Edgar Allan Poe:
MAELZEL SAKKJÁTÉKOSA
Nem volt még tán kiállítás, ami oly általános tetszést aratott volna, mint Maelzel sakkjátékosáé. Bárhol volt is látható, a gondolkodó emberek intenzív figyelme kísérte. A modus operandi azonban mindvégig rejtve maradt elõttük. Egy sort sem írtak a témáról, ami bizonyító erõvel bírt volna - ebbõl következõen mindenfelé kellõ hévvel és megkülönböztetett érdeklõdéssel bíró mechanikai zsenikkel találkozhattunk, akik mintha csak az ember cselekvõ erejét választanák el a mozdulataitól, nem átallották az automatont egyszerû gépezetnek, s ennek eredményeképpen, túl minden összehasonlításon, az emberiség legbámulatosabb találmányának titulálni. Ilyenformán tehát kétségtelenné vált, hogy feltevéseikben igazat szólnak. Ha elfogadjuk ezt a hipotézist, teljességgel abszurdnak tûnik a sakkjátékos ilyetén összehasonlítása bármely hasonló modern, vagy õsi dologgal. Pedig volt számos és csodálatos automata. Brewster "A természet mágiája" címû munkájában található a leginkább figyelemre méltó. Ezek közül meg kell említenünk azt, amelynek létezéséhez nem fér kétség: a kocsit, amit M. Camus épített a gyermek XIV Lajos szórakoztatására. Egy négy láb oldalú asztal alkalmasnak tûnt a bemutatására. Erre az asztalra helyezték a fából készült, mintegy hat hüvelyk hosszú kocsit, amit ugyanabból az anyagból faragott két ló húzott. A kocsi egyik ablaka le volt eresztve, mögötte fiatal hölgy foglalt helyet a hátsó ülésen. Fenn a bakon a kocsis ült, kezében a kantár, az inas és az apród mögötte. M. Camus megérintett egy rugót; erre a kocsis pattintott az ostorával, mire a lovak természetes mozgással elindultak az asztal peremén, maguk után húzva a kocsit. Amikor már nem volt hová továbbmenni, egy hirtelen mozdulattal jobbra fordultak és továbbra is az asztal szélénél maradva folytatták útjukat. Egészen addig, amíg a fiatal herceg elé nem értek. Ott a kocsi megállt, az apród leszállt, elõrement és kinyitotta az ajtót, a hölgy pedig kiszállt és átnyújtott egy levelet az uralkodónak. Azután beszállt. A kocsis pattintott az ostorával és a kocsi visszatért a kiindulási pontjára.
M. Maillardet Mágusa szintén említésre méltó. Idemásolom azt a beszámolót, amit fentebb említett Dr. B. munkájából való, aki pedig a történetet lényegében az Edinburgh Encyclopediából vette.
"A mechanika egyik legnépszerûbb darabja, amit valaha is láthattunk, az a Mágus, amit M. Maillard azzal a céllal konstruált, hogy az bizonyos feltett kérdésekre válaszol-jon. A mágusnak öltöztetett figura egy fal tövében üldögél, egyik kezében pálca, a másikban könyv. Számos, elõre elkészített kérdés van felvésve ovális medalionokra, melyekbõl a szemlélõ tetszése szerint választhat, s ha azt az e célra nyitva álló fiókba teszi, s a fiókot betolja, a válasz hamarosan megérkezik. A mágus feláll, lehajtja a fejét, s a pálcájával köröket ír le, majd maga elé emelve a könyvet belelapoz, mintha elmélyülne a kérdés tanulmányozásában. Miután megleli a választ, a pálcájával megérinteti a feje felett a falat, ahol egyszeriben lenyílik egy ajtó, s mögötte megjelenik a helyes válasz. Azután az ajtó becsukódik, a mágus visszaül a helyére, a fiók pedig kinyílik és vissza-adja a medaliont. Húsz ilyen érme van, mindegyik más kérdést tartalmaz, melyre a mágus mindig a megfelelõ, s meglepõ választ adja. A medálok vékony rézlemezbõl készültek, ellipszis formájukkal teljesen egyformáknak tûnnek. Némelyiknek mindkét oldalán van kérdés, s a mágus természetesen mindegyikre válaszol. Ha a fiókba nem tesznek medált, s úgy tolják be, a mágus feláll, megnézi a könyvet, megrázza a fejét, és visszaül a helyére; a csapóajtó csukva marad, a fiók üresen nyílik ki. Ha két medált tesznek a fiókba, kérdés csak az alsóra érkezik. Ha felhúzzák a gépezetet, egy órán át mûködik, s ez idõ alatt mintegy ötven személynek ad választ. A feltaláló szerint a módszer, amellyel a gépezet kiválasztja a kérdéshez mindig megfelelõ választ, igen egyszerû."
Vaucanson Kacsája is figyelemre méltó. Életnagyságú volt, s oly jól imitálta az élõ állatot, hogy sok szemlélõt meg is tévesztett. Brewster szerint hûen utánozta az állatra jellemzõ valamennyi természetes mozgást: evett, ivott, nyakát és fejét gyors, hirtelen mozdulatokkal kapkodta, de még a vizet is facsarta a csõrével ivás elõtt. És a hápogást is igen természetes módon utánozta. Anatómiai vonatkozásban a mûvész nagy jártasságról tett bizonyságot. A kacsa minden csontja benne volt az automatában, a szárnyai anatómiailag tökéletesek voltak. Minden üreg, minden apofizis és görbület a helyén volt, s minden csont a megfelelõ mozdulatot hajtotta végre. Ha kukoricát szórtak elébe, a kacsa kinyújtotta a nyakát, felcsipegette a magot, lenyelte és megemésztette.[1]
De ha ezek a gépek intelligensek, akkor mit gondoljunk Mr. Babbage kalkulátor masinájához? Mit gondoljunk egy fából és fémbõl készített gépezetrõl, mely nem csak asztronómiai és matematikai táblázatokat szerkeszt, de pontosságát azzal is tetézi, hogy kijavítja a lehetséges hibákat is? Mit gondolhatnánk arról a géprõl amely nem csak hogy mindezt véghezviszi, de az eredményt ki is nyomtatja, mégpedig emberi segítség nélkül? Talán azt válaszolhatnánk erre a kérdésre, hogy egy ilyen szerkezet felette áll Maelzel Sakkjátékosának. Errõl persze szó sincs - alatta marad annak -, tekintettel, ha feltételezzük (amit soha nem volna szabad feltételeznünk), hogy a Sakkjátékos egyszerû gép, mely közvetlen emberi segítség nélkül mûködik. Az aritmetikai és algebrai számítások a természetükbõl fakadóan pontosan meghatározottak. Bizonyos adatok birtokában bizonyos eredmények szükségszerûen és elkerülhetetlenül adódnak. Az eredményt nem befolyásolja semmi, az nem függ semmitõl csupán csak az adattól. A kérdés pedig csalhatatlan és változtathatatlan lépések során át halad a megoldás felé. Ezt végiggondolván könnyen elképzelhetjük egy hasonlóképpen mûködõ mechanizmus lehetõségét: Minden az adattal kezdõdik, mely elindítja a szabályos, progresszív cselekvések sorát, mely a kívánt megoldás felé tart, s mert e cselekvések jóllehet összetettek, nem mehetnek végbe másként, csak a meghatározott, végleges módon. De a Sakkjátékos esete egészen más. Vele kapcsolatban nem beszélhetünk meghatározott módszerrõl. Senki sem mozgatja a sakkfigurákat az elõzõ lépésbõl egyértelmûen fakadó módszer szerint. A játékosnak a játék egyik szakaszában mutatott állásából soha nem lehet következtetni egy másik periódusban bekövetkezõ állására. Rendeljük hozzá egy játszma elsõ lépését egy algebrai kérdés egy adatához, s a különbség nyomban szembe tûnik. Utóbbiból - az adatból - a kérdés második lépése a függõségnek köszönhetõen elkerülhetetlenül következik. Azt modellezi az adat. Az csak úgy lehetséges, nem másként. Ám a sakkjáték elsõ lépésébõl semmilyen szükséges második lépés nem következik. Az algebrai kérdés, ahogy halad a megoldás felé, a folyamat bizonyossága mindvégig szilárdan megmarad. A második lépés az adat következménye, a harmadik lépés a másodiké, a negyedik a harmadiké, az ötödik a negyediké és így tovább az utolsóig, és ez nem lehet másként. De a sakkban, ahogyan haladunk elõre, a következõ lépés bizonytalansága lesz egyre nagyobb. Néhány lépés után már nincs biztos lépés. A játék szemlélõi mind másmilyen tanácsot adnak. Mindez a különbözõ játékosok változó ítéletétõl függ. Még ha elfogadjuk is (amit nem volna szabad), hogy az automata Sakkjátékos lépései elõre meghatározottak, e rendszernek fel kell borulnia az ellenfél ellentmondó lépéseinek következtében. Ezek szerint tehát nincs analógia - akárhogyan mûködnek is - a Sakkjátékos és Mr. Babbage kalkulátora között, és ha úgy döntünk, hogy az elõbbit egyszerû gépnek nevezzük, legyünk készek elismerni, hogy az az emberiség legcsodálatosabb találmánya. Mindazonáltal a tervezõje, Kempelen báró, minden aggály nélkül kijelentette, hogy ez egy "igen eredeti mechanikus szerkezet - egy bagatelle, mely a koncepció egyszerûségének és az illúzió keltéséhez választott metódusoknak köszönhetõen csodálatos hatásokra képes". De nem szabad megállnunk ezen a ponton.
Teljesen bizonyos, hogy az automaton mûveleteit az értelem szabályozza, és semmi más. Ez egy matematikai levezetéssel a priori bizonyítható. Az egyetlen kérdés az, miként vesz részt ebben az emberi közremûködés. Mielõtt ebbe a kérdésbe belemennénk, röviden elmondanám a Sakkjátékos történetét azon olvasóim kedvéért, akiknek eleddig nem volt alkalmuk megszemlélni Mr. Maelzel bemutatóját.
Az automata Sakkjátékost 1769-ben Kempelen báró, egy pozsonyi magyar nemes találta fel, aki azt azután a mûködésének titkával egyetemben mostani tulajdonosának ad-ta tovább.[2] Nem sokkal elkészülte után Pozsonyban, Párizsban, Bécsben és más európai városban volt kiállítva. 1783-ban és 1784-ben Mr. Maelzel Londonba vitte. Az utóbbi években pedig az Egyesült Államok fõbb városaiban állították ki. Akárhol is volt azonban látható, mindenütt heves érdeklõdés és izgalom kísérte, és különféle osztályhoz tartozó szemlélõk tettek kísérlete arra, hogy mûködése titkának mélyére hatoljanak.
A fentebb látható vázlat tûrhetõ ábrázolását adja az alaknak: ilyennek látták Richmond polgárai is néhány héttel ezelõtt. A jobb kéz kinyújtva fekszik a dobozon, minek a tetején egy sakktábla van, ezt azonban nem lehet látni, amíg a pipa az alak kezében van. A bábu öltözete némi változáson ment át, amióta Maelzel birtokába került, és a tollforgó sem volt eredetileg ilyen kopott.
Abban az órában, amelyikre a bemutatót meghirdették, széthúztak egy függönyt, vagy eltoltak egy harmonikaajtót, és a legközelebbi szemlélõtõl - akit egyébiránt kötélkordon választott el tõle -, úgy húsz lábnyira begördítették a masinát A figura megjelenését tekintve egy törökre hasonlított: keresztbe tett lábbal ült egy nagy, nyilvánvalóan jávorfa doboz mögött, ami egyben játékasztalként is szolgált. A bemutató személy, ha megkérték, a helyiség bármely részére elgördítette a szerkezetet, jóllehet nem szívesen tette, s ha csak alkalma nyílt rá, akár játék közben is, visszatolta eredeti helyére. A ládika valamennyivel a padló fölött helyezkedett el a bútorgörgõként szolgáló rézkerekek jóvoltából, imigyen szabad belátás nyújtott a szemlélõnek az automata alá. A szék, amin az alak ült a ládikához volt erõsítve. Ez utóbbi felsõ felületén rögzített sakktábla volt
látható. A Sakkjátékos jobb karja teljes hosszában kinyújtva, a megfelelõ szögben, láthatóan könnyed pózban támaszkodott a tábla mellett. A kézfeje felfelé nézett. A tábla tizennyolc hüvelyk oldalú volt. A figura bal karja könyökben behajlítva, kezében a pipa. Az alak hátát zöld drapéria takarta, mely részben elöl is a vállára omlott. Ami a ládika belsõ elrendezését illet, öt egyenlõ kamrára oszlott. Három egymás mellett elhelyezkedõ szekrénykére, és két fiókra ezek alatt. A fenti leírás jól visszaadja a szemlélõ elsõ benyomását az automatonról.
