A nap bölcsessége :)
 
Olcsón megvennéd? Jó áron eladnád? Csinálj jó boltot! www.teszvesz.hu - online aukciók

 

 

 

KREATÍV

 

VERSEK

Szerelmes 1.

Szerelmes 2.

Szerelmes 3.

Boldog Békés Karácsonyt 

Bölcsességek-Boldogságról

Bölcsességek-Életről, halálról

Idézetek-vegyes

redékek

Innen-onnan

Elgondolkodtató

Gondolatok a szeretetről

Arany igazságok a Barátokról

Dalszövegek

 

ANIMÁCIÓK

 

 VW BOGARAK

 

Katt a Bogira!_@/¨

 

 

 
Kedvenc Barinőm_@/¨
 

 KEDVENC LINKEK

 

 

 

Gazdikereső


 
Szerelmes versek

 

Ha visszajön

És mit mondjak, ha egy napon
majd visszaérkezik?
- Azt mondd, hogy vártam rá nagyon
utolsó percemig.

És hogyha kérdezgetne még
és nem ismerne meg?
- Mint nővér, úgy beszélj vele,
tán szenved és beteg.

S ha érdeklődnék, merre vagy,
mit mondjak arra, szólj!
- Aranygyűrűmet add neki,
semmit se válaszolj.

S ha majd megkérdi, hogy miért
oly elhagyott szobád?
- Mutasd a húnyt lámpát neki
s a ház tárt ajtaját.

S ha végső órád kérdené
a későn érkező?
- Mondd, mosoly volt az arcomon,
csak hogy ne sírjon ő.

(Áprily Lajos)

 


Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

 Hogy rettenetes, elhiszem,
    de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
    volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
    még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
    minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
    s fáradt vagyok;
kivánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
    és áldozat
örömét és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
    külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
    se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
    még jó lehet;
törvényen kívül, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
    börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

 


A változó napokkal


Szemed olykor napsugaras nyári tó,
áttetsző, villódzó, csalogató mélység;
olykor csillagok hidegsége fénylik ki belőle
s fáradt lelkem nem mer elindulni felé.

Szavad olykor olyan közeli, olyan ismerős,
mintha alkonyi órán hunyt szemmel
ébren álmodott párbeszéd ringatna
s olykor mintha távoli nyelv rideg hangjait
fogná fel összefüggéstelenül
hasztalan erőlködve fülem.

Kéznyújtásnyira vagy és elérhetlenül távol;
ősidőktől kezdve ismer minden ösztönöm
s káprázó szemmel állok örök-új arcod előtt;
te a magány, kiben feloldódik a lelkem
s te a hontalanság, kiben reménytelenül eltévedek
s nem talállak sehol sem téged, sem magamat.

 

 


Vallomás


Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem,
    bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!
Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa,
    és elküldte nekem rég keresett szeretőm.
Megtartotta szavát: örömöm kifecsegheti írigy
    nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért.
Már semmit sem irok titkos táblákra ezentúl,
    hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret!
Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek,
    egymáshoz méltó két szerető szeret itt!

(Radnóti Miklós)


 

 

 Bocsánatkérés

Esküszöm - és ne szeress, ne legyen rám gondja szivednek,
    mely még pár nap előtt híven epedt szivemért,
hogyha egész fiatalságom ezer ostobasága
    jobban bánt valaha, mint az a tegnapi egy
bánt: hogy csóktalan elmentem tőled haragomban,
    és letagadta magát ajkamon a szerelem.

(Babits Mihály)


 


Radnóti Miklós: Szerelmes vers
 

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszínű, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!

Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.

Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.


 

 

Varázs


Holdfény alatt sétál a szerelem,
sétál, de jaj! már nem, nem énvelem.
Kék ködben ül a táj, a tó felett
emlékek és árnyak keringenek.
A fákon átlebeg a rezge fény,
olyan, mint egy verlainei költemény:
lehunyt szemekkel, mint a szenvedély,
felsóhajt és a földre hull az éj.


 

 

Ugyanaz?
 
Rossz vagyok? csupa hűtlenség,
mint füst a szélben erre-arra
úgy lengek át a napokon,
nem várva semmi diadalra...
Elernyedt minden akarat...
s ha fáradt kezeimet nézem
úgy érzem legjobb tétlenül,
lanyhán túladni az egészen.

