozás egyik jele. A lovak kedvelik az édes ízt. A mérgező növényeket szaguk és ízük alapján hamar felismerik, mivel ezek keserűek. A ló azonnal kiköpi, ha ismeretlen ízt érez, vagy amelyet nem szeret. Hamar rászokik a nyalánkságokra is, és már fiatalon megtanul cukor „kunyerálni”.