|
A nap bölcsessége :) |
|
| |
KREATÍV
| |
ANIMÁCIÓK
| |
VW BOGARAK
| |
|
Katt a Bogira!_@/¨ |
|
| |
KEDVENC LINKEK
| | |
|
Gazdikereső |
|
| |
|
|
|
Kölyök sors-Megható, szomorú történet |
|
Kölyöksors
Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan elpusztultak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk. Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok! Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van! Néhány vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a ‘kis embereket’, a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja - Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet! De végül egyikőnket sem vitt haza senki. A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemétbe dobták. Ma egy család jött és magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretet. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem. Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket! Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának de ez oly nehéz. Majd’ a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy “lehet, hogy elérkezett az idő”. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényt szeretném végre, futkározni és játszani és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság. Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem lehetett. -Látják, – mondta az orvos –, az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak” Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok...
| |
|
|
|
Az a holnap,amin tegnap aggódtál :)_@/¨ |
|
| |
|
Hogy múlik...:)_@/¨ |
|
| |
|
Boldog Névnapot! _@/¨ |
|
| |
|
Humor gyűjtemény :)_@/¨ |
|
| |
|
Humor :) _@/¨ |
|
| |
KEDVENC VERSEIM
ITT ÉS MOST
A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerüen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.
/Pilinszky/
Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is , én is...Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra....De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást....
/ Liv Ullmann/
"Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett...."
MEGBÁNÁS
Vállaidon az augusztus végi éjszaka, csillagtalan palástom súlya alatt remegsz, de mint aki megérezte a menekülés jó ízét, lassan újra megtelsz erővel. Kikoptat belőled az idő, s nem tudom feltartani a véget, hiába nyújtom már neked az életem, udvariasan hallgatsz, nem bántod a múltat, hátha egyszer felölti magára a szelíd megbánás áldozati ruháját. Mit tehetnék érted, mondd? Amit én kínálok csupán a sors maradéka, szomorú józanság, ami után koszorút dobálnak az emberek. Pedig lehettem volna még az öröm hatholdas rózsakertje, az éjszakában visszhangzó szívdobbanás, s menedéked, ha annyi a szenny, amennyit csak együtt bír az ember.
NIA
Lator László: Emlékezz hát
Ó, álmaimban aluvó! Szemed pillája rebben. Mint méz a sejtben, felragyogsz szétszórt emlékeimben.
Emlékezz hát! A túlnehéz homályban hogy hajoltunk egymás felé, hogy készülődött változhatatlan sorsunk.
Felém hanyatlott homlokod, s önnön szándékom ellen csókoltam idegen fejed fájdalmas szerelemmel.
Mint kimerült menekülő, ha lélegzete fárad, úgy érzem, szinte fojtogat mellembe gyűlt hiányod.
Mert minden tefeléd sodor, akármi lesz a vége. Nem védem már magam, s magad te is hiába véded.
Emlékezz hát! A jeges éj üres örvénye érint. Fejünk felett a zord idő vad látomása érik.
(1950)
Kányádi Sándor
Felemás őszi ének
építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak
János Árpád
Ne álmodj kedves, mert fájni fog
Hozzád, Neked, teérted Szólok én most: Érzem, hogy Téged még a tűz hevít. Ha esdve mondanám ugyan mit ér az? A szép szó is elszáll ezért leírom Az írás, ha sokszor olvasod, segít. Ne hívd a jövőt mely mindenki sorsa És hívja, várja gyermek, férfi, nő. Szépre álmodják! S az máris itt van, És nem veszik észre, hogy múlik az idő. Az álmok valóra sose válnak, Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép. Az ébredéskor miénk a valóság, S amire vágytunk szappanbuborék. Míg él az ember a vágy is benne él. Előbb vulkán, majd szunnyadó parázs. De a vágyat csak megálmodhatod. Igaz sosem lesz, mert nincs olyan varázs. Az élet szép, az élet gyönyörű, De szebbre, jobbra álmodni ne merd Arra nincs és nem is lesz semmi ok! Mert jobb a valóság, amit átélsz! Ne álmodj kedves, mert fájni fog. Maradj az élet kegyetlen tengerén! Abban higgy és ott kitartón evezz: Aki az álmok taván hajózik, Az előbb-utóbb mind a mélybe vesz.
Nekem most menni kell. Hogy szerettelek, érzed és tudod, De örökségül még egy jótanács: Ne álmodj kedves, az ébredés fájni fog.
Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat, De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz: Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz
/ Reményik Sándor /
SZABÓ GYŐZŐ GYULA
BÚCSÚ
Megtehetnéd - a kedvemért - Hogy lábujjhegyen távozol. Halkan csukod az ajtót életemre. Elmész szépen, és nem kukucskálsz, Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.
Soha örökké döntöttél. Megadóan töröllek ki lelkemből, jövőmből, összes emlékemből. Ha kéred, nem kérdem miért. Hát menj. Mész. Szemem némán követ. S lassan kicsúszik kezemből a kezed...
A gyepet nézem...talán a gyepet... Mozdul a fű,szél vagy zápor talán? Vagy egyszerűen az,hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot..
Várj még...! Gondolatod simogat ahogy átölel magányom. Elfeledett érzések törnek elő a múlt ködéből.
Egy erdő mélyén: egymásra lelt két űzött vad, remegve állnak, szemközt hallgatag. Szívükből nehéz sóhaj szakad; Mint két eltévedt gondolat... Bár megtehetném, mit nem szabad, de várok még... hátha meghallom hívó szavad. Mint belégzés, olyan puha minden mozdulat, amivel magadhoz engedsz, hogy érezd vágyamat. S szinte látom... intesz,... hogy várj még! Legyen minden perc... Ajándék ...
Csak azt nem értem, mi az ajándék: ha távol tartasz, vagy ha átölelsz?
Edith Piaf
Szerelem
Összedőlhet fenn a magas ég,leomolhat minden ami ép. Egy a fontos,hogy Te szeress,minden más csak semmiség. Örök életet élsz énvelem,vár reánk a kéklő végtelen. Mert a sors egymásnak szánja kiket összeköt a szerelem.
Kezem kezed nélkül,mint reggel harmat nélkül Arcom arcod nélkül, mint virág illat nélkül Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!
| |
|
G-Mail nyílj meg! :) |
|
| |
|
|