Én megpróbáltam, s hittem is...
hogy mit? valahol még derengnek
lepkeszínek és sugarak...
de olyan fáradtan kerengnek,
oly messze már, hogy nevüket
s tapintásukat elfeledtem...
Ez lett volna az életem?
de ki maradt itt én helyettem?

Tapintom magam. Ugyanaz?
Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el,
hogy üres a tapintható?
magamtól mikor? ki lökött el?
Hogy kicserélt egy pillanat,
hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él? vagy csak én,
ily tudatlanul, meglepetten?

Mindenki így él? hogy a fény
fürdik csodálkozó szemében,
és sokszor mondja azt, hogy: én,
s maga se tudja, hogy az ében
sötétben ki alszik el ágyán
s ki ébred fel helyette reggel,
kit visz előre könnyű lábán
s hogy kit dicsérget énekekkel...

aztán egyszerre, egy napon
minthogyha meghalna a reggel,
elsápad, elfoly vére mind
s tántorog hangtalan sebekkel;
minthogyha bennem hülne ki,
úgy elalélt vele a szívem...
ki halt meg akkor, ő? vagy én?
s mikor volt? ki mondhatja híven?

Ki felelhetne? Emberek,
ti máskép éltek? biztosabban?
valami hazátok csak van?
a földön s a holnapi napban?
valami biztos kéz csak fog,
s lámpát gyújt nektek, hogyha féltek?
...engem elejtett valaki...
s már csak a zuhanásban élek.


 

 

Hogy megtanuljam
 

Éjfél van,
körülöttem pihen az ember,
az ég fáradt és tiszta
és a szivem riadtan dobban.
Felébresztett a bűn
s imádság tódul ajakamra.
Oh, Te, aki vagy s aki tudod,
mily szomorú mélyről szakadnak fel bűneim,
hogy mily ártatlan bűnös vagyok,
bocsáss meg nekem.
Vedd le durva, zsarnok voltomat,
nyisd meg lelkem bús csapjait,
folyjék ki vakmerő lázam utolsó vágyakozása
és gyógyító igéddel csukódjék be a lelkem.
Hogy megtanuljam végre,
szeretni hogyan kell.


 

 

Szólalj meg lelkem


Szólalj meg lelkem,
ne féltsd előttem titkodat,
hangod nyíló fülemben visszhangra talál.
Ejtsd ki
s ujjammal vájom a szikkadt földet,
könnyeimmel megitatom a szomjúzót,
ajkam, ha akarod, üszkösen betapad
és vérembe elültetheted
legmerészebb kivánságaidat.
Szólalj már meg lelkem,
ne ülj bennem ily hallgatag.
Emberi voltom ronccsá szakad,
nem érzi a nap sugarát,
a munka s a szerelem ízes szagát,
tikkadt testem
hamvadón csak a Te szavadat várja.
Beszélj lelkem
s én megittasultan
pórusaimba szivom hangodat
és ujjongón kiáltom:
Boldog mindenki aki élhet ....

És szól a lélek, hidegen, tompán:
"Nyisd meg kapudat, engedj szabadon."


 


Elhagyott nő panasza


Oly nagy az én szomorúságom, mint a siető kiábrándulás,
mint a közönyös, megállíthatatlan alkony.

Valaha engem szeretett az én szerelmesem
s hittem, hogy a legszebb s legigazabb vagyok
az asszonyok között, mert Ő hajolt le ajakamhoz.

De nem lehet arra kérni a napot, hogy el ne búcsúzzon,
mikor elérkezett az alkony ideje:
ezért tártam én is hiába két karomat
távozó kedvesem felé: nem törődött velem
s büszke, nagy szeme talán észre sem vette megcsukló térdemet.

S most elhagyatva vergődöm lezuhant trónusom porában.
Bálványozó könnyek fátyolozzák szemeimet
s nincs boldogság, nincs szerelem, melynek tükrében
megláthatnám bemocskolt, fejedelmi Arcom.

Ó, mily paránnyá lettem egyszerre, bizonytalan! Senki!
Most nem a szerelmesem szemével látok,
hanem a magam alázatos, tétova pilláin át
dereng az életem.

S most már tudom: igy kell hogy lássak egész a halálig.
Egyedül vagyok! És egyedül kell megpillantanom
testemnek és lelkemnek minden gyarlóságát.

