Lebegve, mint egy tündér, Gyönyörű pillangó, ne menjél! Ha te elmész, mi marad nekem? Bánat, egy elhagyott szerelem.
Pillangó, mondd, miért menekülsz? Félted szárnyaid, ezért eltűnsz? Nem tépném le, hisz ezekben Benne van az egész életem.
Ó, mondd pillangó, nem szereted Puha szirmaimon nyugtatni a lelked? Vörös szirmaimon eddig, Ó mondd, Miért ültél ennyit?
Miért hagytad, hogy elhiggyem Én vagyok az egyetlen a kiskertben, Az egyetlen rózsa, kire rászállsz, A rózsa, kin nyugvást találsz?
Pillangó, ha te elmész, Ki marad itt velem, és Ki fogja majd ápolni Örökké gyenge szirmaim?
De szállj csak, szállj tovább Pillangó, én sorvadok tovább. Nem számít, szirmom hullik, Értem eljött a vég úgyis� |