EGY NAGYSZERŰ FAJTA

A moszkvai őrkutya

Eredetének története

A (volt) Szovjetuniónak a II. világháborút követően megváltozott a katonai berendezkedése. A hivatalosan infrastruktúra fejlesztésre kapott kölcsönöket a hadsereg nyelte el, ahol megengedhetetlen luxus lett az elektronikus védelmi rendszerek fenntartása. Pénz híján, az oroszos egyszerűséghez illően a hagyományos értékeikre jutott az energia és a tehetség.
A kutyás beavatkozó alegységek vezetői felsőbb utasítást kaptak, miszerint a katonai objektumok őrzésére képezzenek ki kutyákat. Nehézséget jelentett a kutyák kiválasztásánál a kemény orosz tél, a rossz ellátás. A feladat nagytestű, hosszú szőrű, ellenálló szervezetű, szigorú, de könynyen képezhető kutyákat követelt meg, de ilyen fajtát nem találtak. Ezért létrehoztak egy addig nem létező kombinációt, amely olyan jól sikerült, hogy létezését titokban kellett tartani. A hosszú szőrű bernáthegyi, a kaukázusi juhász egyik alfaja és a foltos orosz kopó genetikai „összegyúrása”, évtizedeken át tartó tudatos, szelektív tenyésztése elvezetett a kívánt irányba. A fajtának még nem volt semmilyen neve, de címke nélkül is olyan jól dolgoztak a kutyák, hogy a legfontosabb katonai objektumok, rakétasilók, nukleáris támaszpontok őrzését könnyed szívvel bízták rájuk, imígyen a közvetlenül Moszkvát védő gyűrűbe kerültek. Szó sem lehetett arról, hogy külföldre engedjék a fajtát, még a moszkvai járást sem hagyhatták el. Így ragadt rájuk: moszkvai őrkutya. A szovjet birodalom széthullása után kerülhetett először civilek kezébe a fajta.

A hadsereg számos helyen látta (és látja) hasznát a kutya képességeinek. Az erdőkerülő is ráakaszthatja a hátizsákot, a kutya dacol a mínusz 30 fokos hideggel is, és szívesen húzza gazdáját szánon. Megfelelő képzés után csomagokat, lőszert, kötszert továbbít, fizikuma lehetővé teszi, hogy közben leküzdje a nagy akadályokat, átmásszon kerítéseken vagy aláássa azokat, átússza a legszélesebb folyókat.

AZ OROSZ RIASZTÓBERENDEZÉS

Hetvenes évek vége. A bűnösen kapitalista Nyugat spionjai elérik a Szuhoy és a MIG vadászgépek titkos támaszpontját. A feladat: lefotózni a legújabb repülőket, elvinni ami mozdítható. Hoztak magukkal szerszámkészletet átvágni az elektromos kerítést és hatástalanítani a riasztót. DE NINCS RIASZTÓ. Se lézerháló, de még áram sincs a drótban. Ilyen hülyék lennének az oroszok? A kerítésen boldogan túljutva goromba, megvesztegethetetlen kutyák rohama fogadja őket, akik ellen nincs mit tenni, irány a fa. Ott viszont nem lehet kibírni reggelig a mínusz 25 fokban. Ami marad: feladni magukat az őrségnek. Az otthonmaradtak ezután megelégedtek a műholdas kémtechnológiával.
Tipikusan orosz a győztes konstrukció, mert nagy méretű, működése egyszerű, a fogyasztásához azt írták: „amennyi szükséges” és minden időjárási körülmények között használható. Akár egy ZIL-ről is szólhatna a fáma, bár a moszkvai őrkutya konstruktőre nem ismeretlen: Grigorij Pantelenovics Medvegyej. Az ő munkássága révén sikerült kiválasztani az első fajtavezért, ORSZLÁN-t.

A fajta jellemző tulajdonságai:

Legszebben Vinogradov fogalmazta meg: „ez a kutya jobban szereti gazdáját, mint saját magát, emiatt szégyenérzet alakul ki benne”. A kezdetben csak territóriumőrzésre használt kutya remekül debütált testőrként, öregek, magányosak otthonában, gyerekek védelmében, (de azt nem engedi, hogy E.T.-nek öltöztessék, és ráültessék a BMX kormányára)
Amikor ezt a kutyát figyeljük, jusson eszünkbe, hogy a kutya is figyel bennünket, ragaszkodása és hűsége ezen tapasztalatok építőkockáiból születik. Ha Ön távolodik szeretett kutyájától, hátán érezheti annak elkísérő pillantását, egészen a látási viszonyok végső határáig.
A moszkvai őrkutya nem hátrál meg. Idegrendszere erős, fizikumának köszönhetően nem szokott alulmaradni, ez további pozitív megerősítése lesz önbizalmának. Önállóan is intézkedni tudó és merő fajta. Távollétünkben nyugodtan rábízhatjuk a portát. Két éves kor után nincs haverfelvétel.
Veleszületetten büszke származására, és hivatástudatára, ezt a kanok tekintetéből hamar kiolvassa az idegen. A szukák mielőbb magukra hagyják kölykeiket, nem kényeztetik őket. Sosem igényelték az ember kényelmi eszközeit, nekik megfelel amit a Természet épp nyújtani tud, megpihennek egy bokor alatt, vagy az udvar közepén a szakadó esőben. Így kívánja a létezés hagyománya. A nehéz terep kihívás a szemükben, sosem kerülik meg az akadályokat, keresztülvágnak rajtuk. A Ragadozó, Aki Formában Tartja Magát.
Immunrendszerét tekintve elviheti a pálmát a kutyák között. Oroszországban ugyanis az ivóvíz sem igazán ivóvíz, oltóanyag általában nincs, vagy ha akad, annak már lejárt a szavatossága. Csak az erős ellenállóképességű egyedek maradtak életben, és örökíthették tovább tulajdonságaikat.
Ingermentes környezetben megtévesztő nyugalmi helyzetet vesz föl, de szeme sarkából követi a változásokat. Láttam már olyan behatoló zsiványt, aki a kutya tömegéből annak lomhaságára következtetett, és emiatt rosszul számította ki a legközelebbi fáig rendelkezésére álló részidőt. A látszati lustaság mögött mindig ott lapul a harckészség. Kötelességtudat fűti, kész felelősséget vállalni. Élete - akárcsak a szamurájnak - a Sírig Tartó Hűség és a Szolgálat.