A tél kuszik szívembe. Borzalmasan fázom.
Könyörtelen éj érthetetlen vihara zilál.
Igy kell kitapintanom testemnek, lelkemnek gyarlóságát.
Magam vagyok! sötétben ténfergek, elesem
mint csecsemőkoromban, mikor először engedte el kezemet az anyám.

S csüggedten, zokogva várom a Hajnalt,
mely talán elüzi majd fájdalmas szerelmem lidérceit,
megmutatja, ki vagyok s megtanít egyedül járni.


 

Százszorszépek


Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.

Bolyongani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.

Ifjú tűzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.

Ma elhagyottan, hívságos remények
nélkül, bérceken búsan kóboroltam,
s megláttam ott egy testvér százszorszépet,
épp olyan volt, mint azok a fasorban.

Letéptem... szálltak a kék égre írva
szavai, és lent eltűntek a tóban.
S tudod, mit mondott az utolsó szirma?
Hogy szeretsz, kedves, életednél jobban.

(Végh György)

Ballada

Itt vagy karomban - s messze túl kutatlak
s a szemeddel nehéz pillantást váltok:
két múltba nyíló párás, fátyolos ablak -,
kitárom, és a felcsapó homályba
kikiáltok...

S ihol mécs villan, két szemed kigyull
S felmérik régi fényétől beszőtten,
az évek sűrű fátyla rendre hull -:
s most önmagad zsongó emléke állasz
előttem.

Itt vagy, karomban, fogod a kezem,
így múlik el kezünkön át az élet,
s most, most megáll! - Terád emlékezem
s e kézszorításban találkozom
tevéled...

Itt vagy, dobogsz, szeretlek és - hiába
mégis találkozásunk egyre gyérül,
a lépteidet lépteim nyomába
igazító idő a múltunk kéri
bérül...

S mint fogyó hold úgy múlik lopva rólunk
a régi arc s szemünkben régi lelkünk,
az idő sarcol és mi sírva szórunk
az aranypénzt múltunk drága aranyából,
felejtünk...

Itt vagy, karomban, s így felejtjük egymást,
és nagy, közös bánatunk összebékül,
mienknél nincs nagyobb szerelmi zálog:
mert önmagunkat adtuk át egymásnak
emlékül...
 

Salaktalan bocsánatot adj


Ne kívánd, édes, hogy kevélységemben én közelítsek.
Lábam nyomán csak bogáncs hajt ki a földből,
Kigyó sziszeg, kén fojtogat.

Te jöjj felém, te bocsáss meg, édes, lásd, csak egyet léptél:
S talpad alatt kék nefelejcs fakadt,
Még egyet lépj: ibolya feslik,
S még egyet: pipacs üti föl fejét.
S most nézz csak vissza, innen a karomból:
Hátad mögött egy egész viruló mező!

Óh mért néztél vissza! bódult szemed sugarától
Elhervadt, lásd, végig a viruló mező.

Hát kezdjük újra. Most jöjj felém.
Egy!: s lábad nyomán katicabogár libbenti szárnyát,
Kettő!: s aranylepke hintáz a fűszálon,
Három!: s pihenés fürjecske nyitogatja csőrét.
Csak vissza ne nézz! - Késő. Már aléltan hull le mind a földre.

Sehogysem lehet hát? Még egyszer talán.
Egy!: s talpad alatt megreped a föld most,
Kettő, három!: s kis kráterekből piros-kék láng tarajlik.
Óh, beh csodás tüzijáték!
Csak vissza ne nézz! - Jaj, sima minden újra s kihamvadt.

Most még egyszer, utószor.
S ne gondolj többé földi gyönyörre.
Salaktalan bocsánatot adj.
Egy, kettő, három!: s talpad alatt,
Lásd, csillagok fakadnak.
S most nézz vissza bátran, nézd, csillagok, csillagok!
S hogy fénylenek, égnek s ki nem alszanak soha.
Mert ez már a háromszor szent egyszerűség.
Mert ez már a mennyei szerelem.
 

Mint selyemgombolyag...


A kezedbe telepedtem mint finomszálú selyemgombolyag,
Azt hittem, hogy majd a szívedre csavarsz,
De te kiváncsi lélekkel kibontottál és széjjel teregettél,
Nem is vetted észre, hogy magadtól milyen messze gombolyítasz el,
És most kibontva, kiteregetve, minden jött-ment idegenre reáfonom magam,
Tudod-e, hogy ujjaid közé soha többé vissza nem futhatok?!
 