Maelzel most bejelenti a társaságnak, hogy bepillantást enged a mechanizmus belsejébe. Elõvesz a zsebébõl egy kulcscsomót, és az egyik kulccsal kinyitja a fenti rajzon 1-essel jelölt ajtót, és kitárja, hogy a jelenlévõk belenézhessenek. A szekrényke belseje tele van kerekekkel, karokkal, és egyéb szerkezetekkel, amik olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy a szem át sem tud hatolni a szövevényen. Az ajtót nyitva hagyva, most megkerüli a dobozt, felemeli a figura köpenyét, és kinyit egy másik ajtót, ami pontosan az elõzõ mögött van. Egy égõ gyertyát tart az ajtónyílásba és jobbra-balra mozgatva bevilágít a szekrénybe, ahol most jól látható a gépezetek sokasága. A szemlélõk elégedettek a látvánnyal, Maelzel pedig becsukja a hátsó ajtót, bezárja, kiveszi a kulcsot a zárból, leereszti az alak köpönyegét, és elõre jön. Az 1-essel jelölt ajtó még mindig nyitva áll. A bemutató most kihúzza a fiókot, ami a szekrénykék alatt, a doboz aljában foglal helyet - bár úgy látszik, két fiók van, az valójában egy: a két fogantyú és a két kulcslyuk csupán dísz. A feltáruló fiókból egy párna, és egy tartókeretbe foglalt sakkfigura-készlet kerül elõ. A fiókot az 1-es ajtóhoz hasonlóan nyitva hagyva Maelzel most kinyitja a 2-es és a 3-as ajtót is, amik kétszárnyú ajtónak bizonyulnak, s egy és ugyanazon rekeszt fedik fel. A rekesz jobb oldalán (úgy értem, a szemlélõ jobb oldalán) egy kisebb, hat hüvelyknyi elkülönített részen további gépezet látható. A fõ rekesz (a 2-es és 3-as ajtó mögötti részt tekintjük a fõ rekesznek) fekete drapériával van borítva és nincs benne gépezet leszámítva azt a két, kocka alakú acél dobozkát, ami a rekesz felsõ hátsó sarkaiban látható. Van még egy nyolc hüvelyknyi szögletes, szintén fekete drapériával fedett kitüremkedés a bal oldali elülsõ sarokban. Az 1-es ajtóhoz és a fiókhoz hasonlóan a 2-es és a 3-as ajtót is nyitva hagyva Maelzel most megkerüli a fõ rekeszt és hátul is kinyitva egy ajtót, egy gyertyával megmutatja annak belsejét. Ekkor az egész ládika nyitva áll a társaság kíváncsi tekintete elõtt, de Maelzel még a bábu drapériáját is felhajtja, és körbetolja az automatont a szemlélõk elõtt. A bábu veséje tájékán egy tíz hüvelyk oldalú négyzet nyitva áll, továbbá egy kisebb a bal csípõnél. Ahogyan e nyílásokon át jól látni, a bábu belseje zsúfolva van mindenféle gépezetekkel. Alapjában véve mindegyik szemlélõ elégedett, lévén alapos betekintést nyerhetett egyszerre az automaton valamennyi önálló porciójába, s a gyanú, hogy egy személy rejlik a belsejében, ha valaha is felmerült bennük, az most teljes egészében szertefoszlott.
Miután M. Maelzel visszagördítette a masinát az eredeti helyére, most bejelenti, hogy az automaton sakkozni fog azzal, aki ki mer állni vele. Amint a kihívást elfogadják, egy kis asztalkát helyeznek el a kötélkordon közelében, annak is a szemlélõk felöli oldalán, mégpedig úgy, hogy a közönségnek ne legyen teljes rálátása az automatonra. Az asztal fiókjából elõkerül egy készlet sakkfigura, ezeket Maelzel a saját kezével - ha nem is mindig pontosan - elhelyezi az asztalra festett négyzeteken. Az ellenfél leül a helyére. A bemutató személy kivesz a fiókból egy párnát, amit az automaton bal karja alá helyez, miután kivette belõle a pipát. Azután elõveszi a fiókból az automata sakkkészletét is, és azt is felhelyezi a táblára. Ezután sorra bezárja az ajtókat és a kulcsot az 1-es számú ajtó mögé teszi. Becsukja a fiókot is, végül pedig egy kulcsot helyezvén a doboz bal (a nézõk felöli bal) oldalában lévõ nyílásba, felhúzza a gépezetet. A játék elkezdõdik - az elsõ lépést az automaton teszi meg. Az erõpróba idejét általában fél órában határozzák meg, de ha az idõ lejártakor a játék nem fejezõdik be, és az ellenfél fenntartja, hogy meg tudja verni az automatát, akkor M. Maelzelnek ritkán adódik más választása, mint hogy folytassák a versengést. A korlátozás színlelt oka az, hogy nem akarják fárasztani a társaságot, egyébiránt nem kétséges, miért teszik. Ugyanis amikor az ellenfél megtesz egy lépést, azt maga Maelzel lépi meg a táblán aki ilyenkor az ellenfelet képviseli. Másrészt, amikor a török lép, akkor is Maelzel mozgatja a bábut, ezúttal az automata képviseletében. Ezért azután a bemutató személynek gyakran át kell mennie a tábla egyik oldaláról a másikra. Gyakran lép a figura háta mögé is, hogy a leütött bábut a doboz bal (neki bal) oldalán elhelyezze. Amikor az automata valamelyik lépésnél hezitál, Maelzel láthatóan közelebb lép a doboz jobb oldalához, és kezét mintegy óvatlan mozdulattal annak tetejére helyezi. Olykor a lábával is sasszézik, szándékosan azt a benyomást keltve, mintha összejátszana a bábuval, ezzel is fortélyosabbá, érdekesebbé téve a játékot. Ezek a furcsaságok kétségtelenül M. Maelzel modorossá-gai, vagy ha szándékoltan teszi, akkor így kívánja felizgatni a szemlélõk fantáziáját, akik abban a hamis tudatban vannak, hogy az automaton egyszerû gépezet.
A török bal kézzel játszik. A karja folyton ugyanazon szögben van behajlítva. Ily módon viszi a kezét (mely kesztyûs és amit természetes módon tart) a mozgatni kívánt bábu fölé, hogy ott leeresztve, az ujjaival - a legtöbb esetben különösebb probléma nélkül - megragadja azt. Olykor megesik, hogy ha a bábu nincs pontosan elhelyezve, az automaton elvéti a megfogást. Ilyenkor nem tesz másik kísérletet, hanem a kar tovább folytatja útját a kívánt irányban, mintha a bábu ott volna az ujjai között. Amint eléri a kitûzött célt, visszatér a párnára, és Maelzel elvégzi helyette a lépést. Minden lépésnél hallani a szerkezet zaját. A játék alatt a figura néha megmozdítja a szemét, mintha áttekintené a táblát, elfordítja a fejét és amikor szükséges, kiejti az esekk (sakk) szót. Amikor az ellenfél rossz lépést tesz, a figura hevesen dobolni kezd a jobb kezével, vadul rázza a fejét, és a bábut megragadva eredeti helyére teszi vissza, és úgy tekinti, hogy az övé a következõ lépés. Megnyervén a játszmát, gyõzelmesen megrázza a fejét, önelégülten végignéz a bámészkodókon, és a szokásosnál jobban visszahúzza a karját, hogy csak az ujjai maradnak a párnán. Rendszerint a török gyõz - egyszer, talán kétszer kapott ki. A játék végén, ha kívánják, Maelzel újfent megmutatja a dobozban rejlõ mecha-nizmust, ugyanazon módon, ahogyan azt korábban tette. Azután a gépezetet hátrább tolja, és leeresztik a függönyt a nézõk elé.
