Továbbra is a törzskönyvről A törzskönyv - a tenyészállatok anyakönyve - szakmailag vizsgálva egy bonyolult adatbázist fed, melybe egy populáció egyedeinek azon tulajdonságait gyűjtik össze, amik nélkül a tenyésztés irányítása lehetetlenné válna. Amit a tenyésztő kézhez kap, az gyakorlatilag egy törzskönyvi kivonat, tehát a törzskönyvnek azon része, mely a csupán a kutyájának adatait tartalmazza, beleértve a családfát is.
 

Mivel a hazai kutyás életet irányító Magyar ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) a Nemzetközi Kutyásszövetség (FCI) tagja, törzskönyvének vezetését is az FCI vonatkozó szabályzatainak megfelelően vezeti. Ennek megfelelően minden kiállított származási lap (törzskönyvi kivonat) a MEOE szabvány-űrlapjára nyomtatódik, és a MEOE valamint az FCI emblémáit egyaránt viseli. Tenyésztésbe kizárólag azon egyedek vonhatók, melyek elismert származási lappal rendelkeznek, és bírálatok során elérték az előírt eredményeket. Amennyiben külföldön vásárolt kutyáról van szó, vizsgáljuk meg alaposan, hogy annak származási lapját kiállító szervezet az FCI tagja-e? Néha sajnos olyan egyesületek is kibocsátanak törzskönyvi kivonatot, melyeket az FCI nem ismer el, s ezek hamisítványnak minősülnek, bár az FCI általában nem lép fel ellenük jogi úton. Az FCI tagegyesületeinek listáját megtaláljuk a szervezet honlapján. Legyünk nagyon körültekintőek, mert egy irat attól, hogy egy kutya családfáját tartalmazza, még teljesen értéktelennek is bizonyulhat. Jómagam is találkoztam olyan származási lappal, melyet a Moszkvai Őrző-védő valamint Rendőrkutyák Egyesülete bocsátott ki (az FCI természetesen nem ismeri el), s bár az iraton megjelenő családfa igen nemes ősökről árulkodott, a hozzá társított dobermann kiskutya jószerével nem is hasonlított fajtájára. A származási lap tartalmának nyilván nem lehetett sok köze a valósághoz. Ennek tükrében érthető talán, miért is olyan szigorúak az FCI törzskönyvezési előírásai.

Formailag az FCI tagállamok származási lapjai csak annyiban hasonlítanak egymáshoz, hogy a "csúcsszervezet" emblémáját hordozzák. Ettől eltekintve szinte semmi közöset nem fedezhetünk fel rajtuk. Találkozhatunk 3 vagy 4 generációs családfával, de a legrangosabb fajtaklubok általában 5 generáción kísérik végig a felmenőket, ami technikailag csak egy "A3"-as formátumú "lepedő" használatával válik lehetségessé. A tenyésztést ez utóbbi szolgálja a legjobban. A családfának is két fő grafikai ábrázolását ismerjük. A "klasszikus" ábrázolási mód a származási lap bal oldalán két négyzetbe tömöríti az apa (felül) illetve az anya (alatta) adatait. Balról jobbra haladva minden kutya négyzetéhez két másik illeszkedik, melyeknek a magassága generációról generációra feleződik. Ezekbe kerülnek a nagyszülők, dédszülők stb. adatai. Léteznek azonban nemzeti egyesületek, melyek az angol modell szerint a kutyák adatait nem négyzetekkel elhatárolt felületekbe vezetik, hanem a családfa szimbolikus bináris fa-struktúra formájában megjelenített családfát használják. Az irányzat képviselői közt találjuk az American Kennel Club-ot, valamint a Canadian Kennel Club-ot is. A módszer előnye, hogy könnyebben olvasható, vagyis egyszerűbbé teszi az adatok dzsungelében a tájékozódást.

Tartalmát tekintve már lényegesen több közös vonást találunk a különböző származási lapok közt. A családfa minden tagjainak a kiállítási eredményei minden esetben szerepelnek. Általában a kutya színe is fel van tüntetve, bár ez egyszínű fajták esetében például teljesen fölösleges. Gyakran szerepel a csípőizületi röntgen-felvétel kiértékelésének eredménye is, bár a jelölési rendszer nem mindig azonos (általában a HD-0 jelenti a "mentes"-t, s minél nagyobb szám követi a HD-szimbólumot, annál súlyosabb dyspláziával állunk szemben). Fajtaklub-törzskönyvek esetében más örökletes betegségekkel is találkozhatunk, amennyiben a fajtát az illető kór sújtja. A legrangosabb klubok a szülők valamint a nagyszülők esetében bírói szakvéleményt is tartalmaznak. Ez tenyészszemlét fed, és e megállapítások a tenyésztők számára a legértékesebbek. Nagy kár, hogy nem terjedt el a nemzeti egyesületek törzskönyvezési gyakorlatában ez a hasznos szokás. Hasonlóan sokatmondó az ősök (1., 2. generáció) alomtestvéreinek neve illetve kiállítási eredményeinek felsorolása. Sajnos ezt is csak klubtörzskönyveknél találtam.

Tenyésztők az adathiányosság problémáját saját (kézzel vázolt) törzskönyvekkel oldják meg. Ebben szerepelnek az ősök adatai a lehető leggazdagabban, beleértve olyan információkat is, melyeket az illető kutya tulajdonosa esetleg igyekezett eltitkolni. Szerepelnek például a kutya által esetleg örökített hibák, de természetesen a jó tulajdonságok is. Ezek az információk elengedhetetlenek ahhoz, hogy a leendő párosítást alaposan "megtervezzük".
Az American Kennel Club bevett gyakorlata, hogy évente piacra dobja a törzskönyv aktualizált adatbázisát. A tenyésztők nálunk sajnos nem számíthatnak hasonló segítségre. Adatgyűjtés szempontjából hasznos lehet a világháló: számtalan kutya törzskönyvét felvitték már az internetre. Arra azonban ügyeljünk: az adatok valódiságára garancia nincs. Amennyiben mi magunk szeretnénk törzskönyvet előállítani, szintén az interneten keresztül érkezik a segítség, (többnyire) ingyenes szoftverek formájában. Ezek sajnos néhány ezer kutyára korlátozzák az adatbázis felső határát.

Még egy lényeges szempontot kell megemlítenünk a törzskönyv kapcsán. A származási lap fényt derít a leendő szülők esetleges rokoni kapcsolataira is. Ezt rokontenyésztésnek nevezzük, s ettől a szakemberek általában óvva intenek. A probléma tulajdonképpen nem ennyire egyszerű, ezért erre a folytatásban részletesen visszatérünk.