Örök szerelem


Mely titkos kapcsolat emléke vonz feléd?
Oh, mondd, hol láttalak - oly rég, oly rég! - Szerelmem?
Mért kellett rögtön így a szívemhez felelnem:
Köszöntsd szívem, köszöntsd porléted szebb felét?!

Mely régi városok, tűnt tájak, ismert kellem
Varázsa vert szegény szivemben halk zenét?
S habár nem érthetém, sejtés sodort feléd,
Egy vesztett üdvömet hogy benned újra leljem.

Emlékszel? - Oh be' rég! - Mentünk egy hídon át.
Szemünk egymásba forrt. És elvált, mint a partok.
És lábunk messze vitt. Vitt élten, síron át.

De ez a perc maradt, a szívben egyre sajgott.
Míg most ledönt hidat, összefűz messze partot.
S egy csókban nyújtja át száz élet mámorát.

 

Nem tudom...


Nem tudom, hogy mi éri lelkemet, ha édes
merengés fog el.
Lehet egy mosoly reppen ajakadról felém
És olyan némán, meghitten száll felém, mint a tavaszi
szellő rózsa-szárnyán, ahogy száll az akácok illata.
Lehet egy mosoly reppen ajakadról felém.

Lehet egy nekem küldött csókod suttogása veri fel
lelkem aluvó álmait.
Azért szakad meg egyszerre a csend és vándorolok,
képedet keresem, a fák rám hajolnak és a
virágok szirmaikat hullatják.
Lehet egy nekem küldött csókod suttogása veri fel lelkem aluvó álmait.
Azért kereslek Téged.

Lehet egy sóhajod száll felém: utánam vágyakozol.
Azt érzem én. Azért olyan bús és epekedő arcom.
Tovább indulok. Kereslek!
Nem tudom, miért kereslek.
Lehet utánam vágyakozol, azért kereslek.

Ej, jól tudom, hogy nincs számomra se mosolyod,
Illatos csókod se keres.
Csak a szívem ámít, hiteti el velem.
Jól tudom, hogy rég nem szeretsz s el is feledtél már
És hogy elhagytál engem
Azért kereslek.
Búgok utánad, mint vadgalamb a párja után
De oly jól tudom, hogy nem jössz meg soha,
hiába kereslek.

 

Nagyon csendes szerenád


Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
-ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.

 

Nem tiéd az akarat...

Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha írsz, vagy szemed betűsoron cikázik
éber gondok közt, ásító unalomban,
asszonyszemekből, férfibeszédben,
nevetve, sírva, alva és ébren
körülölel és rádragyog
egy emlék, ami én vagyok.

Kedves! fogadj el, haraggal el ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld a lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajlít, sem az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak...

Én akarom ezt. Én akarlak.
 

 
Az a holnap,amin tegnap aggódtál :)_@/¨

 

 
Hogy múlik...:)_@/¨

 
Ennyien jártak már itt _@/¨
Indulás: 2004-09-22
 
Boldog Névnapot! _@/¨

 

 

 
Humor gyűjtemény :)_@/¨
 
Humor :) _@/¨
 
KEDVENC VERSEIM
 
 

ITT ÉS MOST

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

/Pilinszky/

Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is , én is...Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra....De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást....
/ Liv Ullmann/
 
   
 
          
  "Ülj ide mellém, s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett...."
 
 
 
 
MEGBÁNÁS


Vállaidon az augusztus végi éjszaka,
csillagtalan palástom súlya alatt remegsz,
de mint aki megérezte a menekülés jó ízét,
lassan újra megtelsz erővel.
Kikoptat belőled az idő,
s nem tudom feltartani a véget,
hiába nyújtom már neked az életem,
udvariasan hallgatsz, nem bántod a múltat,
hátha egyszer felölti magára
a szelíd megbánás áldozati ruháját.
Mit tehetnék érted, mondd?
Amit én kínálok csupán a sors maradéka,
szomorú józanság,
ami után koszorút dobálnak az emberek.
Pedig lehettem volna még az öröm
hatholdas rózsakertje,
az éjszakában visszhangzó szívdobbanás,
s menedéked, ha annyi a szenny,
amennyit csak együtt bír az ember.