Számos kísérlet történt az automata titkának megfejtésére. A legáltalánosabb vélemény ezzel kapcsolatban - s ami nem ritkán bukkan fel azoknál, akik mindent jobban tudnak -, az, amit már mis is említettünk, tudniillik, hogy közvetlen emberi segítséget vesz igénybe - más szóval, nem több egyszerû gépezetnél. Sokan állítják, hogy a bábuk mozgását maga a bemutató személy irányítja a doboz alján elhelyezett kezelõ készségek segítségével. Megint mások bizton állítják, hogy mágnes van a dologban. Az elsõ véleményre nem mondhatunk mást, mint amennyit már szóltunk. A másodikkal kapcsolatban meg kell ismételnünk, amit már kijelentettünk, hogy a doboz kerekeken gurul, s így a nézõk kívánságára a helyiség bármely pontjára el lehet tolni, akár játék közben is. A mágnes ötlete is tarthatatlan - mert ha az mûködtetné, akkor a szemlélõ zsebében rejlõ másik mágnes megzavarná az egész mechanizmust. A kiállító mindazonáltal megengedné, hogy akár az egész bemutató alatt egy erõs mágnesvas legyen a játékasztalon.
A titok megfejtésére vonatkozó elsõ írott magyarázat - legalábbis tudomásunk szerint, egy 1785-ben Párizsban nyomtatott terjedelmes pamflet volt. A szerzõ hipotézise kimerül abban, hogy egy törpe irányítja a masinériát. A törpe szerinte úgy rejtõzött el az ajtók nyitogatása közben, hogy lábait két hengeres üregbe dugva - mely látszólag a szerkezet részét képezte (ez nem így van) az 1-es számú rekeszben -, a testét pedig teljes egészében a dobozon kívül tartva a török köpenye alá bújt. Amikor becsukták az ajtókat, a törpe visszamászott a ládikába - ezt a gépezet zaja miatt nem lehetett hallani, azután hátul is becsukták az ajtót, amin át bebújt. Amikor a szerkezet belsejét bemutatták, ezért nem fedezték fel a törpét, s a pamflet szerzõje szerint emiatt volt elégedett a közönség a ténnyel, hogy a gépezetben senki nincsen. Az egész feltevés annyira abszurd, hogy sem kommentár, sem cáfolat nem követte, ennek megfelelõen nem is keltett nagy figyelmet.
1798-ban Drezdában M. I. F. Freyhere kiadott egy könyvet, mely újabb kísérletet tett a rejtély megfejtésére. Mr. Freyhere könyve igen vaskos volt és színes metszetekkel gazdagon illusztrált. Feltevése úgy szólt, hogy "egy jól betanított, korához képest so vány és magas fiú (nyilván azért ilyen, hogy elférjen a gépezet és az asztal lapja közötti fiókban)" sakkozott és irányította az automaton mozdulatait. Ez az ötlet; jóllehet ugyanolyan együgyû, mint a párizsi szerzõé, már népszerûbb volt, és sokáig mint a titok egyetlen igaz megfejtése tartotta magát, mindaddig, amíg a feltaláló véget nem vetett a vitáknak azzal, hogy alapos vizsgálat tárgyává engedte venni a doboz tetejét.
E bizarr magyarázat-kísérleteket más, még bizarrabbak követték. Az utóbbi években egy névtelen író egy a filozófia elveivel ellenkezõ okfejtéssel állt elõ, kiagyalva egy meggyõzõnek látszó elméletet - de hát ezt sem tekinthetjük igaznak. Az õ esszéje elõször egy baltimore-i hetilapban jelent meg, metszetekkel illusztrálva, s ez volt a címe: "Kísérlet M. Maelzel Sakkjátékosának elemzésére". Feltételezésünk szerint ez lehet az az eredeti pamflet, amire Sir David Brewster hivatkozik "A természet mágiája" címû munkájában, s amit nem tétovázik alapos és kielégítõ magyarázatnak mondani. Az elemzés végeredménye kétségkívül igaz lehet, de mi csak arra támaszkodhatunk, hogy Brewster az esszéjében azt alapos és kielégítõ magyarázatnak tartja, de feltételezzük, hogy csak futólagosan, felületesen olvasta el azt. "A természet mágiájá"-ban megjelent rövid összegzésbõl nem vonhatjuk le a pontos következtetést, hogy mennyire adekvát, vagy inadekvát az elemzés, már csak azért sem, mert az idézetek hiányosak és rosszul elhelyezettek. Ugyanez a hibája a "Kísérlet" stb.-nek is, mint azt már jeleztük. A megoldás egy sor jelentéktelen magyarázatot vonultat fel (például a fa metszését oldalakon át tárgyalja), melynek tárgya annak lehetõsége, hogy miként lehet a doboz egyes részeit elcsúsztatni, hogy a belseje a bemutató során rejtve maradjon a szemlélõk szeme elõtt. Kétségtelen, mint azt korábban megfigyelhettük, és mint azt igyekszünk most prezentálni, ez lehet az egyetlen igaz megoldás. Valaki el volt rejtõzve a dobozban, miközben a belsejét megmutatták. Megfigyeltük, mennyire bõbeszédû magyarázat kísérte azt a módot, ahogyan az egyes kamrák rejtették a személyt. Ezt eleinte kifogásoltuk, mondván ez csak teória, hogy a körülmények késõbb majd ehhez igazodhassanak. Nem úgy volt, nem is lehetett, erre késõbb rájöttünk. Bárhogyan is ment végbe ez a bujkálás, az a bemutató minden fázisában rejtve maradt. Bemutatni, hogy bizonyos mozgások lehetségesek, igen távol áll annak bemutatásától, hogy valóban végbe is mentek. Végtelen és még egy módszer van ugyanannak az eredménynek az elérésére. Annak lehetõsége, hogy a feltételezett módszer az igazi, úgyszintén a végtelennel egyenlõ. De a valóságban ennek a dolognak, mármint az egyes részek csúsztatásának semmi jelentõsége. Felesleges volt hét vagy nyolc oldalt szentelni annak bizonyítására, amit érzékei szerint senki nem tagadott, ti.: hogy a csodálatos mechanikai képességgel rendelkezõ Kempelen bá-ró felismerte az egész szerkezet mûködtetéséhez az elcsúsztatható egységek alkalmazásának, s az ajtók kezeléséhez az emberi közremûködésnek a sziikségességét, amint azt az esszé szerzõje is bizonygatja, s miképpen azt mi is most megkíséreljük bemutatni úgy, ahogyan azt a szemlélõ nem láthatta.
Az automaton mûködését elmagyarázandó, elõször is megkíséreljük bemutatni, miképpen mûködtették, s azután leírni - amilyen röviden csak lehetséges -, a megfigyelések lényegét, amikbõl a következtetéseket levontuk.
A megértéshez fontos e helyütt megismételni néhány szóban, hogy a bemutató személy bizonyos rutint alkalmazott a doboz belsejének feltárásakor - egy olyan rutint, amelytõl soha nem tért el jelentõs mértékben. Legelébb is kinyitotta az 1-es számú ajtót. Ezt nyitva hagyva a doboz mögé ment és kitárta az I-es ajtó mögötti ajtócskát. E mögé gyertyát tartott. Azután becsukta a hátsó ajtót, bezárta, és elõre jött, hogy teljesen kinyissa a fiókot. Ezt követõen kinyitotta a 2-es és a 3-as (kétszárnyú) ajtót, hogy feltárja a fõ kamrát. Ezt, a fiókot és az I-es ajtót nyitva hagyva megint hátrament és kitárta a fõ kamra hátsó ajtait. Az ajtók becsukásának sorrendjében nem volt rendszer, kivéve, hogy a kétszárnyú ajtócskát mindig a fiók betolása elõtt zárta be.
Na most, feltételezzük, hogy amikor a masinát elsõ ízben a nézõk elé gördítették, már benne volt egy ember. Teste az I-es szekrény sûrû gépezete mögött lapult (melybe, ha szükség úgy hozta, a fõ kamra gépezete en masse betolható), lába pedig a fõ kamrába kinyújtva. Amikor Maelzel kinyitja az I-es ajtót, nem áll fenn a veszélye annak, hogy a benne lapuló embert meglátják, mert a szem két hüvelyknél mélyebbre nem hatol a fekete belsõbe. Más azonban a helyzet, amikor az 1-es kamra hátsó ajtaja is nyitva van. Amikor áthatol rajta a gyenge fény, az embert megláthatnák, ha ott volna. De nincs ott. A kulcs zárba helyezésének zaja lehet a jel, hogy a férfi amennyire csak tud, húzódjon a fõ kamra oldalához. Meglehet, ez kényelmetlen pozitúra és nem sokáig tartható. Ennek megfelelõen Maelzel be is zárja a hátsó ajtót. Ez után már nincs értelme, hogy a férfi a korábbi pozitúrában maradjon, hiszen a rekeszben megint sötét van, s ez meggátolja a vizsgálódást. Most kinyílik a fiók, s a személy lába ismét elfoglalhatja korábbi helyét.[4] Következésképpen a férfinak már nincs helye a fõ kamrában - a teste most az 1-es szekrényben van a gépezet mögött, lába pedig a fiók helyén. A kiállító tehát teljes szabadsággal tárhatja fel a fõ rekeszt. Meg is teszi - kinyitja elõl, hátul - és a személynek semmi nyoma. A nézõk meg vannak gyõzõdve, hogy most a szemük elõtt a láda teljes belseje, hogy annak most minden zugába belátnak. De természetesen nem ez a helyzet. Nem látják sem a fiók mögötti teret, sem az 1-es rekesz belsejét, melynek elejét a kiállító a hátsó ajtó bezárásával gyakorlatilag szintén elzárt. Maelzel most megfordítja a gépezetet, felhajtja a drapériát, kitárja a török hátán és csípõjén az ajtókat, hogy megmutassa, tele van gépezettel, azután visszaforgatja eredeti pozíciójába, és becsukja az ajtókat. A benne lapuló ember most már szabadon mozoghat. Felkúszik a török testébe, épp annyira, hogy a szeme a sakktábla magasságába kerüljön. Nagyon valószínû, hogy azt a két kitüremkedést foglalja el, amely a fõ rekesz felsõ sarkaiban volt látható. Ebben a helyzetben a török mellén lévõ fátyolszöveten át rálát a sakktáblára. Jobb kezét a melle elé felhúzva mûködtetni tudja a figura bal kezét, s annak ujjait. Ez a gépezet a török bal válla alatt helyezkedik el, így feltételezhetõen könnyedén elérhetõ a mell elõtt keresztbe fektetett jobb kézzel. A fej- és a szemmozgás, a jobb kéz mozgása, valamint az esekk hang más gépezetekkel hozható mûködésbe, de ezeket is a bent lapuló személy aktiválja. Az egész mechanizmus - mondjuk úgy, a gépezethez szükséges mechanizmus nyilván egy kicsiny rekeszben foglal helyet (úgy hat hüvelyknyi lehet), ami a fõ kompartment jobb (a nézõnek jobb) oldalán van.
Az automata mûködésének elemzésekor szándékosan kerültünk minden utalást, mely az egyes válaszfalak elmozdítására vonatkozna, és most már tudjuk, hogy ennek semmi jelentõsége sincs, mivel a mechanizmust bármelyik ács el tudja készíteni, és bár végtelen megoldás kínálkozik, a szerkezet maga úgyis rejtve marad a szemlélõk elõtt. Erre a következtetésre Maelzel bemutatójának rendszeres látogatása után jutottunk.[5]
1. A török mozgása nem rendszeres idõközökben történik, az az ellenfél lépéseitõl függ - jóllehet ez a dolog (ti. a rendszeresség), nagyon fontos dolog mindennemû mechanikus szerkezetnél, s elõfordulhat, hogy korlátozza az ellenfél lépésére engedélyezett idõt. Például, ha ez a limit három perc, az automata három percnél hosszabb intervallumokat is tarthat. E rendszertelenségbõl következik, meg abból, hogy a rendszeresség könnyen megvalósítható, hogy az automata mûködése szempontjából a rendszerességnek nincs jelentõsége. - más szóval, hogy az automaton nem egyszerû gépezet.
2. Amikor az automata egy bábu felé nyúl, megfigyelhetõ egy másfajta mozgás is a bal váll alatt, amely a vállat borító leplet látható módon megemeli. Ez a mozgás mintegy két másodperccel megelõzi a kar megmozdulását; és a kar sosem indul el a váll eme elõzetes mozdulata nélkül. Hagyja az ellenfelet, hogy elmozdítsa a bábuját, majd engedi Maelzelt megtenni az ellenlépést az automaton tetején. Ekkor marad az ellenfélnek annyi ideje, hogy észlelje a váll elõkészülõ mozdulatát. Közvetlenül ezután és mielõtt a kar még megmozdulna, marad ideje arra, hogy visszavonja a bábut, mintha elhibázottnak ítélné a lépést. Ekkor megfigyelhetõ, hogy a kar, mely minden más esetben azonnal követi a váll mozdulatát, most a helyén marad - nem indul el -, noha Maelzel még semmilyen ellenlépést nem tett a sakktáblán a visszavonást követõen. Ebben az esetben az automata mozgási szándéka nyilvánvaló; és hogy nem mozdult, az az ellenfél visszavonásának következménye, nem pedig Maelzel közremûködésének.
Ez a tény egyértelmûen bizonyítja, hogy a) Maelzel segítsége, hogy az ellenfél helyett megtegye a lépést, nem szükséges az automata mûködéséhez; b) hogy a mozgást az elme irányítja - egy személy, aki látja az ellenfél tábláját; c) hogy a mozgást nem Maelzel elméje irányítja, lévén hogy a visszavonás pillanatában éppen hátat fordított az ellenfélnek.
3. Az automata nem mindig nyeri meg a játszmát. Ha ez egy egyszerû gépezet volna, úgy kellene történnie - mindig nyernie kellene. Az elv, amellyel megszerkesztették az, hogy sakkjátékot játsszon; ennek továbbfejlesztése, hogy megnyerje a játékot; még további kikötés lehet, hogy minden játékot megnyerjen - ez meghiusítaná az ellenfél minden gyõzelemre tett kísérletét. Némi megfontolás mindenkit meggyõzhet arról, hogy egyáltalán nem bonyolultabb feladat olyan gépet szerkeszteni - a hozzá szükséges mûveletek figyelembevételével -, amely minden játszmát megnyer, mint amelyik csak egyet. Ekkor, a sakkjátékost gépnek tekintve, feltételezhetjük (ami igen valószínû), hogy a feltaláló befejezetlennek hagyta a gépet, s ez a feltételezés még abszurdabb, ha érvként hozzuk fel amellett, hogy a szerkezet egyszerû gépezet - merthogy ez következne belõle.
4. Amikor a játék állása nehéznek, vagy összetettnek mondható, sosem tapasztaljuk, hogy a török forgatná a szemeit, vagy rázná a fejét. Ezt csak akkor teszi, amikor a következõ lépés nyilvánvaló, vagy amikor a játék körülményei olyanok, hogy az automatában rejtõzõ embernek nem kell gondolkodnia a válaszlépésen. Ezek a különös szem- és fejmozdulatok az elmélyülten gondolkodó ember tulajdonságai, és a zseniális Kempelen báró azért alkalmazta õket, (ha a szerkezet egyszerû gépezet), hogy a bonyolultságot hangsúlyozza velük. De ha megfordítjuk a dolgot, újból csak azt kell feltételeznünk, hogy ember van a belsejében. Mert amikor a lépésen gondolkodik, nincs ideje a automaton szemet és a fejet mozgató szerkezetének mûködtetésére. Amikor pedig a válaszlépés nyilvánvaló, marad idõ arra, hogy körülnézzen, s mi ilyenkor látjuk, amint a szemét forgatja és a fejét rázza.
5. Amikor a gépezetet körbegurítják, és a török köpenyét felemelve, a deréktájon és a csípõn lévõ ajtókat felnyitva betekintést engednek a szemlélõnek a test belsejébe, azt gépezetekkel zsúfoltnak látjuk. Ha mozgás közben - azaz olyankor, mikor a gépezet a görgõin gurul -, figyeljük meg a belsejét, úgy tûnik, hogy egyes részei változtatják a formájukat és méretüket, mégpedig a perspektíva szabályai szerint; alaposabb szemlélõdés meggyõzhet bennünket arról, hogy e szándékolatlan változásokat a török belsejébe rejtett tükrök okozzák. A tükörnek a gépezetben történt elhelyezése nem a gépezet mûködését hivatott segíteni. Annak mûködése - bármiképpen is ment végbe, a szemlélõnek volt szánva. Azonnal levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a tükröket úgy helyezték el, hogy azok megsokszorozzák a török belsejében rejlõ szerkezeteket, azt a látszatot keltve, hogy az zsúfolva van gépezetekkel. Ebbõl egyenesen következik, hogy a gépezet nem egyszerû gépezet. Mert ha az volna, a feltaláló nem annak komplexitását igyekezne hangsúlyozni és nem alkalmazna eszközöket, amik ezt a látszatot keltik, hanem éppen azon igyekezne, hogy a bemutató alkalmával annak egyszerûségét hangsúlyozza, mely ilyen csodálatos eredményt képes produkálni.
6. A török külsõ megjelenése, nem kevésbé a viselkedése - amikor az az életszerûséget imitálja -, igen középszerû. A török arcának kidolgozása nem utal zseniális mesterre, épp hogy csak felülmúlja egy közönséges viaszbáb minõségét. A szem természetellenesen mozog a fejben, nincs kapcsolatban a szemhéj és a szemöldök mozgásával. A kar különösen mereven, esetlenül akadozva és szögletesen mozog. Mindez vagy azt jelenti, hogy Maelzel nem volt képes ennél jobbat alkotni, vagy egyszerûen csak nem törõdött vele - bár nemtörõdömségrõl szó sem lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a zseniális tulajdonos mennyi idõt szentelt a gépezet tökéletesítésére. Annál is inkább nem szabad a nem életszerû külsõbõl a képtelenség hiányára következtetnünk, mert Maelzel automatájának többi része csodálatos pontossággal kopírozza az életszerû képességeket és sajátosságokat. Egy kõtéItáncost például nem lehet imitálni. Amikor egy bohóc nevet, az ajka, a szeme, a szemöldöke, a szemhéja - vagyis az arc valamennyi berendezése -, részt vesz ennek kifejezésében. Az automatában - és társaiban - minden egyes mozdulat annyira egyszerû és távol áll a mesterkélttõl, hogy ha nem volna olyan aprólékos, hogy külön-külön kell bemutatni a kötélkordon mentén sorakozó szemlélõknek, nehéz volna meggyõzni a közönséget arról, hogy az automata nem élõlény. Nem vonjuk tehát kétségbe Mr. Maelzel képességeit, és azt kell feltételeznünk, hogy szándékosan hagyta a sakkjátékost olyan mesterkéltnek és természetellenesnek, amilyennek Kempelen báró eredetileg (és kétségtelenül szándékosan) készítette. Hogy mi ennek a szándéknak a lényege, nem nehéz elképzelni. Amikor az automaton életszerûen mozog, a szemlélõ inkább elhiszi azt valóságosnak (vagyis hogy nincs benne emberi közremûködés), mint így, hogy az esetlen, szögletes mozgás önálló, tiszta gépezet illúzióját kelti.
7. Amikor röviddel a játék megkezdése elõtt a bemutató személy szokás szerint fel-húzza az automatont, minden irányból jól hallani a mûvelettel járó jellegzetes zajt, ámde az elkerüli a figyelmet. A tengely, amit a kulcs megforgat, a sakkjátékos belsejében nem kapcsolódhat sem súlyhoz, sem rugóhoz, sem másmilyen gépezethez. A konklúzió ezúttal is ugyanaz, mint legutóbbi megfigyelésünkkor. A felhúzás szükségtelen az automata mûködéséhez, s csak arra való, hogy hamis képzeteket keltsen a szemlélõben a mechanizmus mûködését illetõen.
8. Amikor a kérdést határozottan feltesszük Maelzelnek, hogy "Az automaton tisztán gépezet, vagy sem?" õ mindig ugyanazt válaszolja: "Errõl nem mondok semmit." Az automata híre és a nagy érdeklõdés, amely kíséri, elsõsorban annak a hiedelemnek köszönhetõ, hogy igenis gépezet, nem pedig más körülménynek. Ennélfogva természetes, hogy a tulajdonos ígyekszik is ezt a látszatot fenntartani. És milyen nyilvánvalóbb és hatásosabb módszer volna arra, hogy a szemlélõt meghagyjuk hitében, mint az, hogy pozitíve és határozottan kijelentjük, ez így van? Másrészt milyen nyilvánvalóbb és hatásosabb módszer volna arra, hogy tápláljuk a hitetlenkedést, mint az, hogy visszatartjuk az erre vonatkozó információt? Mert az emberek ekképpen okoskodnak: Maelzel-nek érdeke, hogy tiszta gépezetnek tüntesse fel: közvetlenül, szavakkal tehát nem fogja ezt mondani, viszont közvetve, tettekkel igyekszik sugallni; ahol tettekkel demonstrálhat, ott boldogan megteszi a szavak közvetlen alkalmazása helyett, minek következménye, hogy a meggyõzõdést, miszerint az automata nem egyszerû gépezet, a hallgatása gerjeszti; a tettei nem sugallnák, hogy csal, a szavai igen.