Az igazán tehetséges egyedek születetten szelektívek. Nem ugatják a Holdat, csak a vállukat rángatják ha egy madarat vagy egy elhaladó járművet észlelnek. Dzseni szolgálatban sosem riasztott hiába, ha vastag hangján ugatni kezdett (imádom ezt a frekvenciát), mindig ember közeledett. A kisebb állatokkal szemben láthatóan mérsékelte magát, vagy egyszerűen hidegen hagyták.
A moszkvai őrkutya a legtermetesebb az őrző-védő kutyák közül. Testtömegében túlsúlyban vannak a dinamikus izomrostok, ezért olyan sűrű a fickó. Tehát Mike Tyson legyen a talpán, aki megvív vele. Erősen motiváltan felgyorsulva eléri a 40 km/órát. Egy Linford Christinek sikerülne leráznia. E tulajdonságok miatt értelmetlen hagyományos értelemben „csibészeltetni”. Képzeljék el azt a segédet, akit egy kb. 70 kilós kan a maga félelmetes hirtelenségével letámad. Egyébként ki nem állhatja a gyanús idegeneket, és ha fenyegetik kitámad, odaszögezi az ellenfelet a falhoz, vagy két lábról rugaszkodva felökleli, nem törekszik minden áron harapásra. Ezért következmény mentesen szolgál biztonsági őrök oldalán. (Megtörtént velem, hogy amikor elcsíptünk egy tolvajt, a kutya nem harapta meg, csak feldöntötte, aztán megelégedett annak rettegő tekintetével. Szolgálatban voltunk. Mivel nem volt harapás, nem tudott az illető látleletért szaladni, szükségtelenné vált a jegyzőkönyv, szép nyugodtan bevártuk a rendőrt. A betyár nem óhajtott panaszt tenni, csak szeretetett volna egy másik, tiszta nadrágot.)
Fiatalkorban engedelmességre szorítást igényel. Nehéz az első pillanat, amikor a tanítást elkezdjük. A kutya akkor hajtja végre a parancsot, ha megbízik bennünk. Idegeneknek ezért sem adható „kölcsön”. A kezdeti nehézség után rohamléptekkel fejlődik, a gesztussal is segített kommunikáció révén rengeteg parancsot különböztet meg, és ezeket egy életre bevési. Az átlagosnál nehezebben tanul, de azután nem felejt!

Jellemgyenge, félénk ember kezébe nem való. Azt is észreveszi, ha gazdája másokkal szemben félszegen viselkedik, az nem igazi vezető, az ilyen ember elveszíti a kutyával szembeni tekintélyét.

Hihetetlen, mennyire kötődik a Természethez, mind élni akarásával, mind mozgási lelkesedésével ez a „mesterséges” kutya. Imádja a vizet. A moszkvai őrkutya és a feszített víztükör antagonisztikus ellentét. A hegyek között inkább velünk párhuzamosan törtet a bozótosban, mintsem a gyalogúton jöjjön utánunk. Kötelességének érzi, hogy új lyukakat készítsen a legsűrűbb növényzetben. Ekkora többletmunkát vállalni csak ihletben, élvezettel lehet...

Mutatós, dekoratív kutya, impozáns látványt nyújt. Megjelenése a járdán a gyalogosokat önkéntes sávbesorolásra sarkalja.

Végül: aki megteheti, vegyen a kutya mellé egy Lada Nívát, mert abban mutat a legjobban...
Érsek Zsolt
Moszkvai Ôrkutyások
Független Egyesülete

Fontosabb paraméterek:

Miután a nemek közti különbségek erősen kifejeződnek, külön-külön kell megadni a méreteket:
marmagasság: (kanoknál min. 66 cm, szukáknál min. 62 cm)
testtömeg: (kanok min. 60 kg, szukák min. 50 kg)
színek: trikolor, fakult vörösesbarna, fehér hassal, farokvéggel és alsó lábszárral. Szimmetrikus, sötét színű maszk zárja körbe a szemeket.
A szőrzet fejlett a nyak körül, ott „szakáll”, a fül mögött „kóc” képződik. A lábak hátsó oldalán „zászlószerűen” fejlett a szőr. A farok nehéz, szőrzete dús, izgalmi állapotban sarló alakban (az ázsiai kutyákra jellemzően) ívben a hát fölé emelkedik.
A fej masszív, a koponya széles. A fülek háromszögletűek, fejhez simulók.
A mellkas erős, jól izmolt a hát. A fajtára jellemző a kötelezően erős védelmi reakció.
Várható legmagasabb életkora (a testmozgástól és táplálástól függően) 9-12 év.