NIA

 
Lator László:
 
Emlékezz hát

Ó, álmaimban aluvó!
Szemed pillája rebben.
Mint méz a sejtben, felragyogsz
szétszórt emlékeimben.

Emlékezz hát! A túlnehéz
homályban hogy hajoltunk
egymás felé, hogy készülődött
változhatatlan sorsunk.

Felém hanyatlott homlokod,
s önnön szándékom ellen
csókoltam idegen fejed
fájdalmas szerelemmel.

Mint kimerült menekülő,
ha lélegzete fárad,
úgy érzem, szinte fojtogat
mellembe gyűlt hiányod.

Mert minden tefeléd sodor,
akármi lesz a vége.
Nem védem már magam, s magad
te is hiába véded.

Emlékezz hát! A jeges éj
üres örvénye érint.
Fejünk felett a zord idő
vad látomása érik.

(1950)

 
 

Kányádi Sándor

Felemás őszi ének


építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
 
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
 
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
 
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
 

 
 János Árpád
 
Ne álmodj kedves, mert fájni fog
 
Hozzád, Neked, teérted
Szólok én most:
Érzem, hogy Téged még a tűz hevít.
Ha esdve mondanám ugyan mit ér az?
A szép szó is elszáll ezért leírom
Az írás, ha sokszor olvasod, segít.
Ne hívd a jövőt mely mindenki sorsa
És hívja, várja gyermek, férfi, nő.
Szépre álmodják! S az máris itt van,
És nem veszik észre, hogy múlik az idő.
Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép.
Az ébredéskor miénk a valóság,
S amire vágytunk szappanbuborék.
Míg él az ember a vágy is benne él.
Előbb vulkán, majd szunnyadó parázs.
De a vágyat csak megálmodhatod.
Igaz sosem lesz, mert nincs olyan varázs.
Az élet szép, az élet gyönyörű,
De szebbre, jobbra álmodni ne merd
Arra nincs és nem is lesz semmi ok!
Mert jobb a valóság, amit átélsz!
Ne álmodj kedves, mert fájni fog.
Maradj az élet kegyetlen tengerén!
Abban higgy és ott kitartón evezz:
Aki az álmok taván hajózik,
Az előbb-utóbb mind a mélybe vesz.
Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
De örökségül még egy jótanács:
Ne álmodj kedves, az ébredés fájni fog.
 
 
 

Csak egymáshoz

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz

/ Reményik Sándor /

SZABÓ GYŐZŐ GYULA

 BÚCSÚ

 Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.

 
 
Soha örökké döntöttél. Megadóan töröllek ki lelkemből, jövőmből, összes emlékemből. Ha kéred, nem kérdem miért. Hát menj. Mész. Szemem némán követ. S lassan kicsúszik kezemből a kezed...
 
 
 
A gyepet nézem...talán a gyepet...
Mozdul a fű,szél vagy zápor talán?
Vagy egyszerűen az,hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot..
 
 

 Várj még...!
 
Gondolatod simogat ahogy átölel magányom.
Elfeledett érzések törnek elő a múlt ködéből.

Egy erdő mélyén: egymásra lelt két űzött vad,
remegve állnak, szemközt hallgatag.
Szívükből nehéz sóhaj szakad;
Mint két eltévedt gondolat...
Bár megtehetném, mit nem szabad,
de várok még... hátha meghallom hívó szavad.
Mint belégzés, olyan puha minden mozdulat,
amivel magadhoz engedsz, hogy érezd vágyamat.
S szinte látom... intesz,... hogy várj még!
Legyen  minden perc... Ajándék ...

Csak azt nem értem, mi az ajándék:
ha távol tartasz, vagy ha átölelsz?

Edith Piaf

Szerelem

Összedőlhet fenn a magas ég,leomolhat minden ami ép.
Egy a fontos,hogy Te szeress,minden más csak semmiség.
Örök életet élsz énvelem,vár reánk a kéklő végtelen.
Mert a sors egymásnak szánja kiket összeköt a szerelem.

 Kezem kezed nélkül,mint reggel harmat nélkül
Arcom arcod nélkül, mint virág illat nélkül
Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!

 

 

Bejelentkezés_@/¨
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
G-Mail nyílj meg! :)
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre