Miért kell nekem könnyes szemmel megállni minden viharvert, árva tölgy előtt, mért kell nekem az őszi csendre vágyni, ha minden csalfa álmom összedőlt, mért kell nekem a dombokat bejárni s bujkálni mint üldözött gonosz, mért kell nekem a hegytetőre állni, mikor az orkán fákat ostoroz. Mért kell nekem elvágyni messze, messze, bűvös csókkal ha jő az alkonyat, mért kell, hogy halljam álmaimban egyre, búcsú-szavaktól fátylas hangodat, és mért kell nekem minden szép emléket fájó betűkkel a szívembe írni, mért kell olyan nagyon szeretni téged, csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?
Mért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért... s mért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért? |