íbr>
9. Amikor feltárja a doboz belsejét, Maelzel elõször kinyitja az 1-es kompartment ajtaját, majd a közvetlenül mögötte lévõ ajtót, gyertyát tart mögéje (ahogyan azt már elmondtuk) és az egész masinériát elõre-hátra mozgatva igyekszik meggyõzni a társaságot, hogy az 1-es rekesz tele van gépezettel. Amikor a masina ilyetén módon körbejár, a figyelmes szemlélõnek feltûnhet, hogy amíg az 1-es kompartmentnek az ajtóhoz közel esõ fele teljesen mozdulatlan, addig a belsõ része igen kis mértékben lüktet, mintha szerkezet mozogna benne. Ez elõször azt sugallja, hogy a gépezet belsõ részei en masse elcsúsztatható a helyérõl, ha szükséges. Erre olyankor van szükség, ha mint állítottuk, a benne rejtõzõ személynek fel kell
egyenesednie a hátsó ajtó bezárásakor.
10. Sir David Brewster állítja, hogy a török figurája életnagyságú. Semmit sem könynyebb bizonyítani, mint hogy nagyobb annál. Az automaton teste többnyire takarva van, ezért nem lehet összevetni egy emberi testtel, így elfogadjuk, hogy az eredeti méretû. Ezt a hibát könnyû helyesbíteni, amikor a bemutató közelebb hozza a sakkjátékost. Mr. Maelzel nem túl magas férfi, de amikor közelebb tolja a szerkezetet, látszik, hogy a feje legalább tizennyolc hüvelykkel alacsonyabban van, mint a töröké, jóllehet ez utóbbi - emlékezzünk rá -, ülõ pozitúrában van.
11. A doboz, amely mögött az automaton ül, pontosan három láb és hat hüvelyk hoszszú, két láb, négy hüvelyk mély és két láb, hat hüvelyk magas. Ezen dimenziók teljességgel elegendõ teret biztosítanak egy, az átlagosnál is nagyobb ember számára - a fõ kompartment pedig egymagában is alkalmas egy közönséges ember elrejtésére abban a pozitúrában, melyet korábban említettünk, amikor elõször feltételeztük, hogy ember rejlik a szerkezetben. Mivel ezek tények, és mert bármely kétkedõ némi kalkulációval meggyõzõdhet róluk, nem tartjuk szükségesnek ezzel foglalkozni. Mindössze annyit sugallunk, hogy a doboz teteje, amely három hüvelyk vastagnak teszik, s amirõl a szemlélõ is meggyõzõdhet, ha fölébe hajol, valójában igen vékony. A fiók magasságát is rosszul becsüli meg az, aki a felületes módon teszi azt. Belülrõl szemlélve legalább három hüvelyknyi üres tér van a fiók teteje és a szekrény alja között, ahová a fióknak be kellene csúsznia. Ez a fondorlat, hogy kisebbnek láttassa a doboz belsejét, mint amekkora az valójában, a feltalálónak azon szándékét bizonyítja, hogy hamis képzetet kíván kelteni, ui., hogy a szerkezet belsejében nem fér el emberi lény.
12. A fõ kompartment belseje kelmével van borítva. Ez a kelme véleményünk szerint két rétegû. Ennek mindössze egyik oldalát - mely megfelelõen ki van feszítve -, kell csupán eltávolítani, amikor az ember helyet változtat, ti.: azt a részt, amely a fõ kompartment elülsõ részét az 1-es szekrény hátsó felétõl, továbbá a fõ kompartmentet a fiók mögötti résztõl elválassza. Ha elképzeljük ezt az esetet, beláthatjuk, hogy az egyes részek egybenyitása egyetlen mozdulattal elvégezhetõ, minden körülmények között és különösebb erõfeszítés nélkül. A kelme másik rendeltetése, hogy elnyelje és tompítsa a pozitúra-váltással járó zajokat.
13. A hitetlenkedõk (amint azt korábban megfigyeltük) nem játszanak az automatonnal, ellenben bizonyos távolságban ülve figyelik a játékot. Ennek a körülménynek valószínûleg az az oka, hogy ha a hitetlenkedõk kedvük szerint foglalnának helyet, bizonyára elfognák a kilátást a gépezet és a szemlélõk között, megfosztva utóbbiakat a látványtól. Ezt a problémát könnyedén el lehetne hárítani, ha a nézõközönség széksorait megemelnék, vagy ha a tábla hátsó felét kissé megemelnék a játék során. A megszigorítás oka azonban egészen más. Ha a hitetlenkedõ közelebb kerülne a dobozhoz, hamar felfedezné a tikot, mégpedig a fülével, mert meghallaná a rejtõzõ ember szapora légzését.
14. Noha M. Maelzel a gépezet belsejének megmutatásakor néha eltér a megszokott rutintól, azt sohasem oly mértékben teszi, hogy ezáltal a szemlélõ más konzekvenciára jusson, mint ami megkívánt. Például elõször kihúzza a fiókot - de soha nem nyitja ki a fõ kompartmentet anélkül; hogy elõbb be ne csukná az 1-es kamra hátsó ajtaját - sohasem nyitja ki a fõ kompartmentet anélkül, hogy elõbb ki ne húzná a fiókot - sosem tolja be a fiókot anélkül, hogy elõbb be ne csukná a fõ kamrát - sosem nyitja ki az 1-es kamra hátsó ajtaját, amíg a fõ kompartment eleje is nyitva van - és a játékot addig nem kezdi el, amíg a gépezet el nincs rejtve. Ha megfigyeltük, hogy Maelzel soha, egyetlen esetben sem tér el a rutintól, ez önmagában is elég bizonyíték volna, ám ezt még jobban megerõsíti az a tény, hogy esetenként eltér ettõl, de sosem annyira, hogy ne a kívánt megoldást sugallja.
