„Ebben a szempillantásban megmozdultak az isten karjai. Lassan, méltóságteljesen tárta szét őket, mintha magához akarná ölelni a világot. A csavart pengéjű kések fenyegetőn csillogtak. Peggyn látszott, hogy meghökken. Riadtan nézett a papra, akinek azonban csak a szeme fehérje fénylett az extázistól. Mohncsicsi is felemelte a fejét és gyanakodva bámulta Siva karjait.
— Fogadd magadhoz, ó, hatalmas Isten, leányodat, akit néked neveltünk, és aki kész neked áldozni az életét! — bömbölte a főpap, és gonosz, kegyetlen vigyor ült ki az arcára, amikor meggyőződött róla, hogy a kések megállíthatatlanul közelednek Peggy felé.
— Fogadd el az áldozatot! — bőgtek a papok és a földre roskadtak. — Fogadj bennünket kegyelmedbe, Siva Natarádzsa!
A kések már csak néhány centiméternyire lehettek Peggytől. Tapasztalatból tudtam, hogy a menekülés útja bezáródott. Nincs már akkora rés a karok között, amelyen át ki lehetne csusszanni a halálos ölelésből. Peggy pontosan tisztában volt a helyzetével. Főleg akkor, amikor a főpap leengedte a karját és tisztes távolba hátrált Sivától.
Ekkor hagyta el a lány ajkát az első, vad Sikoltás.”
Rémfilmet forgatnak a Himalájában, amúgy hollywoodi módra. A forgatás azonban igazi horrorrá változik: titokzatos gyilkos öldösi a színészeket. Talán hírmondó sem maradna belőlük, ha nem tűnne fel a környéken a közeli kolostorban kutatómunkáját végző Leslie L. Lawrence és barátja Jondon láma. Ismét előkerül a pipa, a 38-as Smith and Wesson, s gyilkos hajsza kezdődik a tettes után a világ tetejének égbenyúló csúcsai között.
Charlotte |