Törzskönyv a tenyésztés szolgálatában
Törzskönyv nélkül modern állattenyésztés, nemesítés elképzelhetetlen. A törzskönyvezés intézményesített formája angol találmány, ami egyáltalán nem meglepő, ismerve az angolok eredményeit a fajtanemesítés terén. Mit fed hát ez a hasznos találmány?
 
  
Anglia az évszázadok során tengeri nagyhatalom volt. Kalózhajók mintájára megépített karcsú és fürge vitorlásaival lassan kiszorította az amerikai és ázsiai kontinensről fő vetélytársait, a spanyolokat és a portugálokat, hatalmas gyarmati birodalmat építve ki a meghódított területeken. A protestáns hit és a keresztény európai kultúra terjesztése mellett a meghirdetett (bizalmas jellegű) parancsa minden felfedezésre (hódításra) induló flottának a zsákmányszerzés volt. Arany, ezüst, drágakövek, fűszerek, selymek jelentették a fő zsákmányt, tulajdonképpen minden, ami Angliában nem termett meg, és nem volt előállítható. Ugyanakkor a visszatérő hajóskapitányok - egy újabb kiküldetés érdekében - minden alkalommal igyekeztek a királynő kedvében járni. Ezt leginkább egzotikus állatokkal tehették. Számtalan ma világszerte elterjedt kutya-, macska-, hal- vagy madárfajta őse így került Európába. Amennyiben az udvar tetszését elnyerték, általában biztosítva volt számukra a fennmaradás és a világhír.

Tenyésztésük eleinte udvari körökben indult meg, majd az évtizedek során a nemesség, később a polgári lakosság is szerephez jutott. Az angol tenyésztőknek köszönhetően elég sok fajta megmenekült a kihalástól, elszigeteltségtől. Jelentős azon fajták száma is, melyek a nemesítési programoknak köszönhetően teljesen megváltozott küllemmel terjedtek el világszerte. Egyes fajtáknak több tucat változatát is kitenyésztették Angliában, gondoljunk csak a kanárik és papagájok gazdag kínálatára, vagy akár az aranyhal-alfajokra. A legnagyobb dicsőség talán mégis a ló-, kutya-, és macskatenyésztőket övezte. Igaz, az ők munkájukhoz kellett a legnagyobb szaktudás. Itt a fajtanemesítés számtalan kísérletet és nem kevés türelmet igényelt, ugyanis a generációváltás (ivarérettség) is hosszabb volt. A tudományos munkához minden tenyésztő részletes feljegyzéseket készített, generációról generációra. Ez a modern törzskönyv őse. Később egy-egy fajta tenyésztői szakmai csoportosulása révén megalakultak az első fajtaklubok, és ezek vezették a törzskönyvezést is.

Napjainkban minden fajtaklub és nemzeti egyesület vezet(het) törzskönyvet. A törzskönyv (származási lap) tartalmazza az állat családfáját, és a tenyésztéshez elengedhetetlen információkat. Ez fajtánként és klubonként változik. A genetikailag stabil, nagy populációjú (elterjedt) fajták esetében zárt törzskönyvről beszélünk. Ez azt jelenti, hogy kizárólag olyan egyedek vonhatók be a tenyésztésbe, amelyeknek a családfája három generáció mélységben ismert ősöket tartalmaz. Ezzel szemben léteznek olyan fajták is, melyeknek a túléléséhez elengedhetetlen feltétel a nyitott törzskönyv. Azt jelenti ez, hogy ismeretlen származású kutya is bevonható a tenyésztésbe, amennyiben a fajtajellegnek megfelel.

A megfelelőség természetesen bírói szakvéleményt fed. Ezek az állatok "B" törzskönyvet kapnak, családfa nélkül, és feltételesen tenyészthetők. Végül az örökítő képességeik kipróbálása lesz mérvadó. Amennyiben egészséges, fajtajellegükben is megfelelő utódoknak adnak életet, jelentős szerepet játszhatnak az illető fajta történetében. Leszármazottaik sorában a dédunokák lesznek az elsők, akiknek a családfájuk ismert lesz három generáció mélységben, így eleget tesznek az "A" törzskönyv feltételeinek. Erre az engedményre azon fajták esetében van szükség, melyek igen kis, zárt populációval rendelkeznek, így a fajta fenntartásához nélkülözhetetlen az ismeretlen származású egyedekkel biztosítani a "friss vért". A II. Világháború után a komondor és a kuvasz is megélte ezt a drámát, majd az erdélyi kopó is, miután 1947-ben napvilágot látott egy román rendelet, mely a vadállományra káros dúvadnak minősítette és a magyar agárral egyetemben kiirtását írta elő. (Abban az időben az erdélyi kopó populáció nagyrésze Erdélyben élt.) Mára a komondor- és kuvaszállomány stabil, törzskönyvük évtizedek óta zárt. Az erdélyi kopó valamint a magyar agár viszonylag kis népszerűségének köszönhetően továbbra is szűk tenyésztői csoportot mondhat magáénak, ami azt eredményezi, hogy a törzskönyvezési feltételek is szabadabbak.

Hasonló engedmények születhetnek olyan esetben is, amikor a fajta létszáma ezt ugyan nem indokolná, ellenben egyéb szakmai szempontok megkövetelik. Néhány évvel ezelőtt például a dalmát ebek törzskönyvét nyitották meg, több országban, többek között Angliában is. Habár a fajta népszerűsége kicsinek semmiképp sem mondható, és populációja ennek megfelelően igen nagy, erre mégis szükség volt. Mégpedig azért, mert - elsősorban a rokontenyésztés következtében - a populáció igen nagy hányadát érintette egy örökletes betegség: az egy- vagy kétoldali süketség. Mivel az állomány annyira kis része volt mentes e betegségtől, hogy csupán az egészséges példányokra hagyatkozva csak igen szigorú beltenyésztéssel lehetett volna fenntartani a fajtát, a Kennel Club úgy döntött, hogy ismeretlen (vagy nem elismert) származású egészséges egyedeket is bevon a tenyésztésbe. A nyitott törzskönyv úgyszintén engedélyezett - átmenetileg - azon fajták esetében is, melyeket "frissen" ismert el az FCI. Tudnunk kell azonban, hogy a nyitott törzskönyv nagyobb szakmai tapasztalatot igényel és fokozott kockázatot jelent. Jobban kell tudnunk "olvasni" a törzskönyvben, körültekintőbben kell eljárnunk minden egyes párosítás alkalmával.