15. A bemutató során hat gyertya helyezkedik el az automaton dobozán. Természetesen felmerül a kérdés: "Minek ennyi, amikor egyetlen gyertya, legfeljebb kettõ, elegendõ volna ahhoz, hogy tiszta rálátást biztosítson a szemlélõnek a táblára egy olyan helyiségben, amely egyébként is jól ki van világítva - amikor, ha feltételezzük, hogy egyszerû gépezetrõl van szó, nem volna szükség ilyetén világításra, vagy egyáltalán világításra ahhoz, hogy a bemutató végbemenjen - és különösen akkor, amikor az ellenfél asztalán elhelyezett egyetlen gyertya is megtenné?" Az egyetlen konklúzió, hogy azért kell az erõs fény, hogy a török belsejében rejtõzõ ember az áttetszõ szöveten (bizonyára fátyolszöveten) át jól kilásson a török mellébõl. Ha pedig figyelembe vesszük a gyertyák elrendezését, újabb okot fedezhetünk fel. Hat fényforrás van (mint azt az imént jeleztük) mindösszesen. Három-három a figura két oldalán. A nézõktõl távolabb lévõk a leghosszabbak - a középen állók úgy két hüvelykkel rövidebbek - a szemlélõkhöz legközelebb esõk újabb két hüvelykkel rövidebbek - mindamellett az egyik oldalon lévõ gyertyák magassága újabb két hüvelykkel tér el a másik oldalon ugyanazon helyen álló gyertyákétól. Mondhatjuk tehát, hogy az egyik oldal leghosszabb gyertyája három hüvelykkel rövidebb a másik oldal leghosszabb gyertyáénál, és így tovább. Ennélfogva úgy látszik, hogy nincs két egyforma magas gyertya, minek eredményeképpen nehéz megállapítani a figura mellén elhelyezett kelme anyagát (amelyre mindegyik fény vetül), lévén, hogy a fénysugarak káprázatot okoznak, s ráadásul különbözõ magasságban keresztezik egymást.
16. Amíg a sakkjátékos Kempelen báró birtokában volt, több esetben megfigyelhettük, hogy a báró lakosztályában tartózkodó olasz sosem volt látható, amikor a török játékban volt, továbbá, hogy amikor az olasz gyengélkedett, a bemutató mindig szünetelt, amíg fel nem épült. Ez az olasz egyáltalán nem ismerte a sakkjátékot, míg a helyiségben lévõk mindegyike jó játékos volt. Hasonló jelenséget lehet megfigyelni Maelzel bemutatói során is. Van a társaságában egy férfi, egy bizonyos Schlumberger, akit sosem látni, csak amikor utaznak, vagy amikor ki- és becsomagolni kell a gépezetet. Ez egy közepes termetû férfi, és figyelemreméltóan lapos vállai vannak. Hogy tud-e sakkozni, vagy nem, arról nincs információnk. Az ellenben teljesen bizonyos, hogy a sakkjátékos bemutatója alkalmával sosem látni, noha elõtte és utána mindig látható. Néhány esztendõvel ezelõtt Maelzel Richmondba látogatott, és automatáját abban a házban mutatta be, amelyben most M. Bossieux balettiskolát tart fenn. Schlumberger hirtelen megbetegedett, s betegsége alatt a bemutatók szüneteltek. Ezek a tények ismertek voltak a lakosság körében. A bemutatók felfüggesztését azonban nem Schlumberger betegségével indokolták. A következtetés levonását további kommentár helyett az olvasóra bízzuk.
17. A török a bal karjával játszik. Ez a körülmény nem lehet a véletlen mûve. Brewster errõl nem tesz említést. Az automaton korábbi elemzõi látszólag nem is figyeltek fel erre a tényre, legalábbis nem utaltak rá. A pamflet szerzõje, akire Brewster utalt, tisztában volt vele, hogy errõl nem számolt be. Néhány ehhez hasonló ellentmondás és abszurditás azonban nyilvánvalóan elvezet bennünket az igazsághoz.
A mód, ahogyan az automata a bal kezével játszik, nincs összefüggésben a gép mûködésével, ha csak azt nézzük. Bármilyen mechanikus szerkezet, amely bármilyen módon mozgatja a bal kart, alkalmas volna a jobb kar mozgatására is. Ez a törvényszerûség azonban nem terjeszthetõ ki az emberi szervezetre, melyben radikális különbség mutatkozik, legalábbis, ami a bal és a jobb kéz erejét illeti. Ez utóbbi ténnyel kapcsolatban természetesen a sakkjátékosnak az emberi szervezettel ellentétes tulajdonságaira utalunk. Feltételezünk némi reverziót, mert a sakkjátékos nem úgy játszik, ahogyan egy ember nem tenné. Ez önmagában is elegendõ bizonyíték volna arra, hogy a gépezetben ember bújik meg. Még néhány alig észrevehetõ megfigyelés végül elvezet minket a megoldáshoz. Az automata a bal kezével játszik, mert a benne megbúvó ember máskülönben nem tudna a jobb kezével játszani. Ez tehát szükségszerûség. Képzeljük el példának okáért, hogy az automata jobb kézzel játszik. Hogy elérje a mechanizmust, amely a kart mozgatja, és amely mint azt korábban elmagyaráztuk, a váll alatt helyez-kedik el, fájdalmas pózban (ti., a teste mellett, az automaton oldala mentén) kellene felemelnie a kezét, vagy a melle elõtt keresztbe tenni a bal karját. Egyik esetben sem érné el a kívánt precíz mozgást. Ezzel szemben, ha az automaton bal kézzel játszik, minden nehézség megszûnik. A jobb kart a mell elõtt átvetve, jobb kezének ujjaival minden nehézség nélkül mozgathatja a szerkezet mechanizmusát a figura válla alatt.
Nem hisszük, hogy volna elfogadható ellenvetés az automata sakkjátékos mûködésének megoldásával kapcsolatban.
1 Az "Edinburgh Encyclopedia" Androidok címszava alatt megtalálható a legfõbb régi és modem auto-mata leírása. (E. A. P.)
íbr>
2 Ez az írás 1835-ben íródott, amikor Mr. Maelzel, aki azóta már elhalálozott, a Sakkjátékost az Egye-sült Államokban mutatta be. Ma (1855-ben) úgy véljük J. K. Mitchell, M. D. professzor tulajdonában van, Philadelphiában (Poe egy korábbi szerkesztõjének megjegyzése).
3 Hogy a sakkjátékos kiejtse az esekk szót, az M. Maelzel ötlete volt. Amikor a bábu még Kempelen báró birtokában volt, sakk esetén a figura a jobb kezével koppintott az asztalon.
4 Sir David Brewster feltételezi, hogy a fiók mögött annak csukott állapotában is bõven van hely - más szóval, ez egy "hamis" fiók, mely nem nyúlik egészen a ládika hátáig. Ez az ötlet azonban végképp tart-hatatlan. Ilyen közönséges trükköt nyomban felfedeznének, annál is inkább, mert a fiók mindvégig telje-sen nyitva állt, s összehasonlítást engedett tenni a doboz mélységével.
5 Ezen megfigyeléseket szándékosan tettük, hogy bizonyítsuk, a gépezetet az elme irányítja, de túlbuz-góság volna a részünkrõl további érveket felsorakoztatni amellett, amit már eredményesen bizonyítottunk. A célunk az, hogy meggyõzzük azon barátainkat, akikre a szuggesztív okfejtés nagyobb hatással van, mint az a priori demonstráció.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
